A feljegyzések szerint az 1830-as években, Selmecbányán rendezték az első szalagavató bált. Azokban az időkben még “valétálás”-nak hívták, ami a latin eredetű “Valete” szóból ered, s azt jelenti, hogy“Éljetek boldogul!”. A legidősebb diák egy botra tűzött tölgycsokrot vitt elöl, mögötte a többiek kalapját egy-egy tölgyfa levél ékesítette. Általában egy zöld selyem szalagot tűztek a vállukra, amelyből kétféle létezett: az egyik egy rövid karszalag aranyrojtokkal, a másik pedig monogrammal és évszámmal ellátva. Ezután az alsóbb éves diákok fáklyás menettel kísérték ki a végzősöket a város kapujáig, ahol egy fenékberúgással búcsúztak el tőlük. A diákok innen egyenesen a vigadóba vonultak, ahol bál zárta az ünnepséget.

A mikrofon szerkezete olyan egyszerű, hogy ugyan egy aprócska állat nem értheti meg a működését, de már olyan régen föltalálták a leggyakrabban használt változatait, hogy nehezen hihető, miért fejlesztenek a gyártók újabb és újabb típusokat. A gagyibb kategóriákban valóban csupán a kufárok mesterkedéseiről van szó, a profi mikrofonok esetében viszont az újabb anyagok felhasználásáról és arról a törekvésről, hogy minél kisebb, könnyebb, szebb hangú eszközöket készíthessenek. Az is cél, hogy a kiváló mikrofonok gyártásának minden fázisát robotokra bízhassák, mert napjainkban még mindig részben kézzel masszírozzák a legjobb mikrofonokat.

A hajózás gyakorta kapcsolódott össze a felfedezéssel és a szabadsággal. Annak a bizonyítását, hogy a föld nem lapos korong, a hajózásnak köszönhetjük. A gőzgép feltalálásáig a szél erejét használták a hajók működtetéséhez. Rengeteg típusa készült el a vitorlásoknak, legalább annyi, mint ahány féle mikrofon van. Míg azonban a mikrofonokat napjainkban is a legkülönbözőbb célokra használjuk, a vitorlás hajót inkább csak versenyzése vagy hobbiból.

A hangátviteli és hangrögzítő lánc hagyományosan első szeme az az átalakító, amely a levegő vagy más közeg rezgéseit először mechanikai rezgésekké, majd azokat elektromos rezgésekké alakítja át. Ezen átalakítók egyik csoportját a mikrofonok, a másikat a hangszedők alkotják. A kettő abban különbözik egymástól, hogy a mikrofonnak van membránja, a hangszedőnek nincs.

A szigetelő alapú áramkörök ugyan sok esetben napjainkban sem helyettesíthetők másokkal, ám még nem igazi integrált áramkörök, mert csak közös tokban tartalmazzák az alkatrészeket, de ezek az alkatrészek az ellenállások kivételével még önállóak, sőt, az ügyesebbek képesek is kicserélni őket, ha meghibásodtak.

Egyszer, régen, e sorozat ötödik részében a szabványos ember kapcsán arról értekeztem, hogy az ember tökéletesen integrált lény. Ugyanabban a dobozban elfér minden érzékelő, erősítő, jelfeldolgozó, működtető egység. Ami pedig hiányzik, ahhoz a kezünket szerszámhasználatra alkalmas interfésszé – illesztő egységgé – formálta a természet. A központi egység ugyan néha hibázik, mégis csak nagyon ritkán kell újraindítani az egész rendszert. Rendkívül jó a hibajavító algoritmus, és a tápellátás rugalmasan alkalmazkodik az éppen föllehető üzemanyag forrásokhoz. A cucc egy alkalmas társával közösen gondoskodik arról, hogy jóval azelőtt, hogy az adott példány már végképp leállna, a helyére lépjen egy frissebben telepített és a programjait rutinszerűen használni képes változat. Ezt rugalmasan táguló 3D-s nyomtató préseli ki az egyikükből, a másikuk által kilenc hónappal a nyomtatás előtt adalékolt anyag felhasználásával. Az ember belső szerkezetének megváltoztatása, részegységeinek szétválasztása általában roncsolással jár.