Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 225. A DX7 visszatérhet

A 2020. januári NAMM-on bemutattak olyan hangszereket is, amelyeknek csak a prototípusa létezik. Vagy még az sem, mert vitrinben voltak. Ilyen a Korg Opsix, amelyről annyi tudható, hogy a DX7 egyik reinkarnációja lesz – ha lesz.

Jóslások helyett még időzzünk egy pöppet a 20. század nyolcvanas éveiben, amikor a digitalizáció és ezzel együtt a számítástechnika bevonult a professzionális és az otthoni hangtechnika területére. Házi használatra az évtized elején kezdték árusítani a kompakt lemezeket (CD) és -lejátszókat, a forgófejes kazettás magnókat (R-DAT) vagy a Commodore 64 és a ZX Spectrum kisszámítógépeket.

dvt02

A stúdiótechnika még pár évig ragaszkodott a szalagos magnókhoz és az analóg, de már többnyire feszültségvezérelt erősítőjű, részben automatizálható keverőasztalokhoz. Ám legfőképp a pop/rockzenei stúdiókban jelentek meg a digitális effektcuccok, néhol kisebb keverőpultok is. Az egyre több sáv és a bármikor szalagveszteség nélkül megismételhető finom montírozás igénye a teljes digitalizálás irányát jelölte ki. A korai digitális cuccok azonban elképesztően csúnyán muzsikáltak. A néhány évtizeddel ezelőtt gyártott integrált áramkörök csak más paraméterek rovására voltak képesek teljesíteni a minimális előírásokat, ráadásul a minősítés objektív módja, a digitális méréstechnika sem alakult még ki. A digitális világ előnyei – a kisebb méret, a könnyebb kezelhetőség, a sok szolgáltatás – még sokáig feledtette a hangminőség romlását. Az analóg feltámadás ideje csak évtizedek múlva jött el, amikor már sokak számára nyilvánvalóvá váltak a digitális technika elvi korlátjai. 30-40 évvel ezelőtt még reménykedtek abban, hogy a digitális hangtechnika minden szempontból jobb lesz, mint amilyen az analóg volt, ha kinőtte a gyermekbetegségeit. A félvezető gyárak is érezték a prést: nincsenek emberöltők arra, hogy jóval használhatóbb áramköröket fejlesszenek és sorozatban gyártsanak. Noha akkortájt nem tűnt úgy, valójában minden felgyorsult.

Ebbe a reménykedő környezetbe illeszkedett az okkal ajnározott Yamaha DX7 is. A Yamaha góréi nyilván tudták, hogy ha meg akarják tartani a piacot, három irányban is fejleszteni kell, mégpedig gyorsan, mert a versenytársak a nyomukban vannak, és nem bocsátják meg a DX7 okozta veszteséget. Az egyik irány a hangszerek szolgáltatásainak bővítése, a másik a hangminőség javítása, a harmadik olcsóbb változatok a csóróbbak számára.

Az egyik első futár az 1984-ben bemutatott, 595 dollárért mért CX5M volt. A CX5M a mai számítógépes és hangszerbe épített munkaállomások egyik korai változata, szerzői szintetizátor. Már sztereó kimenete volt, de hat helyett csak négy operátorral dolgozott.

dvt03

A Yamaha számos programkazettát gyártott hozzá, ezek közül kettő, a hangszerkesztő és a zeneszerző lehetővé tette a felhasználó számára, hogy 48 fajta hangszínű hangot programozzon a CX5M saját beépített szintetizátorához, és akár nyolc párhuzamos zenecsatornát, sávot készítsen.

dvt04

A szerkezet MSX rendszerhez készült. Na, az meg micsoda? - kérdezném én is, ha nem én írnám e sorokat. Az MSX néhány nagy cég, többek között a Microsoft egyik próbálkozása volt a kisszámítógépek szabványosítására, hátha sikerül legyőzni a játékgépeket.

dvt05

A Yamaha belehitt ebbe a törekvésbe. Az általa használt változat 8 bites rendszer volt, Z80-as processzorral.

dvt06

Noha MSX-ből Japánban többet adtak el, mint külön-külön akár Spectrumból, akár Commodore-ból, akár Atariból, az MSX végül úgy tűnt el, hogy sokkal kevesebb nyomot hagyott maga után, mint a versenytársai.

1985-ben jelent meg a DX5 szintetizátor, amely bizonyos szempontból visszatérés egy eddig nem említett korábbi alapmodellhez, a DX1-hez, csak kissé lebutítva. Ezt az indokolta, hogy az 1983 és ’85 között gyártott DX1 13 900 dolláros listaárát le kellett szorítani 3 495 dollárra. Az ős-DX1 elegánsabb, rózsafa karosszériában volt, és a billentés módjára érzékenyebb, sokkal pontosabban súlyozott billentyűzete volt.

dvt07

A DX5 legegyszerűbben úgy képzelhető el, mint két DX7, mert a 76 billentyűből álló klaviatúra két részre osztható –a DX5 duotimbrális (más elnevezéssel bitrimbláris) hangszer volt.

A DX 7 első billentyűzet nélküli változata a TX7 volt.

Ugyancsak a DX7 áramköreit felhasználva, szintén billentyűzet nélkül árusították a TF1 jelű modult, amelyből 8 db fért el a TX 816-os rack-ben.

dvt08

Voltak olyan színpadi szintetizátorok is, amelyekben csak négy operátor volt, ám egyszer eljött az igazság pillanata, vagyis a DX7 II, 1987-ben, 2 485 dolcsiért.

dvt09

Méghozzá többdéle kivitelben is, pl. az FD már hajlékony lemezre mentette a SysEx filéket.

dvt10

Sokkal használhatóbb, háttérvilágítású volt a kijelzője.

dvt11

A kezelés és programozás is kevésbé lett bosszantó, mert a membrános gombok helyett – amelyek miatt pl. a számítógép billentyűzetét is hiába csapkodjuk egy idő után – rendes kapcsolókat kapott a hangszer.

dvt12

Természetesen a szolgáltatások is bővültek és a műszaki paraméterek is javultak.

Lényegesen csökkent a zaj és a fémes hangzás is csiszolódott annak következtében, hogy 12 bites helyett 16 bites digitál analóg átalakítója lett. Méghozzá nem is akármilyen: a Burr Brown cég gyártmánya a korának legjobb ilyen alkatrésze volt.

dvt13

A 61 billentyűből álló klaviatúra két részre volt osztható, a hangszer bitimbrális. A DX7II végre sztereó volt, amihez térbeli effektek is tartoztak, pl. panoráma automata a két oldal között.

A hangszerben már volt ismétlő, szekvenszer is, s persze sokféle műfajban lehetett játszani rajta.

Létezett egy butább változat is, a DX7s. Ennek nem lehetett megosztani a billentyűzetét, ami ráadásul súlyozatlan volt.

dvt14

Például Hammond orgonát is tudott némileg utánozni.

Vagy elektromos zongorát.

Ha a Dx7s a csúnya kistesó volt, akkor a DX7II. Centennial maga volt a tömör gyönyör.

dvt15

Minden gombot, csúszkát és tekrentyűt 24 karátos arany borított, a 76 billentyűre hízott klaviatúra pedig a sötétben zölden foszforeszkált.

dvt16

Természetesen nem így, pucéran dobták volna hozzád a 300 példány egyikét, hanem járt hozzá kétfajta pedál, egy gyári ROM kazetta meg egy üres RAM, lélegzésvezérlő, állvány, bőrkötésű használati útmutató, természetesen a borítóján aranyozott betűkkel.

dvt17

S ha ennyi sem elég, adtak még egy E! jelű bővítő ROM-ot is, amellyel akár nyolcszorosan timbrálissá alakítható volt a csoda. Az mondjuk, elég snassz, hogy a billentyűzet nem volt súlyozott, így már nem is kéne, csak az ára, ami úgy 4 000 akkori dollárt lett volna, ha forgalomba hozták volna 1987-ben.

A DX sorozat utolsó darabja a DX11 volt, mindössze négy operátorral és 8 algoritmussal. 1988-ban kezdték gyártani, és elég hamar abbahagyták. A DX11 csak 8-szoros polifóniára képes, viszont 8 részre osztható a billentyűzet is – multitimbrális hangszerről van szó.

dvt18

A Yamaha 4 és 6 operátoros színpadi szintetizátorainak eme búcsúcuppantása 999 dolláros listaárról indult, de ezzel együtt szinte eladhatatlan volt. A Yamaha trónfosztását olyan szintetizátorok okozták, mint a Roland D-50, a Korg M1 vagy a Waldorf Microwave. (Ez utóbbi nem mikrosütő.) Van az úgy, hogy valami nem tud becsületesen megbukni, ezért kapott még egy pofont a hangszer V50 néven. Ebben a cuccban ritmusgép is volt, és korlátozottan ugyan, de hangmunkaállomásként is lehetett használni őt.

dvt19

2015-ben dobták piacra a Yamaha Reface DX nevű szintetizátort, ami csak annyiban különbözik a DX11-től, hogy 12 algoritmusa van. 37 csöpp billentyűje még éppen elviselhető, de a kerekeket pótló csúszkák a „Mindent meg lehet-e szokni?” kínzókamra eszközkészletének a része. A tesztek szerzői nagyon udvariasan fogalmazzák meg a bírálataikat, kb. úgy, hogy legalább olcsó, és mégse egy névtelen kütyüvel égeted magad a „Végre elvette valaki Emőkét” című esküvői bulin. Az, hogy bármekkorát romlik is a forint, alig megy száz rongy fölé az ára a Reface DX-nek a hazai boltokban, azért sok mindent elárul.

dvt20

A szögmodulációs eljárást annyira szerette a Yamaha, hogy tovább is fejlesztette. Ennek a neve FM-X; először egy szintetizátor modulban használták 1998-ban. 2016-ban jelent meg az első Montage szintetizátor, amelynek egyik alkotórésze az FM-X

dvt21

Az FM-X oszcillátorainak hullámformája nemcsak szinusz lehet, hanem háromszög, fűrész, impulzus, négyszög vagy ezek kombinációja. Így minden FM-X operátor egyenértékű lehet 3-4 DX7 operátorral. Az alábbi spektrumképek az egyes hullámformák összetevőit mutatják, természetesen az analizátor hibáival és a zajjal együtt, de a lényeg jól látható.

dvt22

Az FM-X rendszerben 8 operátor van. Az algoritmusok száma 88, a polifónia 128-szoros. A Montage sorozat legnagyobb tagjának, a Montage 8-nak a billentyűzete végre teljes, 88 billentyűből áll, és adnak hozzá szalagvezérlőt is. A rendszerben van többféle, köztük rezonáns szűrő is, a rezonancia frekvenciája és mértéke változtatható. A nagy kék buzerátor egy összetett szabályozó; egyszerre akár 8 paraméter is vezérelhető vele.

dvt23

A Montage 8. kalapácsbillentyűzete a zongoristák szerint már közelít az akusztikus zongorák érzetéhez. Legalábbis, Yamaha szinten.

A Montage sorozat tagjainak van analóg és digitális bemenetük is, az ide beadott jelet a Montage operátorként kezeli. A következő példában egy analóg Moogot masszíroznak.

A Montage nem tudja a DX7 és társainak SysEx filéit használni, de létezik ingyen SysEx internetes átalakító.

https://www.yamahasynth.com/yamaha-fm-converter

dvt24

A Montage korlátozottan munkaállomásként is használható, viszont piszkosul drága. A 8-as változat itthoni listaára 1 735 500 Ft, de még a Montage 6. is kb. egymillió forintba kerül.

dvt25

A Montage-nél jóval olcsóbbak a MODX-ek: a 61 billentyűs 1 300, a 88 billentyűs 1 900 dollárnál indul, viszont szögmodulációs szintézissel csak 64-szeres a polifónia, és egyéb szolgáltatásai is szűkösebbek. Pl. nincs szalagvezérlő és billentyűzet utójáték sem.

dvt26

A Montage és a MODX sorozatnak nincs még klónja, a DX szintetizátoroknak azonban van. A már többször említett svéd Clavia hangszergyártónak a Nord Lead vagy a Nord Stage sorozatú szintetizátoraiba betölthető egy filé, aminek segítségével ez a hangszer Yamaha DX7 II. algoritmusokat utánoz.

dvt27

A Nord speciális filéje – amely nem az eredeti SysEx sorozat – az alábbi linkről tölthető le:

https://www.nordkeyboards.com/sound-libraries/nord-sample-library-archive/synthesizers/yamaha-dx7-mk-ii

dvt28

A Yamaha DX7 II. és a Nord nem egészen ugyanúgy szól.

A Korg Kronos azonban az eredeti SysEx utasításokat dolgozza föl.

dvt29

Sajnos, összehasonlító tesztet nem leltem.

Az előző két munkaállomás egy vagyonba kerül, a 2016-ról kapható Korg Volca FM hangszert és hangmodult viszont már 40-50 magyar rongyért hozzád vágják. Az olcsóság egyetlen komoly hátránya a rettenetes billentyűzet.

dvt30

Háromszoros polifóniát tud csupán, de hat operátora és a DX7 SysEx filék betöltése után 32 algoritmusa van, továbbá egy 16 lépéses ismétlője. A következő videó nagyon érthetően mutatja be az alapokat.

A Volca FM-ben kóruseffekt is van, s ha már szóba került, röviden elmondom, hogy a kóruseffekt egy hangból többet csinál. Egy kórus attól kórus, hogy sok ember vagy hangszer játssza ugyanazt, de nem pontosan ugyanolyan tempóban, hangszínnel és hangmagasságon. A kóruseffekt a modulációs effektek közé tartozik. Az eredeti jelet kissé el kell hangolni, késleltetni, majd az eredeti jelhez adni. Hasonlít a vibrátóhoz, csak ott az eredeti jelet nem adjuk hozzá a módosítotthoz. A kóruseffektnek két fő paramétere van: az elhangolás sebessége és az eredeti meg a módosított jel szintjének viszonya.

dvt31

Nagyon egyszerű, ingyenes, de hatásos kórus effekt bővítményt tölthetsz le az alábbi linkről:

https://tal-software.com/products/tal-chorus-lx

dvt32

A Volca FM-nél már csak az az olcsóbb, ami nem kerül semmibe. A számítógépes szögmodulációs emulátorok közül a legegyszerűbb, a WebFMSynth, a böngészőből működtethető

http://www.taktech.org/takm/WebFMSynth/

dvt33

Négy operátora van, és az ADSR birizgálásával érdekes hangzásokat lehet kicsikarni belőle. Az eredmény el is menthető. Van iPhone/iPad változat is, ami 1,9 dollárért tölthető le az Apple áruházból.

Ha ezzel már kijátszottad magad, jöhet egy sokkal komolyabb: a Dexed. A tudását tekintve megható, hogy ingyenes. A Dexed önállóan is futtatható, de furcsa módon erre sehol nem utalnak. Jól meg is lepődtem, amikor kiderült.

dvt34A Dexed futtatható, önkicsomagoló exe filé pl. az alábbi linkről tölthető le windows 32 és 64 bites operációs rendszerre, MAC-re és Linuxra:

https://www.kvraudio.com/product/dexed-by-digital-suburban

dvt35

Én a windowsos változatot töltöttem le, az operációs rendszerem 64 bites. A „dexed-09.4HF1.-win.exe” nevű filé csorgott le. Ezt elindítva mind a „Program Files”, mind a „Program Files (x86)” mappában keletkezett egy-egy Steinberg mappa, abban egy-egy „VSTPlugins” mappa, és azon belül egy-egy dexed.dll. Az önállóan futtatható változat a „Program Files (x86)” mappán belül egy „Dexed” mappában csücsül. Attól függően, hogy a hangmunkaállomásod 32 vagy 64 bites-e, a megfelelő dll-t kell a hangmunkaállomás „bővítmények” (Plugins) mappájába másolni. A munkaállomás indítása után a vsti filék közül ki kell választani a Dexedet, és már lehet is heteken keresztül szórakozni.

dvt36

Ha van külső USB-s billentyűzeted, teljes értékű, polifonikus DX7-ed lett. Beletölthetsz több ezer SysEx filét két zip tömörítésű filéből ingyen, pl. innen:

http://bobbyblues.recup.ch/yamaha_dx7/dx7_patches.html

dvt38

Te is készíthetsz a Dexeddel Sysex filéket, s ha rendes vagy, nyilvánosságra is hozod őket. A Dexednek nincs hivatalos használati utasítása, kézikönyve, de sok-sok fóruma van, és készült néhány videó is. Pl. ez:

Ez hosszabb, nem is kicsit:

Íme, egy összehasonlító teszt:

Szerintem ennél jobb szögmodulációs bővítményre általában nincs szükség, és nem is tartom valószínűnek, hogy a Native Instruments FM8-ért bárki is fizetne 200 dollárt, még akkor se, ha az árban benne van 960 db SysEx filé és van felhasználói kézikönyve is. Pedig rengeteg mindent tud ez a program, pl. 60 algoritmusból választhatsz.

dvt39

Az FM8-ra is készült összehasonlító teszt; kicsit hülyén indul, ne add föl!

Ha viszont már fizetős, akkor ismét a kedvenc csomagom, az Arturia V. egyik darabját, a DX 7V-t választanám. A program önállóan is futtatható, továbbá bővítményként is használható.

dvt40

Ingyenes demó vagy fizetős változata innen tölthető le:

https://www.arturia.com/dx7-v/overview

dvt41

Érdemes hozzá külső USB-s billentyűzetet használni, anélkül – mint minden midizhető program – elég béna.

Szemben a néhai DX7-tel, nemcsak szinuszos oszcillátorai vannak, hanem operátoronként 25-féle hullámformából lehet válogatni. Kétféle digitál-analóg átalakító között válthatunk: a DX7-et utánzó 12 bites és egy 16 bites között. A kimenete sztereó, a digitális bemeneti rész SysEX filéket képes fogadni, és te is készíthetsz ilyeneket. Nemcsak a DX7-hez hasonló ADSR-t, hanem MSEG (Multi-Stage Envelope Generator) burkolót is használhatsz, amelynek tulajdonságai nem 4, hanem 8 ponton változtathatók. Az Arturia DX7 V-ben sokféle szűrő, köztük rezonáns szűrő is van, s a rengeteg effekt tulajdonságait is befolyásolhatod. Az egyidejűleg megszólaltatható hangok száma 32. Összetettsége ellenére viszonylag könnyen kezelhető a program.

Érdemes összehasonlítani az eredeti DX7-et, a Dexedet és az Arturiát.

S ha már az Arturiát fényezem, van a csomagban a 223. részben említett Synclavier is.

dvt42

A program demó vagy fizetős változata az alábbi linkről tölthető le: 

https://www.arturia.com/synclavier-v/overview

dvt43

Ez a program nemcsak a hangszer szögmodulációs részét tartalmazza. Nagyon sajátos hangzások állíthatók elő vele, de mert a használata jelentősen eltér más szintetizátorokétól, ezerszer is meggondolja az ember, hogy érdemes-e egy futó kaland kivételével elmélyedni benne. Ez egy szörnyeteg, akit megszelídítve olyan hangzásokat hozhatsz ki belőle, amilyeneket más szintetizátorból sosem.