Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 383. Még több hangot a barázdába! - Második mátrix

A mátrix kvadró első szárnypróbálgatásai eléggé sikertelenek voltak, mégis több cég próbálta kitalálni, hogyan lehet a legkisebb költséggel a legnagyobb és azonnali hasznot elérni. Közéjük tartozott a japán Sansui.

Hazánkban ez a márka alig volt ismert az olyanokhoz képest, mint pl. az Akai, az Aiwa, a Technics, a Pioneer, a Yamaha, a JVC, a Panasonic, a Sanyo vagy a Sony.

 mtm02

A Sansui Electric társaság (山水電気株式会社) 1947-ben jött létre. Alapítója Koszaku Kikucsi, aki a második világháború előtt és alatt egy tokiói rádióalkatrész-kufárnál dolgozott.

 mtm03

A rádióalkatrészek gyenge minősége miatt Kikucsi úgy döntött, hogy 1944 decemberében elindítja a saját rádióalkatrész-gyártó üzemét. A transzformátorokat választotta kezdeti termékcsaládnak. Kikucsi úgy gondolta, hogy "Még magasabb árak mellett is készítsünk jobb minőségű termékeket!” 1954-ben megkezdődött az előerősítő és végerősítő készletek, valamint a kész, csöves erősítők gyártása. 1958-ban a Sansui bemutatta az első sztereó csöves elő- és végerősítőjét. Az 1960-as évekre a Sansui a minőségi hangtechnikai komponensek gyártásában szerzett hírnevet. 1965-től gyártották a legendás, mattfekete felületű AU sorozatú erősítőket.

1967-ben elkészítették első lemezjátszót. 1971-ben pedig piacra dobták az első QS rendszerű mátrix kvadró rendszerű termékeiket.

 mtm04

2014-ben a Sansui megszűnt, a márkanevet egy kínai és egy japán vállalkozás használhatja. Ám most térjünk vissza a sorozat előző részében bemutatott Peter Scheiberhez! Az ő eredeti mátrixának kódoló egyenletei a következők voltak:

Lt = 0,924*Lf + 0,383*Rf + 0,924*Lb - 0,383*Rb;
Rt = 0,383*Lf + 0,924*Rf - 0,383*Lb + 0,924*Rb.

Mind a sztereó bal, mind a sztereó jobb csatornában tehát benne van a másik három is.

 mtm05

A dekódolás egyenletei a következők:

Lf = 0,924*Lt + 0,383*Rt
Rf = 0,924*Rt + 0,383*Lt
Lb = 0,924*Lt - 0,383*Rt
Rb = 0,924*Rt - 0,383*Lt

Ha ráérsz szépen kiszámolgatni, akkor dekódolás után a következő értékeket kapod kicsit kerekítve:

 mtm06

Elég csúf eredmény ez, hiszen minden csatornában két másik is benne van 0,7-szeres, vagyis csak 3 dB-s csillapítással, viszont átlós irányban, azaz a bal első és a jobb hátsó, valamint a jobb első és a bal hátsó csatornák között nincs áthallás. Emiatt az eredeti Scheiber mátrixot szimmetrikus mátrixnak nevezik. Nagyon egyszerűen lehet Scheiber-féle kódolót és dekódert készíteni, csupán néhány műveleti erősítő, egy marék jó minőségű, 1%-ra pontos ellenállás, valamint – a kapcsolási rajzon nem szereplő – táp kell hozzá. Az R jelű ellenállások értéket a kapcsolási rajzon nem határozták meg, de a lényeg szempontjából nincs jelentősége. Feltüntették viszont rajta az egyes összetevőket és azok fázisát.

 mtm07

Az eredeti Scheiber mátrix szerinti kóder és dekóder soha nem lett megvásárolható termék, ugyanis számos elvi fogyatékossága volt. Ezek közé tartozik a sztereó kompatibilitás hiánya. Ugyanis a két sztereó összegjelben szereplő hátsó csatornák ellenfázisú jelenléte nagyon zavaró volt. Monóban a hátsó jelek el is tűnhettek. A kompatibilitás és egyéb jellemzők javítása érdekében volt egy figyelemre méltó javaslat. Ez pedig az előző részben említett, un. Hilbert transzformátor hálózati alkalmazása. S itt kell elgondolkodnunk, hogy kinek az ötletéről van szó? De először lerántom a leplet a mátrix kvadróban használt Hilbert transzformátorról. Ez ugyanis nem más, mint egy olyan áramkör, amely eltolja a bemenőjel fázisát. Ha még emlékszel a sorozat 63. részére, már ott szó volt a mindentáteresztő szűrőről, de ott abból a szempontból, hogy az ilyen szűrő késleltet, és minél nagyobb frekvenciájú jelet lökünk át rajta, annál többet. A mátrix kvadróban olyan mindentáteresztő szűrőket használunk, amelyeket azzal a szöggel jellemezünk, amellyel a szűrő az eredeti jelhez képest eltolja a jel fázisát, ráadásul minden frekvencián ugyanannyi fokkal. Egészen pontosan az abszolút fázistolás ilyenkor is frekvenciafüggő, de a fáziskülönbség a teljes frekvenciatartományban elvileg azonos marad. A mátrix kvadró virágkorában már annak is örültünk, ha 100 Hz és 10 kHz között nem nagyon változott a fáziskülönbség. A legegyszerűbb fázistoló a fázisfordító, ami 180 fokot tol. Ezt nem is szoktuk fázistolónak hívni. A mátrix kvadróban a fázistolás mértéke legtöbbször vagy +90 fok vagy -90 fok. A +90 fokos fázistolást +j-vel, a -90 fokos fázistolást -j-vel jelöljük, annak a hagyománynak engedelmeskedve, ami szerint a j a matekban a komplex számok képzetes összetevőjének, a négyzetgyök -1-nek a jele.

 mtm08

Nagyon egyszerű, de pontatlan fázistoló páros elvi kapcsolását tartalmazza a következő ábra.

 mtm09

A Sansui QS nevű eljárása is 90°-os fázistolókat használ, az egyenletei pedig kísértetiesen hasonlítanak a Scheiber mátrixéhoz. A magam részéről kizártnak tartom, hogy Scheiber és a Sansui két mérnöke, Ito Rjoszuke és Szuszumu Takahasi szinte napra ugyanakkor, egymástól függetlenül, ugyanazt találta ki. A QS egyenleteken alapul a Japán Hanglemezipari Szövetség (RIAJ) házi „szabványa”, amit Regular Matrixnak, RM-nek neveztek el. Az RM jelölést használták azok a cégek, amelyek nem akarták a QS-t feltüntetni a készülékeiken.

A kódolás egyenletei:

Lt = 0,924*Lf + 0,383*Rf + j*0,924*Lb +j*0,383*Rb;
Rt = 0,383*Lf + 0,924*Rf -j*0,383*Lb -j 0,924*Rb.

mtm10

A dekódolás egyenletei:

Lf = 0,924*Lt + 0,383*Rt
Rf = 0,924*Rt + 0,383*Lt
Lb = -j*0,924*Lt +j*0,383*Rt
Rb = -j0,924*Rt +j*0,383*Lt

Kerekítéssel az alábbi táblázat adatait kapjuk a dekódolt csatornák összetevőire:

 mtm11

A Sansui kezdetben tranzisztoros, négyfokozatú fázistolókat használt.

 mtm12

Eddig sem volt tiszta mámor a QS működése, de most egy pöppet tekerünk az eddigieken. Képzeld el a lemez barázdáját! Mint már többször szó volt róla, a barázda két fala merőleges egymásra, így 90°-nál semmiképp sem tud nagyobb szögben ficánkolni benne a tű, hacsak nem ugrik ki belőle. Ez azt jelenti, hogy ami a valóságban 180°-os szög lenne, az a lemezbarázdában a felére csökken. Ha egy hangforrás elöl középről a jobbra 45°-ot mozdul el, akkor a lemezen a szögeltérés 22,5° fok.

 mtm13

Ha a hangforrás elöl középről a hátul közép felé, tehát hátrafelé mozog, akkor a tű mozgása a vízszintesből a függőleges felé kezd változni. Ha ezt az összefüggést megzavarják, például a kódolóban vagy dekódolóban megváltoznak a mátrix egyenletei, akkor az irányok torzulnak, és a csatornák közötti, szimmetrikus áthallás is elromlik. Vagyis míg az eredeti QS mátrixban a szomszédos csatornák között – miként a Scheiber mátrixban is – 3 dB, átlósan végtelen az áthallás csillapítás, ez aszimmetrikussá válik, és nagyon zavaró lehet.

 mtm14

Ha egy QS felvételt sztereóban játszunk le, az eredeti első két csatorna összeszűkül, de a hátsó kettő hozzáadása miatt szélesebb lesz a hangkép, mint az eredeti volt, mert a hátsó két csatorna bázison kívül szól. Monóban a hangerő csökken. Az első QS dekóderek minden hókuszpókusz nélkül, csakis a fenti egyenletek alapján készültek.

 mtm15

A szomszédos csatornák közötti igen nagy áthallás azonban nem hagyta nyugodni a Sansui mérnökeit, s hogy ezt az értéket jelentősen csökkentsék, kitalálták a Vario-Matrixot (VM). Vigyázz, ez nem azonos a Regular Matrixszal!

 mtm16

A VM lelke a fázisdiszkriminátor vagy fázisdetektor. Ez olyan áramkör, amely két jel fázisának különbségét löki a kimenetére. A Sansui VM fázisdiszkriminátorának kimenetein két lámpa van, ezek fényérzékeny ellenállásokat világítanak meg. Például ha a bal első csatorna (Lf) jele a legerősebb, akkor az Lf és Rf között elhelyezkedő, az ábrán balra levő ellenállás értéke nagyobb lesz, mint az Lb és Rb közötti, ezzel megnöveli az Lf csatorna jelét, csökkenti a többiekét, és nő az áthallás csillapítás. Rögtön fölvetheted, hogy nem kezd-e pumpálni a hangkép? De bizony kezd, mint minden automatika esetén, noha ezt a Sansui mindvégig tagadta. Az áthallás csillapítás viszont jó esetben a szomszédos csatornák között 20 dB-re nő.

 mtm17

A fenti, nem igazán jó minőségű kapcsolási rajzból talán annyi kiderül, hogy a Sansui négy IC-t fejlesztett ki a VM-hez.

 mtm18

VM van a Sansui talán legszebb rádióerősítőjében. Nemcsak QS, hanem SQ és CD-4 dekóder is van benne, és az akkortájt reményteli Dolby FM zajcsökkentő, de szerencsére ez kikapcsolható, miként az az áramkör is, amelyik a rendes sztereóból álkvadrót csinál. Az ócskapiacon napjainkban 1 500 – 2000 eurót kérnek egy jobb állapotban levő példányért.

 mtm19

Audiofileknek szánták a QS-D1000 típusú VM-es dekódert. Mindössze egyetlen évig gyártották, 1982-ben. Kevesebb, mint 100 db készült belőle.

 mtm20

A Sansui QS mátrix kvadró mit sem ér lemezek nélkül. A cégnek az ABC-n kívül igazán nagy kiadóval nem sikerült paktálnia, a Decca is csak ímmel-ámmal készített QS kódolású korongokat, noha licencdíjat sem kellett fizetni. A márkák között találjuk az Adventet, a BluesWay-t, a Candide-t, a Commandot, az Impulse-t, a Longines-t, az MCA-t, a Passport-ot,a Pye-t, a Turnaboutot, a Vanguardot, a London Recordsot és a Voxot. Kapsz most egy zsáknyi válogatást, remélem, van köztük olyan, ami neked is tetszik.

1975-ben a Tommy című film hangját a QS mátrix kvadrón alapuló, Quintaphonic Sound elnevezésű eljárással készítették, amelyet John Mosely hangmérnök fejlesztett ki. Ez volt az első mátrix térhangzású film. Az általa használt, normál, 35 mm-es, Cinemascope eljárással szélesvásznúvá tett filmszalagon négy mágnescsík volt.

 mtm21

A filmszalag két oldalán két-két mágneshang csík volt. A kettő közül az egyik a film bal és jobb szélén, a perforáción kívül, a másik a kép (tehát nem a film) széle és a perforáció között. A film szélein levő hangcsíkok QS kódolásúak voltak, a maradék kettőből az egyiket a beszédhez rendelték hozzá, ami vetítéskor a vászon mögött, középen szólalt meg. A negyedik csíkot nem használták semmire. E negyedik csík egyébként keskenyebb, tehát rosszabb minőségű volt, mint a többi, a Cinemascope kitalálói ezt téreffekt csatornának szánták. A Sansui QS logó és a "Quintaphonic Sound" szavak szerepelnek a film főcímében és a film végén.

 mtm22

Csakhogy a múlt század 70-es éveire a mágneshangos Cinemascope elavult, a mozik már rég nem használták a mágneshang megszólaltatására is alkalmas vetítőgépeket. Később más hang- és képformátumokkal (pl. Dolby Stereo, hatcsatornás 70 mm-es film) is elkészítették a Tommyt. A film zenei anyaga természetesen lemezen is megvásárolható volt; a dupla albumot a Polydor adta ki. Mégpedig kétfajta változatban. Először QS kódolásban, majd miután a CD-4 kvadró eljárás mellett cövekelt le, a muzsikákat egyes források szerint újrakeverve, mások szerint csak QS logó nélkül, gyalog sztereóként hozták forgalomba. Megjegyzem, hogy a Polydor nem serénykedett CD-4-eket készíteni, mindössze a japán lánya dobott piacra 2-3 LP-t.

2018-ban még egyszer feltámadt a QS, mégpedig nem is akárhogyan.

 mtm23

Suzanne Ciani egy indianai katonai kórházban született, 1946. júnus 4-én. Olasz gyökerei vannak, és négy nővére, népes család, ahogy illik. Apja orvos volt; Suzanne hat évesen kezdett zongorázni. 1964-től 1968-ig a Wellesley College-ban tanult bölcsészettudományokat, s klasszikus zenei képzést kapott.

Esti különórákat is vett, amelyek közül az egyiket a Massachusetts Institute of Technology-ban tartották, s ahol megismerkedett a zenetechnológiával. 1968 és 1970 között zeneszerzés szakon tanult a kaliforniai egyetemen. Az első félévben az akkori pasiján keresztül ismerkedett meg a szintetizátor feltalálójával és úttörőjével, Don Buchlával. Nagy hatással volt rá az analóg moduláris szintetizátor (lásd a sorozat 220. részét), a Buchla szintetizátor, majd a Moog szintetizátor és Bob Moog. Ciani Buchlának dolgozott. Buchla gyártmányú szintetizátorral gyakorolt egy bérelt stúdióban, minden alkalomért 5 dollárt fizetett. Számítógépes zenei kurzuson vett részt a Stanford Egyetemen, ahol Max Mathews, John Chowning és Leland Smith (ők igen jó nevek az elektronikus szomorúzenében) tanította őt.

 mtm24

A Berkeley-i diploma megszerzése után a Buchla and Associatesnél dolgozott, hogy elég pénzt keressen egy saját Buchla szintetizátorra, a Buchla 200-ra. "Ültem, forrasztottam és lyukakat fúrtam óránként három dollárért. Amikor a szintetizátorok elkészültek, majd tesztelték és kiszállították, úgy éreztem, mintha a gyerekeimet veszítettem volna el." Egy 2019-es interjúban Ciani elmesélte, hogy ő és több más alkalmazott is szívesen tanult volna többet a szintetizátor használatáról, ezért felkereste Ed Buchlát, és megkérdezte, tartana-e foglalkozásokat nekik. Buchla kezdetben beleegyezett, de az első óra végén félrehívta Cianit, és kijelentette: „Úgy döntöttünk, hogy nem akarunk nőket az osztályba”, mire a meglepett Ciani így vágott vissza: „De én vagyok az egyetlen nő az osztályban!"

1969-ben egy karácsonyi reklámhoz készített zenét; ez volt az első fizetett zeneszerzői munkája. Ez idő tájt galériákban, kiállításokhoz és táncbemutatókhoz gyártott un. hanginstallációkat. Filmekhez is komponált zenét, és kísérleti darabokat vett fel a garázsstúdiójában. Suzanne Ciani bútorgyártó céget is alapított, de hat hónap után megszűntette két eladhatatlan prototípus, lopás, tűz és vandalizmus után. Úgy döntött, hogy a muzsikából fog megélni. 1970-ben adta ki az első lemezét Voices of Packaged Souls címmel, 50 példányban.

Ciani 1974 áprilisában, 19 évesen New Yorkban telepedett le. Csak a ruháit és a Buchla szintijét vitte magával. Session zenész lett, de nem volt rendszeres jövedelme. Egyszer majdnem fellépett egy koncerten a manhattani Lincoln Centerben, de amikor megtagadták tőle a kvadró hangosítást, nem volt hajlandó szerepelni. 1975 áprilisában egy koncertjén Vlagyimir Ussacsevszkij (ő se rossz arc) hallgatta Suzanne-t, és ösztöndíjat ajánlott neki. Ciani úgy emlékezett vissza, hogy ebben az időben "hajléktalan és boldog" volt, majd Robert Hughes művészeti kritikus padlásáról Philip Glass (ő se senki) alagsori hangstúdiójának galériájára költözött.

1978-ban megalapította a Ciani/Musica céget, hogy csilingelő hangokat készítsen olyan cégek reklámjaihoz, mint a Coca-Cola, a Merrill Lynch, az AT&T és a General Electric. Élvezte a lehetőséget, hogy ilyen cégeknek dolgozhat, és élvezte az alkotói szabadságot, mert kevesen értették, mire képes a Buchla szinti, hiszen nem volt billentyűzete. Egy üveg Coca-Cola kinyitása és kiöntése az egyik legszélesebb körben elismert munkája volt. A következő évben hangeffektusokat gyártott sok filmhez, pl. a Csillagok háborúja IV. részéhez.

1979-ben Cianit megbízták, hogy hangokat készítsen egy flipperhez, amelyhez a saját hangját manipulálta vokóderen (lásd a sorozat 271-275. részét) keresztül. Ez volt az első női hang, amelyet flipperben hallottak, és a legenda szerint Ciani még soha nem játszott flipperrel a feladat megkezdésese előtt. 2013-ban a művésznő neve bekerült a The Pinball Expo Hírességek Csarnokába. Ciani ezután mintát vett a hangjából egy hangcsipre, hogy eladja azt más alkalmazásokhoz, pl. liftek emelet bemondásához. Az Egyesült Államok szövetségi kormánya is megkereste, hogy tervezzen hangokat repülésszimulátorokhoz.

1982-ben a művésznő kiadta első stúdióalbumát, amelyet az elektronikus és a new-age jellemez. Később azt mondta, hogy az albumok készítése olyasvalami, amit mindig is szeretett volna csinálni. Már 1979-ben megalkotta első, Seven Waves című albumát, amely először csak Japánban jelent meg. Ciani ezt azzal indokolta, hogy az amerikai lemezkiadók nehézségekbe ütköztek egy olyan női előadó elektronikus albumának értékesítése során, amelyről hiányzott az énekhang.

 mtm25

1984-ben végül kiadta az Atlantic az USA-ban is. 1987 júliusában és augusztusában 15 év után lépett ismét színpadra. 1994-ben megalapította saját független lemezkiadóját, a Seventh Wave-et. Az akkori férje lett a kiadó elnöke. Minden későbbi albuma ennél a kiadónál jelent meg. 1994-es Dream Suite című albumát Moszkvában vették fel a Young Russia Orchestra közreműködésével, és Grammy-díjra jelölték.

Sorolhatnám még a sikereit és azokat az elismeréseket, amelyeket napjainkig kapott Suzanne Ciani, aki a 21. században mindent elért, amit elérhetett. Sok mindent úgy, hogy ő volt az első nő az adott területen. Eljutottunk hát 2018-ig, amikor megjelentette a LIVE Quadraphonic című albumot, amely 40 év után az első önálló fellépését dokumentálja Buchla szintetizátoron játszva.

 mtm26

Igen, 40 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre a kedvenc hangszerén muzsikálhasson a nagyközönség előtt. A koncert a San Francisco-i Gray Area-ben zajlott le 2016. március 5-én, természetesen kvadró hangosítással. A felvételt QS mátrixszal kódolták. A lemez példányszámát és árát Buchla 227 típusú szintetizátora ihlette; ennek van kvadró kimenete is. Az album nem volt éppen olcsó: a 227 db számozott, 45 rpm-mel pörgő, 180 g-os vinillemez darabját 227 dollárért mérték. Ám ezért a pénzért nemcsak a korongot kaphattad volna meg, hanem egy egyedi, a lemezhez készített, az Involve Audio gyártotta dekódert (lásd később) is, amelynek bárki által elérhető változatát 695 dollárért mérik.

Nem könnyű muzsika, de érdekes.