Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 330. A magnószalag boszorkánykonyhája - harmadik főzet

A magnószalag legrejtélyesebb része a kötőanyagot tartalmazó, a mágneses, aktív réteggel gyakran egybeépült réteg.

Rejtélyes, mert az egykori és a jelenlegi gyártók szigorúan titkolják a pontos összetételét, és rejtélyes, mert még mindig részben kiderítetlen galiba okozója.

mhf02

A kötőanyag feladata, hogy a viszonylag vastag alapréteget, hordozót a vékony és könnyebben sérülő aktív, mágneses réteggel örök időre megházasítsa, úgy, hogy ettől a házasságtól egyik réteg se sérüljön meg, és a szalag hajlékonysága is megmaradjon. Kötőanyagból tehát kevés kell, de ennek a kis mennyiségnek elegendőnek kell lennie nagy mennyiség lekötéséhez. A kötőanyag vékony filmet is képez a pigmenteket bebugyolálva, s ezáltal a szalag kevésbé rongálja a magnó alkatrészeit. A szalagnak nemcsak a mechanikai, hanem a mágneses tulajdonságait is a lehető legkisebb mértékben ronthatja a kötőanyag, amelynek egyik feltétele, hogy a lehető legkevesebbet kell alkalmazni belőle. A mágneses jelrögzítés – ebbe beleértve nemcsak a hang-, hanem a videó- és számítógépes adatrögzítést is – évszázados története során sajnos, nem sikerült feltalálni az ezen követelményeknek megfelelő kötőanyagot. Miként még a sírig tartó szerelem sem tart örökké, legfeljebb a sírig, lévén az ember halandó, hiába készült erről rengeteg lírai, családalapító nóta. A magnószalagok élettartama sem több, mint az európai embereknek a születéskor jelenleg várható élethossza, sőt, legtöbbször ennél is kevesebb. Egyre többféle magnószalagról derül ki, hogy rohad

A kötőanyagok a hagyományosnak tekinthető, tehát a szemcsés mágnesezhető, fej felőli rétegben jellemzően poliészter-poliuretán műanyag láncok„ ötvözete”.

mhf03

A két lánc – az n-nel jelölt poliuretán és az m-mel jelölt poliészter – arányát az adott típusú magnószalag gyártási technológiája határozza meg. A poliuretán gyűjtőnév, egy család, amelyet az IG Farben (ehhez a cégcsoporthoz tartozott a BASF is) leverkuseni laboratóriumának dolgozói, Otto Bayer professzor és munkatársai fejlesztették ki 1937-ben.

mhf04

A BASF jelenleg is gyárt különféle poliuretánokat, sőt, a magyarországi lánya, a solymári BASF Poliuretán Hungária Kft. 2015-ig Európa egyik vezető poliuretán üzeme volt – aztán bezárták, és 150 ember került az utcára, ami Solymár lakosságához képest jelentősnek számított.

A poliuretán lágy állapottól kezdve a nagyon kemény változatig sokféle formát ölthet. Sokféle módon gyártják, de mindegyiknek közös jellemzője, hogy a kiinduláshoz diizocianát is kell, amelynek egyes változatai nagyon mérgezők. Ráadásul az izocianátok nagyon érzékenyek a nedvességre, ha a poliuretán vízzel érintkezik, polikarbamid fejlődhet. Ez a remek anyag ugyan csodálatos vízszigetelő például az építőiparban, de a magnószalag esetében letaszítja a pigmenteket a hordozóról. A magnószalag kötőanyagában a poliuretán a keményebb rész, ez adja a kötés tartását, olykor kristályos szerkezettel. Az a hőmérséklet, amin gumiszerűvé alakul, magas. A poliészter ezzel szemben eleve lágy, s az a hőmérséklet, amin megolvad, alacsony. A lágy és kemény mikrofázisok mennyisége, szétválásuk mértéke és az ebből eredő szerkezeti felépítés erősen befolyásolja a kötőanyag végső tulajdonságait és öregedését.

Ha a kötőanyagok kifogástalanul ragasztanának, és egyéb feltételek is teljesülnének, akkor minden pigment jó helyre kerülne, de ez egyáltalán nincs így. A magnószalagok egyik legbosszantóbb hibája a jelkiesés, vagyis az, hogy nem sikerült tökéletesen egyenletesen felvinni és a helyükre ragasztani a pigmenteket. A külföldiül drop-outnak nevezett hiba nagyon zavaró, ha a mértéke jelentős, akkor a szalagról lejátszott felvétel egyenetlenül, grízesen szól. Gyenge szalagok használatakor már az első alkalommal sok pigmentet veszít el a szalag, s az így leváló por eltömi a magnófejek réseit, a lejátszott hang tompává válik. Az idő haladtával a kötőanyag elöregszik, egyre inkább elengedi a pigmenteket, ám rendes szalagok még sokáig lejátszhatók maradnak.

A magnószalag fej felőli rétegeiben nemcsak mágnesezhető pigment és kötőanyagok találhatók, hanem kis tartálykákban kenőanyagok is vannak. Ezek feladata, hogy a magnetofon készüléknek a szalaggal érintkező részei kevésbé kopjanak. E kenőanyagok jó magnószalag használatakor ezernyi gyorstekerés, felvétel és lejátszás során sem fogynak ki, hiszen mindig csak keveset nyomnak ki magukra a magnó alkatrészei.

mhf05

Valószínű, hogy a fenti táblázatban szereplő kenőanyagok többségének a nevét se hallottad, de ez úgy nagyon ne zavarjon, végül is, nem vegyészmérnöki kurzuson veszel részt, csak látszólag. A kenőanyagok egy része valamilyen zsírsav (mirisztinsav, laurinsav, palmitinsav és sztearinsav). A zsírsavak világos színű, cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotú anyagok. A természetben a növényi és állati eredetű zsírok vagy olajok fő alkotórészét képezik. Aztán kenőanyagok a zsírsav-észterek, amelyeket kondenzációval (lásd a sorozat kettővel ezelőtti részét) állítanak elő. Ilyen például az izopropil-alkohol, amelyet a fagyálló ablakmosó lötty részeként ismerhetsz. A szkvalán a szénhidrogének közé tartozik, például az emberi bőr védőrétegének része, és manapság nagyon trendi kozmetikai cuccokat állítanak elő belőle, állítólag csak néhány cseppet kell belekeverned az arckrémedbe, s azonnal szép, fényes lesz tőle az orcád. Pattanásos arcbőrre is ajánlják, gondolom, a ragyák ragyogni fognak tőle.

mhf06

A kenőanyagok közé tartoznak egyes szilikonok is. Ezek olyan műanyagok, amelyeknek polimer szerkezeti alapját egymáshoz kapcsolódó szilícium- és oxigénatomok láncolata (sziloxán lánc) alkotja. A szilícium szerves vegyületeiről van szó, s hogy mennyire jó kenőanyag, arra bizonyíték az alábbi felhasználás.

mhf07

Használnak fluorozott kenőanyagokat is, például polihexafluorpropilén-oxidot. Szerencsére, olvasás közben nem kell kimondani a nevét, még nagyobb szerencsére, a vegyészek megkegyelmeztek, és van rövidítése: PFPE. Ez az anyag fluorral vegyített, szénhidrogén-éter polimer. A fluor halvány sárga színű, erősen mérgező, kétatomos molekulájú gáz. Különböző márkaneveken forgalmazzák, ezek közül a legismertebb a Krytox. A Krytox termikusan stabil, nem gyúlékony, vízben, savakban, bázisokban és a legtöbb szerves oldószerben nem oldódik, -75 és +350 °C közötti hőmérsékleten is ugyanazt tudja. Hangszalag kenőanyagként egyszerre szívódik föl a mágneses pigmentekkel.

mhf08

A magnószalag és a magnó alkatrészei közötti súrlódás csökkentésének legmodernebb módja az, ha a szalag nem is érintkezik az alkatrészekkel. Ezt az eljárást hangszalagok esetén nem használták, a videózás során terjedt el.

A fej felőli réteg úgy működik, mint egy szivacs, amely a pórusokon keresztül juttatja el a kenőanyagot a magnó alkatrészeihez. A pórusokat és ezáltal a megfelelő kenőanyag-leadást a gyártás során alkalmazott kalanderezési folyamat határozza meg. A kalanderezés a hőre lágyuló műanyagok egyik feldolgozási eljárása. Olyan folyamatos alakítási művelet, amely során forgó hengerpárok között alakítják az anyagot egyenletes vastagságúvá.

mhf09

Egyes kenőanyagok hajlamosak kiválni és kikristályosodni a szalag felületén, eltömve a fejek rését.

Miközben a kenőanyagok csökkentik a súrlódást és ezzel az alkatrészek meg a magnószalag kopását, egyes szalagokba fejtisztító adalékokat is tettek, amelyek lényegében enyhe smirglik, és eltávolítják a szennyeződéseket. Főként azt követően próbálkoztak ezzel, amikor megjelentek az un. üvegferrit fejek (lesz még róluk szó); nálunk leginkább az Akai GX 4000 D magnóból ismerősek az üvegferritek. A fejtisztító adalékok többet ártottak, mint amennyit használtak.

mhf10

S most a szalag fej felőli részéről ugorjunk a szalag hátoldalára! Gyakran ide is ragasztanak valamilyen bevonatot. Egyrészt annak érdekében, hogy az egyes szalagmenetek jobban tapadjanak egymáshoz, mert az érdes felület lehetővé teszi a levegő távozását. Ennek főként a DIN-magos stúdiószalagok esetén van jelentősége. Másrészt a szalag sztatikus elektromos feltöltődését csökkenti, hiszen a szalag hordozója műanyag, ez pedig – a megdörzsölt dörzsölt fésűhöz hasonlóan – feltöltődik, főként gyorscsévélés közben. Ha ez a hátsó bevonat elektromosan vezető anyagot, jellemzően kormot tartalmaz, akkor nem engedi felgyülemleni a töltéseket, a szalag feltekercselése egyenletesebb lesz. A hátsó bevonat csökkentheti az egyes szalagmenetek közötti átmásolódást; azt a jelenséget, hogy a mágneses pigmentek egymást is mágnesezik, ha egymás közelébe kerülnek úgy, hogy a szalag feltekercselt menetei egymásra simulva helyezkednek el. A hátsó bevonatot már a múlt század közepén kezdték alkalmazni. A ragasztáshoz – hasonlóan, mint a pigmentek rögzítéséhez – poliuretánt tartalmazó kötőanyagot használnak.

De nem mindegy, hogy milyet. S ennek minőségétől, szerkezetétől függ, hogy milyen gyorsan, továbbá mennyire súlyosan rohad el a szalag. A kötőanyagok és egyéb adalékok tulajdonságaiból származó betegségnek külön neve és szakirodalma van. Ragacsos szalag jelenségnek, külföldiül Sticky-Shed Syndrome-nak hívják, és mert az angol nyelvterületen mindent, ami egy szótagnál hosszabb, igyekeznek rövidíteni, legtöbbször SSS-ként hivatkoznak rá.

mhf11

Az SSS lényege, hogy a kötőanyagok és esetleg az adalékok idővel lassan felszívják a nedvességet. Erről a jelenségről már volt szó, hidrolízis néven. A hidrolízis következményeként a kötőanyag gusztustalanul nyúlóssá, gumiszerűvé válik, kiül a szalagnak a fej felőli vagy hátoldalára, és ahogy a szalagot használni kezdik, tehát elhalad a fejek és a szalagvezető alkatrészek előtt, pigmentek leválnak a hordozóról, ráragadnak ezekre, a szalagmenetek meg szétválaszthatatlanul ragadnak egymáshoz.

mhf12mhf13

A következő képen azt láthatod, hogy a pigmentek leváltak a hordozóról.

mhf14

Ezen meg azt, hogy ráragadtak az előző menet hátoldalára, persze, némi veszteséggel, mert a magnó alkatrészeire is jutott belőlük.

mhf15

Legrosszabb esetben annyira összeragad a szalag, hogy a magnó motorjai nem bírják a strapát, és még le is éghetnek. Az SSS-t onnan lehet észrevenni, hogy szalagtovábbítás közben nyikorgást hallasz, és pár percnyi lejátszás után a fejrés eltömődése miatt a magas hangok elvesznek. Ilyen nyikorgást mutat a következő videó.

Ha az SSS kezdeti jelenségével állsz szemben, akkor tiszta alkohollal (nem denaturált szesszel(!) való fejpucolás után egy ideig előbújnak a magas hangok, aztán ismét eltűnnek. Mivel az SSS-t általában (de nem mindig) a nedvesség okozza, a legkézenfekvőbb a lé eltávolítása a szalagból. Ennek az a módja, hogy a szalagot nagyon alacsony páratartalmú levegőben, speciális, jól szabályozható sütőben melegítik, „sütik”. Ha a sütés eredményes, akkor a szalag egy ideig ismét lejátszható. De még a nagy szakértelem és a professzionális „sütöde” ellenére sem biztos, hogy megmenthető a szalag, nem is minden fajtája engedelmeskedik. Sok leírást olvastam, hogy házilag hogyan kell sütni, de ha jót akarsz, maradj az ehető süteményeknél!

mhf16

A történelem galád módon éppen azt a céget rúgta tökön, amelynek reklámja szerint az ő kazettái túlélhetnek téged, mert éppen a 3M/Scotch szalagjai között voltak azok a típusok, amelyek a legriasztóbban mutatták meg, mi az SSS.

mhf17

A szalag egyes rétegei penészedni is szeretnek, különösen, ha rosszul tárolják őket. Ennek legendás példája a TDK MA típusú kazijának egyik sorozata, amit vélhetően rosszul őriztek a gyárban.