Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 342. Fusson a mű!

A magnó futóművének vagy mechanikájának azt a gépezetet nevezzük, amely a hangszalag és más alkatrészek mozgatását végzi, valamint a készülék tartószerkezetét, vázát tartalmazza.

Az analóg magnók korszakának végén alakult ki az az alkalmazott, műszaki tudományág, amelyet mechatronikának kereszteltek el. A Budapesti Rádiótechnikai Gyárnak a rendszerváltás előtti utolsó neve BRG Mechatronikai Vállalat volt, többek között azért, mert akkortájt főként a kazettás magnók futóművét gyártotta. A mechatronika 40 évvel ezelőtt még csak azt jelentette, hogy egy készülék minősége az elektronikus és a mechanikus egységek, alkatrészek minőségétől egyaránt függ, továbbá vannak olyan szerkezetek, alkatrészek, amelyek esetében a mechanika és az elektronika nem választható szét egymástól, egymásba integrálódik. A cél az volt, hogy egy csomó mechanikai megoldást elektronikussal váltsanak föl. Napjainkban a mechatronika ennél többet jelent. A szakma legismertebb folyóirata, az Oxfordban kiadott „Mechatronics” címlapján a következő jelszó olvasható: „Science of intelligent machines”, azaz az intelligens gépek tudománya. Olyan berendezésekről van szó, amelyek automatikus működése mesterséges intelligencián alapul, a változó bemenő jelekhez, működési feltételekhez, környezeti változásokhoz rugalmasan alkalmazkodik a szabályozásuk; adaptívak, öntanulók.

fum02

A legmodernebb analóg magnók ugyan tartalmaztak például mikroprocesszorokat, de ezek a készülékek még nem voltak intelligensek, inkább a korábban jelfogókkal történő kapcsolgatásokat váltották ki, vagy egyes beállításokat végeztettek el velük automatikusan.

A magnó nem az elektronikával kezdődik, hanem azzal a vázzal, ami az egész készülék tartószerkezete. Az olcsóbb, kommersz orsós magnók váza fémlemez esetleg fröccsöntött műanyag, a félprofi és stúdiómagnóké fémöntvény. A következő képeken a Mechanikai Laboratórium STM 800 típusú magnójának főőntvényét láthatod elölről és hátulról.

fum03

A kazettás magnók túlnyomó többségének fröccsöntött műanyagból vagy fémlemezből készült a mechanika alapja. S itt megint egy ellentmondással állunk szemben. Az igényesebb orsós magnók fém öntvény vázát az indokolja, hogy a mechanikai szerkezet a lehető legstabilabb legyen; a stúdiómagnók rezzenéstelenül viseljék el még a legnagyobb megterhelést is anélkül, hogy a felvételben és a lejátszásban a legkisebb hiba is történjen. Például előfordulhat (sokszor meg is történt), hogy valaki véletlenül belerúgott vagy nekiment egy-egy stúdiómagnónak. A nagyon stabil váz arról is gondoskodik, hogy a magnó paraméterei ne változzanak meg. Ugyanis a magnó egyenetlen súlyelosztása miatt rendszerbeli belső erők ébrednek, elhúzhatnak egyes rögzítő elemeket. Már néhány µm-nyi elmozdulás is megváltoztathatja a szalagvezetést. Az otthoni készülékekre jobban szoktunk vigyázni, vagy ha mégsem, hamar megpusztulnak. Ugyanakkor a hordozható kazettás magnókat, rádiómagnókat és egyéb kombinált szerkezeteket lóbáljuk, rázzuk, napon szárítjuk, esőben áztatjuk, tehát látszólag nagyobb az igénybe vételük, A kezdeti időszaktól és néhány különleges típustól eltekintve, mégsem használnak fém öntvényeket. Ezzel szemben minden paraméterük gyengébb. Ám különösen figyelemre méltó az a finommechanikai bravúr, amit egyes sétáló magnókban láthatunk. A Sony WM-33 walkmann futóművét például a nyomtatott áramköri panel tartja.

fum04

A jobboldali képen két, igencsak lapos motorokat látsz. Az egyik a főmotor, ami a hangtengelyt hajtja meg szíjáttételen keresztül, a másik a két csévélőt. Akkor hány motor is kell egy magnóba?

A klasszikus magnóban három motor van. Ebből kettő a szalagfeszítést, a föltekercselést és a gyorstekercselést végzi, a harmadik a főmotor. Kezdjük a főmotorral! Ez a motor hajtja meg – vagy áttételeken keresztül vagy közvetlenül – a hangtengelyt. A hangtengely határozza meg a szalagsebességet. Az áttétel többnyire gumiszíjjal történik – az sem mindegy, hogy ez a szíj milyen, mert ha nagyon nyúlik, akkor rövid idő után leeshet a motorról vagy a hangtengely lendkerekéről. A lendkerék meg nem lehet bármekkora, tehát a főmotor sem pöröghet nagy fordulatszámon. Ha a lendkerék túl nehéz, akkor a motor nem tudja forgatni, ha meg túl könnyű, akkor nem egyenlíti ki a fordulatszám ingadozásokat. A kazettás magnók hordozhatósága miatt könnyű lendkerekeket használnak, a szalagsebesség ingadozásának csökkentését inkább elektronikára bízzák. A hangtengelyhez a szalagot a nyomógörgő nyomja.

fum05

Nagyon nem mindegy, hogy a két alkatrész milyen minőségű. A hangtengely ugyanis többnyire vékony, az orsós magnókban 5-6 mm, a kazettásokban kb. 1-2 mm az átmérője (az első Philips kazettásé 2 mm volt), s egyrészt nagyon pontosan be kell tartani a gyártáskor ezt az átmérőt, másrészt a hangtengely nem üthet, mert akkor ingadozni fog a szalagsebesség, a magnó nyávog. A nyomógörgő anyagminősége, felépítése is fontos, mert sem a túl kemény, sem a túl puha görgőt nem szereti a szalag. A képen egy csomó STM600/610 nyomógörgő szerepel. A Mechanikai Laboratórium nyomógörgői kiváló minőségűek voltak, jóval túlélték a magnóik legtöbb alkatrészét.

fum06

Az egyszerűbb magnókban a gumigörgőt valami kallantyúval lehet a hangtengelyhez nyomni, a jobbakban elektromágnes rángatja a felvétel vagy a lejátszás gomb(ok) megnyomása után. Ez utóbbi megoldás teszi lehetővé a távvezérlést. A következő ábra egy egyszerű megoldást mutat.

fum07

A szalag előbb fut a hangtengelyre, és csak azután a nyomógörgőre: a szalagtovábbítás irányában hátrébb van a nyomógörgő. Ez azért baba, mert a megnyomott görgő felülete nem annyira egyenletes, mint a hangtengelyé, különben nem tudna tapadni, tehát ha előbb feküdne föl rá a szalag, a szalagsebesség ingadozna, a magnó ismét nyávogna. Így is nyávog, de legalább nem emiatt. A nyomógörgő legalább kicsit szélesebb, mint a szalag, hogy mindig jól tapadjon a hangtengelyhez. A nyomógörgő átmérője nem kritikus, persze mivel a kazettás magnókban a görgő is besétál a kaziba, legalább részben be kell férnie a kivágáson.

fum08fum09

Sajátos megoldást talált ki egykor a Technics. Az RS-1700-as orsós típusban a hangtengely igen nagy átmérőjű. és két nyomógörgő is van. A szimmetrikus felépítés teszi lehetővé az oda-visszajátszást és felvételt – hat fejjel. Az elektronikus szabályozás miatt a hárommotoros magnó szalagfeszítése állandó, de a régebbi, gyűröttebb szalagokat nagyon nem szerette. A váz persze fémöntvény.

fum10

Az orsós magnókban, ideértve a stúdiómagnókat is, általában elegendő egy hangtengely és egy nyomógörgő. A kazettás magnók szalagvezetése, szalagfeszítése azonban olyan gyatra, hogy kitalálták a dupla hangtengelyes, két nyomógörgős megoldást.

fum11

Lebuktam, hogy a fenti képet is loptam, mert nem mindenütt volt kedvem az angol felirat maradványaival vacakolni. A szalagfeszítést úgy javították, hogy a második hangtengely sebessége mintegy 0,2%-kal marad el az elsőétől. . Annak érdekében, hogy elkerüljék a szalag kilökődését a bal oldali nyomógörgő alól, a görgőt körbefogja szalagvezető. Ez a megoldás nagyon menő volt a maga idejében, de ma már úgy véljük, hogy a szarból várépítés egyik technikai bravúrja volt.

fum12

A dupla hangtengelyes futóműnek elsősorban az oda-visszajátszó magnókban volt értelmük, ezért néhány orsós monstrum is készült ilyen elrendezéssel. Ezekben mindkét hangtengely ugyanolyan átmérőjű.

Hogy most se maradj tudomány nélkül, kiszámoljuk, hogy hogyan kell a hangtengely átmérőjét megállapítani, ha szíjhajtású magnót építesz. Nem, soha nem fogsz magnót építeni, csak hogy ne halj meg hülyén. Az alábbi rajzon szereplő összeállításban a motor fordulatszáma 1 500, a motor és a lendkerék közötti áttétel 3:1, ha a szalagsebesség 19 cm/s. Hogy miért éppen annyi, annak az az oka, hogy Makai István 1957-ben megjelent, „Építsünk magnetofont” című könyvében is ez a példa szerepel. A néhai szerző azok közé tartozott, akik nagyon szakszerűen és közérthetően tudtak fogalmazni, s amit leírtak, ki is próbálták. Ma már szinte hihetetlen, hogy milyen nívós szerzői gárdája volt a magyar elektronikai ismeretterjesztő irodalomnak. (S nem mellesleg az egykori szocialista országok többségének.)

fum13

Azt is láthatod, hogy a sebességváltást úgy oldja meg a szerző, hogy a szíjat dobja át valamilyen – a rajzon nem szereplő – mechanikával. Ez igen gyakori módszer volt, akkor működik jól, ha a motor és a lendkerék között nagy a távolság, mert akkor a szíj keveset nyúlik. Mivel a lendkerék fordulatszáma percben van megadva, a szalagsebesség meg másodpercben, először a fordulatszámot kell 60-nal osztani. A másodpercenkénti fordulatszám kerekítve 8,33. Ennyi fordulat alatt kell a hangtengelynek 19 cm-nyi szalagot húznia. Ebből kiszámítható a tengely kerülete: k=v/f, ahol k a kerület cm-ben, v a szalagsebesség cm/s-ban, f a fordulatszám másodpercenként. k = 19/8,33 = 2,28 cm. Ha még emlékszel, az átmérőt úgy kapjuk meg, hogy a kerületet elosztjuk π-vel. Kicsit kerekítve 0,726 cm, vagyis 7, 26 mm lesz a végeredmény. Elvileg. Mert a gyakorlatban számos veszteséget is figyelembe vesznek, és a pontos szalagsebességet mérőszalag segítségével állítják be.