Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 240. Mintázó madár

A mintázók (szemplerek) tanulmányozása azt bizonyítja, hogy a muzsikában nem mindig fontos a létrehozott hang minősége. S ha nem sikerül – technológiai vagy költséghatékonysági okok miatt – hagyományos értelemben vett szép hangokat csiholni, akkor a hangzásmódosító eljárások és a szolgáltatások képesek elfedni a mégoly drága eszközök hibáit, legalábbis egy ideig.

Az E-MU nevű céget 1971-ben az USA-ban alapította Dave Rossum, aki mellesleg szenvedélyes hegymászó is. (Hogy abban mi a jó… Na, mindegy.)

mmr02

Ez a társaság jókorát bukott az 1979-ben fejlesztett, Audity nevű hibrid, szerzői szintetizátorával. A monstrumot 1980-ban mutatták be, 69 200 dollárt kértek érte, ami 40 évvel később 211 ezer dollárt érne. Három Z-80 típusú mikroprocesszor dolgozott benne, és vezérelte a hűtőszekrény méretű 8-16 hangkártyát tartalmazó szekrényt. Összesen nulla darabot sikerült eladni belőle.

mmr03

Ez már önmagában is elég lett volna a megsemmisüléshez, ám ennél is nagyobb csapás volt, hogy a Sequential Circuits sem fizetett. Igen, arról a cégről van szó, amelynek Prophet 5. szintetizátorát az E-MU által szabadalmaztatott billentyűzettel és szűrő IC-kel gyártották. Az alkatrészek felhasználásához licencdíj járt volna. Okulván a kudarcból, 1981-ben mutatkozott be az Emulátor nevű mintázó és szintetizátor, ami már „csak” 10 ezer dollárba került.

mmr04

A mintavételi frekvencia 27 kHz, a felbontás 8 bit volt. A memória 128 kB, ezért egy-egy minta legfeljebb 2 másodpercnyi lehetett.

A mintákat 5,25”-os hajlékony lemezre lehetett rögzíteni vagy onnan betölteni. Mindössze egy hurkot lehetett csiholni vele. A polifónia 8-szoros volt, a timbralitás kétszeres. Kb. 500 példányt értékesítettek belőle.

mmr05

mmr06

1984-ben forgalomba került forgalomba az Emulator II.

mmr07

A RAM 512 kB-ra nőtt. Volt benne arpeggiator, a minták szerkeszthetők voltak, az ismétlő 8 sávos, 96 lépéses volt, rétegeket lehetett készíteni, és a mintázó ismerte a midit. A polifónia és a timbralitás egyaránt nyolcszoros volt. Noha sem a mintavételi frekvencia, sem a felbontás nem változott, az átalakítás módja viszont igen, ami javította a hangminőséget. A felszereltségtől függően ezt a kütyüt is 8-10 ezer dollárért mérték. Az „Emulator II+” modell 1985-től hódított. a RAM 1 MB-ra hízott, és két hajlékony lemezmeghajtót kapott. Az „EII + HD” volt az utolsó Emulator II modell, ez 1986-ban találkozott a vásárlókkal. A minták maximális hossza már 16,7 s lehetett. Miután a felhasználó elmentette a mintát, kivághatta, hurkolhatta, csak bizonyos területeket hurkolhatott, visszajátszhatta vagy összekeverhette más mintákkal. Mindent dinamikusan vezérelhetett az érintőképernyős billentyűzet segítségével. A minták hurkolásának megkönnyítése érdekében a mintázó nagyon hatékony auto-loop funkciót kapott. A beépített 20 MB-os merevlemez lehetővé tette a teljes mintabank mentését, valamint a rendszernek közvetlenül a vinyóról való indítását. Az E-MU emulátor II. változatai a múlt század ’80-as éveinek egyik vezető mintázói lettek a popzenei stúdiókban.

mmr08

Nemcsak az E-MU, hanem más cégek, stúdiók, előadók és filmes felhasználók ontották a mintákat 5,25”-os hajlékony lemezeken ehhez a cucchoz.

mmr09

Ami a mintázó belét illeti, rengeteg IC terpeszkedett a 30 kg tömegű állatban. Két Z80 processzor munkálkodott benne.

mmr10

A negyedfokú, rezonánsként is beállítható aluláteresztő szűrőket az E-MU tervei alapján a Solid State Music gyártotta. Ezeket az analóg IC-ket licencdíj fejében más cégek is használhatták.

mmr11

Az Apple az ez idő tájt piacra dobott számítógépét gyors 16 bites processzorával készítette el, a nagyon fiatal Digidrums (későbbi nevén Digidesign) pedig kifejlesztette a "Sound-Designer" grafikus mintaszerkesztő szoftvert, amelyet lehetővé tette az Emulator II-ből küldött minták szerkesztését a Mac számítógépen, majd annak visszaküldését az Emulator II-be.

mmr12mmr13

mmr14

mmr15

A következő dobás, az E-MU Emulator III., már mindent tudott, amit 1987-ben tudni lehetett.

mmr16

Tehát 4 vagy 8 MB memória; 40 MB-os SCSI merevlemez; 33 kHz vagy 44,1 kHz mintavételi frekvencia, 16 bites felbontás sztereóban, 16 sávos ismétlő.

Az analóg feldolgozási rész 3 burkolót tartalmazott, mindegyik AHDSR szakaszokból – felfutás, tartás, visszafutás, állandósult szakasz, lecsengés – állt. Lehetett az egyes részeket keresztezni (egymásba keverni), a hullámokat szerkeszteni és akár többszörösen is hurkolni. Annak érdekében, hogy a vágásoknál, hurkolásoknál ne pattanjon a hang, minden művelet önműködően a nullátmenetnél történt (lásd a sorozat 226. részét).

mmr17

Az E-MU emulator III. főprocesszora egy National Semiconductor 32016 típusú IC volt, amelynek órajele 10 MHz. Ez volt az első 32 bites mikroprocesszor. Sajnos a korai verziók időnként megbolondultak, ezért ketyegett a névlegesnél kisebb, 10 MHz-es órajellel ebben a gépben.

mmr18

Volt egy társprocesszor is, a National Semiconductor 32081, és egy mikrovezérlő, a MOS-technológiájú (lásd a sorozat 109. részét) Rockwell 6502.

mmr19

A rendszerindító programot két db 27128 EPROM tárolta. Az EPROM olyan ROM, amelynek tartalma ultraibolya fénnyel törölhető, majd újraírható, programozható. Ez az IC most is kapható, úgy 1 500 forintért.

mmr20

A sztereó AD átalakító a Sony márkájú CX20018 volt.

mmr21

A 16 bites DA átalakító pedig a PCM53JG-I típusszámot viselte, ami egy precíziós Burr-Brown integrált áramkör volt.

mmr22

Az E-MU Emulator III-ban 16 db, CEM3387 integrált áramkörre épült szűrő volt (lásd a sorozat 229. részét).

mmr23

mmr24

Ám hiába raktak bele apait-anyait, az Emulator III. nagyon sokba került. A 4 MB-os változat listaára 12 695, a 8 MB-osé 15 195 dollár volt. A vetélytársak – az Ensoniq, az Akai és a Casio – jóval olcsóbbak voltak. Az Emulator III. első szériáját gyártási hibák miatt vissza is kellett hívni. Készültek még további típusok is. Az E-max nevűbe például saját tervezésű DSP-t tettek, hogy a többcsatornás mintavétel – amivel az E-MU még mindig a műszaki élvonalban volt – gazdaságosan legyen megoldható. Az E-max lett az E-MU legnagyobb mennyiségben értékesített mintázója.

mmr25

Az analóg szűrőket, az effekteket és a billentyűzetvezérlést is lecserélték digitálisra. Az áramköröket az LSI Logic gyártotta, de ezek az áramkörök olyan bonyolultak voltak, hogy teljes gyártósorokat kellett lecserélni. A gyári hangszer-hangok közül a fuvola lett a legnépszerűbb. A következő klip nálam a tízes lista elején van, ám nem annyira a zenei, mint a képi erényei okán.

mmr26

mmr27

Korábban a hip-hopban elképzelhetetlen volt, hogy minden nem-ének hang csakis mintából származzon.

mmr28

mmr29

mmr30

Az Emax II. 1989-ben már teljesen digitális volt, és készült rack változatban is. 16 bites, és sztereó, de a legnagyobb mintavételi frekvencia csak 39 kHz volt.

mmr31mmr32

1989. október 17-én földrengés volt Kaliforniában, ami az LSI egyik gyártósorát is elpusztította. Az E-MU vesztesége emiatt többmillió dollár volt. Az E-MU – bárhogy is szépítjük a dolgot – végül kénytelen volt eladni magát 1993-ban a Creative Technology-nak. Ez a cég fölhasználta az E-MU szabadalmait a hangkártyáiban (lásd a sorozat 232. részét), és némileg hagyta játszani az E-MU alapítóját, de az új sorozat, az Ultra néven futó, bármilyen menő is volt technikailag – modern operációs rendszer, 20 bites felbontás, rengeteg effekt, stb. –, valójában elhasalt. Ugyancsak mérsékelt sikerük volt a mintajátszóknak, külföldiül a romplereknek, amelyekkel digitalizálni nem lehetett, csupán úgy működtek, mint a szokványos szintetizátorok vagy zenei munkaállomások, szerkesztési lehetőségekkel.

A mintajátszók közé tartozott a Proteus sorozat is.

mmr33

1999-ben jelent meg a Proteus 2000 sorozat, 128-szoros polifóniával, a rétegek száma 32 lehetett.

mmr34

2001-ben pedig a Proteus 2500 szörnyeteg zárta a sort.

mmr35

16 sávos ismétlője volt, a lépések száma 300 000 lehetett.

Aztán a Creative türelme elfogyott, a gyártást 2002-ben megszüntették. Ám megpróbálták menteni a menthetőt, ezért 2004-ben piacra dobták az Emulator X elnevezésű programot, az Emulátor szoftveres utánzatát, emulátorát. Nem tudni, kinek az ostoba agyában fogant meg, de a szoftvert csak csomagban, a Creative Technology E-MU márkajelű hangkártyáinak némelyikével –1820M • 1820 • 1212M – együtt lehetett megvenni, más vasakkal a program nem működött.

mmr36

Kétségtelenül nagyon profi hangkártyák voltak ezek, és nem volt ördögtől való az árukapcsolás, mert mások is próbálkoztak ezzel. Hiszen egyszerűbb szoftvert fejleszteni néhány hardverhez, mint egy általánosan megfogalmazott követelményrendszerhez. A későbbiek során azonban a legtöbb gyártó fölhagyott a konkrét vashoz való hűséggel, így a Creative is. Mind az öt változatnak ugyanaz a hangkártya volt a lelke, csak a drágábbakhoz illesztő egységet is adtak. A legolcsóbb változat listaára 150 font, a legdrágább, „Emulator X Studio” nevű csomagé 430 font volt.

mmr37

Rengeteg be- és kimenet volt rajta, még mágneses hangszedőjű lemezjátszót is lehetett dugni az RCA lyukakba.

mmr38

Az előlapon pedig mikrofonok, gitárok, vonalszíntű analóg jelek mehettek be, valamint midi vezérlések, időkód jelek és digitális hangjelek járhattak be-ki.

mmr39

Vegyük sorra a hangkártya és illesztő egység paramétereit!

• támogatott mintavételi frekvencia a belső óráról: 44,1 kHz, 48 kHz, 96 kHz és 192 kHz;
• mikrofon/vonali bemenetek: két szimmetrikus XLR/TS, kapcsolható 48 V fantomtáppal vagy két aszimmetrikus vonali szint;
• lemezjátszó bemenet: sztereó 10 mVeff feszültségű RCA, 47 kΩ/220pF bemeneti impedancia, névleges 10 mV RMS érzékenység, RIAA korrektor;
• analóg bemenetek: hat, szimmetrikus vagy aszimmetrikus vonalszintű 6,3 mm-es TRS aljzat -10dBV vagy +4 dBu névleges szinten;
• analóg kimenetek: nyolc szimmetrikus vagy aszimmetrikus, 6,3 mm-es TRS aljzat -10 dBV vagy +4 dBu szinten. Ugyanez négy sztereo 3,5 mm-es TRS aljzatra másolva (7.1 csatornás térhangzáshoz), plusz fejhallgató-kimenet szintszabályozással;
• digitális be- és kimenetek: koaxiális S/PDIF be- és kimenet akár 24 bites felbontással; max. 96 kHz-es mintavételi frekvenciával; ADAT optikai akár 24 bites, max. 192 kHz-es mintavételi frekvenciával (szükség esetén átváltható S / PDIF formátumra), a PCI kártyán Firewire port, az illesztő egységen további S/PDIF optikai kimenet, MIDI be- és kimenet;
• szinkronizálás: órajel be- és kikapcsolása, SMPTE be- és kikapcsolása, MTC kimenet;
• DSP alapeffektek: szűrők, hápi, kórus, kompresszor, torzító, flanger, oktávváltó, késleltető, fázistoló, Leslie-effekt szimulátor, hangszóró-szimulátor, zengető;
• Frekvenciamenet: 20 Hz - 20 kHz, +0/-0,35 dB;
• THD+n: -105 dB (0,0006%), -1 dBFS szintű 1 kHz-es jelhez viszonyítva;
• a rendszer CAT5 csatlakozón keresztül digitális hálózattal is tudott kommunikálni.

A specifikációban szerepel néhány olyan jellemző, amiről még nem volt szó, de ami késik… az bizony, késik.

A 2*16 midi csatornán vezérelhető Emulator X szoftver összes szolgáltatását lehetetlen összefoglalni, csupán néhány jellemzőt emelek ki: 70 különböző szűrő van benne, 32-féle módon lehet modulálni a jelet, s a modulált jelet is lehet tovább modulálni.

mmr40

Minden minta szerkeszthető, a minták rétegezhetők, wav (windows) és aiff (alma) tömörítetlen hangfiléket képes fogadni, hurkolni, effektezni, menteni.

A 2006-ban forgalomba került Emulator X2-nél már nem kellett speciális hangkártyát használni. A midi csatornák száma megduplázódott, könnyebben lehetett hurkokat gyártani, többféle szerkesztés volt összehasonlítható, az egyik mintán végzett változtatások a másik mintára is másolhatók voltak, a minták üteme egymáshoz volt szinkronizálható, a hardveres szintetizátorok jelét könnyű volt átvinni a szoftverbe, stb. Tartalmazott konvolúciós térszimulátort (lásd a sorozat 83. részét) is. A listaár 190 font volt.

mmr41

Az utolsó változat, a 2009-ben készült Emulator X3 egyik érdekessége az volt, hogy az éneket le tudta választani a többi hangszerről egy külön sávba. A „TwistaLoop” funkció automatikusan elemezte a hanganyagot, és bontotta azt ritmikus komponenseire. Ez számos hurokpontot és területet hozott létre, amelyeket azután bármilyen tempóban meg lehetett változtatni.

mmr42

Az eredeti E-MU szoftver emulátorok már nem kaphatók, viszont pl. a Digital Sound Factory cég a Kontakt Instruments számára elkészítette az „E-MU NI Proteus Rack” programot. A listaára 100 dollár.

mmr43

Dave Rossum egy idő után unalmasnak találta, hogy a Creative lényegében semmibe veszi őt, és csak az ötleteit hasznosítja (a lopást hívják így cizelláltabb körökben), vagy még azt sem. A legfőbb baja az volt – miként azt 2015-ben, egy vele készített, négyrészes interjúban elpanaszolta –, hogy a fejlesztői és a marketing tevékenység a Creative-nál teljesen elszakadt egymástól. A marketingesek diktáltak, sokszor nem is értve ahhoz a műszaki tartalomhoz, amit a fejlesztők létrehoztak. Dave Rossum a (nagyon) régi idők embere, aki még mindig hisz abban, hogy a minőség mindennél fontosabb, így 2015-ben új céget alapított.

mmr44

A vállalkozás Eurorack (lásd a sorozat 220. részét) szintetizátor egységeket gyárt. Ezek mindegyike önállóan is használható, illetve kapcsolható össze akár a Rossum Electro-Music, akár más cégek termékeivel. Nem kivétel az „Assimil8or Multi-Timbral Phase Modulation Sampler” nevű, 2016-ban bemutatott, és azóta többször továbbfejlesztett mintázó sem.

mmr45

Lássuk hát egy igazi, 21. századi modul főbb műszaki adatait!

• A független csatornák száma: 8.
• Mintavételi frekvencia: 48 kHz, 96 kHz, 192 kHz.
• Maximális felbontás: 24 bit a be- és kimeneteken, modulon belül 32 bit.
• Hangfrekvenciás sávszélesség: 20 kHz.
• A minták maximális transzportálhatósága: 6 oktáv.
• Maximális mintahossz (48 kHz-es mintavételi frekvenciánál): 2 300 másodperc.
• A minták maximális száma mappánként: 199.
• Előfelvételi idő: 10 ms. 
• Belső memória: 422 MB.
• Rétegek száma: elvileg korlátlan.
• Maximális késleltetés: 100 µs a „Mix” kimenetekig, 180 µs bármelyik kimenetig.
• A be- és kimenetek 3,5 mm-es TS aljzatok, a bemeneti impedancia 100 kΩ, a kimeneti 1 kΩ.
• Kijelző: oled.
• Külső tároló: SD kártya, formátum: wav.

A paraméterek között szerepel az előfelvételi idő. Amikor a mintázó bemenetére felvétel céljából valamilyen jel érkezik, akkor egy utasítás hatására a mintázó megkezdi betölteni a jel digitalizált változatát a belső tárba. Ez azonban még nem az igazi, maradandó minta, csak egy ideiglenes filé. Amikor a mintázó a tényleges felvételre kap utasítást, minden előzményt kitöröl, kivéve az ideiglenes filé utolsó 10 ms-át, nehogy a minta kezdete lemaradjon, hiszen a kezdet, a felfutás a hang nagyon fontos része. Legfeljebb, ha nem kell, le lehet majd vágni.

A másik érdekes paraméter a késleltetési idő. Azt már régóta tudod, hogy a digitális jelfeldolgozáshoz idő kell, hiszen a számítási műveleteket el kell végezniük az áramköröknek. Hogy ez minél rövidebb legyen, egyre gyorsabb áramköröket készítenek a félvezető gyárak. A legújabb áramkörök sebességét azonban visszafoghatják a lassú utasítások. Ilyen lassú utasítás- és vezérlési fajta a midi, amely még mindig úgy totyog, mint 1983-ban, amikor az ajánlásokat megfogalmazták. Az Assimil8or nem utasítható midivel, közvetlen feszültségvezérelt áramkörei vannak. Ha majd a 2020-ban végre elfogadott, gyors midi 2.0 elterjed, gondolom, midizhető is lesz.

A modul elnevezéséből kiderül, hogy a modulációs lehetőségek egyike szögmoduláció, fázismoduláció. A felhasználói kézikönyvnek a fázismodulációról szóló, szép színes ábrákkal ékesített részét az a Dave Smith írta, aki a Sequential Circuits (lásd a sorozat 231. részét) alapítója volt, majd a Yamahát, később a Korgot boldogította, s végül ismét saját cége lett. Nem ez az első eset, hogy egy szakma nagy öregjei kibékülnek egymással, hogy megmutathassák, mire képesek még mindig. Arról meg nincs hír, hogy az elmaradt licencdíjat a Sequential Circuits kifizette volna az E-MU-nak, de hiszen már egyik egykori vállalkozás sem létezik. A fotók azt bizonyítják, hogy Rossum is jó bőrben van: úgy látszik, a hosszú élet egyik titka mégis a hegymászásban rejlik – feltéve, hogy az ember még nem szédül, ha sámlira kell állnia.

mmr46

Megnézheted, mit művel a fázismoduláció a gitárral és az énekkel!

A mintákat természetesen tetszőleges módon lehet hurkolni.

A kütyü – és egyben az E-MU kései mintázóinak – egyik különlegessége az un. zóna moduláció. Ez azt jelenti, hogy egy-egy minta több részre, zónákra is osztható. A zónákban különböző minták  is lehetnek, ezek egyenként effektezhetők, de a zónák láncba kapcsolódnak egymással. Olyat is lehet csinálni, hogy néhány zóna bizonyos effekteket közösen kap, vagy együtt hurkolódik.

Az Assimil8ort – más modulokkal kiegészítve – a house stílusú muzsikában lehet jól használni.

A modul ára a magyarországi kufároknál kb. 300 ezer forint.

Most pedig gyere velem a szokásos potyaportyára! Persze lehet, hogy ha öntevékenyen keresnél ingyenes cuccokat, jobban járnál, mert én meglepődve tapasztaltam, hogy a már nem árusított szoftver emulátorok sem érhetők el – pénzért sem, nemhogy ingyen. A feltört változatokra mutató linkekre kattintva pedig vagy 404-es hibát jelez a böngésző (az oldal nem található), vagy valami eszetlen helyre visz el. Torrentet se leltem. Összesen egyetlen programot sikerült megcsípnem, a Proteus VX-et. Az elnevezésből kiderül, hogy ez a Proteus mintajátszó utánzata. Az azonban nem derül ki, hogy az őse a Proteus X volt, egy fizetős program, amit csak egy konkrét típusú hangkártyával együtt lehetett megvásárolni a kétezres években. Így viszont senkinek nem kellett, de a programot valami csoda folytán nem dobták ki, hanem letölthetővé tették. Ez lett tehát a Proteus VX.

mmr47

A technikai adatokat tekintve a legújabb, de azért elég koros, 2008-as, 2.01-es változat a következőket tudja:

• felbontás: max. 24-bit;
• mintavételi frekvencia: max 192kHz;
• belső felbontás: 32 bit;
• 54-féle szűrő;
• 1 024 db hangminta;
• 16 midizhető réteg;
• elvileg végtelen polifónia (a processzor teherbírásától függ);
• önállóan is futtatható és bővítményként is használható számos daw-ban.

A szoftver mintái valóban szépek, különösen az ütősök és a rezek meggyőzőek – azok közül, amiket kipróbáltam. S akkor most jönnek a bonyodalmak. A program a Creative honlapjáról nem tölthető le, de azon legalább nincs is link hozzá. Az alábbi helyről viszont letölthető a zip tömörítésű filé:

https://proteus-vx.software.informer.com/2.0/

mmr48

A proteusvx.zip filét kibontva egy Proteus VX nevű mappát kapsz, amelyben három további mappa van. Nagyon fontos, hogy ez a három mappa egy helyen legyen!

mmr49

Most meg kell nyitnod a ProtVX mappát, és elindítanod a telepítést.

mmr50

Ha eddig mindent jól csináltál, nem ugat a program, hanem közli veled, hogy a telepítés befejeződött. Ha bővítményként akarod használni, akkor a ProteusVX.dll-t kell bemásolnod a hangmunkaállomásod „bővítmények” mappájába. S most próbáld meg elindítani a szoftvert! Először arra kér majd, hogy állítsd be, milyen módon szólaltassa meg a hangot!

mmr51

Ne kenődj el, ha minden mező szürke, attól még működhet. Ha mégse, töltsd le és telepítsd az Asio programot innen:

http://www.asio4all.org/

mmr52

Ha sikerült beállítanod a hangot – ez majd később kiderül –, akkor a program keresgélni kezdi a mintafiléket. Ha szerencséd van, egyből megtalálja, és valami ilyet fogsz látni:

mmr53

A program saját billentyűzetét a View legördülő menüből a „keyboard”-ra kattintva csalogasd elő! Ha megnyomod az egérrel valamelyik billentyűt, és megszólal valami, akkor örömködhetsz. Ha ezt a képet látod, és nem szólal meg semmi, akkor lehet, hogy a hang ki van kapcsolva. Bekapcsolhatod az Options legördülő menüben. A legrosszabb esetben a hangkártyádat nem csípi a program, de akkor még keresgélhetsz az Asio helyett más cuccot. De nem ez szokott a baj lenni, hanem az, hogy a program nem találja a mintatárat, a bankot. Ilyenkor a Banks/Library állásban a jobboldali nagy, fehér mező üres.

mmr54

Még ne add fel! Kerested meg ismét a mintatárat minden meghajtón az „Update Library”-val! Lehet, hogy többször kell próbálkoznod.

mmr55

Ha még így sem lelné meg, távolítsd el a programot és annak minden összetevőjét, ideértve a registry bejegyzéseit is, valami erős eltávolító programmal – például a Revo Uninstalerrel! Nyugodj le, és ismételd meg a telepítést! Én is végigcsináltam néhányszor a macerát, anyáztam is rendesen. A 12 éves régebbi gépre azonnal fölkúszott, a hat esztendős újabbra kínszenvedés volt. A problémák fő oka az, hogy ezt a szoftvert még Windows XP-re tervezték, ezért nem is annyira az újabb operációs rendszereket nem csípi, hanem az újabb processzorokat.

Nagyjából ezt a folyamatot mutatja be a kicsit régebben készült videó.

Ha sikerült a telepítés, tanulmányozd a kézikönyvet, ami a Helpből csalogatható elő, s meglásd, jókat fogsz játszani. Főként, ha van olyan külső midi billentyűzeted, amivel meg tud barátkozni a szoftver.