A japán Vestax vállalatot 1977-ben alapították, és 2014-ben – kb. 7,5 millió dollár adóssággal – ment csődbe.

Ám e két időpont között főként a diszkósok körében voltak sikeresek a lemezjátszói, a speciális keverőpultjai vagy például az otthoni lemezvágó gépe, a VRX-2000, amellyel 2001-ben elsőként jelentkezett ezen a piacon.

A cég termékeinek népszerűségére jellemző, hogy a mai napig kaphatók eredeti vagy utángyártott alkatrészek hozzá. Az audió HDR-ek területén azonban közel sem volt annyira sikeres. A vásárlók nem hitték el, hogy egy lenézett, diszkós cég nem csak gagyit képes gyártani. 1995-ben két merevlemez meghajtójú felvevőjüket dobták piacra: a négysávos HDR-4-et és a hatsávos HDR-6-ot. A két szerkezetet Japánban gyártották ugyan, de az USA-ban tervezték.

A HDR-4 PATA csatolású merevlemez meghajtója 250 MB, a HDR-6-é 340 MB kapacitású volt. Mindkét gépbe még egy PATA csatolású HDD-t lehetett szerelni, és volt hozzá SCSI bővítő kártya is. A mintavételi frekvencia 32 kHz, 44,1 kHz és 48 kHz lehetett, a felbontás 16 bit, de az AD átalakítók 18 bitesek, a DA átalakítók 20 bitesek voltak. Egyidejűleg két sávon lehetett fölvenni, bővítő kártyával négyen. A készülékekkel kevergetni is lehetett, és külső keverőhöz is volt csatlakozási lehetőség. Az alapvető szerkesztési feladatokon kívül néhány trükkre is rávehetők voltak. A csatlakozók 6,3 mm-es aszimmetrikus TS-ek voltak, fantomtáp értelemszerűen nem volt. Midiből az MMC-t és az MTC-t tudták.

A HDR-8 valójában módosított HDR-6 volt, két virtuális sávval.

Lényegesen nagyobb dobás volt a HDR-V8 1997-ben, amit a korabeli listaára, 2 300 font is bizonyít. Napjainkban kb. 200 euróért vesztegetik az ócskapiacon, szállítással együtt.

Feltűnhet, hogy az előlapon jobboldalt egy XLR anyu látható, amibe mikrofon volt dugható. Sajnos, fantomtápja ennek sem volt. A hátlap aztán tele van be- és kijáratokkal; ezek mindegyike – kivéve a mellékláncokat – elektronikusan szimmetrikus, 6,3 mm-es TRS. Volt továbbá koaxiális digitális be- és kimenet, és ötpólusú DIN-lyukokon a midi mindhárom lehetősége.

Ami a belsőt illeti, gyárilag 1 GB-os, PATA csatolású HDD-vel szállították, de könnyen bővíthető volt még egy egységgel. Mind a nyolc sávra lehetett egyidejűleg rögzíteni, továbbá egy ezektől független sávot lehetett használni a midi óra, az MTC és az MMC jeleinek rögzítéséhez. Állítólag nagyon szép volt a hangja, és a szerkesztési műveleteket is könnyen végre lehetett hajtani. Roncsolásmentes volt a szerkesztés, vagyis valójában nem nyúlt a jelbe a szerkesztő, csak kijelölte, hogy a végső keverésnél mit kell csinálnia az elektronikának automatikusan. A bővítő nyílásokba ADAT vagy TDIF illesztő kártyákat lehetett dugni, így például megoldható volt a Yamaha digitális keverőpultjaihoz való csatlakozás.

S akkor meg is érkeztünk a Yamahához. Nem annyira egyszerű a történet, mert mintha nem egészen tudta volna ez a híres cég, hogy valójában mit is akar. Másképpen fogalmazva, hol nagyívű koncepció részeként hozott létre egységeket és készülékeket, hol meg csak mellékszereplő volt a HDD. Érdemesnek tűnik hát egy hangkártyával kezdeni az ismerkedést, amelyet ugyan PC-kbe és Almákba szánt a Yamaha, de ennél sokkal jelentősebb szerepe volt. A DS2416 a Yamaha DSP Factory merevlemezes rögzítési rendszerének volt a lelke. 1998-ban jelent meg, és 599 font volt a listaára.

A be- és kijáratok számát látszólag korlátozták, de a kártya belseje ennél sokkal többet tudott, és igencsak lehetett bővíteni a külső lyukak számát a képen baloldalt fent látható csatlakozókra cuppanva. A DS2416 egyidejűleg összesen 26 csatornát tudott futtatni: Alapértelmezés szerint ebből 16 db a merevlemez hangsávja volt, négy effekt, két külső analóg bemenet, két külső digitális bemenet és egy sztereó kimeneti csatorna. Továbbá számos parametrikus szűrő és 26 dinamikaszabályzó processzor működhetett egyszerre. Mindez a számítógép vagy más készülék központi mikroprocesszorának terhelése nélkül volt megvalósítható, mivel a szükséges műveleteket a hangkártya saját digitális hangprocesszorai végezték el. Ez napjainkban természetes, de akkortájt szenzáció volt. Az AD és a DA átalakítók 20 bitesek voltak, az S/PDIF pedig 24 bites. A mintavételi frekvencia 44,1 kHz vagy 48 kHz lehetett. Két kártyát is össze lehetett kapcsolni a belső csatlakozókkal. Ekkor némi trükközéssel és egy újabb bővítő kártya hozzáadásával 48 sáv egyidejű rögzítése és lejátszása vált lehetővé. A DS2416 bővíthető volt az SW1000XG kártyával is. Ez utóbbi a Yamaha Extended General midi képességeit (lásd a sorozat 270. részét) kínálta föl. Ezzel a kártyával ma már semmit nem tudnál kezdeni, hacsak nincs egy matuzsálemi számítógéped, amelynek alaplapján van PCI csatlakozó és futtatható rajta a Windows 95 vagy 98. Hogy aztán az illesztő programokat honnan töltenéd le...

Ez a hangkártya az olcsóbb audió HDR-ekbe, multitrackerekbe és hangmunkaállomásokba nyilvánvalóan nem került bele. 2000-ben kezdték árusítani az AW-4416 típusú hangmunkaállomást 3 999 fontért.

Volt ebben minden, ami egy kis stúdióhoz szükséges. Nyolc analóg és egy sztereó digitális bemenete volt, de ezt egy kis kártyával 16 analógra vagy ugyanennyi digitálisra lehetett bővíteni. A mikrofon bejáratok XLR csatlakozójúak voltak, kapcsolható fantomtáppal. Egyidejűleg legfeljebb 16 sáv volt rögzíthető A tolópotenciométerei ugyan csak 60 mm hosszúak voltak, azonban motorosak, alkalmasak automatikus keverésre. A beépített, PATA csatolású, 2,5”-os merevlemez meghajtó kapacitása 12 GB volt, de ezt könnyen ki lehetett cserélni 64 GB-osra. A mintavételi frekvencia 44,1 kHz és 48 kHz lehetett, a felbontás 16 vagy 24 bit. Könnyű volt beleszerelni a CD-írót is, s mielőtt erre rögzítette volna a végterméket, automatikusan átkonvertált 44,1 kHz/16 bitre. Midiből az MTC-t és az MMC-t tudta, és volt midi órája is. Sokféle szerkesztési műveletre volt képes, különleges tulajdonsága pedig a hangminták felhasználása és midi dalszerkesztés volt. Bővítő kártyával ADAT, TDIF vagy AES/EBU szinkront tudott.

2002-ben született meg a kistesó, AW 2816 néven. A listaára 1 799 font volt, CD-íróval 200 fonttal drágább.

A belső merevlemez 2,5”-os, PATA csatolású, a kapacitása 20 GB. A mintavételi frekvencia 44,1 kHz és 48 kHz, a felbontás 16 vagy 24 bit. Egyidejűleg 8 sáv volt rögzíthető, de 16-ot le lehetett játszani. Az alapvető szerkesztési műveleteket tudta, amelyek 15 lépésig voltak visszavonhatók. A korabeli tesztek szerint a keverőrész zajos volt.

Ugyancsak 2002-es születésű az AW-16G. Ez volt a legkisebb testvér, 899 font listaáron.

A legfontosabb különbség a nagyobbakhoz képest, hogy a keverők nem motorosak és csak 45 mm hosszúságúak. Egyébként ez is 16 sávos volt, de csak 8-at lehetett egyidejűleg rögzíteni. A virtuális sávok száma 144. A mintavételi frekvencia 44,1 kHz, a felbontás 16 bit lehetett. A beépített 2,5”-os, PATA csatolású merevlemez meghajtó kapacitása 20 GB volt. A bejáratok közül 8 db 6,3 mm-es szimmetrikus TRS, 2 db XLR, kapcsolható fantomtáppal és 1 db nagyimpedanciás gitár. Az S/PDIF csatlakozó optikai volt. Az alapvető szerkesztési műveleteket el lehetett végezni vele, valamint ismerte az MTC-t, az MMC-t és a midi órát.

2005-ben új munkaállomást mutatott be a Yamaha AW-1600 típusjelöléssel, 925 fontos listaáron.

Ez lényegében az AW-16G továbbfejlesztése volt, 40 GB-os PATA csatolású, 2,5”-os HDD-vel. A mintavételi frekvencia továbbra is csak 44,1 kHz és 48 kHz; az egyidejűleg rögzíthető sávok száma a kisebbik felbontással 16, a nagyobbikkal 8 volt. Minden sávhoz 7 virtuális sáv tartozott. Ami igazán új, az az USB 2.0 lyuk. Ugyancsak kedvező, hogy 8 db, elektronikusan szimmetrikus kombinált XLR/6,3 mm-es TRS bejárata volt, amelyekre fantomtápot is lehetett kapcsolni. Midiből az MTC-t, az MMC-t és a midi órát tudta. Az S/PDIF csatlakozó koaxiális volt. Az effektek között újdonság volt a hangmagasság javító; a hamis énekhangot lehetett masszírozni. Az alapvető szerkesztési feladatokat természetesen el lehetett végezni vele, valamint korlátozott hangminta és hurokkészítési lehetőségei is voltak.

Egy évvel későbbi, s ebben a merevlemez meghajtójú kategóriában búcsúzó típus volt az AW-2400; a listaár 1 799 font volt.

A Yamaha ezzel visszatért a gyökerekhez, de kevesebb szolgáltatással és a korabeli tesztek szerint szebb hanggal. A készülék PATA csatolású, 2,5”-os, 40 GB kapacitású HDD-jére egyidejűleg 24 sáv volt rögzíthető 16 bit, és 12 sáv 24 bit felbontásban. Minden bejárat elérhető volt szimmetrikus 6,3 mm-es TRS-en és XLR-en, a fantomtáp kapcsolható. A síkszabályzók pályája 100 mm hosszú volt, és motorral is lehetett mozgatni őket. A szerkesztési és a midi képességek alapszintűek voltak. Itt már természetes volt az USB 2.0 lyuk.

A Yamaha többféle professzionális CD-írót gyártott, közülük három típusba épített merevlemez meghajtót is. A HDD-n gyűjthetted össze azokat a nótákat, amelyeket CD-re akartál írni. Voltak analóg és digitális bejáratok is, azonban volt ezzel egy kis bibi. A sorozat 438. részében már elátkozott SCMS másolásvédelem próbálta betenni a kaput. Ennek lényege, hogy az SCMS-sel védett filé csak egyszer másolható. Itt viszont két másolásról van szó: először a merevlemez meghajtóra, aztán a CD-re. A Yamaha azt találta ki, hogy miután a védett filét CD-re írtad, törölte azt a HDD-ről, így nem másolás, csupán „áthelyezés” történt.

A CDR-HD1000 bemutatója 2000-ben volt.

A CDR-HD1300 három évvel később került forgalomba.

Végül 2005-ös típus volt a CDR-HD1500.

 

Az egyes változatok adatait az alábbi táblázat tartalmazza.

A Zoom Corporationt 1983-ban alapították Tokióban.

A mára már multinacionálissá terebélyesedett vállalat nálunk a memóriakártyára rögzítő, kisméretű, hordozható és jó minőségű felvevő eszközeiről ismert. Én a gyalog H1-gyel tanítottam a leendő hangtechnikusokat a néhai Athene szakközépiskolában a sztereó zörej- és riport felvételek készítésére, és meglepődtem, hogy az XY elrendezésű mikrofonjaival (lásd a sorozat 149. részét) milyen pazar teret képes varázsolni, mondjuk, egy vonósnégyes felvételekor.

A H1, illetve javított változata, a H1n 2024-ben is kapható 30-40 ezer forintért (tényleg megéri, nemcsak a hülyének), az audió HDR-ek gyártása persze már megszűnt. A Zoom első „dobozban elhelyezett stúdiója” az MRS-1044 volt. 2002-ben 649,95 font volt a listaára; az USB és az SCSI kártya egyenként 99 fontba került.

 

A PATA csatolású HDD kapacitása 1,5 GB volt, amelyre 44,1 kHz-es mintavételi frekvenciával 16 bit felbontással összesen 10 sávot lehetett rögzíteni, ám egyidejűleg csak kettőt. Minden egyes sávhoz 10 virtuális sáv tartozott. A belső jelfeldolgozás 24 biten történt. A multitracker érdekessége a midi alapú dobszekció volt. A Zoom híres volt a gitáreffekt és basszusgitár effekt pedáljairól, ezeknek az effekteknek jelentős részét, továbbá a gitármotyó szimulációkat is beépítette a készülékbe. A bejáratok között egyaránt voltak aszimmetrikusak és szimmetrikusak – az utóbbiak közül két XLR kapcsolható fantomtáppal. A digitális kijárat S/PDIF koaxiális volt, a Zoom ezt DAT-ra vagy minidiszkre rögzítéshez ajánlotta. Az alapvető szerkesztési műveleteket könnyen végre lehetett hajtani vele. Az összes Zoom HDR-re jellemző, hogy a szerkesztési műveleteket nem lehetett visszavonni. A Zoom kitalált ehelyett valami bonyolult megoldást, ami a muzsikusok és a technikusok szerint is használhatatlan volt. A 45 mm-es síkszabályzók a takarékoskodás jelei voltak.

2003-ban olcsóbb multiracker borzolta a vetélytársak kedélyét: az MR-802, csicsák (CD-író, USB kártya) nélkül 549 fontért volt kapható.

A belső PATA csatolású HDD kapacitása 20 GB volt. A nyolc sávból egyidejűleg kettőre lehetett rögzíteni 44,1 kHz-es mintavételi frekvenciával, 16 bit felbontással. Egy-egy sávhoz 10-10 virtuális sáv tartozott. A dobozka 43 dobkészletében 300 ütőhangszer hangmintája volt. A midi az MMC-n, MTC-n és órán kívül dalmutatót és a minták kezelését is tudta. Az alapvető szerkesztések és a hurkolás elvégzése viszonylag könnyű volt. A 45 mm-es síkszabályzók itt is rontották a kezelhetőséget.

A szintén 2003-ban piacra dobott MRS-1266 majdnem úgy nézett ki, mint az MRS-1044. Alapkiépítésben nem is volt sokkal drágább annál: a listaára 680 font volt.

Lényeges különbség, hogy az újabb modell már hat sávon tudott egyidejűleg rögzíteni. A PATA csatolású HDD kapacitása jóval nagyobbra, 20 GB-ra nőtt. Az alapvető szerkesztéseket tudta. 126 dobkészletében 700 ütős hangszer hangmintája volt, és 25 basszusgitár hangmintából lehetett válogatni. Az MRS 1266 csaknem teljes értékű szekvenszerként, dalszerkesztőként volt használható. A korai tesztek kiemelik a gitármotyó modellezés magas színvonalát és a sokoldalú midit.

2004 végén, talán karácsonyi ajándékként került a boltokba az MRS sorozat utolsó típusa, az MRS-1608, alapkiépítésben még mindig olcsón, 799 fontos listaáron. Az USB 2.0 kártyát viszont mai szemmel nézve igen drágán, 99,99 fontért vesztegették.

A sávok száma 16-ra nőtt, ami egy sztereó összegsávval, egy sztereó dobsávval és egy monó basszussávval egészült ki, tehát 21 sávos lett a készülék. Minden sávhoz 10 virtuális sáv tartozott. Egyidejűleg nyolc sávot tudott rögzíteni, valamint a kiegészítő sávokat. Fantomtáp négy bejáratra volt kapcsolható, és volt két nagyimpedanciás gitárbemenete is. A PATA csatolású HDD kapacitása 40 GB, de a mintavételi frekvencia maradt 44,1 kHz, a felbontás pedig 16 bit. Az alapvető szerkesztési feladatokat tudta. A rengeteg effekt miatt elsősorban gitárosoknak ajánlották a tesztek.

Úgy tűnt, hogy a Zoom kilép az audió HDR-ek piacáról, ám 2007 nyarán bemutatta a HD16-ot, méghozzá igencsak olcsón: 599 font volt a listaára.

A PATA csatolású merevlemez meghajtó kapacitása 80 GB volt. Egyidejűleg 8 sávra tudott rögzíteni 44,1 kHz-es mintavételi frekvenciával és 16 bit felbontással, de az AD és a DA átalakítók 24 bitesek voltak, csakúgy, mint a belső jelfeldolgozás. A bejáratok között volt nyolc XLR/6,3 mm TRS, s mindegyikre külön-külön lehetett fantomtápot kapcsolni. Két nagyimpedanciás gitárbemenete is volt. Az alapvető szerkesztéseket tudta. Volt benne CD-író és USB 2.0 lyuk. A Zoom audió HDR-ek korábbi generációihoz hasonlóan a HD16-ba is beépítettek basszusszintetizátort, dobgépet 20 dobkészlettel, midi hurkolót, mintavevőt és -lejátszót. Több független effektprocesszor gondoskodott a rengeteg effektről. A HD16 midi vezérlőfelületként működött együtt a Steinberg Cubase számítógépes hangmunkaállomás programmal. A tesztek szerint igencsak nehéz volt megtanulni a kezelését, ha minden tudását ki akarta valaki használni. Ezeket mutatja be nagyjából az alábbi videósorozat.

A HD16-tal azonos időben jelent meg a HD8, még a kezelési útmutatójuk is ugyanaz volt. A listaára 449 font volt, s ezzel a legolcsóbb multitrackerek közé tartozott.

Nyolc sávjából egyidejűleg csak kettőre tudott rögzíteni. A virtuális sávok száma 80 volt. Kevesebb be- és kijárata volt, jóval kevesebb effektje, viszont a tolópotenciométerei ugyanolyan vackok voltak.

Az audió HDR-ek közös fogyatékossága a merevlemez meghajtók mechanikai zaja, lassúsága, súlya, méretei és kiszámíthatatlan meghibásodása volt. Emiatt az önálló digitális felvevők és multitrackerek elég hamar elfeledték őket. A HDD, a merevlemez meghajtó, a vincseszter, a vinyó, a vincsi más alkalmazásokban még sokáig velünk fog maradni.