Van egy rossz hírem: az anyagi világ akkor is fog létezni, amikor te már nem fogsz élni, és van egy még sokkal rosszabb, hogy akkor is, amikor már én sem. Az anyagi világ megismerhető, ezt a megismerést nevezik némely filozófusok a világ törvényszerűségei tudati tükröződésének. De te nem a filozófiai anyagfogalommal akarsz foglalkozni, hanem a hanggal.

Nagyon nehéz lenne hangokkal érzékeltetni a jelenségek és hatások kapcsolatát, de szerencsére alapvetően minden érzékelésünk ugyanazon törvényszerűségek szerint működik, ezért kizárólag ismeretszerzési okokból a képi ábrázoláshoz folyamodtam. Tekints meg tehát egy jelenséget!

Jó, mi? E jelenség egy bennünket érdeklő objektumból és az objektum környezetéből áll. Ez a jelenség a 14 – 99 éves, ivarérett, egészséges férfiakból valószínűleg az alábbi hatást váltja ki:

Arra vagyunk kíváncsiak, hogy ez a jelenség miért és hogyan váltja ki éppen ezt a hatást. Gyanítjuk, hogy a hatás kiváltásáért nem a környezet, hanem az objektum a felelős, ezért megpróbáljuk az objektum vizsgálatát zavaró elemeket eltávolítani, mert azt tapasztaltuk, hogy a zavarszűrés sokat lendít a lényeges és a lényegtelen szétválasztásában:

Kicsit már közelebb kerültünk az objektum megismeréséhez, de még nem eléggé, ezért továbbmegyünk a megkezdett, tapasztalati úton, hogy a lényeg még jobban kidomborodjék:

Esetünkben sokat segített az a tapasztalat, amely szerint, ha egy pasi meglát egy ismeretlen, a képen láthatóhoz hasonló objektumot, akkor először az objektum lelke hat rá. Mind a két lelke, mert az ilyen objektumoknak két lelkük van, ráadásul ahány objektum, annyiféle. E tudás birtokában érdemes az objektumhoz még közelebb menni, és más szemszögből is szemügyre venni. Közben persze folytatjuk a zavaró részek eltávolítását:

És most megtesszük az utolsó lépést, az összes maradék zavaró felületet és környezeti elemet eltávolítjuk, hogy végre behatolhassunk az objektum rejtelmeibe:

Aúúúúúúúóóóóú!

Valamit nagyon elszúrtunk, mert amit látunk, az semmivel nem visz közelebb az eredeti jelenség által kiváltott hatás megismeréséhez. Ehhez vezet, ha az ember meggondolatlanul kapkod. de nem kell elkeseredni, egy kudarc nem kudarc. Mit is rontottunk el? Például, hogy nem vettük figyelembe azt, hogy egy objektum különböző környezetekben különbözőképpen viselkedik. Tudományosan ezt úgy mondjuk, hogy a modellalkotás szempontjából rosszul mértük föl, mi az, ami fontos, és mi az, ami lényegtelen.

Biztosan tapasztaltad már, hogy egy igen jó minőségű hangsugárzókat bemutató szalonban valamelyik hangrendszer olyan csodásan szól, hogy azonnal megvennéd. Az „első benyomás” elnevezésű teszt valóban nagyon fontos, mert ami már elsőre sem nyeri el a tetszésedet, azt aligha fogod megkedvelni.

Tegyük föl, hogy éppen volt nálad elég zseton, kifizetted a rengeted pénzt, haza is vitted a kiválasztott csodát, és hatalmasat csalódtál benne, mert másképp szólt, mint ahogy vártad. Nem a kütyü a hibás, ugyanis ott, ahol használod, más az akusztikai környezet, mint amilyen a szalonban volt. Erre pedig a hangsugárzók nagyon finnyásak. De még ha szépen muzsikált is az új szerzemény, érdemes néhány héten át próbálgatni. A „hosszú idejű” teszt alapján dönthető el, hogy tudsz-e a cuccal együtt élni, s valóban tudja-e mindazt, amit vársz tőle, amire szükséged van.

A jelenség-hatás párost gyakran ok-okozati összefüggésnek is nevezzük, ám ha hibásan állapítjuk meg a kapcsolatot, akkor is nagyot bukhatunk. Jó példa erre az egyszeri tudós, aki a bolha hallását vette górcső alá. Fogott egy bolhát, rátette a kísérleti asztalra, majd csapott egyet az asztal lapjára. A bolha ugrott egy nagyot.

A gondos tudós beírta a naplójába: „Ha a bolhának megvan mind a hat lába, akkor ép a hallása.” Ezután kitépte a bolha egyik lábát, letette az asztalra, és ismét csapott egyet az asztal lapjára. A bolha egy kicsit kisebbet ugrott.A tudós azonnal be is írta a naplójába, hogy „Ha a bolhának hiányzik az egyik lába, akkor a bolha kicsit gyengébben hall.” A tudós folytatta a lábkitépést, és megismételte a kísérletet. A bolha még kisebbet ugrott. Az eredményt most is bejegyezte a naplójába: „Ha a bolhának hiányzik két lába, akkor a bolha jól mérhetően gyengébben hall.” A harmadik, a negyedik és az ötödik láb kitépése során szerencsétlen állat egyre kisebbeket ugrott, a tudós pedig egyre nagyobb halláskárosodást dokumentált. Végül a tudós kitépte a bolha utolsó lábát is, letette a bolhát az asztalra, minden eddiginél nagyobbat csapott az asztal lapjára, de a bolha meg sem mozdult. A tudós levonta a végkövetkeztetést: „Ha a bolhának egyetlen lába sincs, akkor a bolha siket.”

A hangok birodalmában gyakorta tévedünk ilyen nagyot, mert nem mindig találjuk meg a valódi összefüggéseket. Ebből élnek meg azok a szélhámosok, akik varázskábelekkel és  tisztító bűvlöttydékekkel szédítenek téged. Nem állítom, hogy minden jelenséget és hatást ismerünk már, de amikor valami gyanúsan furcsán szól, és a szerkezet adatlapján csak a hosszúság-szélesség-magasság, esetleg a kütyü színe szerepel, nem árt föltenni néhány keresztkérdést. Legfeljebb kiderül, hogy nem te vagy a célcsoport.

Az ember persze ingerült lesz, ha átvágják vagy hülyének nézik. Roppantul ingerel minket más aljassága. (Minősített eset, ha önmagunk aljassága is.)

Ingerült, ingerel… na, kezdjük csak elölről, valahonnan innen!

A már oly sokat emlegetett környezetünkben azokat a jelenségeket vesszük észre, amelyeket az érzékszerveinkkel érzékelünk. E jelenségek jellemzőit az agyturkászok ingereknek hívják. Az ingerek az érzékszerveinkben ingerületet váltanak ki, az ingerületek az idegsejteken keresztül haladnak az agy felé. A hangingerek a fül nevű érzékszervben keltenek hangingerületet. Az ingerületek összessége az érzet. Az érzet az ingerületek sokaságának még nem értelmezett, de a szervezetünk által már észlelt következménye. Az érzetek összessége a hatás, az élmény. A hangélmény az agyunk segítségével adott válasz az ingerre. Amíg az agyunk nem dolgozza föl az érzeteket, nem reagál rá, addig nincs hangélmény. De közben időnként még van valami: a hangzás.

A hangzás a hangmester, hangtechnikus, hangmérnök (mikor, hogyan hívják) tudatos munkájának eredménye. Először az ő fejében alakul ki a mondandó hangbeli formája, a hangkép. Illetve, napjaink munkamegosztás őrületében már külön szakma a hangzástervezés, a sound design. A hangmérnök technikai eszközökkel ezt a hangképet igyekszik közvetíteni vagy rögzíteni, abban a reményben, hogy te is azt fogod hallani, amit ő akart. Hogy ez nem mindig sikerül? Hogy ez nemcsak rajta múlik? Pedig egy produkcióban igencsak „megbecsült” ember ő. Mert ha sikeres volt az előadás vagy a hangfelvétel, akkor zseniális volt a kompozíció, tökéletes volt a rendezés, kiválóak voltak az előadók. Bukás esetén szar volt a hangmérnök.

Ahogy egykoron Schlotthauer Péter kollégám mondotta: „Kétféle hangmérnök van: az egyik már csinált jó felvételt is”.