Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 262. A midi bosszúja

A midi ajánlások rendszere nemcsak üzenetek és eljárások sokasága, hanem a midi jelsorozatok előállítására és feldolgozására alkalmas elektronikákra, valamint az ezen elektronikák összeköttetésére szolgáló előírások gyűjteménye is.

A második világháború után a szórakoztató elektronikában megjelent a magnó. Korábban az otthoni „stúdió” legfeljebb az erősítős rádióból és egy kristályhangszedős (lásd a sorozat 116. részét) lemezjátszóból állt.

A kristályhangszedő nagy, akár néhány voltos jelet lökött ki magából, s e készüléket elég volt egy olyan kábellel a rádióba dugni, amin két banándugó fityegett (jel és föld), hiszen a lemezjátszó csak lejátszani tudott. A lemezjátszót fordított Q netűvel jelölték.

mba02

A magnóval viszont a rádiókészülék által vett műsort rögzíteni, majd a rögzített hangot visszajátszani lehetett, a rádió erősítőjén keresztül. Európában, s különösen Németországban úgy gondolták, hogy a két funkciót úgy kéne egyesíteni, hogy ne kelljen állandóan dugdosni, vagyis egyetlen szerelt kábellel kell megoldani a felvételt és a lejátszást. Mégpedig úgy, hogy a csatlakozók kicsik legyenek. Ugyanis nagy dugó és lyuk már 1936 óta volt a profi stúdiótechnikában, az un. nagy tuchel.

mba03

Ezt kellett parányítani. Meg is született a hárompólusú papa és mama, amelyet kis tuchelnek vagy DIN-dugónak és lyuknak nevezett a népnyelv. (A DIN – Deutsches Institut für Normung, Német szabványügyi Hivatal – eddig kb. 30 ezer szabványt bocsátott ki, és jelenleg is aktívan vesz részt a nemzetközi szabványok előkészítésében.) A DIN csatlakozók bekötését a forrasztás felől mutatja az ábra.

mba04

E hárompólusú rendszer alapötlete az volt, hogy az 1-es lábon a kisszintű, a 3-ason a nagyszintű jelek jöttek-mentek, a jel irányától függetlenül, tehát mindkét pöcök és lyuk lehetett bejárat és kijárat is. A rádióból kis jel (néhány mV) ment be a magnóba, a magnóból ehhez képest nagy jel (néhány száz mV) nyomult a rádió erősítőjébe. Hurrá! Illetve… Már a hárompólusú rendszer forrasztása sem volt annyira könnyű, a legtöbb rádión meg csak egy ilyen csatlakozó volt, tehát ha lemezjátszót és magnót is akart a nagyérdemű használni, mégis dugni kellett. Nem is szólva arról, ha netán két magnója volt valakinek, mert akkor keresztbe kellett volna dugni. Az ilyen elvetemült lények kis átjátszó dobozkákat fabrikáltak – aztán vagy volt brumm (lásd a sorozat 129-130. részét), vagy valami csoda folytán nem volt. Jelzem, akadt néhány kivétel is, amin kétféle lyuk is volt.

mba05

A magyar rádiókészülék fotókat az én kérésemre Sík Béla készítette (köszönet érte), aki rengeteg rádiót gyűjtött össze, és lehet, hogy mire ez a rész megjelenik, már egymillió látogatója lesz a honlapjának.

http://sikbela-radio.hupont.hu/

mba06

Az élet nem állt meg a monónál. A sztereó berendezések összeköttetését is egyetlen spárgával képzelték el, ezért a múlt század hatvanas éveinek közepén megszületett az ötpólusú DIN, amelynek jellemzőit az IEC 60130-9 nemzetközi ajánlás tartalmazza.

mba07

Volt ám nagy lelkesedés megint. Mivel az 1,2,3 pöckök helye már foglalt volt, a 4-es az 1-2, az 5-ös a 2-3 közé került.

mba08

A nagy vígasság azonban nem tartott sokáig. Noha egy sztereó magnót a sztereó rádióval valóban össze lehetett kötni, ám a drótok közelsége miatt az áthallás a két csatorna között megnőtt. A forrasztás pedig végképp elveszítette a leányálom jellegét

mba09

A különböző bekötési változatokat tartalmazza az alábbi táblázat.

mba10

Mivel a mamák többnyire továbbra is a rádiók popójában voltak, igen nehéz volt dugni, gyakran tört el valami vagy a papában vagy a mamában. Ezért a nyolcvanas években lassanként eltűntek a DIN csatlakozók, annál is inkább, mert az európai készülékgyártás kezdett elsorvadni. Az amerikai és a japán gyártók pedig a kommersz hangtechnikában inkább az RCA és a TS/TRS (Jack) csatlakozókat szerették. Már-már azt hittük, hogy a fostalicska DIN végre bevonul a méltán elfedett rémek múzeumába.

A midi ajánlás USA-beli és japán gyártók műve volt. Ezek a cégek még a midi megszületése előtt más rendszereket fejlesztettek, és mindenféle, a számítástechnikában akkoriban használatos csatlakozókkal kötötték össze a hangszereket. Eme csatlakozóknak közös tulajdonságuk az volt, hogy drágák voltak. A midi alkotóinak miért is nem felelt meg az RCA, a TR/TRS vagy az XLR? Azért, mert nem akarták, hogy a midit összekeverjék más jelekkel, s esetleg kárt okozzanak az igen erős, 5 voltos (később 3,3 voltos) rezgésekkel, ha pl. egy gitármotyó néhány millivoltos bemenetét dugják meg. Hogy egészen pontosan mi történhetett, nem tudjuk, de jobb is, hogy nem jegyezték föl, ki volt a bűnös, mert a nevét örökre bejegyeznék az „Akiknek legtöbbször emlegették azt a jó édesanyját” albumba. Két eset és ezek egymásra találása lehetséges. Az egyik, hogy a javaslattevő holdkóros volt, és ebben az állapotában nyúlt bele a „hátha jó lesz valamire” fiókba. Amikor a kezébe akadt egy ötpólusú DIN papa vagy mama, egyből felébredt, s amint megtapintotta a szörnyet, felkiáltott: „Végre jól kiszúrhatok az emberiséggel!” A „kiszúrhatok” helyett minden bizonnyal más szót használt, de nem beszélünk csúnyául. A másik eset az lehetett, hogy valamelyik gyártó az ötpólusú DIN virágkorában – bízva a tartós keresletben – rengeteg ilyen vackot gyártott, ám az igények lankadása miatt egy csomó a nyakán maradt. Fölismerte a kihagyhatatlan lehetőséget, hogy nemcsak megszabadulhat a pöcegödör tartalmától, hanem még újra is indíthatja a gyártást, s széles mosollyal ecsetelhette a midi alkotóinak a termék előnyeit. Zsír. Izé… zsúr.

mba11

A humanizmus elleni, méltatlan gyalázat nem ismert határokat. Nem ám az egymástól távol lévő pöcköket használja a midi a jel továbbítására, hanem az egymás mellett levő 4,2,5-ös lábakat. Az ötpólusú DIN csatlakozónak talán egyetlen előnye a hárompólusúval szemben, hogy ha a papát sikerül bedugni a mamába, akkor az öt pöcök miatt kevésbé hajlamos kimozdulni a lyukból. A midi szerelt kábelválasztékban is vannak jobb és gyatrább minőségűek, s különösen a dugókban van különbség. A midi ajánlások szerint 15 méternél hosszabb madzagot nem szabad használni.

mba12

Milyenek hát azok a lyukak, amelyekbe dugunk, nem kinézetre, mert abból a szempontból nincs köztük különbség, hanem funkciójukat tekintve?

A midi digitális, soros, aszinkron eljárás. A soros jelleg nemcsak azt jelenti, hogy egy midi kapcsolatban egyszerre csak egy jel mehet, hanem azt is, hogy a midi jelet adó és vevő berendezések alapesetben egymás után vannak kötve. Annak a berendezésnek a kijáratát, ami midi jelet generál, pl. egy billentyűzetét, midi kimenetnek, angolul midi out-nak hívjuk. Annak a berendezésnek a bejáratát, ami midi jelet fogad, midi bemenetnek, angolul midi in-nek nevezzük. Van azonban egy harmadik lyuk is, a midi átadó, angolul a midi thru.

mba13

A midi thru lyukon az a jel jön ki, ami a midi in lyukon bement. Egy adott midi kapcsolaton belül 16 csatorna van, tehát akár 16 készüléket is egymás után köthetünk, és beállíthatjuk, hogy melyik kütyü milyen csatornát figyeljen. Ha mind a 16 megkapja ugyanazt a kódsorozatot, akkor a csatornaszám alapján kiválasztja, hogy mely üzik szólhatnak neki.

mba14

A midi 1.0 ajánlás csakis egyirányú adatfolyamot tesz lehetővé, vagyis csak az adótól a vevőig mehet a jel egy midi kapcsolaton belül, nincs visszapofázás. Ha mégis kétirányúvá szeretnénk tenni a folyamatot, akkor két kábelre, két kapcsolatra van szükség. Ugyancsak két kapcsolat kell, ha 16 csatornánál többet akarunk vezérelni, sőt, érdemes külön kapcsolatot létrehozni, ha midi időkód is van, mert a folyamatos időkódok nagyon sűrűek, és lassíthatják a többi üzi áramlását.

mba18

Noha elvileg akkor is működnek a fizikai midi kapcsolatok, ha valóban csupán drótok kötik össze a lyukakat, a midi 1.0 ajánlás mégis azt javasolja, hogy a midi bemeneten ne fémes, hanem optikai csatolás legyen (lásd a sorozat 106. részét) a földhurok elkerülése és az egyéb zavarok mérséklése érdekében.

mba15

Az optikai csatolás lényege, hogy a jelsorozat valamilyen fénykibocsátó eszközre (led) jut, és ennek villogását fényérzékelő dióda vagy tranzisztor alakítja vissza elektromos jellé. Az egész cucc közös tokban van.

mba16

Az alábbi ábrán a midi ajánlásokat hivatalossá tevő Midi Manufactures Assotiation javasolt kapcsolásai láthatók, némiképp magyarítva. Szándékosan emeltem ki, hogy a midi bemeneten az árnyékolás/ház érintkező nincs bekötve, ugyanis az MMA feltételezi, hogy a midi kábel mindkét végén, a dugóban viszont be van kötve, és földhurok, gerjedés, stb. okok miatt nem volna szerencsés, ha a midi in-nél randiznának az esetleg eltérő potenciálon levő egységek. A világ eredendő gonoszságát jellemzi, hogy sok esetben a kábel valamelyik végén szintén nem csatlakozik semmi a dugó 2-es pöckére. Ilyenkor meg kell cserélni a kábel két végét.

mba17

A képeken szerepel egy rövidítés is: UART. Az Universal Asynchronous Receiver/Transmitter magyarra fordítva univerzális aszinkron vevő/adót jelent. A midi üziket előállító és fogadó berendezések belsejében ugyanis párhuzamosan rohangálnak az adatok, egyszerre több is. Az UART a midi kimenet részére a párhuzamos adatokat libasorba rendezi, a midi bemenetre érkezőket pedig párhuzamosra alakítja át. Az UART-ok vagy külön tokban levő integrált áramkörök vagy mikrovezérlők részei.

Az eddigiekben ismertetett áramkörökkel és az ötpólusú DIN csatlakozós kábellel létesített midi kapcsolat nagyon egyszerű, olcsó megoldás, és ha csak néhány, egymástól kis távolságra levő elektronikus hangszert meg a billentyűzetet kell összekötni, tökéletesen megfelel a célnak. Midi madzagot te is készíthetsz, ha jó pákád van, éles még a látásod, nem remeg a kezed, és a leszarom forte tablettát is bevetted.