Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 266. Hangadó lézersugarak

Egy akusztikus hangszert fújással, ütéssel, pengetésssel vagy dörzsöléssel szólaltatunk meg, mely tevékenységek során a zenészek leginkább a következő fizikai paraméterekkel játszanak: nyomás, sebesség, szög és pozíció. Ezen belül háromféle vezérlési gesztust különíthetünk el: a gerjesztést, azaz energia bevitelét a rendszerbe; a kiválasztást több lehetséges érték, pl. a hangmagasság vagy a hangszínek közül, illetve a modulációt, vagyis pl. hangerő vagy frekvencia periodikus változtatását.

Az elektrofon hangszerek vezérlőinek csoportosításakor általában az akusztikus hangszerekhez való viszonyulást szokás alapul venni. A kiterjesztett hangszerek egy akusztikus hangszernek és kiegészítő vezérlőelemeinek, érzékelőinek (szenzorainak) kombinációi. Ilyenek pl. a Tod Machover fejlesztette hiperhangszerek.

hlr02

A hiperhegedű például olyan polifonikus hangszer, amely többcsatornás hangelemző szoftverből és vezeték nélküli hardverből áll. Célja, hogy extra erőt és finomságot adjon egy virtuóz hegedűsnek. Bár a kezelőfelülete megegyezik a szokásos hegedűével, a hangkimenet nagyon eltérő, és kreatívan vezérelhető.

Ebbe a kategóriába tartozik a Zürichi Művészeti főiskolán fejlesztett, szenzorokkal kiegészített SABRe basszusklarinét sorozat, illetve maga az 550 euróért kapható multiérzékelő, amely szaxofonra is szerelhető.

hlr03

Az érzékelők játék közben elemzik a hangszer mozgását – gyorsulás, irány, dőlésszög –, a hőmérsékletet, valamint a hangszer fújásának légnyomás változásait. A multiszenzor blútuszon keresztül csatlakozik a számítógéphez, amellyel a hang manipulálható. Az érzékelők mellett két beépített gombbal effekteket is lehet indítani.

Tulajdonképpen az elektromos gitár is ilyen, hiszen a gitártestbe épített hangerő- és hangszínszabályzók, továbbá a vibrátót lehetővé tevő nyújtókar (amit hibásan tremolókarnak hívnak) a hagyományos akusztikus gityóhoz képest kiterjesztett hangszernek tekinthető.

A napjainkra megmaradt akusztikus hangszereknek jól működő, hatékony kezelőfelületei vannak, ami az évtizedek, évszázadok során gyakori használat és tökéletesedés eredménye. E felületek sikerességét éppen az bizonyítja, hogy az elektrofon utódok készítői sokszor változtatás nélkül vették át őket. A kezelőfelület és a hangelőállítás függetlenedése tehát nem jelentette azt, hogy a gyártók új illesztők kialakítására kezdtek volna törekedni a muzsikus és a hangszer között, inkább átvették a jól bevált, megszokott felületet, függetlenül attól, hogy amúgy az elektronikus hangszer többi része mennyire volt újszerű vagy éppen az akusztikus hangszer jól-rosszul sikerült utánzása.

A második csoportba az akusztikus hangszerre emlékeztető, valójában elektromechanikus vagy elektronikus hangszerek tartoznak. Ilyenek például a midi vezérlésű célszintetizátorok (ezekről volt és lesz és még szó). A második csoportba sorolják a lézerhárfát is.

hlr04

A lézerhárfa Bernard Szajner találmánya. Ennek a fazonnak se gyakran olvashattad a nevét. Ő Franciaországban született, és a vizuális effektusok technikusaként például a brit The Who együttessel dolgozott együtt. Az első lézerhárfát 1980-ban készítette el.

hlr05

A lézerhárfa megfordította a zene és a fény eddigi kapcsolatát. Míg a 20. század elején a zene váltott ki szinesztéziás élményeket (lásd a sorozat 208. részét), vagy a diszkók fényorgonái a zenei hangmagasságot bontják különböző színekre, addig a lézerhárfával a hangok tulajdonságai vezérelhetők. A lézerhárfa olyan felhasználói felület, amely tetszőleges számú lézersugárból áll. A zenész e sugarakat vagy egy részüket takarja el, s attól függően, hogy egy-egy sugárból mennyit és annak melyik részét takarja, illetve mennyi fény és hogyan verődik vissza a kezéről, például hárfához hasonló – de egyébként a hárfához kapcsolt szintetizátor beállításától függően bármilyen – hangok hozhatók létre. A nagyobb mértékű visszaverődés érdekében reflektáló felülettel bevont kesztyűket hordanak egyes muzsikusok.

hlr06

A lézerhárfát leghatásosabban Jean-Michel Jarre népszerűsítette.

Ő leggyakrabban egy Elka gyártmányú Synthex szintetizátorhoz kapcsolta a vezérlőt.

hlr07

A lézersugarakat legegyszerűbben egyetlen lézergenerátor állítja elő, tehát az alapsugár egyetlen lézercsík. Ezt prizmákkal és tükrökkel osztják szét párhuzamos vagy legyező elrendezésű sugarakra. Annak érdekében, hogy látszólag sok sugár keletkezzen, a szétosztó elemek foroghatnak is. A takarás mértékét, helyét és módját többféle módon mérik, pl. lézeres távolságmérővel, ultrahangos távolságmérővel vagy usb-vel csatlakoztatható kamerával. A mérési adatokat midi üzik formájában laptop vagy táblagép kapja meg, és a számítógép programja dolgozhatja föl. Ezeknek érintőképernyőin a muzsikus tovább módosíthatja a hangzást. A korai lézerhárfák egyszínű, zöld, esetleg kék sugarakkal dolgoztak, s napjainkban is játszanak ezeken.

2008-ban Maurizio Carelli olasz szoftver- és elektronikai mérnök alkotta meg az első kétszínű (piros/zöld) lézerhárfát.

hlr09

Ez a készülék úgy is beállítható, hogy a zöld sugarak az egész hangokhoz, a pirosak a félhangokhoz tartozzanak.

Az eredeti kétszínű lézerhárfa módosított változata napjainkban is kapható.

hlr10

Az ILDA, vagyis egy olyan nemzetközi szövetség (International Laser Display Association), amely a lézeres kijelzők oktatási és szórakoztatóipari felhasználásával foglalkozik, kitalált egy illesztő-csatlakozó ajánlást, amelyet napjainkban szinte minden lézerhárfán megtalálhatunk. A csatlakozó az egykor a nyomtatókhoz használt D-SUB 25.

hlr11

A következő videó is ilyen csatlakozóval felszerelt cucc segítségével mutatja be a lézerhárfa működését.

A legújabb lézerhárfák már három színben virítanak, de egy diszkóban nemcsak a lézerhárfa mutatós, ezért a gyalogzöld is elég lehet.

A három alapszínű lézerkijelzőkre vonatkozó ajánlásokat 2005-ben hozta nyilvánosságra az ILDA. A többszínű lézerhárfák vizuális hatásokat – pl. elszíneződés, színremegés – is lehetővé tesznek, és kibővültek a hangvezérlés lehetőségei is, különféle modulációkkal.

hlr12

Nemcsak a színek határozzák meg a lézerhárfa fajtáját. A gyakoribb változatban a lézersugarak szabadon száguldanak a levegőben (amíg a plafonba nem ütköznek), ezeket keret nélkülieknek hívják.

hlr13

Ritkább az a változat, amikor minden sugarat külön-külön lézerdióda bocsát ki magából a keret alján, és külön-külön fototranzisztor érzékel a keret tetején. A sugarak száma a midi vezérlő(k) és a feldolgozó szoftverek kapacitásától függ.

hlr14

A keretes hárfán sokkal nehezebb játszani, mint a keret nélkülin.

Lézerhárfát otthon is készíthetsz; a Banggodon például kapható egy csomag, aminek az ára 2020. végén szállítással együtt kb. 5 000 Ft. S hogy érdemes-e megvenni, arról szól az alábbi videó.

Az elektrofon hangszerek vezérlőinek a második csoportbajába tartoznak a rockzenében leggyakrabban használt kontrolleljei, a billentyűzetek. Ezeket legalább egy modulációs és egy hajlító kerékkel bővítik ki. A hagyományos változatokon kívül mikrotonális billentyűzeteket is készítenek.

A harmadik csoport tagjai az egyéb, alternatív vezérlők, például az előző részben bemutatott Reactable.