Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 235. Az Orinoco folyótól a Simpson családig

A hangminta alapú szintézis szinte az összes nagy elektronikus hangszert gyártó céget megihlette, többek között olyan nagyokat is, mint a Roland.

A Roland leghíresebb, részben hangminta alapú szintézissel működő szintetizátora, a D-50 sem mai gyerek már, de a cég története közel sem ezzel kezdődött. A Rolandot 1972-ben, Oszakában alapították. Japánon kívül Tajvanon és az USA-ban vannak gyárai. A Fact című elektronikus zenei magazin 2016-ban megjelent cikke szerint a Roland egymagában többet tett az elektronikus zene alakításában, mint az összes többi cég együttvéve. Ez persze hülyeség, de kétségtelenül nem kispályás játékosról van szó. A Roland az amatőr előadókat célozta meg egyszerűen kezelhető, kisméretű és olcsó kütyükkel – persze, ezzel sem volt egyedül, lásd pl. a Casiot a sorozat 226-227. részében! A Roland kezdetben ritmus- és dobgépeket gyártott, majd 1973-tól 1981-ig készítette az SH 1000 típusjelű analóg, szubtraktív szintetizátort, amelynek listaára 500-850 dollár között ingadozott.

ofc02

A hetvenes években számos effektpedál és célszintetizátor készült a cégnél, majd a techno-rajongók örülhettek két híres célszintetizátornak. 1981-ben hódított a piacon a Jupiter 8, a Roland első professzionális, polifonikus analóg szintetizátora, 3 000 dolláros listaáron.

ofc03

Ennek a hangszernek is van Arturia emulátora, a Jup-8 V.

ofc04

A 2019-ben továbbfejlesztett, önállóan is futtatható vagy bővítményként is használható program fizetős vagy demó változata az alábbi linkről tölthető le:  

https://www.arturia.com/products/analog-classics/jupiter8-v/details

ofc05

A program indítása után 500-nál is több alapbeállítás közül válogathatsz. Nagyon erotikus, tiszta, zsíros hangokat állíthatsz elő vele anélkül, hogy masszíroznád a beállításokat, amelyekkel hetekig elszórakozhatsz.

Egyidejűleg két effektet is használhatsz. A polifónia 32-szeres, az ismétlő 32 lépéses.

ofc06

A Roland utolsó analóg szintetizátora az SH 101 típusú, 1982-ben elkészült, 495 dolláros hangszer volt, s noha csak 1986-ig gyártották a kezdőknek ajánlott cuccot, rengeteg profi zenész is használta. A kis hangszert egy pánttal nyakba is lehetett akasztani, így „gitárként” is lehetett játszani rajta.

ofc07

Még egy nóta címe is lett belőle.

ofc08

A Roland korábbi digitális szintézisű kísérleteiből, amelyek során hangmintákat és reszintézist használtak, s amelyek főként a célszintetizátoraiban bizonyultak sikeresnek, már érezhető volt, hogy a cég mérnökei törik a fejüket azon, amin a többi versenytárs is: Hogyan lehetne a Yamaha DX7-et letaszítani a trónról. Az idő sürgetett, mert minél előbb lép valaki, annál nagyobb az esélye. Így lett 1987 a Roland éve, s bár a dobogó legfelső fokán csak egy esztendeig tartózkodott a D-50, ez a szintetizátor sok-sok éven keresztül volt a rockzenészek egyik kedvence. Olyan hangkarakterrel, amit azóta sem sikerült sem a Rolandnak, sem másnak hibátlanul utánoznia. A listaára 2 000 dollár volt, ami napjainkban 4,5 ezer dollárnak felel meg.

ofc09

A D-50 működésének lényegét le lehet írni ugyan, de a hangzásának varázsa titok marad. Néha nehéz megmagyarázni, hogy idősebb muzsikusok miért harmatos szeműek, amikor a D-50-et említik meg. Pedig 1987 elejéig nem voltak megfizethető, hangmintán alapuló szintetizátorok, ugyancsak nem voltak megfizethető szintetizátorok beépített digitális effektusokkal, nem voltak digitális hangmunkaállomások, és ezért nem voltak bővítmények sem. Ha minőségi hangot akartál, akkor magas órabérű professzionális stúdiót kellett bérelned, ahol Fairlight vagy Synclavier szintetizátor is volt. A D-50 mindezt megváltoztatta. Akár sötét, fenyegető, akár sima vagy szikrázó hangot akartál, a Roland D-50-nel megvalósíthattad az elképzeléseid jelentős részét. Az összetett szintézist lineáris algoritmusnak (Linear Algorithm), rövidítve LA-nak nevezte el a marketinges. Ez a semmit nem jelentő, de hangzatos elnevezés azt rejti, hogy a Roland rájött arra, ami te pszichoakusztikából már e sorozat 73. részében is megismerhettél. Az agyunk a hangforrás azon tulajdonságát, hogy mi szól, az induló tranziensből ismeri föl leginkább, persze, csupán a tranziensekkel való azonosítás még durva. Ám ha olcsón akarjuk megúszni, akkor elegendő, ha ez a néhány ms-os szakasz pontos, ebből érdemes jófajta mintát venni. A kitartott szakaszt lehet kevéssé jól mintavételezni vagy oszcillátorokkal előállítani akár additív, akár szubtraktív módon, s mert ez a rész alig változik, akár egyetlen periódus is elég belőle, amit hurokba kötve ismételgetünk. A lecsengést meg úgyis elintézi a burkoló generátor. Az így kapott digitális adatsort – magyarul tán végmintának nevezhetnénk – beleégetjük a memóriákba vagy elmentjük valamilyen hordozón, és akár külön-külön, akár hullámtábla szintézissel lejátsszuk őket. Nem árt, ha jó hangzatos nevük van. Például „Pizzagogo”.

ofc10

Noha Enya felvételeihez, mint korábban láthattad-hallhattad, más szintetizátorokat is használtak, a D-50-nek ez lett a leghíresebb végmintája.

Az előző nóta 1988-ban készült, a következő meg hét év múlva. A „Pizzagogo”-n kívül a „Cathedral Organ” is megszólal benne.

ofc11

Mivel rengeteg nótában játszanak a D-50-en, egy kicsit még élvezkedhetsz, aztán részletesebben is elmélyedünk az LA szintézisben. Most a „Horn Section”-t fedezheted föl.

ofc12

ofc13

Michael Jackson sem maradhatott ki a jóból. Az „Afterthought” szól.

ofc14ofc15

Az alap végminta készleten kívül már kezdetben is gyártottak más cégek, muzsikusok, programozók, műkedvelők vagy éppen maga a Roland kiegészítő, külső ROM-kártyákról betölthető végmintákat. Több ilyet is használt egy nótában Jean Michel Jarre: a „Machine Run”-t, a „Griitttarr 2”-t és az „Orchester Philamon”-t.

ofc16ofc17ofc18ofc19

Na, még egyet! Egy kis „OB A-3 Pad Bo”-t, bármi is legyen az!

ofc20ofc21

A Roland D-50 teljesen digitális szintetizátor, s bár részben egy analóg szintetizátor felépítését követi, csak a DA átalakítók varázsolják analóggá a rezgéseket. Az LA szintézishez kétféle „partíció” tartozik. Az egyik az „S” (szintetizátor), ami változtatható impulzusszélességű négyszög rezgésekből vagy fűrészekből állít elő különböző periodikus vagy kváziperiodikus rezgéseket. Ezeket szükség szerinti hosszúságúra hurkolják. A módszer a hullámtábla szintézisből (lásd a sorozat 228 részét) már ismerős, ott is a rezgések egyetlen periódusából indulnak ki. A másik rezgésfajtába a „P”, nevűek tartoznak, amelyek rövid tranziens hangminták. Nyilván a „P” van előbb, az „S” utóbb, ha mindkettőt használják.

A „partíciókból” „struktúrákat” készítenek, és ezek összekapcsolását „hullámoknak” nevezték el a marketingesek. Vannak olyan hullámok, amelyek két „S” rezgésből állnak, vannak, amelyek két „P”-ből, és vannak olyanok, amelyek egy „P”-ből és egy „S”ből. Minden hullámhoz lehet gyűrűs modulátort („R”) kapcsolni (lásd a sorozat 219. részét), így összesen hét változat alakítható ki.

 ofc22

A hangzás még tovább épül úgy, hogy egyidejűleg két hullámot, az „alsót” (lower) és a „felsőt” (upper) tartalmazza a jel. S még mindig nincs vége! A végső hullámforma további alakításához kétfajta eszközt használnak. Az egyik az időben változtatható erősítésű erősítő, amelyet a titokzatosabb elnevezés érdekében TVA-nak (Time Variant Amplifier-nek) hívnak, s amellyel az „S” és a „P” amplitúdójának változása szabályozható, a másik a TVF (Time Variant Filter), ami olyan rezonáns szűrő, aminek a rezonancia frekvenciája tologatható az idő függvényében. Ezzel a négyszög és fűrész rezgésekből állítják elő a kívánt „S” jelalakot. S ha még ez sem lenne elég, a jel három LFO-val modulálható, van modulációs és hangmagasság hajlító kerék, valamint vektorszintetizáló kéjrúd, amellyel az alsó és a felső hullám keverhető.

 ofc23

A Roland D-50 többek között a rengeteg effektnek köszönheti a sikerét. Alapból tud 32-féle zengetést, amelynek paraméterei szintén módosíthatók. Nemcsak a gitárhangokhoz használható pl. a flanger, amelynek lényege a tologatható alapharmonikusú fésűszűrő (Lásd a sorozat 63. részét!).

 ofc24

Az effektezett jel vehető le a szintetizátor főkimenetéről. Nem túl egyszerű a folyamat, de az eddig elmondottak jobban érthetők meg az alábbi ábra segítségével.

 ofc25

A hangszer 16-szorosan polifonikus, a timbralitás kétszeres. A midi teljeskörű. A billentyűzet 61 billentyűből áll, s van billentyűkövetés is. A D-50-nek létezett billentyűzet nélküli, rack változata is, a D-550.

ofc26ofc27

S most következzék ismét néhány nóta! A „DigitalNativeDance” is elég fura elnevezés.

 ofc28ofc29

Amikor a felhasználók először kapcsolták be a D-50-et, a „Fantasia” szólalt meg.

 ofc30ofc31

A „Piano-Fifty” vélhetően zongora. És jé, tényleg! Igaz, hallottunk már jobb zongorát is, azonban ez az első olyan nem célszintetizátor, amelynek hangja követi a zongora hangjának változásait annak következtében, hogy az állandósult „S” szakasz paramétereit – pl. a rezonáns szűrő törésponti és rezonanciafrekvenciáját – képes gyorsan változtatni a szintetizátor szoftvere. Ez analóg módon megvalósíthatatlan lenne.

 ofc32ofc33

Viszont mi lehet a „Shakuhachi”?

 ofc34ofc35

A Roland D-50 belseje is figyelemre méltó. Az alkatrészek egy része már felületszerelt (lásd a sorozat 108. részét), ami jelentősen megkönnyítette a tömeggyártást.

 ofc36

A fontosabb integrált áramkörökön – így a hangfeldolgozó processzoron, a DSP-n is – a Roland felirat látható, de ezeket a cél-IC-ket másik két japán cég, a Fujitsu és a Hitachi fejlesztette és gyártotta.

 ofc37

A DA-átalakító lelke egy 16 bites, precíziós vékonyréteg (lásd a sorozat 108 részét) Burr Brown áramkör, amelyet kiegészítő alkatrészekkel feltupíroztak 20 bitesre. Ennek ellenére a D-50 kimenete kissé zajos, mert a hangminták többsége csak 8 bites, és az effekt áramkörök megteszik azt a szívességet, hogy akkor is tudjunk a létezésükről, amikor nem használjuk őket.

 ofc38

A D-50 programozásának megkönnyítéséhez fejlesztette ki a Roland a PG-1000 egységet. Minden paraméter potenciométerekkel – 64 csúszkával és 9 gombbal – szerkeszthető, változtatható, és a változtatások el is menthetők.

 ofc39

A szabályozó szervek ezen a készüléken és a D-50 szintetizátoron is a szoftver paramétereit módosítják. A szerkezet a midi SysEx lehetőségeit, tehát a csak erre a hangszerre jellemző, un. exkluzív utasításokat használta.

A Roland 1989-ben befejezte a D-50 gyártását. A D-sorozatnak voltak még karcsúsított változatai, de ezek sorra megbuktak, s nemcsak azért, mert elég szutykok voltak, kevesebbet tudtak, mint a D-50, hanem azért is, mert az LA szintézis és a hozzájuk hasonlók gyorsan avultak el. A „lineáris algoritmus” egy időre feledésbe merült, de a nóták nem. A következő számhoz a „Living Calliope” végmintát választották.

 ofc40ofc41

Következzék a „Nylon Atmosphere”!

 ofc42ofc43

 A Roland persze nem törődött bele, hogy egy annyira innovatív hangszert teljesen elfeledjenek, ezért 2004-ben piacra dobott egy bővítő kártyát, a „VC-1 V Card” névre keresztelt cuccot.

 ofc44

A VC-1 két Roland kütyübe is dugható volt: a V-Synth szintetizátorba és egy fura szerkezetbe, a piros színű VariOS modulba, ami félig szintetizátor volt, félig hangszerkesztő, vagy számítógép előtétnek is felfogható hangmunkaállomás.

 ofc45

A VC-1 mindkét eszközt D-50-né alakította át. Belegyömöszöltek több száz végmintát, és a DA-átalakítót jóval korszerűbbre cserélték ki. Ennek következtében a VC-1 szebben, zajmentsebben szólt, mint a D-50, de azt is meg lehetett tenni, hogy az eredeti D-50 hibáit is fölidézze. A VC-1-et A V-Synth továbbfejlesztett, rack változatába a V-Synth XT-be fixen be is építették.

 ofc46

Miként a következő videó is bizonyítja, van eltérés az eredeti D-50 és a VC-1 hangja között, de nagyon kell figyelni.

Pihenésképpen muzsikáljunk ismét! Ebben a nyálnótában két végmintát is megszólaltattak: a „Staccato Heaven”-t és a „Stereo Polysynth”et.

 ofc47

ofc48

Ugyancsak két végmintát, a „Choir”-t és a „Flutish Brass”-t hallhatod a következő számban.

 ofc49ofc50

 Partizene jön a „Tine Wave”-vel.

 ofc51ofc52

A D-50 klónok között régi ismerősünket, a svéd Clavia Nord Stage sorozatot fedezheted föl. Digitális szintetizátorok utánzása látszólag egyszerű, csak a minták kódjait kell átírni, és már meg is vagyunk. Sok esetben ez se kis munka, és csak akkor volna elegendő, ha a digitális áramkörök tökéletesek és minden szintetizátorban ugyanolyanok lennének. Azonban a digitális oszcillátorok sem állítanak elő tökéletesen szabályos jeleket – lehetetlen is volna. A digitális szűrőknek is vannak egyedi tulajdonságai, a DA-átalakítók is sokféle hibával varázsolják analóggá az 1-eket és a 0-kat. A klónok vagy a klón minták készítésekor ezeket a tulajdonságokat mind-mind figyelembe kéne venni. A Clavia számára két végminta gyűjteményt is készített a SynthCloud szoftvercég, D-Logia Library néven. A mintákat a Nord Stage 2-be, a 2 EX-be és az annál újabb Nord Stage szintetizátorokba lehet betölteni. A két gyűjtemény együtt kb. 100 euróba kerül, és 32-32 mintát tartamaz.

 ofc53

A D-50 piacra dobásának 30. évfordulóján a Roland sem bírt magával, és bizonyítván, hogy haladt a korral, 2017. nyarán megjelent a „Roland Cloud Software D-50 Linear Synthesizer” nevű emulátor.

Ebben az utánzatban állítólag az alkatrészek viselkedését is modellezték, de én sehol nem találtam utalást sem arra, hogy pl. a melegedés hatását is utánozták volna. A programot csak úgy használhatod, ha befizeted a havi 30 dolcsit a Roland-felhő használatáért. A szoftver ugyanis távoli számítógépen van, és igaz, hogy a havi használati díjért számos más emulátorral játszhatsz, de a Roland eljárása nem nyerte el a nagyérdemű osztatlan tetszését. Viszont legalább magyarul is a pofádba vágja, hogy zseton nélkül coki.

 ofc54

A szoftvert feltörték ugyan, de a tört változatot eléggé el nem ítélhető módon eltávolították a nehezen megtalált torrent oldalról. Na, mindegy, attól még zenélhetünk. Mégpedig egy nagyon nagy sláger következik, amelynek az elején, egy rövid bevezető után, bemutatkozik a „Pipe Organ” néhány másodpercre.

 ofc55ofc56

Van olyan végminta is, hogy „O K Chorale”.

 ofc57

ofc59

Meg olyan is létezik, hogy „Pipe Solo”

 ofc58ofc64

Úgy sejtem, hogy a havidíjas felhő nem nagyon jött be a Rolandnak, mert 2017 végén az un. Boutique (retró) sorozat részeként „igazi” D-50-nel lepte meg a rajongókat, a D-05 jelű klónnal, 350 dolláros listaáron.

 ofc60

A D-05 alapvetően ugyanúgy működik, mint a D-50, ideértve egy eddig nem említett funkciót is, az un.”chase”-t, ami szó szerint fordítva üldözést jelent. Ez a trükk lehetővé teszi, hogy az alsó hullám a felső után késleltetve induljon el, és akár hurkoltan, akár váltakozva a felső hullámmal, olyan hatású legyen, mintha a két hullám kis késéssel keresztezné egymást. Nagyon baba ez akkor, ha az arpeggiátor is beleugat. Vannak persze új funkciók is, mint pl. a 64 lépéses, polifonikus ismétlő vagy a tapiszalag.

A D-05 a D-50 összes végmintáját, négy népszerű kártya végmintáit és 64 új végmintát tud alapból, összesen 896-ot.

A D-05-höz a K-25m típusú billentyűzet csatlakoztatható, ami egyben dokkolóként is szolgál. Kb. feleannyiba kerül, mint a D-05.

ofc61

Sajnos, van egészen elképesztő bunkóság is; ezek közé tartozik, hogy a csatlakozók többsége 3,5 mm-es TRS aljzat, illetve mini USB. A Roland így garantálja az érintkezési hibákat. Bizony, egy igazi, megbízható színpadi változat továbbra is hiányzik.

Miként eddig, most is igyekeztem valami potya csemegét találni a témával kapcsolatban. A jó hír, hogy akad néhány ingyenes vagy ingyenessé varázsolt Roland emuláció, a rossz hír, hogy azok a későbbiekben lesznek érdekesek. Ám ha netán van Roland D-50-ed vagy D-05-öd, króm alapú böngészőből is masszírozhatod őt az alábbi linkre kattintva:

https://data.dynareg.se/breadandbutter/D05.html

ofc62

A számítógéphez csatlakoztass midi eszközt, ami a szintetizátor is lehet.

A következő felvétel előtt pedig a „D50 Voices” végmintát töltötték be az alapkészletből.

ofc63