Egyáltalán nem pontosak. Általában minél erősebbek egy adott mérethez képest, annál kevésbé pontos és egyenletes a mágneses terük. Ha a mágnes szabálytalansága nem volt elég, a tekercs pontatlansága fokozza a bajt. Sasold meg bármelyik tekercskufár honlapját, és nézzed meg, milyen tűrés van megadva a nagy induktivitásokhoz! ±10% tekinthető jónak, ±20% jellemző. Lehet kézileg tekercset tekerni – ha készítettél már magadnak pl. transzformátort, tudod, mekkora szenvedés, főként, ha nincs tekercselő géped. Ilyen módon 1%-os pontosságot is el lehetne érni, de ez jelentősen növelné a gyártási költségeket; miként a tekercsek válogatása is. A mágnesek és tekercsek pontatlanságai a motor forgásakor periodikusan ismétlődő változásokat igényelnek a hajtóáramban.

A motor vezérlésének egyik fajtája a zárt hurkú vezérlés, ami a negatív visszacsatoláson alapul. A negatív visszacsatolást külföldiül negative feedback-nek hívják, és mint a legtöbb angol szókapcsolatot, rövidítik is NFB-nek. A negatív visszacsatolást a hangtechnikában amolyan eredendő bűnnek tekintik, holott nem minden esetben az, viszont sokszor tényleg ártékony, amikor azt hirdetik róla, milyen kiváló. A negatív visszacsatolás a vezérelt eszköz kimeneti hibáját megfordítja (tehát "negatív"), és hozzáadja a bemenethez. Ideális világban a rendszer kivonja magából a hibát, így a kimeneti jel hibamentes lesz. Ejha! Akkor mi a gond? Az egyik, hogy ha nincs hiba, akkor a visszacsatoló lánc megszakad, és a vezérlés megbolondul, de ilyen szinte sosincs. A zárt hurkú vezérlés mindig produkál hibajelet. A másik, és sokkal súlyosabb, hogy a természetben nincs olyan folyamat, amihez nem kéne idő, hiszen attól folyamat, hogy időt vesz igénybe. Ez az idő akkor is késlelteti a visszacsatoló jelet, ha nagyon kicsi időről van szó, következésképpen a zárt hurkú rendszer mindig kullog a hiba után. Van, amikor ez nem gond. Tegyük föl, hogy nem motort, hanem egy lakószoba hőmérsékletét akarod vezérelni. Ha mondjuk, 22 fokot állítasz be, és a rendszer kimenete 21,99 fokot érzékel, de csak 10 másodperc múlva kapcsolja be a kazánt, nincs semmi gond. Ha a zárt hurkú rendszer gyorsabban működik, mint az általunk követett tényleges változás, akkor a működése észrevehetetlen. Ám ez sem igaz teljesen. Ugyanis a közvetlen hajtású lemezjátszókra visszatérve, a zárt hurok rángatni kezd, ha minden apró változásra reagál, s elég rettenet. Ha viszont túl lassú, akkor meg nem sok vizet zavar. A DD lemezjátszók esetén ez elég szerencsétlen dolog, ugyanis a korábbiakban ismertetett okok miatt szinte bármitől ingadozhat a tányér sebessége, ideértve azt is, hogy a hangszedő műsorfüggő fickándozása is beleugat. Ez utóbbitól azonban még tekintsünk el, viszont ismét nézd meg a sorozat 402. részében egyszer már látott tömbvázlatot úgy, hogy két időállandót is feltüntettek rajta!

Van egy aluláteresztő szűrő t₀ időállandóval, és a motornak és a tányérnak van egy időállandója, t₁. A tányér és a motor teljesítménye, illetve a kettejük kombinált tehetetlensége határozza meg t1 értékét. A visszacsatoló hurok sebessége e két időállandó összegéből adódik. A példának vett Dual lemezjátszó kapcsolási rajzából kiszámítható (bevallom, nem számoltam utána), hogy t₀ = 4 ms, vagyis 0,004 s. A másik értéket nehezebb megbecsülni, de biztosan legalább egy nagyságrenddel nagyobb, t₁ = 0,01 s. A kettő összege 0,014 ms. Ez azt jelenti, hogy a hibáknak ennél lassabban kell jelentkezniük, hogy a visszacsatolással kezelni lehessen őket. A tányér forog, körmozgásról van szó, számoljuk ezt át frekvenciára! A periódusidő és a körfrekvencia közötti összefüggésből – f=1/2πt – könnyedén kiszámítva 11,4 Hz-re adódik a frekvencia. De mi ez frekvencia? Ez a vezérlés sávszélessége, s bizony édeskevés, azt jelenti, hogy egy tipikus DD lemezjátszónak nincs tartaléka, nincs fölösleges sávszélessége a kívánt sebességstabilitáshoz. Ez az oka annak, hogy egy DD lemezjátszó sebességeltérés-gyakoriság függvényképe hasonló, mint a budapesti Lánchíd.

Hasonló diagramot, mérési eredményt láthattál a sorozat előző részében.

A nyafi csökkentése érdekében lehet erősebb, nagyobb nyomatékú motort használni, és a tányér tömegét a lehető legkisebbre csökkenteni. Ekkor kevésbé meredek, kevésbé agresszív szűrőre van szükség. Ezzel többen is próbálkoztak, pl. a JVC/Victor TT 101 típusban magnélküli motor van, és kettős visszacsatolás.

24 évvel ezelőtt 5 500 euróért mérték, most kb. 2 000 euró az ára az ócskapiacon.

A Denon a DP 3700-as családdal próbálkozott.

Az alábbi videó részletesen és nem kevés ajnározással mutatja be ezt a jószágot, amelyet otthoni használatra és dj-knek is ajánlottak.

A stúdiólemezjátszókat gyártó EMT szintén ráharapott erre a megoldásra, a már említett 950-es típussal.

Ám az ebben a megközelítésben rejlő lehetőségek nagyon hamar kimerültek. Szigorú korlátozások vannak a tányér és a motor mozgó alkatrészeinek súlyára vonatkozóan; gondolj arra, hogy a túl könnyű tányér a nagy nyomaték hatására elrepülhet. És megint ne feledkezzünk meg magának a hanglemeznek a tömegéről sem. A gyakorlatilag korlátlan költségvetésre épített EMT 950 a tesztek szerint nem szólt szebben, mint egy sokkal olcsóbb, és szintén stúdiócélokra (is) szánt Technics SP-10 MK3.

Létezik azonban más megoldás is: a nyílt hurkú, előre csatolt vezérlés. Ennek lényege, hogy azelőtt kezdi kijavítani a hibákat, mielőtt azok bekövetkeznének. De miből tud jósolni?

Abból, hogy azt tételezzük föl, hogy a lemezjátszó minden fordulatnál ugyanazokat a hibákat követi el. Ez sajnos csak akkor igaz, és akkor sem teljesen, ha a hanglemezt nem játsszuk le, mert a motorterhelés attól is függ, hogy hogyan ficánkol a hangszedő a lemezen, s hogyan terhel emiatt a hangkar is. A tányér minden szöghelyzetéhez előre feltöltünk egy adatbázist a szükséges korrekcióval. Jaj! Ha tényleg minden szöghelyzetre fölvennénk adatokat, végtelen mennyiségű adatunk lenne már megint. Ezért mondjuk fokonként tároljuk, hogyan viselkedik vezérlés nélkül a tányér; ez 360 adat. Ahogy a tányér elfordul, tudni fogjuk, hogy milyen korrekciót kell alkalmazni. Mivel nincs visszacsatolás, a szabályozás sávszélessége sem játszik, pontosabban, azt is ki lehet számítani, hogy mennyivel előbb kell indítani a korrekciót, hogy az pont időben masszírozza a motort. Évtizedekkel ezelőtt azért nem próbálkoztak nyílt hurkú vezérléssel, mert a mikrokontrollerek még nem voltak elég kifinomultak. És napjainkban? A 2017-ben bemutatott Technics SP 10R-nek kalibrációs üzemmódja eléggé rejtélyes. Ilyenkor a motor lassan, pár fordulattal megpörgeti a tányért, és ha igaz, ekkor tölti föl az adatbázisát. Ám erről a cég egy árva szót sem szól, viszont a tányér meglehetősen nehéz, a tömege 7,9 kg.

Már többször figyelmeztettem arra, hogy az eddig és jelenleg alkalmazott vezérlések, szabályozások nem veszik figyelembe a hanglemez tartalmából adódó nyomatékhullámzást, azt, hogy más mértékű terhelést jelent, ha jobban kitér a barázda, mint amikor kevésbé, mert a hangszedő, illetve annak tűje viselkedése kicsit más ilyenkor, és a mechanoelektromos átalakítója (piezo, mágneses) is visszarúg pöppet. Aztán a hangkar is másként hat a motorra a hangszedő tűjén keresztül, ha a lemez elejét hallgatjuk, mint amikor a végét, bár ez legalább számolható lenne. Arra gondoltam, hogy ha a konkrét hanglemezre is tekintettel akarnánk lenni, akkor megoldást jelenthetne, ha a sorozat 367. részében bemutatott, az IRENE-hez hasonló eszközzel még lejátszás előtt, gyorsan (!), pl. elektronmikroszkóppal, megfelelő sűrűséggel, képpontokat készítenénk a hanglemezről. Majd számítógéppel szintén nagyon gyorsan képpontonként elemeznénk a lemezt, és az így kapott eredményt is betáplálnánk az adatbázisba, megspékelve a lejátszáshoz használt hangszedő és hangkar tulajdonságaival és beállításaival. Ez már ma sem lenne lehetetlen, csakhogy az a bökkenő, hogy még így sem biztos, hogy szebb hangot kapnánk, mint egy szíjhajtású audiofil lemezjátszóval. Inkább arra hajlok, hogy a DD lemezjátszókat olyan helyen célszerű alkalmazni, ahol a gyors és sokoldalú kezelhetőség és a gyűrődés elleni védelem a fontos, a szíjhajtásúkat pedig ott, ahol a hangminőség a leglényegesebb, és olyan óvatosan kezelik a cuccot, mint a hímes tojást.

Természetesen csak a maga kategóriájában igen jó minőségű lemezjátszók esetén van értelme ennek a megkülönböztetésnek, különben nagyjából mindegy.