• 1
  • 2

Al Johnson. Zenésztársai, 2013 októberében a washingtoni Daily Press-nek egybehangzóan nyilatkozták váratlanul bekövetkezett halála után: „a zeneipar óriása volt, egy zseni, aki ritkán került a reflektorfénybe pályafutása alatt. Senki nem tudja Őt helyettesíteni. Az öröksége még hosszú évtizedekig befolyásolni fogja a zeneipart." Közel 40 évet töltött az Egyesült Államok zeneiparában.

1948. február 11-én született Alfred Orlando „Al" Johnson néven a virginiai Newport News-ban. Gyermekkorában megszerzett zenei tudását a washingtoni Howard egyetemen csiszolta tovább. Itt alapította a 60-as évek közepén első zenekarát az Al and the Vikings-et. Néhány hónap múlva, mikor a formáció tagsága véglegesnek tűnt, nevet változtattak és a sokak számára már ismerős Unifics néven vonultak be a soul zene történelmébe. Helyi klubokban léptek fel, majd a Kapp Records-tól lemezfelvételi lehetőséget kaptak. Az első kislemezükön lévő dal, a Court of love szinte azonnal a slágerlistákra került. 1968-ban, top3-lett a soul zenei és 25. a pop listákon. A következő munkájuk a Beginning of my end és az It's a groovy World már nem szerepelt olyan kimagaslóan a slágerlistákon, de egyre nagyobb közönségük lett, akkor már nem csak a fővárosban, hanem az egész országban. A Howard egyetemen több olyan tehetséggel barátságot kötött, akik később hozzá hasonlóan a 70-es években meghatározó újítói lettek a soul zenének. Donny Hathaway és Leroy Hutson is ezen barátok közé tartozott. Hathaway volt az első kislemez sikerük hangszerelője. Az Unifics különleges, híressé vált fehérkesztyűs koreográfiáját Al készítette.

Al, az Unifics adta lehetőségektől sokkal többet szeretett volna, kamatoztatni zenészi, dalszerzői és szervezői képességeit, ezért 1972-ben elhagyta a csoportot és önállóvá vált. Nem volt nehéz elhelyezkednie, ugyanis távozásakor szakmai berkekben már nagyon jó neve volt. Évekig a háttérből segített több sikeressé vált produkciót.

1978-ban jelentette meg első önálló lemezét, mely a Peaceful címet kapta. A nagylemez, mint az összes többi Al Johnson album, kötelező darabja egy gyűjteménynek. Azok a zenésztársai játszottak a lemezén, akiknek a munkáját előtte Ő segítette. A fúvós és vonós nagyzenekari hangzást például az American Star Orchestra biztosította, és az album társ producere Lloyd Price volt. A lemez legnagyobb slágere az I've got my second wind, mellyel indul a lemez, de minden dala tökéletes modern soul mű.

1980-ban adta ki második nagylemezét a Back for more-t. Ugyanaz a helyzet, mint az első albumnál. A több tucat zenészbarát megpróbálta visszaadni játékával az előtte Al Johnsontól kapott segítséget. Az album producere Norman Connors volt, akinek két előző nagylemezén, az Invitation-on, és Take it to the limiten jelentős segítséget nyújtott. Az előbbin a nyitó dalt, a Your love-ot énekelte, a '80-as nagylemezének a professzionális hangszerelői munkáit végezte Al. Az albumon a híres duett Jean Carne-al, a címadó dal Kenny Stover szerzeménye, mely eredetileg Leo's Sunshipp lemezén jelent meg 1977-ben és utána többen feldolgozták, többek közt a Tavares is 1979-ben. A nagylemez az egyik legjobb modern soul album, ami azokban az években megjelent. Lee Ritenour, Eddie Bongo Brown, Fred Wesley, Don Myrick és felsorolni is több sor lenne az impozáns közreműködői névsor. még egy érdekesség a sok között, valamiért rákerült két dal az előző lemezéről. Ezek a Paceful voltak épp annak címadója és a legnagyobb sláger az I've got my second win. Hogy miért, nem tudni.

Ez után közel 20 évet kellett várni Al Johnson rajongóinak az újabb lemezére, ami már nem bakeliten, hanem csak CD-n jelent meg 1998-ban, My heart is an open book címmel. Az album az előző kettőnél is érettebb hangot és hangzást képviselt. Noha mérget vehettünk volna, hogy a 80-as lemezénél nem lehet jobbat csinálni. Persze ez alatt a közel húsz év alatt is dolgozott. 1980-tól a Prelude Records-nál Sharon Redd, Gayle Adams, Bobby Thurston sikeres nagylemezei nagyban magukon viselték Al Johnson tehetségét. Már pedig tudjuk, hogy az említett előadóknak nagyon jó lemezeik készültek akkor, de ha nem akkor a biográfiájuknál mindenképp méltatom.

1990-es években a The Whispers, Roberta Flack és Peabo Bryson lemezei voltak, melyek mindenképp említést érdemelnek Al szempontjából. A 2000-es évek elején újra életre keltette a 60-as évek végi sikercsapatát, az Unifics-et néhány fellépés és egy lemez erejéig. A régi dalaikat adták ki 2004-ben. 2005-ben barátaival létrehozták néhány koncert erejéig a The Four Kings formációt. Jerry Butler, Ben E. King, Lloyd Price és Gene Chandler voltak a tagok, míg Johnson, mint producer, zeneigazgató közreműködött a háttérben. A háttérben, mint élete jelentős részében. 2011-ben újra stúdióba vonult, hogy még egy nagylemezt kiadjon, de ez nem történt meg. Reméljük, valamikor hallhatjuk majd.

 

Vissza