Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 338. Állj egyenesen!

Gyerekkorodban sokszor szóltak rád, hogy húzd ki magad, ne görnyedj, ne a földet bambuld! A természet nagy tévedése volt, amikor két lábra állította az emberiséget.

A magnófejek helyzete nem kevésbé kritikus, hiszen a hang minősége jelentős mértékben függ attól, hogy a szalaghoz és egymáshoz képest hogyan állnak a fejek. De hány fejről is van szó? Igen, alapesetben van törlőfej, felvevőfej és lejátszófej. Azonban költségcsökkentési okok miatt rengeteg magnóba csak két fejet szereltek: a törlőfejet és a felvevő/lejátszófejet, más néven a kombináltfejet. A kombináltfej tervezésekor ellentétes követelményeket kellett figyelembe venni. A felvevőfej esetében a résnek viszonylag szélesnek kell lennie, hogy a szalag aktív rétegét minél mélyebben mágnesezze föl, a lejátszófej résének meg a lehető legkeskenyebbnek, a szaporább rezgések átvitelének érdekében. A felvevőfej tekercseinek menetszáma a lehető legkisebb legyen, hogy legalább a fej jellemzőit ne befolyásolja nagyon a rögzítendő jel frekvenciája, viszont a lejátszófej tekercsének nagyobb menetszámát a minél nagyobb lejátszó feszültség indokolja – különös tekintettel az elektromágneses zavarokra. A felvevőfej hátsó rése stabilizálja ugyan a fej mágneses tulajdonságait, de csökkenti a mágneses erejét, emiatt a lejátszófejben nincs hátsó rés. Ezeket a feltételeket csak nehezen lehet összebékíteni, és az eredmény az, hogy a kombináltfej felvevőfejnek ócska, lejátszófejnek pocsék. Elvileg. Azonban az analóg mágneses hangrögzítés amúgy is annyi bizonytalanságon, feltevésen alapul, hogy a kombináltfejek közel sem olyan gyalázatosak, mint azt gondolhatnánk. A kombináltfejek legnagyobb hátránya nem is a hangminőség – az átlagos igényeknek napjainkban is megfelelnének –, hanem az, hogy a felvételt nem lehet azonnal lejátszani, ellenőrizni. Ezért hangstúdiókban mindig háromfejes magnókat használnak. Kiváltképp nagyon keserves a kombináltfej beállítása, mert csaknem mindig többször is vissza kell tekerni a szalagot, majd lejátszani, s ha nem jó a beállítás, újból kell pöcsölni vele. Előny viszont, hogy csak eggyel kevesebb fejjel kell szórakozni, továbbá nem szükséges külön felvevőerősítő és lejátszóerősítő, hanem egyetlen, átkapcsolható erősítővel megoldható mindkét feladat. A kazettás magnókat nem is úgy találták ki annak idején, hogy külön felvevő- és külön lejátszófejük legyen.

aen02

A háromfejes kazettás magnók két fejét általában közös búrába szerelik, így aztán néhány kivételtől eltekintve vagy a felvevőfej, vagy a lejátszófej beállítása lesz megfelelő.

aen03

A fejek beállításának lényege, hogy az összes fej a szalag megfelelő részére, sávjára nézzen, a rések merőlegesek legyenek a szalagra, és az összes rés egymással párhuzamos legyen. Ugyanakkor nem lehet eltekinteni attól, hogy a szalagsáv szélessége nem olyan érték, amelyik minden szalag esetén ugyanakkora, sőt, egy szalagon belül is változhat, s hogy még mocskosabb legyen a világ, a szalagszélességre vonatkozó szabványok, ajánlások sem egyformák. Arról már volt szó, hogy a történelem kezdetén a németek 6,5 mm szalagszélességet választottak, aztán ezt az USA-ban átszabták a saját képükre. Így az un. 1/4”-os szalag 0,246 ± 0,002 hüvelyk (6,25 ± 0,05 mm) lett, de itt nem állt meg az élet; pár év múlva már 0,248 ± 0,002 hüvelyk (6,3 ± 0,05 mm) lett. A szélesség ingadozása kb. 100 µm, a stúdiószalag vastagságának a duplája. Annak érdekében, hogy a szalag se a fejben, se a szalagvezető alkatrészekben ne szoruljon meg, ezen elemek szélességét még kb. 50 µm-rel megnövelik, így a szalag akár 150 µm-t, vagyis 0,15 mm-t is kóvályoghat. Látszólag parányi értékről van szó, azonban ez azt jelenti, hogy nem lehet pontosan beállítani a fejeket. De még ha csak azt jelentené… Arról is van szó, hogy felvevőfejnek szélesebb tartományon belül kell felvennie, mint amekkorán a lejátszófej lejátszik, hogy a kóválygás ellenére mindig az adott sávon legyen a lejátszófej. Mivel a lejátszófejből kijövő jel arányos a szalag adott részének szélességével, ez azzal a következménnyel jár, hogy kisebb lesz a fej kijáratán megjelenő hasznos feszültség, és romlik a jel-zaj viszony. És még nincs vége! Tegyük föl, hogy monó, teljes sávos felvétel készült, a felvevőfej pedig kihasználta a teljes szalagszélességet! A kóválygás miatt, és amiatt, hogy a szalag szélei rongálódnak meg legjobban, hullámosodnak, rojtosodnak, a lejátszófej nem teljes szalagszélességben játszik le. A szalag mágneses pigmentjei azonban nemcsak a fejrésben hoznak létre mágneses teret, nemcsak a résen keresztül záródnak az erővonalak, hanem azok a pigmentek, amelyek a résen kívül vannak, a fej lágy mágneses magjában a résen kívül is. Ez a jelenség, amelyet peremhatásnak vagy rojthatásnak hívnak, a mély hangok tartományában jelentősebb, és 50 Hz-en 3 dB emelés is lehetséges.

aen04

A sorozat előző részében említett, hasonló okok miatt fellépő mellékréshatás miatt még hullámzik is a frekvenciamenet. Nem, továbbra sincs vége a dalnak, mert az USA-beli NAB, amelyhez a japán gyártók is igazodnak, és az európai ajánlásokra támaszkodó IEC másképp határozta meg a mágnesezhető szalagsáv szélességét.

aen05

A fenti ábrán és táblázatban az „A” a teljes szalagszélesség, a „B” a felvételre használható sáv. Az „A” mindig azonos, a „B” viszont eltérő. Ha egy 1985 után készült európai magnón egy 1985 előtt készült európai felvételt vagy egy USA-belit játszunk le, bizony, számolhatunk a peremhatással.

Annak érdekében, hogy sztereó felvételt is lehessen készíteni és lejátszani, a szalagot két sávra osztották. Mivel egy-egy sáv az eredeti szélesség fele, ezzel a jel-zaj viszony is a felére csökkent, illetve, még kisebbre, mert a két sáv között egy keskeny elválasztó sáv is van. A „C” az elválasztó sáv jele. Az otthoni monó magnók e két sávot úgy hasznosítják, hogy ha véget ért a szalag, azt megfordítva újabb felvétel készíthető. S ezzel újabb mocsárba léptünk. Ugyanis míg a sztereó 2*félsávos magnók a teljes szalagot törlik a felvétel előtt, a monó félsávosok csak azt a sávot, amire a felvétel készül, az elválasztót nem. Ha azon van valami maradék jel, és valamilyen perverz ok miatt sztereó 2*félsávos sztereó gépen játsszuk le a felvételt, előfordulhat, hogy ez a piszok bezavar. Továbbragozva a dolgot, van ám olyan is, hogy a két sáv keskenyebb, mint a sztereó 2*félsávos előírás szerinti. Ez olyankor van, amikor a két sáv közé egy harmadik hasznos jelet, a filmszinkronhoz szükséges 50/60 Hz-es, a kamera által kiadott un. pilotjelet vagy az időkódot (lásd a sorozat 261. részét) rögzítik. Ekkor a jel-zaj viszony kicsit tovább romlik. Ha egy ilyen felvételt játszunk le 2*félsávos sztereón, az berregni vagy ciripelni fog. A következő ábrán egy cseles megoldást láthatsz. A hangfelvétel monó, de két szinkronsáv is van. A filmszinkronhoz szükséges jelet mindkét szinkronsávra fölveszik, de ellenfázisban. A felvételt teljessávos monó fejjel lejátszva, az ellenfázisú szinkronjelek kioltják egymást.

aen06

Néhány elterjedtebb sávkiosztás változatot foglal össze az alábbi ábra és táblázat.

aen07

A táblázat utolsó sorában a duplaszéles szalag szerepel. Erre lehet rögzíteni két teljes sávos sztereó vagy egy négy félsávos kvadró műsort, esetleg négy, egymástól független félsávos felvételt. Még kacifántosabb a négyszeres vagy nyolcszoros szélességű szalag használata, ez utóbbira ugyanis 16 vagy 24 csatorna is fölvehető. Ugorjunk hát egyet az otthoni negyedsávosakhoz! Itt legalább nincs különbség az egyes ajánlások között. Természetesen a félsávoshoz képest újabb, legalább 6 dB-vel romlik a jel-zaj viszony.

aen08

Végül maradt a kazettás sávelrendezés. Ebből van monó és sztereó. Mivel a szalag eleve keskenyebb és vékonyabb, a szalagtovábbítási sebesség is kicsi, a jel-zaj viszony szalagfajtától függően legalább 20 dB-vel rosszabb, mint az orsós stúdiómagnóké, s emiatt találták ki a zajcsökkentő retteneteket.

aen09

A következő ábra szemléletesen mutatja a normál szélességű (6,35 mm-es) szalagok sávfelosztását, még a nyolcsávos cartridge is szerepel rajta. Kivételesen és lustaságból nem fordítottam le a szöveget magyarra, dolgozz egy kicsit te is!

aen10

Mint korábban már említettem, lesz még szó a magnók masszírozásáról, karbantartásáról, de már most felhívom a figyelmedet arra, hogy rendszeresen használt magnók fejein megfigyelhető, hogy a szalag árkot koptat a fejekbe, tehát a fejmagasságot régi fejekkel úgy kell beállítani, hogy a szalag belefeküdjön ebbe az árokba. Amúgy, ha egyáltalán állítható a fejmagasság és a fej dőlésszöge, ne piszkálj hozzá, hacsak nem vagy kényszeres tekergető. Ami viszont nagyon kínos, az a már említett résmerőlegesség. A mágneses hangszalagos rögzítésnél az azimut hiba a fejek és a fizikai szalag közötti szög mértékére utal, a merőlegestől való eltérésre. Az ideális tehát 0º lenne, ami a tökéletesen merőleges. Ha a felvevőfej rése szintén merőlegesre van állítva, akkor a szalag mágneses pigmentjei a szalagtovábbítás irányába rendeződnek. Lejátszáskor ebben az esetben kapjuk a legnagyobb jelet, ilyenkor keletkezik a legnagyobb fluxus a lejátszófejben.

aen11

Ha a rés ferde, az olyan, mintha a rés szélessége megnőtt volna. Ha pedig szélesebb a rés, a nagyobb frekvenciájú jelek erősen csillapodnak. Mivel a kazettás magnók sebessége csak 4,76 cm/s, a csillapodás mértéke jóval nagyobb. Már néhány ívpercnyi eltérés is a magasak vágásához vezet. Az ívperc a fok hatvanad része.

aen12

Sztereó vagy soksávos felvételek esetén a csatornák között fáziseltérés is keletkezik, szélsőséges esetben egyes összetevők ellenfázisba kerülnek, és kioltódnak. A résmerőlegességet legtöbbször egy csavarral lehet állítani. Ha azonban túl sokszor tekergeted, előbb-utóbb el fog törni valami.

aen13

De miért is csavargatnád állandóan? Azért, mert ha más magnón készült felvételt játszol le, egyáltalán nem biztos, hogy azon a másik készüléken jól állították be a fejeket, vagy az is lehet, hogy a szalagvezetés volt gyatra.

aen14

A mágneses hangrögzítés utolsó korszakának legendás kazettás magnóiban automatika állította be a lejátszófej résének helyzetét. Az első ilyen készülék a Marantz SD 930 volt, noha a módszert eredetileg a Philipsnél találta föl két pasi, Albert Rijckaert és Edmond de Niet. A Marantz ekkoriban a Philips leánya volt.

aen15

A MAAC (Marantz Auto Azimuth Correction) a sztereó csatornák közötti fáziseltérést figyelte, és az eltérés mértékétől függő nagyságú feszültséget lökött ki magából az áramkör. Ezt a feszültséget a lejátszófej alá tett kis piezoelektromos elemre kapcsolták, amely – mint ezt a sorozat 116. részéből már tudod – a feszültség hatására megváltoztatja az alakját, s ez az alakváltozás billentette a fejet úgy, hogy a piezoelem egyik végét mereven a fejhez, a másikat a fejet tartó szerelvényhez rögzítették. Az első típust 1983-84 között gyártották, de az automatikus résállítás már egyikben se működik, mert a piezók elfáradtak. Két évvel ezelőtt láttam, hogy valaki 170 ezer forintért kínált egy példányt, és hamar elkelt.

Az eljárást megvette a Nakamichi, átkeresztelte NAAC-ra (Nakamichi Auto Azimuth Correction), a Marantz pedig nem használta az automatikus résállítást tovább. A Nakamichi annyit módosított, hogy a piezo helyett egy kis rézből készült éket tologat a lejátszófej egyik oldala alá egy motor, hajtóművön keresztül. A NAAC-ot a Nakamichi Dragonban mutatták be 1982 végén, tehát lényegében azonos időben a Marantz-cal.

aen16

A Dragont, vagyis a Sárkányt 1993-ig gyártották.

A NAAC folyamatosan működik, és akár 12 ívperces azimut hibákat is képes korrigálni. A NAAC-nak nincs memóriája: minden kazetta kidobás és a lejátszás irányának minden változása törli az aktuális beállítást, és visszaállítja a lejátszófejet az alapértelmezett helyzetébe. A rendszer a lejátszás gomb megnyomása után azonnal újraaktiválódik. Ha a rögzített jelben a korrigáláshoz elegendő tartalom van, a fej 1 ívperces pontossággal történő igazítása 1-5 másodpercet vesz igénybe, és általában észrevétlen marad a hallgató számára. Ha a rögzített jel nagyon kevés hangos magasat tartalmaz, a rendszer bizonytalanná válik, és lelassul, vagy egyáltalán nem kapcsol be. A NAAC nem teljesen bolondbiztos; megzavarhatják a szokatlanul erős ultrahangjelek és a nagyon gyors hangfrekvenciás csúszóhangok, külföldiül sweepek. Az ilyen természetellenes, nem zenei jelek némi „vadászatra” késztetik a rendszert, mivel a NAAC megpróbál egy nem létező vagy gyorsan változó célpontot keresni. A Dragon után a Nakamichi csak egy NAAC-val felszerelt modellt adott ki, a TD-1200 autóhifit. A NAAC tehát inkább mérnöki csúcsteljesítmény volt, mint igazán eredményes eljárás; napjainkban már sokkal finomabb módszereket tudnának a fejlesztők kitalálni, ha még fejlesztenének analóg magnót. A 21. században is marad hát a fejrések merőlegességének kézi beállítása.

A magnók fejeit a fejszerelvény rögzíti. Kétfélét mutatok.

aen17aen18