A biztonságos adattárolás egyik iránya, hogy az adatok ne semmisüljenek meg, vagy ha megsérültek, helyre lehessen állítani őket, a másik irány pedig az adatok tökéletes megsemmisítésének módja.

Minél fejlettebb egy előlény, annál inkább érvényesül az a biológiai alaptörvény, amely szerint a biztonság az élet egyik legfontosabb feltétele.

Az adatok átvitelének két alapvető módja van: a párhuzamos és a soros. Az analóg otthoni rendszerekben a párhuzamosra a sztereó lemezjátszó hangszedők vagy magnó lejátszófejek és a hangsugárzók közötti lánc a legjellemzőbb példa, a sorosra pedig ennek egyik fele, egy monó lánc. Sztereóban párhuzamos a két soros lánc.

A merevlemez meghajtó tányérjai önmagukban még szemérmesek, adatok nem írhatók rájuk és nem is olvashatók.

A merevlemezek szerkezete folyamatosan tökéletesedett az elmúlt évtizedekben, de az alapvető vonások az utóbbi időkben nagyon hasonlók.

A digitális hangtechnika a számítástechnika egyik mellékterméke. Az adatokat már jó ideje ugyanolyan eszközökön tárolja, mint a számítógép, s e tárolók belső vagy külső egységei lehetnek a készülékeknek.

Az R-DAT-tal szemben az állófejes digitális kompakt kazetta nem kínlódott sokáig. Ahogy megszületett, szinte azonnal meg is halt.

Amikor 1987 tavaszán, több éves késés után megjelentek a boltokban – legalábbis Japán üzleteiben – az első R-DAT magnók, a szaksajtó egyértelműen lelkes volt, és nagy jövőt jósoltak az analóg kompakt kazettát és a cartridge-t fölváltó, mágneses szalagos digitális hangrögzítőnek.

Az R-DAT kazettájában levő szalagra úgy kellett fölvinni a kódokat, hogy a lehető legjobban használják ki a szalag területét.

A kódokat adattömörítésre, titkosításra, hibafelismerésre és -javításra, adatátvitelre és adattárolásra használják.