John Williams, Star Wars theme, a Filmzene!
Ugye mondanom se kell, hogy a közelgő hetedik Star Wars epizód magyarországi megjelenése előtt, újra „jedi lázban” égnek több százezren. Sokan, szinte óra visszaszámolással várják, hogy minél előbb beülhessenek a moziba az újabb rész megtekintésére. Én is szívesen néztem meg többször is az elmúlt közel 40 évben a film részeit, de vérmesen nagy rajongója nem vagyok. Viszont kiváltképp érdekel a filmzenei része, melynek Meco által készített disco változatából néhány dal, a Soul Station Radio repertoárjában is hallható néha, a Star Wars and Other Galactic Funk című hanglemezről. Néhány gondolatot, érdekességet osztanék meg a John Williams által komponált Star wars filmek zenéjéről.
John Williams szinte megszámlálhatatlan díjat kapott a Star Wars saga dalaiért. Öt Oscar, 18 Grammy és számtalan egyéb díj, ami a vitrinjét gazdagítja. Az első rész felvételeit 1977. március 5 és 16 között rögzítették a Korda Sándor által alapított angliai Denham filmstúdióban, a London Symphony Orchestra közreműködésével. A filmbemutató 1977. május 25-én volt. A zeneszerző átlagosan egy hónapot dolgozott minden epizód dalainak a megalkotásával és 1-2 hét alatt rögzítették a 104 tagú szimfonikus zenekarral. Mind a hat eddig bemutatott filmhez két-két órányi zeneművet komponált, külön egyeztetve Lucas-al a tételeket. Az első,- nyugodtan mondhatjuk korszakalkotó mű - 1977-ben dupla hanglemezen jelent meg, de a korongok nem 1,2 és 3,4 oldal jelöléssel, hanem 1,3 és 2,4 elrendezésben, ami lehetővé tette a két lemezjátszóról történő folyamatos lejátszást. A dupla album, ötszörös platina lemez lett a tengerentúlon, ami öt millió feletti értékesített példányt jelentett akkoriban. Az első három vetített filmben csak a zenekar játszott, a későbbi, újabban készített részekben viszont már a London Voice kórus is közreműködött.
A Star Wars történetek megálmodójának, George Lucasnak többször neki szegezték a kérdést az elmúlt évtizedek alatt, hogy a film saga készítése közben melyik volt számára a legemlékezetesebb pillanat? Gondolkodás és hezitálás nélkül mindig azt válaszolta: „a munka Johnyval, a zene”. Steven Spielberg mutatta be a zeneszerzőt és az írót egymásnak és rögtön egymásra találtak, mint a midikloriánok a kis Anakinban. Lucas felvázolta a történetet és ötleteit, valamint az elképzeléseit azzal kapcsolatban, hogy kb. mit is szeretne hallani a képsorai alatt. Kubrick, 1968-ban készített 2001 ŰrOdüsszeia-ja volt a példa, de kérte, hogy legyen egyedi. Abban a klasszikus sci-fiben, mint tudjuk Strauss műve, az Also sprach Zarathustra volt a fő zenei motívum (Deodato első Grammy díjas albuma is erre a témára épült ’72-ben). Az író, a hatásait tekintve hasonlót akart, de teljesen egyedit. Ennek megalkotásához a legalkalmasabb komponistának Williams bizonyult, aki nem sokkal előtte kapott Oscar díjat a Cápa film zenéjéért. Williams egy teljesen új, modern vonalat képviselt műveiben, olykor felhasználva a klasszikus zeneszerzők ötleteit, de nem koppintva azokat.
Ötletekből nem volt hiány, melyeket mintaként mutatott Lucas a zeneszerzőnek. Ezek olyan örökzöld klasszikusok, mint Carl Orff Carmina Buranaja, Csajkovszkíj Hattyúk tava és Gustav Holst A planéta című darabja voltak többek közt. Lucas a felsorolt zeneműveket alájátszva mutatta meg először a komponistának a félkész filmrészleteket. Később Williams ezen a vonalon haladva még tucatnyi klasszikust vett elő, köztük Bartók, Prokofjev, Mendelsshon, Beethoven zeneműveit. Az inspirálók neveit olvasva, elmosolyodtam –nem- kicsit. Nahát, itt is van magyar vonatkozás – néhány soron belül ez már a második-! Néhány kritikus szerint Bartók Béla egyik concerto-ját használta fel a mester az első epizódban (amely a IV.), a buckalakókat mutató résznél szolgál zenei aláfestésre. Az eredeti dupla lemezen a The land of the sandpeople tételnél hallhatjuk.
Szó ami szó, mások zenei hatásainak a felhasználása Bach és Beethoven óta bármikor téma lehet és ezzel élnek is gazdagon, a 90-es évek utáni művészek. Távol álljon tőlem, hogy hasonlóval, vagyis dallamlopással vádoljam ilyen messziről Williams-t. Ellenkezőleg. Inkább azt mondanám, hogy hihetetlenül jó zeneművet hozott létre, az előző évtizedekben, századokban alkotó mesterek nyomdokán. A film híres kezdőtaktusai végig kísérték eddig mind a hat részt, sőt un. zenei vezérmotívummá vált. Semmivel össze nem téveszthető dallam, mely egy különös érzést teremt a hallgatóban. Lelki szemei előtt mindenkinek megjelennek az Űrben úszó betűk is. A vezérmotívum egy zenei téma, melyet többféleképpen hallhatunk a cselekménytől függően. Különböző tempóban és hangszerelésben lehettünk részesei minden epizódban. A nyitányszerű kezdőtaktusok azonnal megragadnak a hallgató fejében és ezt csak erősíti a néző tudatalattiában, amikor más formákban újra hallatja azokat. Először Wagner alkalmazta ezt a zenei technikát a XIX.sz végén, de azóta megszámlálhatatlanul sok művész követte. A filmzenék esetében Williams volt ennek a zenei megoldásnak az úttörője, sőt a mai napig a legváltozatosabban Ő használta ezt a módszert a Star wars filmekben.
Mint említettem, a Soul Station Radio repertoárjában a Meco féle disco-funk változat dalai hallhatók a Star wars témában. Meco, Domenico Monardo néven, olasz bevándorlók gyermekeként született Pennsylvaniában, 1939-ben. Több projektben is dolgozott főként harsonás stúdió zenészként, többek közt Gloria Gaynor Never can say goodbye dalában. A Csillagok háborúja filmbemutatón, május 25-én már ott ült a moziban és rendkívül nagy hatást gyakorolt rá a film, és persze főként a zene. Ezután még négy alkalommal nézte meg egy héten belül. Akkoriban a rendkívül divatos és jól jövedelmező diszkó stílusú dalokat játszott nap, mint nap. Fejébe vette, hogy készít a Williams filmzenéből egy albumra való változatot. Meco, alapvetően a klasszikus és jazz zenei tanulmányai után soha nem akart pop zenét készíteni, az addigi munkái is főként a megélhetési zenélés kategóriába sorolandók. Viszont ez a mű szinte megbabonázta. Ötletét megosztotta Harold Wheeler hangszerelő mesterrel és Tony Bongiovi producer haverjával és azonnal nekiláttak az átírat elkészítésének. Több tucatnyi stúdió zenész haverjuk ült be a stúdióba, köztük olyan nevek, mint John Tropea gitáros, vagy Randy Brecker (Brecker Brothers) trombitás. A zenészek az alkalmi formációjuk nevének: A Zenészek a Tejút Galaxisból nevet választották. Ez a változat is platinalemez lett, TOP10-es a Billboard listán, sőt 1977 októberében a kislemez listát vezette a nyitó dal és a Cantina Band kettőse (ez utóbbi az én kedvencem is). Grammyre is jelölték az albumot a következő évben, de evidens volt, hogy a Williams verzió mindent vitt.
A Star Wars első hat, Lucas által készített epizódjainak zenéit, Willams a London Symphony Orchestrával rögzítette. Ezzel szemben az újabb, hetedik epizód, az Ébredő erő zenéje és hangeffektusai Los Angelesben kerültek felvételre. Az első, mely nem Angliában készült. A több tucatnyi szabadúszó kiváló zenészt Williams verbuválta össze, de nem voltak ismeretlenek, ugyanis évek óta más projektekben is együtt dolgoztak. Több hónapot kaptak a művek felrögzítésére a Disney stúdiótól, melyeket a hazai közönség 2015. december 18-tól hallhat a mozikban. Szerintem mindenki várja John Williams legújabb mesterművét.