De miért is alakítanád az akusztikus dobszerkódat hibriddé, miért nem ruházol be inkább egy teljesen elektronikus cuccba? Aligha kell ecsetelnem a hibridek előnyeit, de hátha mégis. Talán a legalapvetőbb, hogy ha megszeretted a meglévő felszerelésedet, akkor nem akarsz átszokni egy egészen más elrendezésű és játékmódot igénylő másikra, viszont örülnél annak, ha minél többféle hangzást csiholhatnál ki a dobszerkódból, ideértve más gyártók más típusú ütős hangjait, s egy csomó műhangot meg effekteket. A második előny nemcsak a te életedet könnyítheti meg, hanem a hangfelvételek készítőjét és még inkább a koncerthangosítókét. Ugyanis a beállás és a hangpróba ideje a töredékére csökkenthető, különösen akkor, ha rettenet akusztikájú helyen kell játszanod, vagy a „szakember” kb. annyit ért az akusztikus hangszerekhez, mint egy síkvidéki mezei nyúl az alpesi sziklamászáshoz. A harmadik jó dolog az, hogy keverhető ugyanazon ütős hangszerek akusztikus és az elektronikus hangja.

A jeladókról nagyon kevés adatot közölnek a gyártók, és a tesztekből sem leszel sokkal okosabb. A szerkezetből az ütés-inger hatására ilyesféle jel, „ingerület” buggyan ki:

A jeladó kijáratán megjelenő feszültség típustól függően akár néhány volt is lehet, a rezgési folyamat időtartamát pedig milliszekundumokban mérjük. A jel tényleges időbeli változása és időtartama az ütőhangszer jellegzetessége.

Az ábrán olvasható szavak közül a zölddel írottak és az amplitúdó nyilván nem kívánnak újabb magyarázatot. A maszk idő azonban új fogalom. Ha a hangszert megütjük, gyakori, hogy egymás után két nagyobb amplitúdójú jelrész követi egymást. Ezt a jelenséget a jeladót követő feldolgozó egység – a hibrid ütősök esetén a trigger modul nevű elektronika – két különálló ütésnek is fölfoghatja, ami elég zavaró lehet, hiszen a dobos csak egyszer ingerelte a hangszerét. A hibát kettős triggerelésnek hívják. Az elektronikát tehát úgy kell beállítani, hogy a második „piros” csúcsra ne gerjedjen be újból. Azt az időt, amit az elektronikának reagálás nélkül kell kivárnia az első csúcs után, maszk időnek hívjuk. Hozzáteszem, hogy egyes gyártók más nevet adtak neki, nehogy értsd, miről van szó. De mi van akkor, ha a villámkezű dobos tényleg kétszer ütött? Mivel a maszk idő csak néhányszor 10 ms, akkor csoda történt, viszont ha tényleg képes gyorsan – persze, nem ennyire gyorsan – játszani a muzsikus, és az elektronika nem reagál, akkor vagy rosszul állították be, vagy olyan ócska, hogy kukába vele! Ám a fordítottja is lehet igaz, vannak – vagy inkább voltak – olyan jeladók, amelyek lusták követni a dobos játékát. Még egy fogalom, a küszöbszint értelme az, hogy az elektronika a bemenetére érkező zajokra szintén ne induljon el. A zajzár működtetéséről (lásd a sorozat 45. részét) van szó. De maradjunk még a jeladóknál, a jelfeldolgozó elektronikákkal később bajlódunk.

Napjainkban csak néhány cég gyárt hibrid ütősökhöz való jeladókat, s ezeknek sem mindegyike kapható Európában. S hogy ne megint a Rolanddal kezdjem, íme, egy Yamaha, a DT50.

Nagyon bölcsek lehettek a Yamahánál, hogy egy motornak és egy jeladónak ugyanazt a típusjelzést adták, de azért nehéz lenne összekeverni a kettőt, ha másért nem, akkor azért, mert a 2017-től gyártott DT50 jeladó sokkal olcsóbb, mint a motor. Kétféle is kapható belőle, a DT50K lábdobhoz, a DT50S pergőhöz és tamokhoz való. Mindkettőnek 25-30 rongy az ára a honi kufároknál.

A DT50S kétzónás jeladó, vagyis külön-külön érzékeli, ha a dobot a membránon, illetve a káváján ütöd meg. Ez lehetőséget teremt a rimshot játékra (lásd a sorozat 187. részét). Az ilyen két- vagy többzónás jeladók esetén gyakori probléma, hogy áthallás van a jeladók között, hiszen egymás közelében vannak, vagyis az egyik felület megütése a másik zónához tartozó jeladót is ingerli, és ez megzavarja az elektronikát. Noha nincs róla műszaki adat, a DT50S a tesztek szerint ritkán esik ebbe a csapdába.

A lábdobra való DT50K egyzónás szerkezet, kicsit egyszerűbb felépítésű.

űMindkét változatra jellemző, hogy könnyű felszerelni őket. S mert fémházban vannak az érzékelők, védettek, jól bírják a gyűrődést.

A Ddrum cég története Svédországban kezdődött 1983-ban, és a cég egyes termékeinek piros színe még a Nord billentyűs hangszereire emlékezet. Ennek az az oka, hogy a Nord alapítója kezdett elektronikus dobokkal is foglalkozni. A Nord különleges hangszereivel a sorozat több részében is találkozhattál már korábban. 2005-ben a dobrészleget eladták az USA-beli Armadillo Enterprisesnek, és kibővítették portékáinak választékát. A Ddrum megoldásai az elektronikus dobok és jeladók körében szinte ipari szabványnak tekinthetők. Középkategóriájú, 2008 óta gyártott Acoustic Pro jeladói készletben is kaphatók, amelyben minden benne van, ami a használatához, felszereléséhez szükséges. Ez a pakk így, együtt kb. 300 euróba kerül, de egyes részeit külön-külön is árulják, tehát lehet, hogy ha te forrasztgatod a kábeleket, olcsóbban megúszod.

A jeladók közül 3 db a tamokhoz való. Ezek és a lábdobé egyzónásak, a pergőé kétzónás. Mivel a jeladók kimenete XLR csatlakozó, az egyzónás kábelek egyik végén XLR lyuk, a másik végén TS dugó van. A pergő jeladójába Y kábel dugható, aminek az egyik végén XLR lyuk van, majd a kábel kétfelé ágazik, és egy-egy TS dugóban végződik.

A jeladó belseje egyszerű, mint a faék, de az immár sokéves tapasztalat szerint megbízható, robosztus a szerkezet. Éppen egyszerűségéből adódóan megsértheti a hangszerek testét fel- és leszereléskor.

A talán legismertebb jeladó sorozat a Roland RT-30. A háromtagú – egyzónás lábdob (RT30K), egyzónás mindenféle (RT-30H), kétzónás pergő (RT-30HR) – család egy-egy tagja kb. 25 ezer forintért érhető el mifelénk.

A jeladók rögzítése egyszerű, csavaros.

Noha a lábdob jeladó egyzónás, ténylegesen két piezoelektromos kristály van benne. Az egyik a bőrre erősített habkúphoz csatlakozik, a másik pedig a jeladó közvetlen közelében helyezkedik el. E két átalakító kölcsönhatása azt a célt szolgálja, hogy kiküszöbölje a nem kívánt kettős triggerelést a lábdobon. Nem tudom, hogy a Roland lefizette-e az összes tesztelőt, de mindenki elélvez a jeladóitól.

Az egyik legolcsóbb jeladó az USA-ban gyártott – legalábbis, ott konstruált - Pintech Percussion Rs 5 lenne, ha Európában is árusítanák. Darabja ugyanis 20 dollárba kerül, de ha a cég honlapján rendeled meg, akkor mire ideér, lesz rajta áfa, postai kezelési költség, vám és az új szabályok miatt hónapok múlva fogod megkapni. Készletben is árulják, 5 db 120 dollár, nyilván a dobozt meg kell fizetni.

Ez a jeladó könnyen rögzíthető a dob membránjára, de nem örökéletű. Inkább arra való, hogy otthon játssz vele. A következő videó azt mutatja be, hogy hálós ütőfelületen is használható.