1945. szeptember 10-én egy coloradói farmer a feleségével csirkéket vágott le az udvarukban, amikor egy öt és fél hónapos kakas került a kezeik közé, aki addig fészkelődött a bárd alatt, hogy a gyilkos csapás csak a fél fejét vitte le. A Mike névre keresztelt kakasnak eltűnt az „arca”, azonban hatalmas szerencséje volt: valami oknál fogva életben maradt. Nálánál csak a gazdája volt szerencsésebb, aki az állat 18 hónappal későbbi elhalálozásáig havi több ezer dollárt keresett meg Mike segítségével.

A fúvós aerofon hangszereknek van egy olyan, a hétköznapi élethez közelebb álló, két csoportra történő felosztása, amely szerint léteznek fafúvós és rézfúvós hangszerek. Amikor ezt a két csoportot létrehozták, abból indultak ki, hogy a fafúvós hangszerek anyaga fa, a rézfúvósaké pedig fém, többnyire réz. Valójában a különbség a hangkeltés módjában fedezhető föl.

Az aerofon hangszerek kimenete az az egység, alkatrész, amely a levegőhöz illeszti, csatolja a rezonátort. A cél az, hogy minél nagyobb hatásfokkal történjen ez az illesztés, viszont minél jobb az illesztés, annál nagyobb a rezgés fenntartásához szükséges energia.

Az aerofon hangszerek többségének hangkeltő szerkezete halk és instabil hangot állít elő. Ahhoz, hogy a hang a hangszerre jellemző hangos és stabil hangot adjon, akusztikus hangerősítő és szűrő, üreg vagy cső csatlakozik az elsődleges hangkeltőhöz. A hangszernek ez a része a hangszertest, a rezonátor, aminek természetesen több fajtája van.

Az aerofon hangszerek olyan hangszerek, amelyeknek a hangját főként a levegőben végbemenő valamilyen esemény, változás hozza létre. Vagyis nem más módon – pl. megütéssel, pengetéssel – előállított rezgést továbbít a levegő, hanem magának a levegőnek a molekuláit rezgetjük meg.

A pianínó is zongora, illetve… majdnem zongora. A hangszerfejlesztés egyik iránya ugyanis az, hogy minél kisebb helyet elfoglaló, könnyen szállítható, olcsó és majdnem ugyanolyan hangú hangszerek készüljenek, mint ahogyan a nagytesó szól. A majdnem olyanról tudjuk, hogy nem olyan, ám a pianínó napjainkban és népszerű hangszer. Rengeteg szórakozóhelyen és lakásban találkozhatunk vele, bár kétségtelen, hogy az elektronikus zongorák egyre inkább kiszorítják. Viszont sok híres zongorista is pianínón gyakorol.

A nyitókép csak töredékét mutatja annak, hogy hányféle módon lehet mikrofonozni a zongorát. Egyszer én is mikrofonerdővel vettem körül a hangszert, még alulra is tettem egy mikrofont, mert kíváncsi voltam, mi szól onnan. Meg is kaptam a magamét. Aztán pár hónap múlva a tekintélyes amerikai szakmai folyóiratban, a Journal of the Audio Engineering Society-ben láttam egy fotót, alulról mikrofonozott zongival. A szöveg szerint ez rockzenei felvételek dögös basszusát segítheti. Te se fogadj szót senkinek, csak amit te is kipróbálsz, ha netán szembe rohan veled egy zongora, és mikrofonért kiált.

Az elmúlt évtizedekben a számítógépes méréstechnika segítségével fölgyorsultak azok a kutatások, amelyek az akusztikus hangszerek hangkeltésének, hangzása kialakulásának, fenntartásának, a hang elhalásának módját igyekeznek kideríteni. Azokat a fizikai – és esetleg egyéb – jelenségeket, amelyek következtében úgy szól a hangszer, ahogy szól. Ennek az az egyik oka, hogy az elektronikus szintetizátorok lényegesen szebben muzsikálnak, ha a hang létrejöttét, lefolyását fizikai paraméterek alapján utánozzák, mint ha magát a hangot.

Úgy tűnik, hogy a zongora, valamint a képző- és a fotóművészet elválaszthatatlanok egymástól. Ám a képek túlnyomó része nőt ábrázol a zongoránál. Még Renoir vagy Cezanne híres festményei is azt sugallják, hogy a zongorázás a nők dolga.

Noha egyes szövegváltozatokban a cica helyett más szó szerepel, nem holmi prűd álszemérmességből, hanem a cimbalom iránti tiszteletből választottam ezt a variációt. A modern, pedálos cimbalomra – ami a kordofon hangszerek családjában a citerafélék csoportjába tartozik, és két verővel püfölve szólaltatják meg –, ugyanis nagyon büszkék lehetünk, mi, magyarok. A nagyméretű pedálcimbalom az 1870-es években született meg a budapesti Schunda Vencel József hangszergyárában, s többek között idősebb és ifjabb Bohák Lajos fejlesztette tovább.