Cs.Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 91. Aki nem lép egyszerre

ae01

A ritmus valamilyen jelenségnek az időbeli szabályos szerveződése. Az anyagi világ alapvető tulajdonsága a ritmikusság, már az atomok szintjén is. A hang világában a legalapvetőbb ritmus maga a hangrezgés rezgésszáma. Ritmikus a járásunk, az életünk visszatérő szakaszai, a légzésünk, vagy – miért ne pont a ritmusról ne jutna eszedbe – a szex is. Sőt, ez utóbbinál két (vagy több) ember ritmusát össze is kell hangolni. Miként a nem szóló jellegű zenei játékban is.

A ritmus alapegysége valamilyen időtartam.

A ritmust, illetve egyes ritmusképleteket egyforma vagy különböző időtartamú hangok sorozatából lehet felépíteni. A ritmus eseménysorozat. Lehet ritmusa egy hangsorozatnak, egy harmóniasorozatnak; ritmusa van a zenei hangok és csendek váltakozásának, a tánclépéseknek, a beszélt nyelvnek és a költészetnek.

A ritmus a zene talán legfontosabb összetevője, hiszen annak leglényegesebb részét, az időbeli megjelenést határozza meg. Valószínű, hogy a ritmus előbb volt, mint a dallam, mert a legősibb zenei műfaj a munkadal volt – ritmust kellett adni a műveletek végzéséhez.

Az alábbi képen pl. több munkafolyamatot kellett összehangolni.

ae02

A ritmus dominált a szertartásokban is.

Egy zenei anyag ritmikai képletei különböző időpontokban megszólaló, különböző időtartamú elemek sorozataiból jönnek létre. Ha az elemek egyforma időtartamúak, de követési távolságuk különböző, a ritmus akkor is kialakul. A ritmust tehát elsősorban az egymás után megszólaló hangok kezdőpontjai határozzák meg.

Az európai muzsikában használt ritmusértékek a kettes osztáson alapulnak. Egy hang hosszát a többi hanghoz való időtartam viszonyában lehet megadni.

ae03

Ezeket az értékeket meg is lehet nyújtani átkötéssel és pontozással.

ae04ae05
A ritmusban a szünetnek éppen olyan jelentősége van, mint a hangnak. A kottában szünetjelek jelzik a csöndet.

ae06

A ritmusok felismerhetőségének fontos jellemzője az ismétlés. Az egyenletes időközönként megszólaló hangokat pulzációnak, lüktetésnek nevezzük. Ennek ritmusa önmagában szegényes, de a pulzációhoz viszonyított sűrűbb ritmusok komplexnek tűnnek. A folyamatos lüktetés vagy az ehhez viszonyított ritmusok sebességéből jön létre a tempó.

Egy zenemű tempóját az alaplüktetése határozza meg. A lüktetés szabályosan visszatérő, egyenletes időközönként megjelenő inger. Bár a lüktetés érzetét általában valamilyen fizikai esemény (hang) váltja ki, és tartja fenn, szubjektív módon is létezhet. Ha az egyenletes lüktetés érzete kialakult, a tudatunkban akkor is folytatódik, ha leáll a kiváltó hang, vagy ha több elem lép be a folyamatba.

Ha a ritmusképletek sora nem tartalmaz túl komplex arányokat, illetve a ritmus egyes hangjai megerősítik a lüktetést, akkor a tempó világosan érezhető. A tempót a hallható vagy csak a tudatban jelenlévő lüktetés elemei közötti időtartamból lehet kiszámolni. A tempót meg lehet adni a lüktetést kiváltó hangok között eltelt idővel (s vagy ms), illetve a percenkénti ütésszámmal (BPM – beat per minute).

A kottában a tempót BPM segítségével és a hozzárendelt ritmusértékkel adjuk meg.

ae07

A különböző ritmusértékekkel jelöljük ki a nóta alaplüktetését.

ae08

Az elektronikus tánczenében különösen fontos szerepe van az alaplüktetésnek.

ae09

A lüktetés hangjainak sűrűségét (azaz sebességét) változtatva a zene kilép a ritmusból. Túl lassú tempó, azaz túl nagy hangtávolságok mellett a ritmusok elveszítik összefüggéseiket. Túl gyors tempó, azaz túl kis hangtávolságok mellett a ritmusok sűrű hangzásfelületté állnak össze.

A 20–25 BPM-nél lassabb lüktetést már szétesőnek, a kb. 1 000 BPM-nél gyorsabb lüktetést folyamatos hangnak halljuk. Az adatok hangszínfüggőek is.

Az ütemérzetet a ritmusok és a lüktetés mellett a hangsúlyok viszonya adja. A visszatérő hangsúlyok közötti legkisebb periodikus egység az ütem. A metrum az alaplüktetések száma a többé-kevésbé egyenletesen megjelenő hangsúlyok között. Az ütemekbe rendezett, megszámlált lüktetéseket ütéseknek nevezzük, amelyek hangsúlyosak és hangsúlytalanok is lehetnek.

Az ütemérzet alapvetően a lüktetéssel és hangsúlyokkal, nem az ütemben megszólaló ritmuselemekkel függ össze. Kijelöljük, hogy milyen ritmusérték adja az ütem alapegységét, és hogy ebből az alapidőtartamból hány darab adja ki az ütem teljes hosszát. Az európai zenében két fontos ütemfajta létezett, a páros és a páratlan metrum. Ha egy ütemben páros sorszámú súlyos ütés szerepel, az ütem páros, és fordítva: páratlan sorszámú súlyos ütés mellett az ütem páratlan.

  • Két negyedhang (vagy fél, nyolcad, stb): A két negyed közül az első hangsúlyosabb, mint a másik.
  • Három negyedhang: Az első negyed a leghangsúlyosabb, a második kicsit kevésbé az, a harmadik teljesen súlytalan.
  • Négy negyedhang: Az első negyed a leghangsúlyosabb, ezt egy hangsúlytalanabb követi. A harmadik negyed hangsúlyosabb a másodiknál, de kevésbé hangsúlyos, mint az első (ezzel egy belső metszéspontot biztosít az ütemen belül). A negyedik negyed a leghangsúlytalanabb az összes közül.

ae10

A súlyok nem feltétlenül jelentenek tényleges hangsúlyt, azaz nagyobb hangerőt, de jelzik a metrum tagolását. Egy zenemű metrumai bármikor megváltozhatnak. A változó metrumokból álló zene lüktetése lehet egységes vagy változó, az ütemek hossza viszont nem egyforma.

A ritmus kialakításának legegyszerűbb és leghatékonyabb eszköze az ismétlés. Egy hang vagy pár hangból álló ritmusképlet ismételgetése könnyen kiismerhető ritmushoz vezethet.

Ha különböző ritmusképleteket játszunk le egyszerre, a ritmusok összeadódnak. Az azonos hangszínnel, hangerővel és hangmagasságon megszólaltatott szólamok összeadódása hangzásilag egy szólamot eredményez. Ha azonban az egyes szólamok valamely zenei paraméterben eltérnek egymástól, összeadódásukat legföljebb ritmikai hasonlóságuk okozhatja.

A 20-21. század muzsikája egyrészt nagyon szabadon bánt a ritmussal, másrészt örömét lelte abban, hogy szándékosan bezárta magát nagyon szigorú ritmusketrecbe. Az elektronikus tánczenében mindkettőre van példa, bár inkább az első változat jellemző rá. Ennek oldására gyakran akusztikus hangszereket vetnek be vagy ismertebb nóták remixét készítik el. Netán mindkettőt alkalmazzák.

Számítógép segítségével mind a tempó változtatása, mind a különböző tempók egyidejű lejátszása, ill. azokban komplex ritmusok keverése lehetséges. A programok előnye, hogy bonyolult ritmikai összefüggések teljesen pontos megszólaltatására is mód van, így a komplex ritmusok hangzását, azok szélsőségesen ritka vagy sűrű megjelenését is meg lehet hallgatni.

A tökéletesen pontos ritmusokból hiányzik az akusztikus zenére jellemző rugalmasság, amitől gyakran, embertelennek érezzük a számítógéppel létrehozott ritmusokat. Megfelelő programozással, véletlenszerű szétzilálással „humanizálni” lehet az egyébként mindig egyformán pontos értékeket.

ae11