Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 221. Mint egy Minimoog

„Ha egy hangszer úgy néz ki, mint egy Minimoog, úgy lehet játszani rajta, mint egy Minimoogon, és úgy szól, mint egy Minimoog, akkor az egy Minimoog” – fogalmazta át Gordon Reid, a Sound on Sound magazin tesztelője a kacsákról szóló mondást pár évvel ezelőtt, az eredeti Minimoog D kicsit módosított változatának a megjelenésekor.

A Minimoog, az első nagy sorozatban gyártott, előadói kisszintetizátor két véletlennek köszönhette, hogy szinte minden műfajban és rengeteg nagy muzsikus (meg még több kicsi is) játszott a különböző változatain. Jöjjön hát néhány példa!

mem02

mem03

mem04

mem05

mem06

mem07

mem08

mem09

mem10

mem11

mem13

mem14

mem15

mem16

Ha már jót élvezkedtél, akkor lássuk hát, mi volt ez a két körülmény! Az egyik, hogy Robert Arthur Moog cége, az R.A. Moog Inc., a csőd szélén állt. A moduláris szintetizátortól ugyanis sikítófrászt kaptak azok a muzsikusok, akik azzal hencegtek, hogy egy villanykörtét sem képesek becsavarni. A moduláris Moog ráadásul iszonyat drága volt, ezért még a stúdiók is elgondolkodtak azon, hogy kell-e nekik ilyen hangszer. 1970-ig mindössze 28 muzsikus vett moduláris Moogot magának, igaz, ők a legismertebbek közé tartoztak. Európába kezdetben nagyon nehezen kerültek be a cuccok: az Abbey Road stúdió 1968-ban vásárolt moduljait pl. a legenda szerint majdnem tönkre tették a vámosok és a rendőrök, mert azt gondolták, hogy ezekben nem lehet más, mint kábítószer. A moduláris Moog – mint már említettem – nem is volt megbízható készülék. Mindezek miatt 1969-70-ben egyre többen mondták vissza a rendelést, a cég raktárában viszont zsákszámra álltak a már megvásárolt alkatrészek. Robert Moog hitt a csodában, hogy valahogyan átvészelik majd a nehéz időket. Az alkalmazottjai viszont inkább arra a sugallatra hallgattak, miszerint egy viszonylag olcsó, könnyen kezelhető, bekapcsolás után azonnal megszólaló, kicsi, egybeépített kütyü gyártásával megmenthetik az állásukat. Közéjük tartozott Bill Hemsath is.

mem17

Robert Moog szórakoztató játékszernek tartotta az első változatokat, de a D jelű modellnél beadta a derekát.

mem18

A céget ugyan bagóért el kellett adnia, mert még áthidaló hitelt sem kapott, sőt, a Moog név használatát is kizárólagos joggal birtokolta az új tulajdonos, de a vállalkozás megmenekült. 1972-től Moog Musicnak hívták a céget, és Robert Moog csak 2002-ben szerezte vissza a névhasználati jogot. Itt jegyzem meg, hogy a névhasználat – ezen persze nem a személynév, hanem a személynév cégnévként feltüntetése értendő – eltulajdonítása egyáltalán nem ritka. A sorozat előző részében említett Buchla is így járt, aki életének utolsó évét a BEMI (Buchla Electronic Musical Instruments) ellen vívott pereskedésekkel töltötte, mert szerinte a BEMI kifosztotta őt, ideértve a nevének elrablását is. Aztán – még mielőtt meghalt volna – az összes pert elveszítette.

A második szerencsés körülmény az volt, hogy a Minimoog egy leheletnyivel hamarabb született meg, mint amikor a későbbi híres japán cégek felébredtek. A Minimoog a kezdeti időkben egyeduralkodó lett a piacon.

De mit is tud ez a csodamasina? Mai szemmel nézve szinte semmit, és ezek között is akad, amit rosszul. Ugyanakkor úgy alakították ki, hogy elsősorban a pop/rockzenészek leljék benne örömüket. Éppen emiatt nem tetszett a koncepció Robert Moognak.

mem19

Az elsőként kereskedelmi forgalomba került, szépen kidolgozott fa dobozba épített Minimoog D modell bal oldalán az un. globális vezérlőket találjuk.

mem21

A „TUNE”-vel hangolható be a hangszer a készülék jobb oldalán bekapcsolható, 440 Hz-es generátor segítségével.

A „GLIDE”-dal a portamento sebességét lehet beállítani. Ez sem káromkodás, csupán egy zenei szakkifejezés. Ha egymás után szólaltatunk meg egy hangot portamento nélkül, az így hangzik:

A portamento összeköti a két hangot, az egyik hang a másikhoz folyamatos hangmagasság változással csúszik:

A „MODULATION MIX” gomb két jel arányának beállítására szolgál. A Minimoogban ugyanis lehetőség van AM-re és FM-re, tehát vibrátóra és tremolóra. Az ehhez szükséges jelet a 3. oszcillátor LFO-ba kapcsolásából és zajgenerátorból kaphatjuk.

Az oszcillátorok részben három, egymáshoz képest szinkronizálatlan, feszültségvezérelt oszcillátor, VCO tulajdonságai állíthatók be. A szinkronizálatlanság azt jelenti, hogy a VCO-k keltette rezgések fázisa egymáshoz képest véletlenszerű, vagyis ha e három rezgést összekeverjük, bármi is lehet a végeredmény. Nem így akarták a tervezők, de nem tudták a megoldást, és ez analóg oszcillátorok esetén nem is könnyen megoldható feladat. Olcsón meg biztosan nem. Viszont emiatt az aszinkronitás miatt is olyan egyedien krémes, zsíros a Minimoog hangja.

A három VCO jelalakja háromszög, kétféle fűrész, négyszög és kétféle impulzus lehet. Szinusz nincs, a Minimoog szubtraktív szintetizátor. A harmadik oszcillátorról már kiderült, hogy átkapcsolható nagyon kis frekvenciás, LFO üzemmódba. Mivel a Minomoognak csak 41 billentyűje van, a „RANGE” gombbal ki kell választani azt a hangmagasság tartományt, amin éppen játszani akar a muzsikus. Összesen hat oktávot fognak át az oszcillátorok. A VCO-k jele a keverőbe jut.

mem22

Ez öt csatornát fog fogadni. A negyedik bemenet a zajgenerátoré, ami fehérzajt vagy rózsazajt állíthat elő. A zajgenerátor szintszabályozója (VOLUME) és a fehérzaj/rózsazaj váltó kapcsolója (WHITE/PINK) is itt van. Az ötödik külső eszközt, pl. egy másik hangszert fogadhat, azonban leggyakrabban nem erre használták, hanem arra, hogy a Minimoog saját kimenetét dugták vissza rá, s ilyenkor baromi agresszív, dögös hangzása lett a kütyünek. A keverő kimenetére csatlakozik a Minimoog egyetlen feszültségvezérelt szűrője, a VCF. A szűrő aluláteresztő, de a törési pontnál egy-egy frekvencia élesen kiemelhető. Az ilyen szűrőt rezonáns szűrőnek hívjuk.

mem23

A szűrő töréspontja, illetve a rezonancia frekvencián a kiemelés mértéke változtatható. A meredeksége 24 dB/oktáv. Ez az áramkör az egyetlen, amelyet a moduláris szintetizátorból emeltek át, egyszersmind a Moog legértékesebb szabadalmának bizonyult, s ezt próbálták ellopni sokan. A Moog szintetizátorok szűrője létraszűrő, ami kapcsolási rajzának elrendezéséről kapta a nevét. A létra fokai kondenzátorok, az állványai tranzisztorokból épülnek föl. A rezonáns jelleget visszacsatolással érik el. Ha ez a visszacsatolás túl nagy, az áramkör begerjed, szinuszos oszcillátorrá válik – a Minimoog használati utasítása ezt nevezi a hangszer lehetséges hatodik hangforrásának.

mem24

Ha már az áramköröknél tartunk, érdemes egy pillantást vetni a Minimoog belsejére is.

mem25

A szépen szerelt panelek jól tükrözik a korabeli technológiát: csupán a panelek egyik oldalán van fólia, a másikon meg az alkatrészek, tehát nem kétoldalas a nyomtatott áramkör. Viszont a nyák már üvegszál erősítésű, ami 50 évvel ezelőtt még egyáltalán nem volt elterjedt a nem katonai berendezésekben.

A Minimoog szűrője annyira sikeres volt, hogy ahhoz hasonlót házilag is építettek sokan.

mem26

A felső piros kapcsolóval a szűrő globális modulációja kapcsolható be-ki, a másik két pirossal pedig a billentyűkövetés, vagyis az, hogy a billentyű lenyomásának mértékétől hogyan változnak a szűrő jellemzői. Ha mindkét kapcsoló ki van kapcsolva, akkor sehogy, ha az 1. be van kapcsolva, akkor gyengén, ha a 2. be van kapcsolva, erősebben, és ha mindkettő „ON” állásban van, akkor a legdurvábban.

Mind a VCA-ra, mind a VCF-re tehető ADSR burkoló.

mem27

Illetve… csak három-három gomb van. A felfutási idő (ATTACT TIME) igen gyors is lehet, ez a későbbi szintetizátorokra is hatással volt. A kitartott szakasz szintje (SUSTAIN LEVEL) széles határok között változtatható, viszont a lecsengés idejét (RELEASE TIME lenne a gomb felirata, ha volna) nem lehet külön szabályozni. Ugyanakkora, mint a visszaesés (DECAY TIME), de egy külön kapcsolóval ez is kikapcsolható.

A hangszer jobb szélén a kimenő jel szintje és a füles hangereje külön-külön „VOLUME” potenciométerekkel állítható be. Itt van még a hangolást segítő 440 Hz-es generátor kapcsolója, a hálózati kapcsoló és a füles lyuka is.

A billentyűzet mellett tekergethető két kerék.

mem28

A billentyűkhöz közelebbi „MOD” gurigával a modulációs mélység változtatható játék közben, a „PITCH”-csel pedig a hang magassága nyektethető, változtatható folyamatosan, játék közben. Ez utóbbi kerék a Minimoog egyik legnagyobb ékessége, Robert Moog sajnálta is később, hogy nem szabadalmaztatta. A kerekek fölött van két kapcsoló, amelyekkel a portamento (GLIDE) és a globális visszaesés (DECAY) kapcsolható ki vagy be. A két, 6,3 mm-es TS lyukba pedig pedálokat lehet dugni e kapcsolgatásokhoz. A Minimoog hátulján vannak a be- és kimeneti hangfrekvenciás csatlakozó lyukak, továbbá az esetleges külső vezérlő feszültségek csatlakozói.

A Minimoog D-t 1970. és 1982. között gyártották; Robert Moog arra számított, hogy jó esetben 100 darabot el lehet majd sózni – 12 000 db készült belőle. A kezdeti listaár 1 595 dollár volt, ami ugyan jóval alacsonyabb, mint a moduláris szintetizátoré, de akkoriban ez igen sok pénz volt; mai áron számolva kb. 11 ezer dollárnak felel meg. A későbbiek során a Minimoog többször is feltámadt, illetve, Minimoog alapokra támaszkodva, más hangszereket (pl. Micromoog, Polymoog) gyártott az üzem.

A Minimoog Voyager 2002-ben került a boltokba, akkor, amikor Robert Moog ismét visszaszerezte – legalább részben – a cégét. Több változata is volt.

mem29

A hangszer analóg áramköri lapját klasszikus módszerrel, lyukba forrasztott alkatrészekkel készítették. Az első változatokban kb. 900 alkatrészt forrasztottak be, ez felel a rendkívül gazdag, meleg hangzásért. A tranzisztoros analóg áramkör 13 V/µs mértékű jelváltozásra képes (lásd a sorozat 109. részét), ami azt jelenti, hogy akár 100 kHz-es moduláció megvalósítása sem jelent neki kihívást. Ennek tulajdonítható, hogy az összes digitális utánzás eleve halál. Ellentétben a Minimoog D-vel, az oszcillátorai stabilak, nem kell 20-30 percet várni, ameddig „bemelegednek”.

A három oszcillátor mindegyikének hullámformája folyamatosan változtatható, továbbá az 1. és 2. oszcillátor szinkronizálható. Nemcsak a harmadik oszcillátor kapcsolható LFO-nak, hanem van külön LFO is. A Voyagerben két szűrő van, a második felüláteresztő állásba is kapcsolható. A hangszernek sztereó a kimenete, nagyon jó kis irány-effektek jönnek létre, ha ezeket nem azonosan szűrjük.

mem30

A Voyagerben teljes ADSR-rel játszhatunk, és különösen a basszus meg az ütős hangjai erőteljesek. Az ADSR paraméterek tapipaddal birizgálhatók.

mem31

Az un. színpadi változat kicsit sűrűnek tűnik.

mem32

A Minimoog Voyager XL viszont mitől is mini? S főként, mik azok a drótok már megint?

mem33

Van benne minden, amit csak Robert Moog elképzelt. Mint minden Voyager, ez is midizhető, de nemcsak sebességérzékeny, zongoraszerű billentyűzet jár hozzá, hanem tapiszalag is. Ott látható a billentyűk fölött. Van benne pici számítógép-szerűség és memória is; néhány beállítás tárolható, ami megjelenik a képernyőn.

mem34

A Voyager XL félmoduláris szintetizátor; s bizony, ismét tudni kell dugni.

mem35

Ha mégse akart a muzsikus vacakolni, ott volt a Voyager Old Shool. Nem kis hímsovinizmussal lányoknak ajánlották, mert egyszerű.

mem36

Ha viszont cukira vágyott a zenész, korlátozott példányszámban aranyozott tüneményt is hozzá vághattak 15 ezer dollárért. Ennyi pénzért három XL-t lehetett kapni.

mem37

A Voyagernek létezett rack változata is, ebből többet használva, polifonikus szintetizátort lehetett építeni.

mem38

A különböző Voyagereket 2015-ig gyártották, és összesen 14 000 darabot értékesítettek belőle. A következő nótában az éneken kívül sokáig csak Voyager szól.

2015. nyarán a Moog Music bejelentette, hogy ismét gyártani kezdi a Minimoog D csaknem eredeti változatát, néhány extrával, pl. midivel kiegészítve, és billentésérzékeny billentyűzettel. A híreket olvasván, a szakma elájult a boldogságtól.

2017. nyarán a Moog Music bejelentette, hogy befejezi a Minimoog D gyártását. A híreket olvasván, a szakma elájult a szomorúságtól.

mem39

Vajon mi történt? A legenda szerint a csaknem eredeti készülék gyártása – eredeti panelek, kézi szerelés, állítólag még a ma már nem kapható tranzisztorokat is újra gyártatták a félvezető üzemmel – olyan munkaigényes volt, hogy hónapokat kellett várniuk a vásárlóknak a megrendelt cuccra, miközben más hangszereket, elektronikákat nem értek rá termelni. Az az érzésem, hogy ez kamu, mert ha ennyire fogyott a kütyü, akkor két budapesti hangszerboltban is miért árusítják még mindig leértékelve? Az eredeti ár 1 266 900 Ft volt, ha viszont van kilenszázkilencvenezer-kilencszázkilencven forintod, fuss, nehogy lemaradj a kihagyhatatlan ajánlatról! A Moog egyébként búcsúzóul készített egy dögös felvételt azoknak, akik bőgni akarnak.

A Minimoognak rengeteg klónja készült az évtizedek során. Ezek vagy nem úgy néznek ki, mint egy Minimoog, vagy nem lehet úgy játszani rajtuk, mint egy Minimoogon, vagy nem úgy szóltak, mint egy Minimoog, tehát akkor ezek nem voltak Minimoogok. Sok vizet nem zavartak. 2016-ban azonban beütött a ménkű. A Behringer sajtóközleményben jelentette be, hogy nemsokára piacra dobja a cég által fejlesztett - a Minimoog D áramköreinek korszerű alkatrészekkel megépített - ketyerét, a Behringer Model D-t. S ekkor elszabadult a pokol. A szakfolyóiratokban egyre durvább támadásokkal nyilazták a Behringert, hogy mégis, hogy képzeli, hogy van pofája akkor bekavarni, amikor a Moog végre ismét gyártja a MiniMoog-ot, hogy nincs semmi tisztelet benne, hogy úgyis szét fogja perelni őt a Moog Music, és különben is kizárt, hogy a Behringer képes legyen olyat gyártani, ami úgy fog szólni, mint az eredeti. Olyan technikai csoda nincs, hogy a Behringer 399 dollárért adjon valamit, amit a Moog Music ennek tízszereséért kínál. Az meg külön aljasság, hogy ebben az árban nincs benne a billentyűzet, mert az meg hogy néz ki, hogy nincs? A Behringer Model D-t akkor még nem hallotta senki. Miként a Moog Music álláspontját se lehetett megismerni, ugyanis a Moog Music nem reagált semmire. Lehet, hogy már tudták a cég vezetői, hogy a gyártást nemsokára abbahagyják. Lehet, hogy úgy gondolták, a Moognak csak jót tesz a Behringer ellenes kampány; s különben is, tesznek rá, hogy ez a kis pöcs ugrabugrál. Az is lehet, hogy az egész műbalhét csak kitalálták, és lefizették a szaksajtót, a Behringerrel pedig okosba megállapodtak. Valószínű, hogy olyan nagyon nem is kellett megállapodni, ugyanis az összes technikai védelem régen megszűnt már, a „Model D” elnevezést pedig nem védte semmi. A szabad felhasználásra hivatkozott a Behringer is, meg arra, hogy ők nem a sznoboknak, nem a múzeumoknak, nem a könnyező aggastyánoknak, hanem a csóróbb többségnek az igényeit akarják kielégíteni. Nem dísztárgyat, hanem minőségi használati eszközt fognak gyártani, de mindenütt hangsúlyozták, hogy a termékük tiszteletadás is.

2017-ben minden átkozódás ellenére, vagy tán éppen azért, a Behringer Model D valósággá vált.

mem40

A tényleges bevezető ár nem 399, hanem 299 dollár volt, ami újabb idegrohamot váltott ki; egyes szerzők szerint akár ingyen is adhatnák. (Mondjuk, akkor én is vennék kettőt is.) Azonban a kedélyek hamar lecsillapodtak. A műszeres és a szubjektív tesztek ugyanis egyaránt azt bizonyították, hogy a Behringer hangja sok tekintetben megkülönböztethetetlen a Moogétól, és tulajdonképpen, meg ahhoz képest, meg egyébként is, szóval, ki akar cipelni egy kb. 20 kg-os monstrumot, ha másfél kilóval megúszhatja.

Az eredeti Minimoog azonban nemcsak hangszer, hanem érzés is. Ezt az érzést a Behringer természetesen nem tudja pótolni, viszont az is igaz, hogy egy érzés nem szabadalmaztatható. A hibák és kevésbé előnyös tulajdonságok mellett – a basszus nem annyira büfé, a midi-vezérlés nem teljeskörű (mondjuk, 1970-ben nem is volt még midi), a kis méretek miatt a gombok nem állnak annyira kézhez, és ha nem olyan a csatlakoztatott billentyűzet, a két vezérlő kerék nagyon hiányzik – viszont a Behringer kütyüje Eurorack méretű, tehát berakható egy Eurorack dobozba, és más gyártók moduljaival is bővíthető. Sőt, akár 16 Behringer Model D is használható egyszerre, polifonikus szintetizátorként. Itt az ideje, hogy belenézz a Behringer belsejébe!

Valóban szép a belső kialakítás, igaz, az eredeti Minimoogé is tetszetős volt. Azt azonban még nem tudjuk, hogy meddig fognak élni az alkatrészek, mert a Behringer korábban nem éppen a megbízhatóságáról volt nevezetes.

A Minimoog utánzására sok önállóan is futtatható program, illetve, hangmunkaállomás bővítmény is készült. Miként eddig, most is először a teljesen ingyenes programok között válogattam. 

Az egyik legegyszerűbb és régi bővítmény a Steinberg Model E.

mem41

Sok helyről tölthető le az msi kiterjesztésű filé, pl. innen is:

https://www.steinberg.net/en/support/unsupported_products/vst_classics_vol_1.html

mem42

Letöltés után futtatni kell az msi filét.

mem43

A bővítmény mappa a Steinberg mappába települ. Ebben van egy VST Classic mappa, és ezt megnyitva két dll filé. Ebből az egyik a „Model E” bővítmény. Ezt kell a munkaállomásod bővítmények (plugins) mappájába másolni, s már kezdődhet is a muzsikálás.

mem44

Lényegesen többet tud a „Mini Mogue va” nevű bővítmény, és a hangja is jobban hasonlít a Minimoogra. Talán egyetlen hátránya, hogy nincs külön zajgenerátora. Szerencsére, a VCO 3. nemcsak LFO-ként, hanem zajgenerátorként is használható. Minden vezérlő midizhető is. Néhány funkciója a Voyagerre emlékeztet.

mem45

A zip tömörítésű filé az alábbi linkről is letölthető, de csak windows rendszeren működik.

http://www.vst4you.com/pages/vst%20instruments/minimogueva.html

mem46

Kicsomagolás után öt filét kapunk. Ha önállóan akarod futtatni a programot, akkor bökj az exe kiterjesztésűre, ha bővítményként, akkor a ddl-t kell a munkaállomásod bővítmények (plugins) mappájába másolni.

mem47

Ez az ingyenes cucc rendkívül jó kritikákat kapott, és szerintem is elég ahhoz, hogy a Minimoog legtöbb lehetőségével megismerkedj. Van is hozzá szép videó.

A programnak van néhány továbbfejlesztett, de szintén ingyenes változatai is. Ezek közé tartozik a Mini Mogue Luxus, ami viszont csak bővítményként létezik, és innen tölthető le a tömörített zip filé:

https://web.archive.org/web/20131106203025/http://home.no/gunnare/downloads.htm

mem48

A letöltés utáni szokásos teendőket elvégezve, már játszhatsz is vele.

mem49

Noha az a véleményem, hogy a fentieknél több pénzt nem érdemes adni szoftverekre, a profi gyártók nem így gondolják. Mindenesetre, minden neves meg kevésbé neves cég adott ki fizetős Minimoog emulátorokat is. A Native Instruments a Monarkot kb 100 euróért:

Az IK multimédia a Syntronik Minimood csomagot kb. 50 dollárért:

A Gforce Softvare a Minimostát kb. 140 fontért

Vagy az Uhe a több klasszikus szintetizátort is emuláló Divát kb. 180 euróért:

Ugye, sejted, mi maradt ki: igen, a szívem csücske, noha a tesztek szerint nem ő a legjobb. Az Arturia Mini V3.

mem50

Választhatsz, hogy a demót vagy a fizetős változatot töltöd-e le innen:

https://www.arturia.com/products/analog-classics/mini-v/overview

mem51

A legújabb változatban új szűrő van, és a gépház fedele alatt rengeteg paraméter állítható be – sokkal több, mint az igazi Minimoogban.

mem52

Az Arturia szoftvere polifonikus szintetizátor, már csupán ezért is érdemes hozzá külső midi billentyűzetet csatlakoztatni.

Valamit majdnem elfelejtettem! Nem mentség, hogy nekem windowsos gépem van. A Moog Music iOS oprációs rendszerre fejlesztette ki 2018-ban a „Minimoog Model D App” nevű szoftverét.

mem53

64 bites eszközökön fut, és 14,95 dollárért tölthető le az Apple áruházból.

Egy nóta erejéig térjünk vissza az eredeti Minimooghoz, mert ha ennyi információt az agyadba szívtál mint szivacs, megérdemled.

mem54