Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 239. Mintázó magyar módra

Ha végigtekintünk a magyar feltalálók és találmányok sorsán, akkor az az érzésünk támad, hogy roppant tehetségesen barmoljuk el a lehetőségeinket. Mintha hazánk döntéshozói kiváltképp nagy állatok lennének. Pedig nem vagyunk ebben a tekintetben sem rosszabbak más népeknél, de a kudarcaink jobban érintik meg a lelkünket, mint mások sikertelensége.

Szalay Andrásnak és testvérének, Szalay Sándornak a találmányairól már többen is írtak az elmúlt néhány évben. Mintegy mellékesen az is megjent ezekben a cikkekben, hogy mindketten követték a családi hagyományokat, és fizikusok lettek. Ez azonban egyáltalán nem lényegtelen mozzanata annak, hogy miért is tudtak olyan elektronikus készülékeket tervezni, amelyeknek csodájára járt a világ. Ők ugyanis éppen az igen magas színtű akusztikai, elektromos és elektronikai ismeretek birtokában tudtak eredetit alkotni, nemcsak összetákolni valamit, ami működőképes.

mmm02

Az ilyen tudás nagyon ritka, s ha ez még gyakorlati készségekkel és tapasztalatokkal is társul, ráadásul hangszerismerettel és hangszeres játékkal egészül ki, az – és csakis az – a záloga, hogy nincs szükségük mások találmányainak koppintására. Az ilyen emberek érdeklődése is összetett, rendszerszintű, és szinte ösztönösen veszik észre, mi történik a világban. András 13 évesen készítette el az első gitárját, majd amikor 1974-ben megalakult a Panta Rhei együttes, az érdeklődésük középpontjába a szintetizátor került.

A korai szintiknek csak a hangját hallották hangfelvételről, az akkori külföldi szakirodalom sem a bőség tárháza volt, ezért az együttes szintetizátorát szinte teljesen önmagukra támaszkodva készítették el, és fejlesztgették nagy szeretettel sokáig. Azért is csináltak önmaguk hangszereket, mert a korai szintetizátorok külföldön sem tömegcikkek voltak.

Aki a múlt század utolsó harmadában természettudományi vagy műszaki egyetemre járt, kénytelen volt legalább alapszinten megismerkedni a számítástechnikával és a számítógép programozásával. A Szalay-tesók édesapja volt a debreceni Atommag Kutató Intézet igazgatója, így a két fiú nemcsak kötelességből foglalkozott ilyesmivel, hanem szinte észrevétlenül szívta magába a tudományt, és az intézet legjobb villamosmérnökei, számítástechnikai gurui segítettek nekik. Amikor 1981-ben megjelent a Sinclair ZX 81 kisszámítógép, ami végre nem milliókba került, hozzájutottak egy példányhoz.

mmm03

A ZX 81 elég gyönge eresztés volt, kevés memóriával, lassú processzorral, de legalább nem volt drága.

Szalayék elkészítették hozzá az első két vasat: a ”Composer”-t és az „Audio Processzor”-t. Ez volt 1982-ben a Muzix 81.

mmm04

A Composer a ZX81 bővítőportjára csatlakozott. Feladata a hozzá kapcsolt szintetizátor vezérlése volt a ZX81-en megkomponált dal hangjai szerint. A Composerrel a korabeli Moog, Korg, ARP, Roland és Yamaha szintetizátorokat és dobszintetizátorokat is egyaránt lehetett idomítani, pedig még nem volt midi. A Composer az akkori csúcstechnikát képviselte abban az értelemben, hogy az ismétlőjében (szekvenszer) közvetlen szerkesztéssel vagy bejátszással egyidejűleg 24 különböző, maximum 64 hangból álló dallamrészlet volt képezhető, s ezekből lehetett a dalt összeállítani a dallamrészletek sorrendezésével, az ismétlődések és transzponálások megadásával.

Noha a Composer is sokat tudott, számunkra most a másik egység, az „Audio Processor” érdekes.

mmm05

Egyik funkciójaként külső forrásból érkező hangokat volt képes valós időben digitálisan feldolgozni (pl. visszhang, zengetés, hangmagasság transzponáló effektek hozzáadásával). A másik fő funkciója az volt, hogy ha szintetizátor billentyűzetét kötötték hozzá, a számítógép memóriájába töltött hangminták lejátszhatók voltak, más-más hangmagasságot rendelve az egyes billentyűkhöz. A kütyü ZX81 esetén 64kB memóriát tartalmazott a mintavett hangok viszonylag nagy tárolási igénye miatt. A mintavételi frekvencia legalább 24 kHz, legfeljebb 37kHz lehetett, amihez hozzáteszem, hogy a rendszer csak 8 bites volt, mégis meglepően szépen szólt a cucc. Ezt segítette, hogy kompresszor és expander javította a jel-zaj viszonyt (80 dB-t adtak meg, feltehetően súlyozottan), valamint negyedfokú (24 dB/oktáv meredekségű) szűrők is voltak a ki- és bemeneten. A ZX81 a külső tároláshoz kompakt kazettás magnót használt.

mmm06

Az Audio Processorhoz adott kazettában levő szalag betöltő (loader) programmal indult, ami a szokásoshoz képest 30-szoros sebességgel volt képes a rákövetkező programot befalni. Az Audio Processor bemenetéhez kötött külső jelforrásból (mikrofonról, magnetofonról) különböző hangszerek (pl. gitár, dob) hangja volt digitalizálható a ZX81 memóriájába. 45 kB-nyi memória volt használható a digitalizált minta tárolásához, ez mindössze kb. 1,6 másodpercnyi felvételhez elég, de mint a sorozat 233-234. részeiben is láthattad, a nagyságrendekkel drágább cuccok sem tudtak lényegesen többet. A hangminta a mintavétel után rövidíthető volt, még a mentés előtt. A felvett hangminta hangmagasság-változás nélküli lejátszását a szintetizátor adott billentyűjéhez kellett rendelni (a programban beállítható volt, hogy melyikhez), a többi billentyű ehhez képest a megfelelően módosított hangmagasságú lejátszást indította. A lejátszás lehetett egyszeri (elejétől a végéig) vagy ismétlődő (az ismétlés nem csak a hang elejétől, hanem tetszőleges közbenső ponttól indulhatott), amíg a szintetizátor billentyűjét lenyomva tartotta a muzsikus. Visszafelé történő lejátszás is beállítható volt. A felvett hangminta és a billentyűzet beállítása a magnóval volt rögzíthető, illetve onnan volt betölthető. A külső jelek digitalizálására használható 45kB memóriatartomány szegmensekre volt osztható, ezekbe külön-külön történhetett a hangminták felvétele. Lejátszáskor a szegmensekhez szabadon volt hozzárendelhető egy-egy billentyű-tartomány. A szegmensek mérete dinamikusan alakítható volt.

A ZX81-et a sokkal jobb minőségű, fejlettebb ZX Spectrum követte. Ez a kisszámítógép 125 fontért volt kapható a szigetországban, s akkortájt csodálkoztunk azon, hogy mitől lehetett olyan olcsó.

mmm07

Ma már tudjuk a titkot: a Sinclair cég részben selejt alkatrészekből, fillérekért megvásárolt „szemétből” gyártotta a gépet. Így volt ez az operációs rendszert és egyéb rendszerprogramokat tartalmazó ROM-ok esetén is, amelyek a legdrágább alkatrészek közé tartoztak – volna. A Sinclair a 16 kB-nyi ROM-egységet 8 db, egyenként 4 kB-os memória IC-ből rakta össze, olyanokból, amelyekben csak 2-2 kB volt használható.

mmm08

A Szalay testvérek a Muzix 81-et továbbfejlesztették ehhez a géphez is, de érdekes módon az Audio Processorhoz nem nyúltak hozzá. Az új változat többi része már tudta a midit, nyolcszoros polifóniával. A Notewriter program pedig képes volt a ZX Spectrumra kötött mikrofonba énekelt vagy szintetizátorból beadott muzsikából kottát írni.

Jómagam a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójában találkoztam először a Muzix 81-gyel, akkor, amikor Pesser Gábor Electromantic című albumának felvételei készültek, 1982-ben. El is mosolyodtam kissé, mert Presser a szintetizátorok kezdeti térhódításakor odanyilatkozott – emlékeim szerint a Népszabadságnak –, hogy ő soha nem fog szintetizátoron játszani. Aztán nagyon megkedvelte az elektronikus hangszereket.

Nézd meg a lemez készítőinek stáblistáját!

mmm09

Nos, Kiss István is igen sok ötletet adott a Muzix 81 használatához, hiszen az ő hangtechnikai, számítástechnikai és zenei ismeretei is jóval az átlag fölött voltak. Kiváló emberi és szakmai kapcsolata volt nemcsak Presserrel (vele különösen) és Szalayékkal, hanem a magyar könnyűzene szinte minden alkotójával. A következő képen pl. Zoránnal látható.

mmm10

A Magyar Rádió hangtechnikusait, hangmérnökeit, műszaki munkatársait valahogy – néhány kivételtől eltekintve – alig-alig népszerűsítették, a munkánk, az életünk sokunknak nincs rendesen (mondhatnám, sehogy sem) dokumentálva, nem mi voltunk a címlapok főszereplői. Pedig például Kiss István más országokban nemcsak a technikai szakfolyóiratok, hanem a popzenei újságok ünnepelt sztárja lett volna. Aha… Nálunk ki tudja, miért, ilyen magazinok se voltak az egyetlen számot megélt Poptika megjelenéséig, holott más szocialista országokban több ilyen is létezett. S ez összefügg azzal is, hogy bár a Muzix 81 a nemzetközi zeneelektronikai kiállításokon sikeres volt, sőt, a Novotrade nevű cég is próbálta értékesíteni, meg az omegás Kóbor János is segítette, mégsem lett belőle tömegtermék. Sem a Magyar Rádió, sem a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat nem ismerte föl a lehetőséget, s ugyancsak nem karolta föl az akkor még létező, és egyáltalán nem rossz hazai professzionális hangtechnikai ipar. Ezért csak kisipari módon, kb. 100 példányt lehetett értékesíteni belőle, ráadásul a ZX Spectrum csillaga gyorsan leáldozott: a megbízhatóbb, stabilabb Commodore 64 fölényesen legyőzte. Pedig 1986-ban, tehát Szalayék találmányát követően, ami a számítástechnikában nagyon sok idő, a Spektrum tervező mérnökei elkészítették annak a számítógépnek a prototípusát, amelyben már beépített, sztereó mintázó volt. A Super Spectrum gyártására azonban nem került sor.

mmm11

Szalayék korabeli zenei pályafutása is sok pofonnal tarkított. Bartók-feldolgozásaikat már éppen sokszorosította a hanglemezgyár, de be kellett zúzni a lemezeket, mert még a megjelenés előtt az egyik jogörökös, Bartók Péter, aki a magyarországi jogokkal élt – vissza, megtiltotta a forgalomba hozatalt. Hasonló húgyagyúként viselkedett második nekifutásra a család többi tagja is. Bartók Béla biztosan leordította volna mindannyiuk búráját.

A lemezgyár teljhatalmú ura, az ezerszer átkozott dr. Erdős Péter pedig azt az ostobaságot vette a fejébe, hogy nem lehet nálunk eladni olyan rockzenei nagylemezt, amin nem énekel valaki. Érdekes módon Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban vagy a Szovjetunióban el lehetett. Igaz, ez a bandita (Erdősről rosszat vagy semmit, mert jót nem lehet) korábban azt gondolta, hogy csak kislemez lehet sikeres a honi piacon, ezért késtek több éven át a beat/rockzenei albumok. Szalayék kétségbeesetten kísérleteztek énekesekkel, de az a közönségüknek nem kellett. Jazz-rendezvényeken játszottak ugyan Kiss Imre zenei szerkesztő kegyéből, ám az se az ő műfajuk volt. Kiss Imrével kapcsolatban érdemes rágugliznod arra a visszafogott stílusú, 1991. május 25-én kelt levélre, amit Berkes Balázs, Berki Tamás, Bornai Tibor, Bródy János, Dés László, Deseő Csaba, Dresch Mihály, Gonda János, Gőz László, Hortobágyi László, Kovács Gyula, Kőszegi Imre, László Attila, Márta István, Másik János, Regős István, Rókusfalvy Pál, Siliga Miklós és Wilheim András írt alá a rendszerváltás után. Végül még a százezer példányban elfogyott P. R. Computer sem hatotta meg a döntnököket.