Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 281. Az acid öröksége

A zenetörténetben előfordul, hogy egy új zenei műfaj megteremtéséhez konkrét hangszerek megjelenése is hozzájárult, ám, hogy ezek olyan kezdetlegesek legyenek, mint a Roland TB-303 típusú basszus célszintetizátora, arra kevés példa van.

2018-ban a Dorothy nevű brit művészeti stúdió egy kapcsolási rajzra emlékeztető „térképet” jelentetett meg, amelyen közel ezer híres előadó és klub szerepel. Ezek mindegyikének fontos szerepe volt az elektronikus zene kultúrájában, e kultúrába nem beleértve az elektroakusztikus szomorúzenét. A kapcsolási rajz utánzása nem véletlen, hiszen sokak szerint a kiinduló pont az acid volt. Egy olyan zenei stílushoz képest, ami egy apró gépezet használatán alapul, az acid zenének meglehetősen hosszú és komplex történelme van. A szellemes alkotás az áramkörök alkatrészei helyett a kultúra és a műfaj kialakulásához vezető kapcsolatokat és rendszereket vázolja számunkra.

aoa02

A TB 303-nak (és társának, a TR 606-nak, amelyről majd később lesz szó) hatalmas irodalma van, főként a német szociológiai és zenepszichológiai szakmában. Ezeket olvasván, nagyjából képbe kerülhetünk az úgynevezett technozene számos izgalmas összefüggését illetően, ugyanakkor a tényleges társadalmi okokat igencsak maszatolják még a legjobb irományok is. Nem is igen tehetnek mást, hiszen akkor be kéne ismerni, hogy az elmúlt évtizedek tényleges, immár globális gondjait – az elszegényedést, a környezetrombolást, a jövő bizonytalanságát – a rendszeren belül nem lehet megoldani. A punk és részben az új hullám depressziója után kellett valami, ami az örömöt, a jókedvet, a pillanat gyönyörét, az élvezetet hirdeti. Ez lett az acid és a technokultúra üzenete, s ezért lehetett – noha nem feltétlenül ez volt az alkotók szándéka – a kábítószer minden eddiginél nyíltabb marketingje. Az acid savat jelent, a sav pedig az LSD-t.

Hadd szóljon hát a zene! S hogy meglepi is legyen, a következő nóta nem acid, de a TB-303-ra épült.

aoa03

Ez is breakdance:

aoa04

Ez meg milyen stílus?

aoa05

A TB-303 története 1981-ben kezdődött.

aoa06

Szent gatya… Ami egykor a jelen volt, észrevétlenül vált a régmúlttá... A legenda szerint a TB 303-at Tadao Kikumoto, a Roland cég egyik vezetője alkotta, vagy legalábbis irányította a munkálatokat.

aoa07

A TB-303 feladata az volt – az lett volna –, hogy a basszusgitárt és főként annak előadóját helyettesítse a házi stúdiókban, s költségkímélési okok miatt nemcsak ott, hanem profi helyeken is. Hogy melyik volt az első nóta, amiben TB-303-at használtak… Ezen gyakori az egymás anyázásáig zajló vita a különböző fórumokon, de állítólag ez:

aoa08

Vagy ez:

aoa09

A TB-303 felépítése nagyon egyszerű volt. Különálló tranzisztorokat, CMOS memóriákat, analóg és digitális integrált áramköröket – köztük OTA-t, lásd a sorozat 222. részét – és egy mikroprocesszort tartalmazott.

aoa10

Egyetlen hangolható oszcillátor – átkapcsolhatóan fűrész vagy négyszög – volt benne, amit rezonáns aluláteresztő szűrő és burkológörbe generátor követett. Szubtraktív szintézisről van tehát szó (lásd a sorozat 219. részét). Mivel olcsó alkatrészeket és egyszerű áramköröket használtak, már az oszcillátor instabilitása, lötyögése is némi modulációs, durva hangérzetet keltett.

aoa11

A szűrő külön is említést érdemel, ugyanis a Roland sokáig azt állította, hogy a törésponti frekvencia alatt 18 dB/oktáv meredekséggel vág. Később kiderült, hogy egy sokkal jobb, 24 dB/oktáv meredekségű létraszűrő van benne.

aoa12

Márpedig a létraszűrő a Moog cég szabadalma volt (lásd a sorozat 221. részét), amelynek használatát 1982-ben esze ágában se volt a Moognak még jó pénzért sem engedélyezni. A Roland ugyan cselesen megkerülte a szabadalmat, vagy inkább a Moog nem kapálózott nagyon, de aztán a védettség lejárt, s a Roland úgy emlékezik meg erről a szűrőről, hogy egyes korábbi források tévesen 18 dB/oktávról értekeznek. Mint minden ilyen szűrő, ez is masszírozható a rezonanciaponton az erősítés növelésével addig, hogy begerjedjen, önrezgések keletkezzenek. Ilyenkor hallható a TB-303 összetéveszthetetlen nyikorgása, brutális basszusokkal. Az utolsó nagyobb egység a szekvenszer.

aoa13

Hangterjedelme három oktávnyi volt; az egyes hangokat egyesével kellett bepötyögni a nagyon primitív billentyűzet segítségével. A szintetizátor doboza és a kis gombok ezüstős színű voltak. A készülék nem mentette el a lejátszás sebességét és a hang időbeli hosszát. Mintánként legfeljebb 16 hang volt tárolható. Rögzítés után lehetett megadni az oktávot, mégpedig az egyes hangokra külön-külön, valamint három különböző hanghosszúság. A „slide” lehetővé tette, hogy az egyik hang egy másikba csúszhasson, az „accent” hatása pedig olyasmi volt, mintha belecsaptál volna egy húrba. Vagy nem olyan, a felfutásról van szó. Amikor a TB-303 elkészült, még csak formálódott a midi, ezért az egyetlen DIN lyukon keresztül csak más Roland cuccokkal lehetett szinkronizálni a kis monofonikus szintetizátort. Sync24-nek vagy DIN Sync-nek hívják ezt a szinkronizálási eljárást.

Az áramköri bizonytalanságok miatt még ugyanaz a készülék sem szólal meg kétszer pontosan ugyanúgy, s ez teszi olyan hihetetlenül "emberivé". Egyszersmind ezért is nehéz klónozni vagy emulálni. A TB-303 képes akkorát rúgni a gyomrodba, hogy levegőt se kapsz, de amikor már kapnál, jön a következő hirig, kicsit másképp. A forgató gombok, potenciométerek tekergetésével jellegzetes ív hozható létre a mély, csúszó hangoktól a ragyogásig. A TB-303 puttyog, karmol, harap.

aoa14

A TB-303 listaára 395 dollár volt, ami most valamivel több, mint egy ezres lenne. 1984-ig 20 ezer példány készült belőle, az utolsó néhány százat már erősen leértékelve sózták el a forgalmazók. A TB-303 megbukott. Túl keveset tudott, túl bonyolult volt a kezelése, a hangja meg se közelítette a basszusgitárét. A Roland mindenesetre évtizedekig hallgatott róla, mintha sosem létezett volna ez a szintetizátor. Akkor sem szólt egy szót sem, amikor divatossá vált, s akkor sem, amikor egyre több klón és emulátor lepte el a piacot. Gyanítható, hogy nemcsak a kereskedelmi kudarc játszott szerepet ebben – a Rolandra a nyolcvanas évek közepéig rossz idők jártak –, hanem a Moog mégis beszólt.

1985-ben azonban különös dolog történt. Megint állítólag egy mókás kísérlet eredménye volt, hogy két chicagoi zenész, DJ Pierre és Earl Smith egy dobhurkot programozott, amire DJ Pierre ráeresztette a TB-303-at. Ezt odaadták DJ Ron Hardynak, aki a chicagoi Music Box nevű klubban játszotta le. Ebből lett az Acid Tracks című lemez, de amikorra az megjelent, az acid és a TB-303 már olyan népszerű lett, hogy ez utóbbi használtpiaci ára az egekbe szökött. Jelenleg a használt cuccok piacain 2 500 eurótól fölfelé mérnek egy-egy viszonylag jó állapotban levő példányt.

aoa15

Az élet persze sosem egyszerű. Sokak szerint már 1982-ben megszületett az acid az alábbi felvétellel, csak a Roland nem vette észre.

aoa16

Következzék néhány híres nóta, amelyek mindegyikéhez használtak TB-303-at! Figyelem! Indul a party!

aoa17

aoa18

aoa19

aoa20

aoa21

aoa22

aoa23

aoa24

Kibuliztad magad? Mert a Roland TB-303 gyártásának megszűnése egyáltalán nem szegte kedvét a hasonmások készítőinek, és néhányan jelentősen fejlesztették tovább a kütyüt. Az utóbbiak közül a legismertebb az ausztrál Real World Interfaces cég Pimp my 303 módosítása, amelyet Devil Fish (Ördöghal) néven forgalmaznak napjainkban is. Elvileg. Az első példányok 1993-ban készültek el.

aoa25

aoa26

Az Ördöghalra hét kiegészítő gomb és három új kapcsoló került, amelyek hozzáférést kínálnak pl. a túlhajtó torzítóhoz, az egyik hangból a másikba átcsúszás idejének szabályozásához, a szűrőt moduláló áramkörhöz, valamint a burkológörbe generátorhoz. Új, 3,5 mm-es TS anyákon keresztül külső források is masszírozhatók vele, pl. a szűrő külön is használható.

Az Ördöghal midivel is vezérelhető, illetve, midi vezérlő jeleket is előállít. Illeszkedik az Eurorack modulrendszer (lásd a sorozat 220. részét) paramétereihez. Az átalakításhoz a birtokodban levő Roland TB-303-at el kell küldeni Ausztráliába. A nagyon részletes, példamutató kézikönyv az alábbi linkről tölthető le, s még akkor is érdemes tanulmányoznod, ha nincs TB-303 basszusszintetizátorod.

https://www.firstpr.com.au/rwi/dfish/Devil-Fish-Manual.pdf

Mielőtt folytatnánk a bulit, jön egy kis összehasonlítás az eredeti TB-303 és az Ördöghal között.

aoa27

A cég honlapja szerint a készülék legutóbbi frissítése 2019-ben volt, és a Facebook oldalon is 2020. áprilisi az utolsó bejegyzés. Nyilván összefügg ez azzal, hogy a Behringer 2019-ben megjelent a piacon a TD-3 típusjelű klónnal.

aoa28

Noha nem tud annyit, mint az Ördöghal, a hangját tekintve annyit se, mint a TB-303, viszont egyszerűen bemégy bármelyik hazai szaküzletbe, és 40-50 ezer forintért megkapod. Ráadásul tíz különböző szín közül válogathatsz. A képen nem szerepel, de lila is van például.

aoa29

Nesze, ha nem hitted volna!

aoa30

Belül azonban nem olyan, mint a TB-303, hiszen az eredeti alkatrészeket már régóta nem gyártják, helyettük azokkal többé-kevésbé azonos paraméterű felületszereltekből (lásd a sorozat 108. részét) építkeztek. A programozás megkönnyítésére egy kezdetleges programot is készítettek hozzá. A tesztek mindegyike szerint kiváló a cucc, és áradoznak a szaklapok. Komolyabb tesztek azért megemlítik, hogy tartósabb használat után kiderülnek az eltérései a TB 303-tól. A pofátlanságnak azonban nincs határa. 2020. február havában ugyanis Robin Whittle-t, a parányi, kétszemélyes családi vállalkozás, a Real World Interfaces egyik tulajdonosát, az Ördöghal fejlesztőjét meglepték egy levéllel, amelyben stílusosan ördögi fejleményre hívták föl a figyelmét.

aoa31

A Behringer Facebook lapján az alábbi kép, egy leendő készülék terve jelent meg:

aoa32

Uli Behringer némi nyomásra megkereste Robin Whittle-t, mert azt tervezte, hogy korszerűbb áramkörökkel és továbbfejlesztve gyártani kezdi az Ördöghalat. A fejlesztő Robin Whittle lett volna, aki az összes jogért és a folyamatos fejlesztésekért egyszeri 15 ezer dollárt kapott volna. Whittle nemcsak a zsét kevesellte, hanem azt is kifogásolta, hogy a Behringer ócska kapcsolókat akar használni. „Szar” foglalta össze röviden véleményét a honlapján. Kicsit bővebben pedig így: „Felajánlottuk egy kiváló termék és tartós üzleti kapcsolat kiépítésének módját. Úgy gondoljuk, hogy a javasolt, megkérdőjelezhető minőségű termék mögött a vezetői döntések teljesen tévesek." Ugyanakkor szomorú volt, hogy a több évtizedes munkáját semmilyen szabadalom sem védi, azt bárki, bármikor koppinthatja. Igaz, ő sem kért engedélyt a Rolandtól (ahogy a többi klónozó és fejlesztő sem), s mint említettem, a Roland se a Moogtól… Szép kis vircsaft ez. De túlságosan előreszaladtam.