Egy kis visszatekintő: …mint azt már az első cikkünkben olvashatták, a 40-es években kialakult rhythm and blues két jelentős ágra oszlott az 50-es évek közepére. Az egyik ága a rock and roll, a későbbi rock zene volt. A másik ág, a „korai” soul stílus lett, mely a southern, a Detroit sound, disco zene és a pop zene alapja.

A soul zene, a kezdetekkor magán viselte, a rock and roll jegyeit, mely miatt a korai soul dalokat Deep soulnak is nevezik. A Deep soul elnevezés az elmúlt évtizedekben hanglemez gyűjtői körökben vált fogalommá, bár a régiek a Southern soult is azonosítják a deep jelzővel. A southern soul a 60-as évek elejére szinte teljesen elhagyta a rock and roll stílus jellemzőit és ekkortól már egyértelműen hallhatóvá vált a különbség az R&B két fő ága között. A southern soul stílust tekintjük főként a funk alapjának is, de erről, a funk stílus bemutatásánál írok.

A cikk terjedelmének korlátai nem teszik lehetővé az oldalakat igénylő bővebb kifejtést. Nem tévedünk nagyot, ha bármelyik kifejezéssel illetjük ezt a hangzást, ugyanazt értjük alatta. Vagyis a deep, southern, Memphis, vagy New Orleans soul gyakorlatilag ugyanazt a stílust takarja bizonyos időszakokban némi földrajzi távolságban, de kizárólag az USA déli államait érintve.

A southern soul nagy úttörői a déli államok szülöttei voltak, a New Orleans-i Allen Toussaint, a Georgia-i James Brown és Ray Charles, valamint a Memphis-i születésű Rufus Thomas, akik mind az 50-es évek közepétől lettek aktív sztárok. Az 1957-ben alakult Memphis-i Stax kiadó karolta fel először a fekete előadókat, ezután Memphis soul, illetve memphis-sound elnevezést is kapott a stílus. A Memphis sound lett a 60-as évektől a southern soul egyik legnépszerűbb, legkelendőbb hangzása. A hangzás jellemzője volt a ritmusos basszusgitár játék, orgonával és fúvós hangszerekkel kiegészítve és persze az erőteljes blues-os -kántálás, hollerek, spirituális és munkadalokra jellemző gospel- énekkel kísérve. A Stax első nagy sztárjai Rufus és lánya Carla Thomas voltak, majd Otis Redding, Wilson Pickett, Isaac Hayes, Johnnie Taylor követték többek közt.

Ki kell emelnünk, hogy a Stax kiadó működése nem csak a sztárok felfedezésében, támogatásában merült ki. A lemezeladások után keletkező profitjukból jelentősen támogatták a fekete művészeket, azok fellépéseit. Jelentős karitatív munkát végzett a szegény, fekete lakosság köreiben főként adományok útján. A Stax kiadó szervezésében került sor 1972-ben a „fekete Woodstock” elnevezésű monumentális eseményre a Wattstax-ra a Los Angeles, Watts külvárosában, Colosseum Stadionban. A soul emblémákra jellemző összeszorított ököl innentől vált a fekete öntudat jelképévé a fekete zenészek és a fekete lakosság körében is. (1968-ban két afro amerikai futó emelte így először fel a kezét a Mexikóvárosi olimpián, tüntetvén a fajüldözés ellen) A

Stax házi zenekara a 60-as években a Booker T and the MG’s volt. A kiadó összes sztárjának lemezén biztosította a kiváló hangzást. A csoport 1962-ben alakult Booker T Jones orgonista vezetésével, akinek, a zenekarban meghatározó társai voltak, Al Jackson jr dobos, Steve Cropper gitáros és Donald ’Duck” Dunn basszusgitáros. Az alap zenekar mindössze 4 tagú volt, de lemezfelvételek idején alkalmi fúvósokkal és egyéb zenészekkel egészültek ki.

A southern soulhoz tartozó lemezcégek sorában meg kell említenünk másik két Memphis-i érdekeltségű kiadót, a Goldwax-ot és a Hi Records-ot. A Goldwax nagy sztárja volt pl. OV Wright és James Carr, míg a Hi Recordsnál pl. Al Green dolgozott. A Hi Records dalszerző-producere volt az a Willie Mitchell, akinek 1969-es lemezén megjelent a Cherry tree című dal, melynek taktusai a Süsü a sárkány bábfilm főcímzenéjében köszönnek vissza a Bergendy zenekar előadásában letagadhatatlanul. Willie Mitchell toborozta és alapította, a Memphis Horns session csoportot. A Memphis Horns volt minden idők legsikeresebb soul zenei session zenész csoportja. Pályafutásukat jelzi: 52 listavezető és 116 Top10-es dal, 83 arany és platina lemez valamint 15 Grammy díj.

A southern hangzáshoz tartozó session zenekarok másik sikeres csapata az Alabama-i Muscle Shoals-i stúdió ritmus és fúvós csoportja volt, akik több szenzációs önálló munkájuk mellett közel 80 arany, illetve platinaminősítésű lemezen biztosították a kiváló soul hangzást. Az Atlantic Records is a Muscle Shoals Horns-t és a Muscle Shoals Rhythm Section zenekarokat használta nagy sztárjainak lemezfelvételénél, így Aretha Franklin és Joe Tex lemezein is, a ’60-as évek második felétől a ’70-es évek közepéig. (Megj. arany lemez 1 millió példány, míg a platina, 2 milliós eladási szám felett járt akkoriban, de a multi-platinát is alkalmazták olykor 5 milliós példány szám felett, pl: Michael Jackson és a Thriller albuma).

A ’70-es évek elejétől Al Green, Isaac Hayes és a The Bar Kays zenekar voltak a southern soul műfaj talán legfontosabb, legmeghatározóbb művészei. Összességében a műfajra nem volt jellemző, hogy a pop és soul listákon vezető szerepet töltenek be, de munkásságukkal jelentősen befolyásolták a disco és a modern soul műfajok kialakulását, irányvonalait.

A southern soul és sztárjai a ’70-es évek első feléig élték fénykorukat, a Stax kiadó csődbe ment 1975-ben. A stílus sztárjai a ’70-es évek közepétől megtartották ritmusos, jelentős blues-os jegyeket dalaikban, de ekkora már nagy hatással volt a Motown és főként a Philadelphiai soul hangzás a déliekre is. A 80-as évek első felében a southern soul stílus is átalakult, a modern elektromos hangszerek hatására, mint minden más soul zenei műfaj.