Furcsán vagyunk a tárgyainkkal. Gyakran úgy tekintjük őket, mintha emberek, hozzátartozóink lennének. Még nevet is adunk nekik. Az én lemezjátszóimnak nem volt ugyan személynevük, de pl. a Trabantunkat Lilikének hívták, amíg kétszer is el nem lopták őt. Hiszen egy Trabantnak nyilvánvalóan női neve lehet csak.

A lemezjátszót nem elég egyszer beállítani, hanem ápolgatni, gondozni kell. S így vagyunk a hanglemezeinkkel is, ha többször is le akarjuk játszani e korongokat. Ahhoz tehát, hogy a lemezjátszóddal sokáig legyél boldog, csakis kifogástalan tisztaságú lemezeket játsszál le!

A tisztasági fürdő alapvetően fontos eljárás még új lemezek esetén is, ugyanis a „költségkímélő” előállítás miatt sokszor már az új lemezek is szutykosak. Lehetnek rajtuk viniltöredékek és egy olajos filmréteg, ami a préselés maradványa. A lemezpucolásról már a sorozat 375. is volt szó, tehát arra biztosan emlékszel, hogy csapvízzel nem mosunk lemezt. Az előzetes tisztításra alkalmas egyik lötty az Aqua Purificata. Nagyon sok cég gyártja; emberi fogyasztásra alkalmas vízből többféle eljárással készülhet. Nincsenek benne ásványi anyagok, gyakorlatilag csíramentes (max. 10 db/100 ml, de pl. székletcsíra egyáltalán nem lehet benne), ionmentes. Nálunk patikákban kapható 2 és 5 literes palackokban, nagyon eltérő árakon. Nem mindig adják örömmel, mert gyógyszerek készítéséhez használják.

Nedvesíts meg egy mikroszálas kendőt, de csak éppen annyira, hogy nyirkos legyen, és az óramutató járásával egyező irányban, gyengéden töröld meg vele a lemez mindkét oldalát! Jó esetben a szutyok egyből lejön. Ugyancsak finoman egy másik, de száraz mikroszálas kendővel itasd föl róla a vizet!

A mikroszálas törlőkendőt kémiai eljárásokkal előállított, szintetikus szálak alkotják. Ezeknek a szintetikus szálas anyagoknak a fő alkotóelemei a poliamidok és a poliészterek. A poliészter adja a súroló képességet, a poliamid a gyorsan száradó rostokat. A poliészter vonzza az olajat és a zsírt, a poliamid pedig a vizet.

A mikroszálas törlőkendőt nem szabad kicsavarni, mert azzal a kendő apró hurkait összetörheted, és akkor annyi neki. Hanglemez kellékeket árusító boltokban is vásárolhatsz mikroszálas törlőkendőt, ha dúsgazdag vagy, ugyanis tízszeres áron kínálják neked, mint amennyiért a DM-ben, a Rossmannban, esetleg a Müllerben kaphatod meg, nem is szólva a nagyon nyomott árakról híres kínai TEMU-ról.

Az előtisztítást követi a gépi nagymosás. Kétfajta hatékony eljárás versenyez egymással: a vákuumos és az ultrahangos. A többiekre, tehát a különféle gélekre, faragasztóra, stb. ne is gondolj, mert ezek használatát követően úgyis nagymosás következik, ha véletlenül nem tették tönkre a lemezt.

A vákuumos gépet lényegében úgy működtetheted, hogy fölrakod a lemezt a forgótányérra és lerögzíted a csavaros, gumírozott szélű stabilizátorral. Elég enyhén rászorítanod, mert ha erősködsz, elrepedhet a lemez. Kapcsold be a forgató motort! Szórópalack segítségével permetezzed a tisztító-folyadékot a lemez felületére, s egy, a géphez adott kefével simítsd szét egyenletesen! A szívófejet a lemez fölé helyezve kapcsold be a vákuum motort és egy-két-három fordulat megtörténte után kapcsold ki! Állítsd le a forgató motort is! Több lemez lemosása után a készüléken hátul lévő folyadék leeresztőcső elzáróját oldd ki és az elhasznált folyadékot töltsd pl. egy üvegedénybe! Így megsasolhatod, mennyi kosz jött le a lemezről. A tisztító folyadékot a gép forgalmazójától is megveheted, de ismét jobban jársz, ha Aqua Purificataból és izopropanol vagy más felületaktív alkohol összekeveréséből te állítod elő.

Nálunk a Music Hall WCS-2 és a Pro-Ject néhány gyártmánya kapható. Az áruk 150-270 ezer forint között van.

Az ultrahangos lemezmosó elve és a megvalósítása ma is az ékszeripar egyik alappillére, amelyet azért kedvelnek, mert mikroszkopikus szinten képes megtisztítani a bonyolult, kis repedéseket. A hanglemezek esetében alkalmazott technológia alapja ugyanaz, amelyet az ékszerészek használnak a gyémántok és arany-ékszerek mélytisztítására. Az ultrahangos lemezmosók közül nálunk például az Audio Desk Vinyl Cleaner Pro X kapható, egymillió forintnál valamivel többért.

Az ultrahangos tisztítás lényege, hogy egy ultrahangfrekvenciás generátor 40-60 kHz-en hullámokat kelt a mosoda tartályában levő folyadékban. Amikor a hullámok amplitúdója már akkora, hogy a folyadék felületi feszültsége már nem tudja összetartani a löttyöt, a folyadék szétszakad, és mikroszkopikus méretű vákuum buborékok milliói keletkeznek. Ezt hívják kavitációnak.

A kavitáció a fizika egyik alapjelensége, nemcsak az ultrahangos lemezmosóké.

A vákuumbuborékok gyorsan összenyomódnak vagy tágulnak, és milliónyi apró folyadéksugarat hoznak létre, amelyek elég kicsik ahhoz, hogy egy hanglemez legkisebb barázdáit is kipucolják. Ez a "mikroagitációnak" is nevezett folyamat kiszorítja az LP felületén lévő szennyeződéseket. A forgó mikroszálas párnák a felület mentén magukkal ragadják az útjukba kerülő koszt. A tiszta lemezt ventilátorokkal befújt, szűrt levegő szárítja. Egy LP kimosása kb. öt percig tart, és a folyamat teljesen automatikus.

Ultrahangos lemeztisztítást vállalnak az egri Bródy Sándor könyvtárban, méghozzá elég baráti áron, lemezenként 350 forintért, amihez hozzájön még 300 Ft napidíj.

Egyesek szerint az ultrahangos tisztítást követően érdemes még egy vákuumos mosást is megejteni, hogy ha mégis visszakerült valami apró mocsok a lemezre, ne szervüljön bele. Szerintem ez valóban megejtő, hiszen, ha eddig nem sikerült téged eltántorítani a vinil hanglemeztől, akkor ez a macera biztos siker lesz.

Pedig még közel sincs vége. Mert például az agyonhasznált lemezek átszakadt barázdáját is megpróbálhatod meggyógyítani fogpiszkálóval vagy borotvapengével. S ha már tiszta a lemez, nem kéne azonnal ismét bemocskolni. Azt nyilván tudod, hogy a korongot csak a széleinél és a címkéjénél szabad megfogni. Mégpedig úgy, hogy a mutató-, középső és gyűrűsujját a lemez középső címkéjére tedd, a hüvelykujjadat pedig a lemez külső szélére!

Vagy így:

De semmiképpen se így:

Az éppen megtisztított, megszáradt lemezt rakd új, antisztatikus tasakba! Kétféle is van ebből. Az egyik teljes egészében antisztatikus műanyagból készült; ez az olcsóbb. A másik belül fólia, kívül papír. Ez a jóval drágább, de szilárdabban tartja a lemezt.

A belső tasaknak a lemez külső, karton borítójában van a helye. De mi van akkor, ha az megrongálódott vagy elveszett? Piaci viszonyok között karton borítót is vásárolhatsz, csak nagyon drágán, ami néhány példány esetén még nem dráma, de ha rád szakadt egy nagyobb örökség pucér lemezekből vagy orrcsavaró szagú borítós lemezekből (savas papírból készültek ezek), akkor meggondolandó a beruházás. Végül a karton borítókat külső védő műanyaggal védheted meg.

Magyarországon több cég is forgalmazza mindhárom fajtát, de ha nagyobb, 50-100 db-os tételben vásárolnál, ismét a TEMU-t ajánlom. Igen jó tapasztalataim vannak.

A hazai cégek közül a hanglemeztasak.hu kínálja a legnagyobb választékot, csak ki kell fogni, hogy éppen legyen az általad megkívántból elegendő. Gyorsak, kedvesek, rugalmasak.

Ha komoly lemezgyűjtésre szántad el magad, akkor már az első néhány korong megszerzése után azonnal katalogizáld őket! Erre tökéletesen alkalmas valamelyik táblázatkezelő program, pl. a Microsoft Excel vagy az ingyenes LibreOffice Calc. Hangsúlyozom, hogy rögvest kezdj hozzá, mert ha már több száz lemezed lesz, és akkor fognál bele, ugyanúgy soha nem fogod megcsinálni, ahogy én sem. És annak az lesz az eredménye, hogy évekig fogod bújni a netes hirdetéseket, császkálni fogsz a lemezbörzéken egy általad régóta áhított lemezért, majd amikor végre csillagászati összegért megkaparintottad, rá fogsz döbbenni, hogy hiszen már megvan.

A lemezeket tisztességesen tárolni is kell. Azt is tudod, hogy vízszintesen nem szabad, mert egymás súlya alatt vetemedni kezdenek, és a tűző napra vagy a radiátorra sem teheted őket. Szerintem a legjobb megoldások egyike az a már sajnos, régóta nem kapható, olcsó, magyar gyártású remek lemeztartó volt, amilyent az alábbi képen látsz.

Azonban ne csüggedj, az IKEA mintha kitalálta volna a vinillemez rajongók vágyát, és forgalomba hozta a Kallax családot, amelynek kockáiba pontosan beférnek az LP-k.

Nemrég én is vettem egy 2*4-es modult, és csak azon lepődtem meg, hogy nincs hátlapja, tehát hanglemez tárolásához érdemes a Kallaxot falhoz állítani, mert máskülönben kipotyoghatnak belőle a lemezek.

Nemsokára eljutunk végre addig, hogy megszólaltasd a lemez tartalmát. Ha már föltetted a korongot a lemezjátszóra, még egy utolsó tisztítás van hátra. A hanglemezt egy szénszálas kefével töröld le! Ez olcsó szerkezet, néhány ezer forint, de ha a port a kefe szőréről kézzel távolítod el véletlenül, máris vehetsz újat.

Lejátszás közben tök fölösleges gyötörnöd a lemezeidet, kiváltképpen ne dőlj be a nedves lejátszást ajánlóknak – szerencsére, ez a baromság már kiment a divatból. Ám hiába ragyogóan tiszták a lemezeid, ha a lemezjátszód pocsék állapotban van.

Mivel az analóg lemezjátszó forgó alkatrészeket tartalmazó szerkezet, nemcsak tisztogatnod kell őt, hanem egyes darabjait – a csapágyakat – kenni, olajozni szükséges. Ez azonban nagyon kényes művelet. Nem szerencsés más kenceficével próbálkoznod, csakis azzal, amit a gyártó ajánl, különben megszívhatod. S vigyáznod kell, hogy csak odamenjen kence, ahová kell, s csak pontosan annyi, amennyire szükség van.

Ha a lemezjátszód szíjhajtású, akkor időnként cserélned kell a szíjat, mert kitágul, elrohad, elszakad. Sajnos, nemcsak a méretek számítanak, hanem a szíj anyaga, szerkezete, megmunkálása is. Számíts arra, hogy bármilyen jó szíjat is tudsz venni, ideértve a gyártó által ajánlottat is, sosem fog úgy muzsikálni a készülék, mint előzőleg, amikor még jó volt a szíj. Nem biztos, hogy rosszabb lesz a hang, de más lesz.

A lemezjátszó kritikus része a hangszedő, s különösen annak a tűje. Ez ugyanis még gondos kezelés mellett is kopik, és hajlamos összegyűjteni a koszt a lemezről.

A mocskot szerencsére könnyű eltávolítani tűtisztító ecsettel és folyadékkal.

Léteznek tűtisztító gélek és zselék is – legalább nemcsak a koszok ragadnak a tűre, hanem ezek a trutyik is. Hozzáteszem, hogy a tűtisztító folyadékok némelyike is képes varázslatokra, tehát csak azt használd, amit a gyártó ajánl. Ami a tűkopást illeti, a tű minden lejátszáskor sérül kicsit. Ahány gyártó, annyiféle időtartamot ad meg, de a ma már általánosan használatos gyémánt hegyű tűk esetén kb. 500 óra az a játékidő, ami után mikroszkóp alatt ellenőrizni kéne a rohadást. Van mikroszkópod? Nekem sincs, ezért ezt nem tartom igazán üdvözítőnek. Azt inkább, hogy vidd el a hangszedődet szakemberhez, és ha baj van, bízd rá a cserét, annál is inkább, mert a felfüggesztés elasztomere (lásd a sorozat 416. részét) sem tart örökké. Igaz szívvel ajánlom a Malfox Analogue-t, Mészáros János cégét, mert amibe már ő sem tud életet lehelni, abba nem is szabad.

A lemezjátszók többségének tartozéka a plexi fedél. Ezt csak akkor hajtsd le, amikor a lemezjátszód üzemen kívül van, egyébként vedd le teljesen! Így nem fogja vezetni a hangot, nem teszi tönkre a végre tetszetős hangzást. Egy idő után úgyis karcos és fénytelen lesz, és ha ráülsz, össze is fog törni. Ne sírj, van olyan cég, amelyik méretre és típusra gyárt neked egy újat.