Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 236. Madonna Korgiája

A Pop, csajok, satöbbi című könyv és a belőle készült film kiváló példa arra, hogy a különböző listák és válogatások mennyire szubjektívek. Abban azonban sokan egyetértenek, hogy az előadói szintetizátorok öt klasszikus nagyágyúja a Moog Minimoog, a Yamaha DX-7, a Sequential Circuits Prophet-5, a Roland D-50 és a Korg M1.

Miközben arra kerestem a választ, hogy miért éppen ez az öt, folytonosan a film jutott eszembe, így meg nem lehet dolgozni. Nézd meg hát te is, vagy esetleg olvasd el a könyvet, aztán, ha még mindig nem akarsz meghalni hülyén, gyere vissza!

Valószínűleg arról van szó, hogy miként más piac esetében is, az elektronikus hangszerek világában is sikerült megtalálni azokat a szerkezeteket, amelyek megfizethető áron az átlagos igényeket a korábbinál jobb minőségben, több szolgáltatással elégítik ki. Tehát nem mindig csúcsberendezésekről van szó (pl. a Minimoog a moduláris Mooghoz képest lepkefing volt), de éppen azt tudják vagy annál kicsit többet, mint ami benne van a kor levegőjében, s ehhez képesek megnyerni egy csomó előadót reklámarcként. Az sem árt, ha a versenytársak elbízzák magukat, netán kicsit vagy nagyon tönkre mennek, mert akkor potom pénzért föl lehet vásárolni őket és a legjobb szakembereiket.

A Korgnak sem az M1 a legjobb szintetizátora, viszont nagyon sok csemegét lehet találni az 1962-ben megalakult cég termékei között.

mkg02

A cég alapítója Csocsumo Katoh volt, aki 1960-ig egy Tokióban működő éjszakai klubban muzsikált, és a Sound Box zeneboltnak az egyik tulajdonosa volt.

mkg03

Ezek a cégek a város vigalmi negyedében – milyen szép kifejezés ez a kuplerájokra – tevékenykedtek. Az élő zene népszerűsítésére Katoh gyakran hívott meg előadóművészeket, köztük a billentyűs harmonikán játszó Tadasi Oszanait, aki Wurlitzer gyártmányú ritmusgépekkel kísérte önmagát, és mérnöki diplomája is volt. Oszanai kevésnek érezte a Wurlitzer cuccok tudását, ezért úgy döntött, hogy saját gépeket fog gyártani. Ehhez Katohtól kunyerált lovettát. Katoh 1962-ben bérelt egy gyárat Tokió központjában, abban pedig Oszanai és négy alkalmazottból álló csapat dolgozott. Az első piaci termékük a „DA20 DoncaMatic Disk Rotary Electric Auto Rhythm Machine” nevű ritmusgép volt, 1963-ban. Ezt még számos hasonló követte, köztük a világ első szilárdtest ritmusgépe is. 1967-ben egy újabb pasi, Fumio Mieda mérnök fordult Katohhoz, kérve egy elektronikus orgona fejlesztésének támogatását. 1970-ben Mieda elkészítette egy kettős kézi orgona prototípusát. Az akkor már Keio Electronic nevű cég mindössze 50 db-ot adott el a hangszerből, és 1972-ben nevet is változtatott. A Korg a Katon nevének kezdőbetűiből és az Organ szó elejéből jött össze. Mivel én nem tudok japánul, így arra a kérdésre sem tudom a választ, hogy miért nem a kézenfekvő Korgan lett a cég neve, de egy bennszülött japán biztosan megmondja neked, hogyan mondják a hímvesszőt japánul. 1973-ban pedig a Korg belépett a szintetizátorok piacára. Ekkor Japánban még csak a Korg gyártott szintetizátort.

mkg04

A Korg 700 Minikorg olcsó volt, tudta a legdivatosabb hangokat, és a kezelése sem igényelt pilótavizsgát. Noha ez az első próbálkozás és az utódai meghódították a világpiacot, az igazi nagy siker a Korg első hangológépe volt, 1975-ben.

Sokan használták pl. a Korg szalagos visszhangosítóját vagy azt a polifonikus szintetizátort, amelyről még Bob Moog is azt mondta, hogy a „legszebb zsíros hangok hangszere”.

mkg05

A Korg PS-3300 már nem lebujok, hanem Vangelis, Jean-Michael Jarre, Keith Emerson, valamint Klaus Schulze vagy a Kraftwerk félmoduláris, szubtraktív szintetizátora. 1977 és 1981 között gyártották, a listaára – kapaszkodj –174 000 dollár volt. Igaz, csak 20 db-ot készítettek belőle.

A három azonos szintetizátorból álló 48-szorosan (az összes billentyűre) polifonikus monstrumban 144 VCF és ugyanennyi VCA, valamint ADSR egység van. A hangszernek van kéjrudacskája is; ebben használtak először vektorszintézist, még analóg módon.

mkg06

Akarsz ilyen hangszert magadnak ingyért? Akkor töltsd le az FB3300 bővítmény telepítőjét az alábbi linkről!

https://www.fullbucket.de/music/fb3300.html

mkg07

Windows esetén a zip tömörítésű mappa kibontása után öt filét kapsz.

mkg08

A hangmunkaállomásod bővítmények (plugins) mappájába másold be az fb3300.dll-t (32 bites rendszer) vagy az fb330064.dll-t (64 bites rendszer) és az fb3300.ini filét! Ne felejtsd el megjeleníteni a virtuális billentyűzetet, vagy csatlakoztass valódi midiset a számítógéphez! Már az első indítás után elbűvölően szépet fogsz hallani, a továbbiak csak rajtad múlnak.

mkg09

A munkádban segít az fb3300_manual_1_1.pdf filé igényes és részletes leírása a bővítményről.

A múlt század nyolcvanas éveinek elején a Korg már különböző kategóriákban gyártott digitális és hibrid hangszereket, de ezeknek a hangja és szolgáltatásai a versenytársakéhoz képest gyengébbek voltak. Az évtized közepén pedig az ezerszer dicsőített és átkozott Yamaha DX 7 mellett senki és semmi nem rúghatott labdába. A Korg további fejlődésében ugyanakkor jelentős szerepe volt annak, hogy a cég az USA-ban is terjeszkedett. S volt itt még valami: már a ’60-as években kialakult egy kis technikai és pénzügyi kapcsolat a Korg és a Yamaha között. A Korg ugyanis ritmusegységeket szállított a Yamaha elektronikus orgonáiba, a Yamahának pedig volt egy kis üzletrésze a Korgban. 1987-ben a Yamaha megvásárolta a Korg ellenőrző részvénypakettjét – ez a közgazdasági fogalom azt jelenti, hogy többségi tulajdonos lett a cégben. Nemcsak a lové jelentett sokat a Korg számára, hanem az is, hogy hozzáférhetett a Yamaha szögmodulációs szabadalmaihoz, és gyártott is néhány hangszert szögmodulációs szintézissel.

S most jutottunk el a nagy ugráshoz: 1988-ban a Korg piacra dobta a „Korg M1 Music Workstation”-t, amelynek különböző változatait 1995-ig gyártotta.

mkg10

Csupán egy év telt el a Roland D-50 (lásd az előző részt) rendkívüli sikere óta, az új császár azonban fölényesen győzte le a Roland üdvöskéjét. Istenkirály született, vagy legalábbis isteni hangok, és úgy tűnt, minden producer és stúdió Korg M1-et vásárolt pontosan 1999 dollár és 99 cent listaáron.

A Korg M1 alkotói egyrészt azokat a tapasztalatokat gyűjtötték össze, amelyek a korábbi szintetizátorok és a vetélytársak gépeinek korlátait mutatták meg, másrészt azokat, amelyek a megnövekedett szolgáltatás igényeket – ideértve bizonyos igények felkeltését is – tárták föl. Mindkét csoporthoz minőségi és mennyiségi paraméterek is tartoztak. S mielőtt ezeket vesszük sorra, hallgass meg egy felvételt, ami a Korg M1-gyel készült!

mkg11

Az egyik fő korlát a hangminták erőtlensége és kis száma volt. Az erőtlenségen azt kell érteni, hogy a hangminták 8 bites felbontása nem volt elegendő az árnyaltabb hangzáshoz, és gyakorta nem is volt elég hosszú a minta. A Korg 16 bitre növelte a felbontást. A mintavételi frekvencia azonban csak 32 kHz, a sávhatárolás 10,5 kHz környékén indul, hogy ne kelljen bonyolult szűrőket használni, aminek következtében az M1 hangjai ugyan nem annyira csillogók, de nem is maszatosan puhák. A viszonylag alacsony mintavételi frekvenciát nem indokolták áramköri megfontolások, hiszen a CD vagy a digitális magnó már évek óta 44,1, illetve 48 kHz-cel szaporázta, viszont valahogyan mégis takarékoskodni kellett a memóriával. Ügyes effektezéssel azonban érzékelhetetlenné tehető ez a hiányosság, legalábbis, a Korg szerint.

A más szintetizátorokban használható kisszámú minta önmagért beszél, s hogy sokkal több minta, pontosabban annak feldolgozott változata, végminta – ahogy a Korg nevezte őket, multisound – legyen azonnal hozzáférhető, a Korg M1 belső memóriája már az első változatban is 4 MB volt. Persze, napjainkban ez már nevetségesen kicsinek tűnik, de akkortájt a memória volt az egyik legdrágább alkatrész. Rengeteg, kb. tízezer (!) mintát készítettek el az évek folyamán kisebb részben a Korgnál, többségükben külső cégeknél.

mkg12

A mintákat részben hajlékony lemezeken, részben ROM-kazettákon árusították.

mkg13mkg14mkg15

A Korg az M1 hangszintézisét „Advanced Integrated”-nek, röviden AI-nak nevezte el. Természetesen ez a rövidítés sem mond semmit, ezért a következő nóta után jön a kicsit részletesebb leírása.

mkg16

Csapjunk hát a lecsóba, hogy kiderüljön: a Korg szinte semmit nem talált ki, csak ügyesen használta föl az eddigi ismereteket. Az alapkoncepció szerint többféle rezgést, alapmintát dolgoz föl az M1 rendszere. Ezek a minták lehetnek egyciklusú hullámok (bármilyen jel egyetlen periódusa), tranziens jelszakaszok, hurkolt periodikus jelek, mintavett ütősök (dobok) és mintavett egyéb hangszerek. Az alapmintákat, hullámformákat programoknak vagy „prog”-nak nevezte el a Korg. A progok a belső vagy a külső memóriákban, bankokban vannak. A szintetizátor oszcillátora – egy vagy kettő – választja ki a hullámformát. Amikor csak egy oszcillátort használunk a hullámforma kiválasztásához, az a szimpla mód, ha kettőt, akkor dupla módról beszélünk. Dupla módban a kiválasztott két hang keverhető egymással, és az is dupla mód, ha ugyanazt a mintát használjuk kétszer, de egymáshoz képest kis késleltetéssel. Szimpla módban 16-szoros, duplában 8-szoros a polifónia. A hang magasságát a „Pitch Envelope Generator” (Pitch EG) nevű egységgel lehet beállítani. „A Pitch Modulation Generator” (Pitch MG) a vibrátó, amely periodikusan löködi a hangmagasságot. Ezt követően a jel a digitális szűrőben gyötrődik tovább, amit „Variable Digital Filter”-nek, VDF-nek nevezett el a Korg. A VDF nem rezonáns aluláteresztő szűrő. A VDF EG állítja be a hangszínt, a VDF MG pedig periodikusan rugdossa, modulálja a hangszín jellemzőit. Mindkét modulátor szaporaságát egy-egy LFO vezérli, a szokásos jelalakokkal: háromszög, kétféle fűrészfog, négyszög (szinusz nincs). A jelszint beállítása és a hangerő szabályozása a digitális erősítő, a VDA dolga. Ezen is van burkoló, a VDA EG, ami az amplitúdó ADSR-nek felel meg, de modulátor, vagyis tremoló nincs. Az erősítőt két, egymástól független multieffekt egység követi. Ezek digitális hangprocesszorok, DSP-k. Az effektek között van zengető, külön beállíthatók az első reflexiók. Ez utóbbi azért fontos, mert a teremjelleg érzetünk az első visszaverődések minőségétől, paramétereitől függ.

mkg17

Van még késleltetés, kórus, fázistoló, tremoló, hangszínszabályzó, túlhajtó, harmonikus dúsító (lásd a sorozat 51. részét), Leslie-hangsugárzó utánzat (lásd a sorozat 200. részét) és szimfonikus zenekar. Ez utóbbi a kóruseffekt olyan változata, ami egy-egy vonós hangszerből csinál zenekart. A szintetizátor billentyűzete természetesen képes billentyűkövetésre. A billentyűkövetés és a burkolók paramétereit a kéjrudacskával is lehet masszírozni, ez váltotta ki a modulációs és a hajlító kerekeket.

mkg18

Az eddigieket foglalja össze az alábbi ábra.

mkg19

Ha tudtál követni, megérdemelsz egy kis muzsikálást!

mkg20

A Korg M1 „kombináció” vagy „combi” funkciója lehetővé teszi több prog összerakását is. A legegyszerűbb combi valójában nem is combi, hiszen egyetlen progot tartalmaz, vagyis szingli (single). A második esetben két prog rakódik egymásra, ennek réteg (layer) a neve. A harmadik esetben a két prog közül az egyik a billentyűzet egyik felén, a másik a másik felén játszva szólal meg, ez a split. A negyedik eset a sebességkapcsoló (velocity switch), ami onnan kapta a nevét, hogy amikor a muzsikus kis sebességgel, lágyan nyomkodja a billentyűket, akkor az egyik prog szól, ha keményen, akkor a másik. A „multi” – ez a legjelentősebb combi – választásakor legfeljebb 8 proggal lehet dolgozni, az imént említett változatok bármelyikében. Így komplex futamok előadására is alkalmas volt az M1. Minden egyes combit egymástól függetlenül két-két effekttel lehetett megbolondítani. A combikból szintén 100 tárolható egy-egy belső vagy külső memóriában. A következő két táblázat a Korg M1 beépített programjait és kombinációit sorolja föl.

mkg21mkg22

Ez az alapkészlet minden M1-ben ugyanaz volt, tehát nem függött attól, hogy melyik országban árusították a cuccost. A Korg nemzetközi csapatot gyűjtött össze az M1 alapmintáinak összegyűjtésére. Jack Hotop, a Korg vezető hangprogramozója irányításával Jack Schiertz zeneszerző, billentyűs, programozó és zenei rendező, David Bowie, Cher, Enya, Madonna, a Pet Shop Boys tagjai, Athan Billias, Ben Dowling, Robby Kilgore, Jim Bescher, Michael Geisel és Michele Paciulli – híres és kevésbé híres emberek alkották a legénységet. Ez az alapkészlet jelentősen hozzájárult az M1 sikeréhez. S az is, hogy akár négy független dobkészletből lehet választani.

A következő felvételen pl. az „Orchestra 2” combi hallható.

 mkg23

A kiválasztott dobszerkó külön lánccal (ütős hangminták, VDF-rész, VDA-rész) csatlakozhat az effektprocesszorokhoz, és persze elfoglalhatja a billentyűzet egy részét, pl így:

 mkg24

Bocsi, az egyes hangszerek nevét nem fordítottam le. A Korg M1-ben ismétlő (szekvenszer) is volt, és nem is akármilyen! Szimpla üzemmódban 7 700, duplában feleannyi bejegyzést volt képes tárolni, 8 sávon. Minden midizhető volt, és korlátozottan ugyan, de a hangzás programozását, e programozás eredményét el lehetett menteni.

Nem túl gyakori, hogy egy videóklipben azok a hangszerek látszanak, amelyeken ténylegesen is játszottak, a most következő nóta azonban kivétel.

 mkg25

A Korg M1 rack változata az M1R volt.

 mkg26

Ezt követte az M1-EX és az M1R-EX, amely további 4 MB-nyi belső memóriát kínált föl a még változatosabb hangszínek érdekében.

Az M3R mindössze 2 MB-nyi belső tárhelyet tartalmazott, nem is nagyon fogyott belőle, noha olcsóbb volt. Minket viszont nem korlátoz a memória, muzsikáljunk hát!

 mkg27

Az M sorozatot 1989-ben a T (total workstation) sorozat váltotta föl.

 mkg28

A T sorozat mindegyikében már 8 MB ROM (csak olvasható memória) volt, de az EX jelűekben ehhez 1 MB RAM (írható és olvasható memória) társult. A három típus a billentyűk számában különbözött: a T3-nak 61, a T2-nek 73, a T3-nak 88 db súlyozott, billentésérzékeny billentyűje volt – egyébként ezeket a klaviatúrákat használták egyes Yamaha hangszerekben is, noha a Korg-Yamaha házasság végül is nem volt az évezred frigye. Az M sorozathoz képest nem volt jelentős a szolgáltatásbeli különbség, viszont az új szintetizátorok belseje modern, alkalmazásspecifikus integrált áramkörökből, ASIC-okokból épült föl. Ezeket persze nem a Korg üzemeiben, de a Korgnak gyártották.

 mkg29

A T sorozat beállítási lehetőségeit foglalja össze az alábbi ábra. Mi tagadás, az ember nem úgy születik, hogy kapásból be tud állítani mindent.

 mkg30

Most egy jóféle talpalávaló következik. Kicsit keservesen indul ugyan…

 

A Korg 2006-ban örvendeztette meg az M1 rajongóit a hangszer emulátorával, s azóta többször javított rajta. Az önállóan akár Windowson, akár Almán futtatható, és bővítményként is használható szoftvert 50 dollárért mérik.

 mkg31

Kb. 3 000 mintát használhatsz, mert a program tartalmazza a legfontosabb 19 mintakártya összes prog és combi filéjét, továbbá számos új fejlesztést.

 mkg32

A szoftverszintetizátor 256-szorosan polifonikus, s van benne rezonáns szűrő is.

Ha ki akarod csupán próbálni a programot, létezik 10 napig ingyenes, igencsak korlátozott funkcionalitású, „M1 Le” változat is. Én szaroztam vele, és lelkemre mondom, ha ennek alapján kellene döntenem, elmenekülnék. Szerencsére, van más megoldás is, ha nem üzletelni akarsz a szoftver használatával – és éppen ezzel miért is akarnál?

 mkg33

Letöltés után kapsz egy csomó r2r-0674 jelű filét. Ezek rar tömörítésű darabkák.

 mkg34

Ezeket egybe kell fűzni például a 40 napig ingyenes winrar programmal.

 mkg36

El kell indítanod a setup.exe-t, majd beállítanod néhány paramétert pl. így:

 mkg37

Ha van igazi midi billentyűzeted, azt is csatlakoztasd! Azt nem állítom, hogy tíz perc alatt megtanulod az emulátor használatát, kárpótlásul nagyon szép hangokat hallhatsz majd. Mondjuk, ilyeneket:

 mkg38