Cs. Kádár Péter

Cs. Kádár Péter

A Roland TB-303 basszus célszintetizátor hangját annyira megkedvelték az acid világában és az elektronikus zene más szféráiban, hogy boldog-boldogtalan másolni kezdte. Én az 50. típusnál abbahagytam a keresgélést, és közülük válogattam néhány népszerűbbet.

A zenetörténetben előfordul, hogy egy új zenei műfaj megteremtéséhez konkrét hangszerek megjelenése is hozzájárult, ám, hogy ezek olyan kezdetlegesek legyenek, mint a Roland TB-303 típusú basszus célszintetizátora, arra kevés példa van.

Íme, a 10 legjobb digitális zongora! – olvashatod a legnevesebb szakmai folyóiratokban, de nehogy minden ilyen rangsort elolvass, mert aligha fogsz két egyformát találni. A rendesebbek be is vallják, hogy az értékelésük tök egyéni.

Az akusztikus zongora annál hangosabban szól, minél erősebben nyomod le a billentyűjét. Az erős billentyű leütés azonban számos más változással is jár.

A zongoristák nem túl műszakian fejezik ki magukat. Azt mondják, hogy "Ez a billentyűzet nehéz", amin nem azt értik, hogy cipelje, akinek hét anyja van, hanem azt, hogy a billentyűk ellenállása nagy, ami miatt a játékosnak nagyobb erőre van szüksége a billentyűk lenyomásához. Ennek ellenkezője, hogy „Ez a billentyűzet könnyű”, vagyis az az érzés, hogy a billentyűk mechanikai ellenállása viszonylag alacsony, ezért kevesebb erőre van szükség a lenyomáshoz. Számos egyéb jelzőt is aggatnak a billentyűzetre a költői vénájukat is csillogtató muzsikusok, például hogy a billentyűzet „ruganyos”, „pattogó”, „műanyagos”, „puha”, „érdes” stb. Nincs két ember, aki ugyanúgy jellemezné a billentyűzet működését.

Akkor jó egy digitális zongora, ha a muzsikus úgy érzi, hogy zongorán játszik, a hallgató meg úgy érzi, hogy zongorát hall.

Kevés olyan hangszer van, ami a lehetőségek olyan sokszínűségét nyújtja játékosának, mint a zongora. A hangszínek változatossága, a dinamika széles skálája egyaránt alkalmassá teszi a szólóhangszerek karakterének, az énekhang dallamosságának visszaadására, valamint a szimfonikus zenekari játék imitálására.

Az elektronikus hangszereket gyártó nagy japán cégek között szereplő Yamaha ugyan vokódert is tett számos szintetizátorába, de valahogy ezek nem igazán váltak híressé.

Jó szerszámmal a hülye is tud dolgozni, a mesterember viszont egy jól irányzott fejszével bármit pontos méretre tud szabni. Az elektrofon hangszerek világában számos példa van arra, hogyan vált valami pocsék dologból menő, sőt, ikonikus cucc – az elektromos gitártól a Hammond-orgonán keresztül például a Korg VC-10 vokóderig.

A sorozat előző részében bemutatott, és méregdrága vokóderek a stúdiókban érezték jól magukat. A legtöbb hangszergyár vokódereit főként színpadi használatra szánták, tehát előadói célhangszerek-effekteszközök, s legtöbbször billentyűs szintetizátorral építették egybe őket. Ennek azonban az volt a következménye, hogy a korai, elsősorban japán gyártók készítette vokóderek kevesebbet tudtak, viszont olcsóbbak voltak, és könnyebben lehetett kezelni őket.

1. oldal / 29