Ha a sorozat előző részében említett módon sikerült kicsomagolnod a készüléket és annak tartozékait, nagyjából össze kell szerelned a lemezjátszódat. Mindenképpen távolítsd el a készülék szállításához használt rögzítő elemeket! Hogy melyek ezek, azt a használati utasítás jó esetben tartalmazza. Még jobb esetben ezek a rögzítők anélkül is eltávolíthatók, hogy már ekkor maradandó kárt szenvedne a lemezjátszó. Én különösen tisztelem azokat az áttetsző ragasztó csíkokat, amelyek a felületvédelmet is magukkal viszik a lerángatásukkor. Mondhatod persze, hogy az a felületvédelem vagy lakkozás olyan is.

Ha szíjhajtású a hajtómű, akkor a szíjat is a helyére kell biggyesztened. Ez általában egyből sikerülni szokott, de egyes többmotoros lemezjátszók próbára teszik az idegeidet. Ne add föl, tekintsd ezt edzésnek! Ha a szíj meg a tányér már a helyén van, és bekapcsoláskor a tányér forogni kezd, már nem éltél hiába – feltéve persze, hogy nem automata lemezjátszód van, de azokkal komoly ember nem foglalkozik.

A hangszedőt szereld be a papucsba! Vigyázz, hogy ne húzzad túl a csavarokat, mert eltörhet a hangszedő! Legyél nagyon óvatos, nehogy sérüljön a tű és a tűszár! Legtöbbször elég, ha csak az ujjaidat használod, nem feltétlenül kell csavarhúzó. Húzzad a karkábel sarukat a hangszedő kivezetéseire színhelyesen!

Ha úgy érzed, kicsit lötyögnek a saruk, egy csipesszel szoríts rajtuk, de megint ne baromállat módjára! A saruk nem csúszkálhatnak, ellenkező esetben változó és nagy lesz a felületi ellenállás, tehát csökken a jel nagysága, rángatózni fog a hang, és nemcsak a zaj és a recsegések száma nő, hanem egyéb paraméterek is romlanak. Úgy próbáld meg beállítani a hangszedőt, hogy a két vájatban félúton legyenek a csavarok, és egymással párhuzamosak!

Természetesen a kart is a helyére kell tenned, s karba a papucsba szerelt hangszedőt. Ideiglenesen kábelezd be a cuccot, a rendes kábelezés még odébb van.

Meg kell győződnöd arról, hogy az a hely, ahová a lemezjátszódat tenni akarod – állvány, asztalka felülete – vízszintben van-e. Pontosabban, ezt még a kicsomagolás előtt ajánlatos ellenőrizned. Ekkor szokott kiderülni, hogy az építészet és a bútoripar nem ismeri a vízszintes fogalmát, és többnyire nem túl gusztusosak azok az alátétek -leginkább papír – amelyekkel a vízszintezés egy nagyobb vízmérték segítségével megoldható.

Ha valamiért a teljes felület vízszintbe állítása lehetetlen, akkor sem kell (most még) kétségbe esned, mert a jobb lemezjátszók külső vázának aljára szerelt lábak magassága lábanként állítható. Fontos tehát, hogy a lemezjátszó tányérja és alaplapja vízszintben legyen, ennek ellenőrzése egy kis vízmértékkel lehetséges.

Ha a lemezjátszó alváza rugósan függesztett, akkor figyelembe kell venned a használati utasításban szereplő magassági és távolsági értékeket is. A tányérra tedd az általad választott alátétet (lásd a sorozat 397. részét), s ha függesztett az alváz, egy átlagos, nem vékony, nem vetemedett hanglemezt is! Ez akár egy, a néhai dorogi lemezgyárban préselt Hungaroton korong is lehet, tök mindegy, mi a tartalma. A hanglemezre azért van szükség, mert befolyásolja az alváz helyzetét, ha a tömegközéppont nem egyezik a tányér középpontjával. A sikeres vízszintezés után már ne mozdítsd el a lemezjátszót!

A lemezjátszó beépített stroboszkópja vagy egy stroboszkóp tárcsa segítségével állítsd be a tányér fordulatszámát, majd állíts be a tűerő mérleg segítségével valamekkora tűerőt! A legegyszerűbb, ha ez a gyártó által ajánlott, optimálisnak tartott érték. Az antiskatinggel egyelőre ne bajlódj, ha ennek beállítása tárcsás, legyen nullán, ha damilos, most még ne szereld föl! A karon levő ellensúly középállásban legyen! Nullázd ki a tűerő mérőt mérés előtt! Kulturáltabb gyártók a hangszedővédő műanyagot úgy alakítják ki, hogy ha nem veszed le a tűvédőt, és a tányérra ereszted tűt, az olyan, mintha egy átlagos lemezre engedted volna a tűt.

A karbak magasságának beállítása összefügg a VTA (lásd a sorozat 410. részét) beállításával. A legtöbb azimut beállító lapkával a VTA is beállítható. Ugyanakkor a szakirodalom mértékadó szerzőinek egy része szerint tök fölösleges a VTA-val és az SRA-val (lásd a sorozat 425. részét) bajlódni, hiszen a különböző vastagságú és vetemedésű lemezekhez egyenként kéne beállítani e paramétereket. Mindazonáltal egyes lemezjátszókon mindent lehet tekergetni.

A VTA beállításához a legjobb műszer a füled, ha nincs más. A legtöbb hangszedő VTA-ja megfelelő, ha a hangkar párhuzamos a hanglemezzel. Ha a hangszedőd tűje hiperelliptikus vagy vonal csiszolású, finomhangolni kell a VTA-t, hogy megtaláld a legjobb SRA szöget. Olyan hanglemezt tegyél föl a lemezjátszódra, amelynek préselése tökéletesnek tűnik, és akusztikus hangszerekkel készítették a felvételt. Játszd le figyelmesen! Ha a hang túl vékony, a középtartomány nem elég testes, a mélyekből pedig hiányzik a támasz, akkor a hangkar túl magasan van. Ha a hang túl világos és nem jól elemezhető, nincs levegője, akkor a hangkar túl alacsonyan van. A hangkar magasságának finom változtatásával elérhető a kiegyensúlyozottabbnak tűnő hangkép. Sajnos, nagyon pici az a tartomány, amelyen belül a VTA/SRA arány megfelelő.

Ha van rá mód, az azimutot is beállíthatod (lásd ismét a sorozat 425. részét), de ez nem minden lemezjátszóban lehetséges. A következő videóban egy vékony tükröt használtak ehhez. A hangszedőt leengedték a tükörre, és megsasolták, hogy elölről nézve a tükörkép a hangszedővel egyező vonalba esik-e. A teszt során a hangkarnak továbbra is párhuzamosnak kell lennie a lemeztányér felületével.

A sorozat előző részében bemutatott azimut beállítóval sokkal pontosabban dolgozhatsz. Igen drágán, kb. 200 ezer forintért mérik a Fozgometer második változatát, de a tesztek szerint nem érhető el vele jobb eredmény, mint az egyszerűbb módszerekkel.

Talán a legmacerásabb rész következik, a túlnyúlás beállítása, amihez a sorozat 422. részében bemutatott sablont vagy ahhoz hasonlót használj!

A papucsban tartó két csavart egy pöppet meglazítva, állítsd a hangszedőt olyan pozícióba, hogy amikor a tűhegyet a sablonra engeded, a tűhegy a sablonon megjelölt mindkét vagy mind a három ponton legyen! A sablonra engedett hangszedőt ne mozgassad! Helyesbítéskor mindig emeld föl a hangkart és tedd a karbakba, majd emeld föl, vidd a sablon fölé és ellenőrizzed, hogy eleget állítottál-e. A hangszedő a korrekciók során kicsit oda vissza csúszkál a papucsban. Nem mindig lehet mindkét vagy mindhárom pontban tökéletes a beállítás, de törekedned kell a lehető legjobb elhelyezésre. Figyelj arra, hogy a sablonon található, a hangszedőre merőleges csíkozás a hangszedő fejével párhuzamos legyen: a hangszedő a papucsban ne álljon ferdén!

Ha a túlnyúlást beállítottad, húzd meg a hangszedőt rögzítő két csavart, de csak annyira, hogy stabilan tartsák a hangszedőt! Ismét állítsd be a tűerőt, mert valószínűleg elmászott az eredeti beállításhoz képest.

Az antiskating beállításáról is volt már szó a sorozat 423. részében.

A pontosabb beállításokhoz és a tényleges paraméterek meghatározásához (pl. frekvenciamenet, THD, áthallás, engedékenység, négyszögjel átvitel stb.) elengedhetetlen egy mérőlemez. Nemcsak az a gond, hogy ezek drágák, hanem az is, hogy ahány mérőlemez, annyiféle értéket fogsz mérni. Az egyik legismertebb mérő- és beállító lemez az Ortofon Test Record. Jelenleg kb. 50 euróért lehet a tied.

A lemez tartalma:

• Csúszó frekvencia bal csatorna 800 Hz - 50 kHz. 800 - 20 000 Hz ±1,5 dB. Nincs RIAA korrekció.
• Csúszó frekvencia jobb csatorna 800 Hz - 50 kHz. 800 - 20 000 Hz ±1,5 dB. Nincs RIAA korrekció.
• Csúszó frekvencia bal csatorna 800 Hz - 50 kHz. 800 - 20 000 Hz ±1,5 dB. Nincs RIAA korrekció.
• Csúszó frekvencia jobb csatorna 800 Hz - 50 kHz. 800 - 20 000 Hz ±1,5 dB. Nincs RIAA korrekció.
• Referenciahang 1000 Hz 5 cm/sec rms bal csatorna.
• Referenciahang 1000 Hz 5 cm/sec rms jobb csatorna.
• Referenciahang 1000 Hz 5 cm/sec rms bal csatorna.
• Referenciahang 1000 Hz 5 cm/sec rms jobb csatorna.
• Vízszintes követési képesség, 50 μm csúcs.
• Vízszintes követési képesség, 60 μm csúcs.
• Vízszintes követési képesség, 70 μm csúcs.
• Vízszintes követési képesség, 80 μm csúcs.
• Vízszintes követési képesség, 90 μm csúcs.
• Vízszintes követési képesség 100 μm csúcs.
• 2,7 ms-os periodusidejű, 3:7 kitöltési tényezőjű négyszögjel. 

A lemezjátszó sebességének ellenőrzésére több mobiltelós alkalmazás készült. Androidon fut az RPM Speed & Wow ingyenes app, amellyel nyafi is mérhető. A kép alatti linkről töltheted le.

https://play.google.com/store/apps/details?id=com.AM.AM.RPMSpeed&hl=en_US

A modernebb mobilokba épített mozgásérzékelőt használja a méréshez.

Komolyabb és sokoldalúbb beállításhoz és méréshez való a sorozat előző részében már említett AnalogMagik (Version 2) Cartridge Setup Software 1 099 dollárért. De nehogy azt hidd, hogy ennyiből megúszod! A készlet tartalmazza a programot, amely valóban minden fontos paramétert mér, és tanácsot ad, hogy mit piszkálj a lemezjátszódon. A méréshez ad két 180 g tömegű lemezt; az egyiket a 33 1/3 rpm-en, a másikat a 45 rpm-en való masszírozáshoz. A készlet negyedik darabja pedig egy hardverkulcs pendrájvon, nehogy a programot könnyű legyen feltörni.

Az árban viszont nincs benne az ajánlott hangmodul, az ART cég USB Phono Plus doboza.

Ennek a kütyünek kb. 100 dollár az ára, s ekkor érdemes elgondolkodni azon, hogy még egy MM előerősítő/RIAA korrektor is van benne. Egy jobb hangmodul vagy egy audiofil hangszedő előerősítő és korrektor külön-külön is sokkal többe kerül, arról nem is szólva, hogy az USB kimenetű DA-átalakítók nem a műfaj csúcsán trónolnak. Az USB Phono Plus műszaki paraméterei nem túl babák és ellentmondásosak. Az átviteli sáv például 10 Hz - 50 kHz ±0,5% (érdekes, nem dB), viszont a legmagasabb mintavételi frekvencia csak 48 kHz, tehát még elvileg is csak 24 kHz-es jelnél lustábbat böffenthetne ki a modul, ha a mintavétel nem lötyögne. Az AnalogMagik viszont ragaszkodik ehhez a hangmodulhoz, más termék használata során nem garantál semmit. Én ezek után biztosan nem adnék egy vasat se a szoftverért, pedig nagyon bőséges oktató videójuk van egy vonzó biohardver előadásában. Érdemes végignézned mind a nyolcat, mert összefoglalja az eddigieket.

Bármilyen módszerrel is állítottad be a lemezjátszódat, csináld meg rendesen a kábelezést, rögzíts minden alkatrészt megfelelően, rakd a helyükre (igen, legyen helyük!) az eszközeidet, szóval, tegyél rendet magad után! Ebből a szempontból ne én legyek a példa, engem ugyanis csöppet sem zavar a kupleráj.