Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 226. Szintetizátort mindenkinek!

Úgy tűnik, hogy az időmérő szerkezetek és a hangszerek testvéri kapcsolata letagadhatatlan. Hiszen az első programozott hangszerek a templomi harangjátékok, a zenélő órák és a zenedobozok voltak. Elektromos órákat gyártott egykor a Hammond, a múlt század hetvenes éveiben pedig megjelentek a muzsikáló – vagy inkább nyekergő – kvarcórák is.

A japán Casio cég nevéről is a zsebszámológépek mellett a kvarcórák jutnak az eszünkbe, noha ez utóbbi szerkezeteket elsőként a szintén japán Seiko dobta piacra. Mindkét cég gyártott néhány zenélő típust.

Nagyon utáltuk ezeket a virnyogó vackokat, különösen akkor, amikor egy-egy hangfelvételt tettek tönkre a Zeneakadémia nagytermében a nézőtérről piciny időkéséssel, sorjában megszólaló karórák; teljesen félreértve a hangverseny fogalmát. Ezek az apró szörnyetegek egyszerű szintetizátor-kezdeményeket tartalmaztak, szerencsére, néhány év alatt kimentek a divatból.

A Casio – hasonlóan megannyi, elektronikával foglalkozó japán céghez – beszállt az „igazi” szintetizátorok gyártásába, mégpedig azzal a szándékkal, hogy a világ legolcsóbb szintetizátorának piacra dobásával szerezzen rengeteg pénzt és dicsőséget magának. A Casio történetének nem ez volt az egyetlen „minél olcsóbb, annál jobb” elképzelése, mert az első frenetikus találmányát milliószámra adta el a második világháború után. A háborút követően Japán elszegényedett, drága volt a cigi, minden egyes slukk kincsnek számított, tehát nem volt mindegy, hogy egy-egy szálnak mekkora részét kellett eldobni, mielőtt a bagós ujjára égett. A „yubiwa pipa” nemcsak a cigi hasznos hosszát növelte meg, hanem lehetővé tette, hogy a dolgozó mind a két kezét használhassa munkavégzésre cigizés közben.

szm02

Az 1979. esztendő nevezetes év a Casio történetében. Ekkor dobták piacra a zenélő zsebszámológépet, a Melody 80 típusú cuccot. Ennek gombjait nyomogatva nemcsak számtani műveleteket lehetett elvégezni, hanem muzsikálni is lehetett. A nótát egy néhány lépéses ismétlő játszotta vissza.

szm03

Éppen olyan vacak hangja volt, mint a zenélő óráknak.

A Casio még néhány változatát elkészítette ennek a rettenetnek, de már felkészült arra, hogy a mások által forgalmazott súlyos, terjedelmes hangszerek helyett könnyű, kicsi, sőt mini hangszereket gyártson.

1979. júniusában dobták piacra a VL-1-et, 69,95, tehát 70 dollárért.

szm04

Különösebben nem izgultak rá a népek, amolyan gyerekjátéknak tekintették mindaddig, ameddig a német új hullám egyik minimál-zenét (un. proto-chiptune-t) játszó együttesének, a Triónak meg nem jelent a Da Da Da című nótája.

szm05

„Nem szeretlek téged, nem szeretsz engem” – énekelte és játszotta 1982-ben az 1979-ben alakult, és 1986-ban mocskos pénzügyi viták miatt megszűnt banda, és e magasztos mondandót csak a kevéssé tupírozott dallam múlta felül. A különböző nyelveken is lemezre vágott dal több, mint 30 országban lett sláger; volt, ahol a listák elejére ugrott. Az emberek is örömmel ugráltak az alkotásra, üvöltötték a szöveget, vihogtak felszabadultan. Nem kell másokra mutogatnom, én magam is készítettem műsort a VL-1-ről, amikor Szigeti István zeneszerző kollégám behozta a saját példányát a Magyar Rádióba. A VL-1, más néven VL-Tone kelendő árucikk lett, amire muzsikusok sokasága kattant rá a világon sokfelé – egészen napjainkig.

1981.

szm06

1981.

szm07

1983.

szm08

1984.

szm09

1984.

szm10

1988.

szm11

1997.

szm12

1998.

szm13

1998.

szm14

1999.

szm15

2004.

szm16

2006.

szm17

2006.

szm18

2008.

szm19

2012.

szm20

2017

szm21

2019-ben a híres, 1998-ban született svéd youtubernek, MaximilianMusnak sikerült túlszárnyalnia még a néhai Triót is. A siketek kedvéért a szatirikus klipet feliratozták, hogy a mély mondandót – ami teljes összhangban van a zenei szárnyalással – ők is megértsék.

szm22

Mi lehet a titka ennek a szerkentyűnek, hogy négy évtizeden keresztül sem felejtettük el, s hogy mindenki, akinek volt vagy van ilyen hangszere, örömmel gondol rá?

A Casio VL-1 csak látszólag egyszerű játékszer, valójában nagyon sok ötlet és még több mérnöki-programozói és muzsikusi tudás van benne. Érdemes hát összegyűjteni, mit is tud, és főként, hogy miért tudja ezeket.

szm23

Roppant egyszerű a kezelése. Mivel monofonikus a szintetizátor, egy ujjal is pötyögtethető a nóta a nem kifinomult játékra való apró, 29 billentyűből álló, viszonylag strapabíró, határozott klaviatúrán. Ez kb. 2,5 oktávot jelent, de egy kapcsolóval módosítható felfelé és lefelé is egy-egy oktávval a tartomány. Sőt, ha rögzíted a játékodat, elég egy vagy két gombot nyomkodni. Öt előre programozott „hangszer” van benne, amit zongorának, furulyának, gitárnak, hegedűnek és fantáziának neveztek, de az első négy is lehetett volna fantázia, mert sok mindenhez hasonlítanak ezek a kellemes hangok, csak az elnevezésükhöz nem.

A hatodik hangszer hangzását részben a muzsikus alakíthatja ki, erre való az ADSR. Pontosabban, szemben az eredeti ADSR-ekkel, itt a kitartott szakasz (S) nem addig tart, ameddig a billentyűt nyomva tartjuk. Külön-külön állítható be a kitartott szakasz szintje (SL) és az időtartama (ST) a billentyűzettel, ami egyben számológép üzemmódban kalkulátorként is működik.

A számológép az egyetlen marhaság a VL-1-ben, de a Casio tulajdonosai ragaszkodtak hozzá. A szintetizátorban ritmusgép is van, három ütőhangszerrel tízféle ritmust lehet beállítani, s ezek sebessége is változtatható. A dallam és a ritmusgép egymáshoz való hangosság aránya is szabályozható. Az egyik legértékesebb funkciója a VL-1-nek a százlépéses ismétlő, amiben szerkeszthető is a nóta. A hangszer LCD kijelzője sok mindent mutat, ha tudod, mi mit jelent. A hangszer LFO-jával tremoló és vibrátó effektre is van lehetőség.

A készülék hátoldalán van a hangoló gomb, ezzel a zenekar többi hangszeréhez lehet idomítani a VL-1-et, s ugyanitt cserélhetők a ceruzaelemek is.

Említettem, hogy sok ötlet van ebben a szerkezetben. A hangszórója ugyan nem különleges, de olyan ügyesen helyezték el, hogy a mögötte levő térrésszel rezonáns rendszert alkot.

szm24

Ez látszólag hátrányos, hiszen sokkal szebb hangja van vonalról, ha egyáltalán szépnek lehet nevezni a hangját. Viszont ha a hangszóró rácsa előtt húzogatod a tenyeredet, változik a hangszín, és hápi (wah-wah) effektet tudsz csinálni akusztikusan.

A következőkben kicsit szétszedik a hangszert, s mielőtt megrémülnél a Walsh függvényektől és transzformációról, jöjjön egy jó órányi ambient muzsika a Casio VL-1-ből!

Tehát a következő videóban egy kis ismétlés után szétszedik a ketyerét majd összerakják, utána pedig egy újabb, részletes kezelési útmutatót látsz.

Térjünk vissza ahhoz, hogy mi van a szintetizátorban, és hogyan működik! Az előző videóban úgy a 7. perc körül láthattál egy kapcsolási rajzfélét, amiről éppen a lényeg maradt le, nevezetesen az, hogy a Casio VL-1 milyen áramkört használ a hangszintézishez. Nemcsak a típusa érdekes – NEC D1867G – hanem az is, hogy ezzel a 8 bites, nagy integráltságú (LSI) processzorral hogyan kerülték meg a korai digitális szintetizátorok legfőbb gondját. Azt, hogy ne kelljen digitális szűrőt használni. Ugyanis már elvileg tudták, hogyan kéne ilyet készíteni, de a korabeli áramköröknek sem az összetettsége, sem a gyorsasága nem volt ehhez elég. Mint láthattad a sorozat 223-225. részében, a Yamaha ezt szögmodulációs szintézissel oldotta meg, a Casio viszont ebben a típusban egy, már korábban a matekból ismert, másik módszert választotta.

szm25

Ha még emlékszel rá, minden nem zajszerű jel összerakható szinuszjelekből, illetve, minden, nem zajszerű jel szétbontható szinuszos jelekre. Ezt hívjuk additív, illetve szubtraktív szintézisnek. Joseph Leonard Walsh amerikai matematikus 1923-ban bizonyította be, hogy ugyanezt meg lehet csinálni az általa kitalált függvénysorozat segítségével.

szm26

Ezek a függvények azért hasznosak, mert csak két értéket vehetnek föl, tehát négyszögjelként jól használhatók a digitális technikában. Végtelen mennyiségű Walsh-függvénnyel bármilyen hangot előállíthatunk, de egy kis szintetizátorban csupán néhány fajtát kell alkalmazni. A Walsh-függvényeket azzal a számmal, a szekvenciával jellemezzük, amelyik azt mutatja meg, hogy hányszor váltott előjelet a függvény – hány nullátmenete van. Az egyszerűség kedvéért legyen a jel 4 minta hosszúságú!

szm27

Bármilyen is hát a négy minta, a fenti négy Walsh-függvény valamelyike ráhúzató. Ha több mintával jellemezhető csak a hang, akkor természetesen több függvényt kell használni, viszont mindig egyértelmű, hogy melyik hanghoz melyik függvény tartozik. A Walsh-függvényeket táblázatosan, mátrixként is lehet ábrázolni, a mátrixokat pedig különösen szereti a digitális technika. Úgy képzeld el, hogy a mátrix egy-egy elemét a memória egy-egy része tárolja, s ezt a részt olvassa ki a processzor a hangszintézis során. Az ábra az első 16 Walsh-függvényt rendezte mátrixba.

szm28

A Walsh-függvényekkel jellemzett, e függvényekkel vezérelt processzor kimenő jele digitál-analóg átalakítás után hallhatóvá tehető. A Casio VL-1 DA átalakítója is 8 bites, nemcsak a processzora. A Walsh-függvények segítségével történő hangszintézis egyszerű ugyan, de nem eléggé hatékony, ami azt jelenti, hogy finom hangzások szintézisére gyakorlatilag alkalmatlan. Történelmi jelentősége azonban vitathatatlan, s ha szintetizátorokban már nem is, a képfeldolgozásban, karakterfelismerésben és a kvantuminformatikában használják. Ugyanakkor több, mint figyelemre méltó, hogy a Casio-VL hangjának korrekt, tudományos elemzése csak az elmúlt néhány évben történt meg. Az alábbi fotósorozatot pl. a VL-1 ADSR jellemzőinek vizsgálata során készítette egy lengyel csóka, 2018-ban.

szm29

Noha sokféle kisszintetizátort gyártottak már, olyan népszerűt, mint a VL1, nem sikerült. Ezért meglepő, hogy a Casio VL-1-nek alig készült néhány klónja. Ezek egyike a Liwaco cég LW 610-es típusa.

szm30

A másik a Radio Shack Concertmate 200

szm31

Mindkét cucc a Casio engedélyével készült. A harmadik a szovjet Электроника ИМ 46, latin betűs átírással az Elektronika IM 46.

szm32

Többféle színben is gyártották.

szm33

Még egy kis videó is található róla a kép utáni linken:

szm34

https://vimeo.com/177843199

Nincsenek sem megerősítő, sem cáfoló bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a szovjet gyár ellopta volna a Casio termékét 15 évvel annak piacra dobása után. Ám nem elképzelhetetlen az engedély nélküli másolat készítése, tekintettel arra, hogy a Casio szintetizátorában levő integrált áramkörök vastagon COCOM-listásak voltak, vagyis szigorúan tilos volt azokat, és kiváltképp azok gyártási jogát eladni a Szovjetuniónak.

szm35

A processzor az eredeti NEC koppintása alapján saját fejlesztésűnek tűnik. Ehhez is nem kevés félvezető gyártási tudás kell. Az is lehet, hogy „okosban” megállapodtak a Casioval vagy a NEC céggel, és felülbélyegezték a feliratot.

Ha klónból nem is gyártottak sokfélét, szoftveres emulátorból annál több van. A többségükért fizetni kell, de van néhány ingyenes is. Közéjük tartozik az Autodafe bővítménye, aminek van windowsos és almás változata is. Innen tölthető le a zip tömörítésű filé, némi regisztráció után:

https://www.autodafe.net/virtual-instruments/casio-vl-1-plugin-mac-win-au-vst-32-64bits.html

szm36

Ha kicsomagoltad az operációs rendszerednek megfelelő filét, akkor ezt, valamint a hangszerek (Instruments) mappa tartalmát be kell másolnod a hangmunkaállomás bővítmények (plugins) mappájába, és már ki is lehet próbálnod.

Egy másik ingyenes bővítmény a Polyvalens cucca. Ez csak windowson fut, és a zip tömörítésű filé innen tölthető le:

http://www.polyvalens.com/blog/vl-1/

szm37

Kicsomagolás után a dll filét ugyancsak a hangmunkaállomás bővítmények mappájába kell másolni. Az előző programhoz képest ez a bővítmény sokkal többet tud.

A harmadik bővítmény neve: Cheapo Tone. Szintén csak windowsos hangmunkaállomáson fut, és a rar tömörítésű filé innen tölthető le:

http://mokafix.chez-alice.fr/vst/Cheapotone_gb.html

szm38

Kicsomagolás után ismét egy dll filét kapsz, amelyet – hasonlóan az eddigiekhez – a munkaállomás bővítményei közé kell másolnod. Ha midi billentyűzetet használsz, akkor a dallamhangok az 1-es, az ütősök a 10-es csatornán vannak.

Példamutató módon elemez és hasonlít össze három bővítményt az alábbi videó; ebből kettőre hívtam föl én is a figyelmedet az imént, és próbáltam ki őket.

A Casio döntéshozói megrészegültek a sikertől, és úgy gondolták, hogy néhány bőrt még le lehet nyúzni a VL-1-ről. Készítettek hát pár változatot a múlt század nyolcvanas éveiben. A VL-10 tovább csökkentette a VL-1 méreteit és a szolgáltatásait is megnyirbálta.

szm39

Két, egymásra fektetett, „szendvics” piezó hangszóró van benne, alig jobb hangot adva, mint a muzsikáló karórák.

szm40

Mindössze háromféle „hangszert” tud, nincs ADSR sem.

Ezt klipet viszont megéri megnézni és meghallgatni!

Amikor a PT-1 változat kiadására szánta el magát a Casio, akkor a cég vezetői tökön bökték magukat. Ugyanis nincs benne – szinte hihetetlen! – számológép. És kijelző sincs.

szm41

Sőt, ennek sincs ADSR-je, és csak négy „hangszert” tud. Viszont tisztességesebb a billentyűzete.

Sose hidd, hogy nincs lejjebb. Példa erre a Casio EP-10 „Muppet Babies”

szm42

Szenvedj kicsit!

Innen lett volna szép följönni, és a Casio korábban meg is próbálta. A VL-5 sokkal többet tudott, mint a VL-1.

szm43

A legfontosabb újdonsága a négyszeres polifónia volt, tehát akkordot is lehetett rajta játszani. S hogy ne legyen akkora az öröm, a 240 lépéses ismétlő csak kétszeres polifoniát, vagyis duofoniát tudott 120 lépésben. Tízféle „hangszer” volt benne: fuvola, duda, klarinét, hegedű, trombita, orgona, csembaló, zongora, „csinos”, „vidám”. Elég hányinger a belseje, mintha a cég lusta lett volna rendes paneleket tervezni.

szm44

A szintetizátorhoz vonalkód olvasót is lehetett csatlakoztatni. A Casio ugyanis adott ki olyan daloskönyveket, amelyekben a kottákat nemcsak hangjegyekkel írták le, hanem speciális vonalkódokkal is. Ha e kódokat beolvasták a VL-5-be (vagy más, erre felkészített szintetizátorokba), akkor azokat az ismétlő lejátszotta.

szm45

Ilyen vonalkódot ZX Spectrum számítógéppel is lehetett készíteni egy korabeli cikk szerint.

http://www.users.globalnet.co.uk/~jg27paw4/yr04/yr04_29.htm

szm46

A vonalkód olvasó nemcsak azért lett felejtős, mert kevés vonalkódos daloskönyv készült, hanem azért is, mert nem tette lehetővé a polifonikus lejátszást.

Noha a fenti videó készítőjének igaza van abban, hogy a vibrátó és a tremoló hiányzik, valamint nagyon statikusak a hangszer hangjai, mégis sajnáljuk, hogy a Casio VL-5 nagyot bukott, mert csupán néhány ezer darabot tudott eladni ebből a szintetizátorból a cég. De nemcsak a VL-5 bukott meg. A Casio soha többé nem tudta elhitetni, hogy képes igazi szintetizátorokat is gyártani, a japán konkurensekhez, ol. a Yamahához, a Rolandhoz, a Korghoz, sőt, még a Kawaihoz képest is csak legyintünk, ha azt halljuk: Casio. „Csak” Casio. Úgy járt, mint Kohn a libákkal. Pedig még annyi ötlete volt…