• 1
  • 2

A Bar Kays neve, mint a Memphis-i Stax kiadó második számú stúdió együttese, (Booker T and the MG's volt az első) és a southern soul hangzás, első számú funk zenekaraként vált ismertté. Meglehetősen tragikusan kezdődött a csoport karrierje a 60-as évek második felében, viszont meg tudtak újulni és a 70-es évek elejétől, mint követendő példa álltak stílusukkal más előadók előtt.

bar kays19671966-ban 6 memphis-i fiú alakította meg zenekarukat. A csoport tagjai, az akkor már országos hírnévvel bíró Booker T and the MG's és a Mar Kays zenekarokat tartották példaképüknek. Először, mint Impreials léptek fel, aztán nevet változtattak, annak hatására, hogy hasonlítani szerettek volna abban is a példaképükre. A zenekar tagjainak kedvenc rum márkája után (Bacardi), pontosabban, annak beceneve után lettek The Bar Kays.

A csoportalapító tagok voltak: Jimmy King gitáros, Carl Cunningham dobos, Ronnie Caldwell zongorista, Phalon Jones szaxofonos, Ben Cauley trombitás és James Alexander basszusgitáros. Ez utóbbi két szerencsés tag, a 70-es években is. Miért szerencsés?

bar kays soul fingerA csoport megalakulása után rövidesen a Stax kiadó házi zenekara és Otis Redding turnézenekara lett. A Bar Kays-t Al Jackson jr dobos fedezte fel, aki a Stax-nál dolgozott. A Memphis klubjaiban gyorsan nagy népszerűségnek örvendő csoport, jól jött a kiadónak, miután a Booker T and the MG's már nem volt képes ellátni a feladatát, a sok egyéb koncert felkérése miatt sem. A fiúk a saját lemezkészítésre is lehetőséget kaptak és megjelentethették az első, Soul finger című albumukat. A címadó dal rövid időn belül 3. helyig jutott a rádiók játszási listáján, ami alapján nagyon gyorsan országos hírű zenekarrá váltak.

Több mint száz fellépéssel a hátuk mögött 1967. december 10-én történt a tragédia. Otis Redding turnéjának közben lezuhant a repülőgépük és csupán két alapító tag élte túl. A befagyott Monona tóba zuhantak leszállás közben. Csak Ben Cauley élte túl hihetetlen módon a balesetet, aki a repülőgépen utazott. James Alexander basszusgitáros, aki nem tartózkodott a lezuhant gépen, mivel már nem jutott neki hely és egy másik repülővel ment. Tehát ketten maradtak a gyorsan sikeressé vált zenekar alapítói közül.

1968 elején posztumusz megjelentették az elhunyt csoporttagokkal készített utolsó stúdió felvételüket, az A hard days night-ot (a Beatles dalt) kislemezen, és hetekkel a tragédia után elkezdték újraszervezni a csoportot James Alexander vezetésével. Az új tagok: Michael Toles gitáros, Ronnie Gordon billentyűs, Willie Hall és Roy Cunningham dobosok, valamint Harvey Henderson szaxofonos. A Stax házi, stúdió zenekaraként folytatták pályafutásukat. Főként Isaac Hayes segítette talpra állítani a csapatot, de persze a memphisi kiadó teljes gárdája segítette Őket mindenben. 1969-ben Isaac Hayes lemezének minden részén a fiúk játszottak, ez volt a sikeres Hot buttered soul, majd kiadták az újjá alakult csoport első önálló nagylemezét, mely a Bar Kays második albuma volt, a Gotta groove-ot. Az albumon a saját, illetve a Stax kiadó slágergyártóinak szerzeményei mellett két Beatles feldolgozás is helyet kapott, a híres Yesterday és a Hey Jude. A két Beatles dal az elhunyt csapat tagok emlékére került fel a korongra. A kiadó vezetői szerint, a Stax történetének „legnehezebb nagylemez szülése" volt. Viszont összességében tele van az album a tisztes megemlékezés mellett csupa életigenlő southern funky zenével. Rendkívüli elszántsággal készítették el a tragédia után ezt a lemezt, hiszen az élet nem állt meg. Olykor a rockos hangzás elhatalmasodik a lemezhallgatása közben, mint pl a Streer walker-nél, de ez ne tévesszen meg senkit. Pillanatokra az az érzésünk, mintha egy Deep purple lemezt tettünk volna fel, de mielőtt ez az érzés elhatalmasodna, visszatérnek az igazi kőkemény funk hangzáshoz. Azt gondolom, hogyha egy igazi rock zenerajongóval kellene megszerettetnem a funkot, -ugyan már miért kellene?- akkor ezt a lemezt mutatnám meg neki. A soul lemezek listáján a 40. helyig jutott a Gotta groove lp.

A 70-es éveket tagcserével kezdték a srácok. Gordon és Cunningham elhagyta a csoportot. A billentyűk mögé Winston Stewart ült be, egy dobossal folytatták és csatlakozott még Larry Dodson énekes. 1971-ben jelentették meg a Black rock nagylemezüket. A címe mindent elmond róla, vagyis fekete rock zenét hallunk, abból is a jobbik fajtából. Az előzőnél a pszichedelikus rock hatások miatt a Deep purple nevét írtam, hozzájuk hasonlítottam a lemez néhány dalát. Itt viszont már egyértelműek voltak a stíluson belüli elkülönülés vonalai, vagyis Sly and the Family Stone, illetve a korai Funkadelic által képviselt pszichedelikus funk stílus jegyei jönnek elő, egyértelmű Bar Kays hangzásban. Az album Aretha Franklin, Baby I love You slágerének átiratával indul, és nagyon jól folytatódik. Az érzésem, hogy ez a lemez mindinkább a Deep purple rajongókhoz áll közelebb, mint a fekete funk zenét kedvelőkhöz. Érdekes. Annak idején a kritikusok azt írták róla, hogy a fiúk teljesen elszédülhettek a dalok között, ugyanis minden dalból valakinek a majmolása hallatszódik vissza. Nehéz igazságot adni nekik, viszont azt is el kell ismerni, hogy egy rocker előbb elfogadja ezt az anyagot, mint egy funker. Kell ezt egyáltalán így most itt külön választani? Nem kellett volna ebbe az okfejtésbe belemennem, azt érzem így utólag. Aki szereti a jó zenét, annak mindenképp tetszeni fog. Mindent elmond az a szimpla adat a nagylemezről, mely szerint a 12. volt, a soul lemezek eladási listáján és 90. a Billboard-on, ami nem nevezhető gyenge teljesítménynek. Ja, majd elfelejtettem megjegyezni, a Bobby Blom féle Montego Bay-el záródik az album.

A Black rock nagylemezzel egyidőben elkészítették a kultikussá vált Shaft, dupla blaxploitation soundtrack albumot Isaac Hayes-el. Ezáltal gyakorlatilag a fiúk Grammy díjasok lettek. A következő Bar Kas nagylemez, a Do You see What I see volt. Ezen már elhagyták az erősen pszichedelikusnak ható rockos hangzást, legalábbis elvétve fordul elő a lemezen. Kiváló funk dalok és soul balladák váltják egymást. Talán ez volt az a pont, amikor visszatértek a tragédia előtti korszakuk hangzásához. Bár a lemez funk szempontból nem közelíti meg a 70-es évek további éveinek produkcióit, de kötelező darabja egy igazi fekete zenei hanglemez gyüjteménynek. Ezen a lemezen Ben Cauley, a repülőgép baleset túlélője már nem játszott, elhagyta a zenekart. Barry Wilkins gitáros, Winston Stewart billentyűs, Charles „Scoop" Allen és Vernon Burch is tag lett átmenetileg. A Stax háttérmunkái és a rengeteg koncertezés a kiadó sztárjaival, no és persze a kiváló hangzás megkövetelte a nagy zenészi létszámot.

bar kays coldbloodedA Bar Kays hangzásában a legnagyobb változás akkor következett be, amikor Lloyd Smith gitáros csatlakozott 1973 elején. Smith idején lépett be Michael Beard dobos és Frank Thompson harsonás. Ők már részesei voltak a zenekar további önálló sikereinek. 1974-ben adták ki a Coldblooded nagylemezüket, mely az utolsó Stax-nál megjelent munkájuk volt. Ez a lemezt, a southern funk hangzás egyik mintájaként is bemutathatjuk. Hammond orgona, élénk fúvós szakaszok és igényes, de nem túl vad gitárhangzás jellemzi. A lemezkiadások között 2 év szünet, a rengeteg koncert fellépés miatti időhiány következménye volt. Mint tudjuk, a Stax kiadó, akinek házi zenekara voltak, 1975 elejére nagy bajba került és csődöt jelentett. A fiúk 1975 végén aláírtak a Mercury kiadóhoz.

1975 környékén tagjai lettek a Parliament Funkadelic utazó cirkusznak. Ennek következtében a következő lemezükön erősen érződnek a P-funk hatásai, de a southern soul érzés nem marad el. Nem is lehet másként, hiszen George Clinton csoportjával közös fellépéseik voltak hétről hétre abban az időben. Too hot to stop, az első Mercury-nál megjelent nagylemezük címe. Amikor meghallgatjuk ezt a 76-os albumot, nagyon az-az érzésünk, hogy hangzásukkal, zenei megoldásaikkal, több 80-as években népszerű és napjainkban, a gyökerekhez visszanyúló, funk zenészt inspiráltak. Ennek értelmében nyugodtan írhatom, hogy korszakalkotó munka volt. Hogy példát is említsek, a Spellbound, vagy a Shake Your rump ti the funk dalukat javaslom meghallgatásra. Viszont ha már a kölcsönhatásokról beszélek, akkor a címadó dal esetén a Kool and the Gang nevét is meg kell említenem. Annak bevezető kürt szakasza kapcsán felvetődik a közhelyes kérdés, hogy mi volt előbb, a „tyúk, vagy a tojás"? Egyébként ha kell választani az én kedvencem a lemezről a You're sexy, aztán ha kicsit tovább írnék róla, akkor minden dalát megemlíteném. Összefoglalva: egy piszok jó tíz pontos funk lemez. Ez a funk!

bar kays flying highA zenekar az idő haladtával, napról napra jobb lett. Azt írtam az előző albumnál, hogy 10 pontos funk produkció, akkor az 1977-es Flying high on Your love nagylemeznél a maximális pont felmutatása mellett még állva tapsolás is jár. A leghatásosabb southern soul kiadó házi zenekaraként jól megtanulták a leckét a fiúk, amit zsenialitásuknak köszönhetően sikeresen a kornak megfelelően tovább fejlesztettek. Úgy csempészték be a tökéletes funk zenéjükbe az akkor már népszerű diszkó ritmusait, hogy nem lett slampos, sőt. Nem írtam eddig, - mint más előadóknál szoktam-, hogy milyen helyezésük volt a lemez eladási és hallgatottsági listákon, mert nem álltak túl jól. Viszont ez az albumuk már a 7. volt soul és 47. a Billboard összesített eladási kimutatásokban. Két dal pedig kifejezetten jó szerepelt a rádiók játszási listáján. Az Attitudes, mely egy kimagasló modern soul-funk munka volt, a 22. de a Let have some fun pedig, a 11. helyig vitte. Ezt az albumot szerezd be, ha törik, ha szakad!

1978-ban az előző sikerén felbuzdulva két albummal is megörvendeztették rajongóikat. Light of life volt az első abban az évben és a Money talks a második kiadott korong. Ezek azok a Bar Kays lemezek, melyek miatt a nevük a soul-funk előadók sorában az első részbe helyezi őket 1976-tól. 10 tagú felállás, nem spóroltak ki semmit a hangzásból. Kiváló funk hangzás, melyben érződnek a kiváló southern soul gyökerek és az akkor dübörgő diszkó zene ritmikájából pont annyi, amennyi még igényessé teszi a hallott dalokat. 15. a soul lemezek eladási listáján és erről is két dal a játszási listák elején. Shine és az I'll dance, melyet akkoriban sűrűn lehetett hallani az Egyesült Államok éterében. A Money talks album ott és akkor kilógott a sorból. 75-ben csődöt jelentett a Stax és innentől kezdve Mercury a Bar Kays lemezek label felirata. Egyszer csak hopp, 1978-ben újra egy Stax label a sorban. Ezen a lemezen adták ki az 1974 és 1976 között Memphisben felvett, de ki nem adott dalaikat. A lemez hangzása ezért lóg ki a sorból, nem rossz, sőt kifejezetten kiváló album. Viszont nincs benne 1978-ra jellemző mainstream csalogató populáris sallang. Igényes kristálytiszta southern funk anyag. A Holy ghost nagyon jól szerepelt róla a játszási listákon, egészen a 9. helyig jutott. Unikum volt akkor is, ma pedig pláne az.

bar kays injoy1979 Injoy album. Itt meg kellene állni egy mondatra. Nem írtam még le, hogy a Bar Kays zenekar nagylemezeinek sorából tanítani lehetne a táncolható könnyűzene alakulásának történetét. 1967-ben nyers funk, a 70-es évek fordulóján pszichedelikus rock elemek, 1972-ben prediszkós hullám a munkáikban ( gondolok itt a Shaft és más Isaac Hayes produkciókra, melyekben Ők zenéltek), a 70-es évek közepén p-funk szerű dalok, 77-től diszkó. 1979-ben az Injoy albumon megjelennek a Giorgio Moroder által fémjelzett euro diszkós szintetizátor hangzás elemei, természetesen kiváló funk köntösbe bújtatva. A Bar Kays zenekar, maga az old school! Eddigi történetükben ez az album szerepel a legjobban, hiszen 2. a soul és 35. a Billboard összesített eladási listákon. A játszási listákon a Move Your boogie body szerepelt nagyon jól.

bar kays as one 011980. As One album. De mielőtt írnék legalább két sort róla, vissza kell kanyarodnom, ugyanis 1978-tól azt írtam, hogy 10 tagú csoport, és ha valaki szemfülesen összeszámolja az eddig felsorolt, említett zenészeket, akkor nem jön ki. Elfelejtettem megemlíteni, hogy 78-ban csatlakozott Sherman Guy ütőhangszeres és Mark Bynum billentyűs. Fenntartom, illetve megerősítem azt a véleményem, hogy a Bar Kays zenekar hangzásának története a táncolható könnyűzenei hangzás iskola példája. Az As one album populáris lett, funk elemekkel ugyan, de látszódik a jelentős változás a hangzásban. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy a korabeli kritikák nem annyira a lemez dalaival foglalkoznak, minthogy az egyiptomi karaktereket felvonultató lemezborító kapcsán, az Earth Wind and Fire majmolásával vádolják meg őket. A lemez nyitó dala, mely talán a legnépszerűbb volt róla, a Boogie body land is kicsit hasonlít az említett zenekar hangzására, az Open Your heart-ról már nem is beszélve. Talán jogos volt a kritikusi megjegyzés. A lemez nem szerepelt rosszul az eladási listákon. 6. a soul és 57. a Billboard összesítetten. Nem baj, ha a polcra kerül a populárisabb hangzása ellenére.

1981 Nightcruising lp. a következő nagylemezük. A lemez eladási mutatói szinte teljesen megegyeznek az előzőével, még mindig a csúcson vannak, a rajongóik kitartanak mellettük. A kor igényeinek való megfelelés, mely hallatszódik. Néhány dalban megjelenő modern szintetizátor hangzásban, a Rick james féle funk vonalak és persze még mindig az erőteljes southern funk gyökerek jellemzik zenéjüket. A lemezről, ha említenek kell egy dalt, akkor a Feel like I'm fall in love-ot javasolnám. Hihetetlen jó modern soul ballada!

1982. Proposition lp. Ez az a lemez, amikor azt mondhatom, hogy a 70-es évek Bar Kays rajongói nem fogják szeretni. Elhatalmasodott a szintetizátorhangzás, a dobgépek okozta kissé hamis feeling. Ebben az évben már megérkezett a második funk generáció, többek közt Cameo és Prince képében. A Bar Kays megpróbálta tartani az iramot, de ez már nem nekik való volt. Amit írok, az ne tévesszen meg senkit, ugyanis a top10-ben az album, a soul lemezek eladási listáján. Következéskép a fiúk még mindig tökéletesen végzik a dolgukat, csak a magamfajta, hangszeres zenét kedvelő, „beragadt" hallgatónak ez már nem jön be.

Két év kihagyás után jelenik meg a zenekar Dangerous nagylemeze, majd 1985-ben a Banging the wall. A két év szünet, koncertezések, tagcserék miatt lehetett. Két meghatározó zenész kilépett a csoportból, Sherman Guy és Charles Allen. Larry (LJ) Johnson vette át a megüresedett énekesi és ütőhnagszeres szerepet tőlük. A Dangerous album 1984-ben, a csoport, abban az évtizedben készített legnépszerűbb lemeze volt. Hihetetlen áthallásokkal. A Dirty dancer, mintha Michael Jackson Billy Jean-jének a mostoha testvére lenne. Ugyanezt el lehet mondani a lemez legnépszerűbb breaktáncosoknak készült daláról a Freakshow on the dancefloor-ról is, mely mintha a Midnight Star, No parking on the dancefloor slágerének az elemeit tartalmazná, de a Prince Purple rainjének részei is hallatszódnak a Sex o matic-ban. Érdekes egy Bar Kays-tól, bár az eladási mutatók őket igazolták. 7. volt a soul albumok eladásában.

1987-ben, a csúcskorában tíz tagot számláló zenekar négytagúra csökkent. Larry Dodson, Harvey Henderson és Winston Stewart maradt csak az eredeti kiváló funk banda zenészeiből. Teljesen átalakult a stílus. Nem is lehetett másként abban az időben. A jó hangszeres soul funk zenét rég elfelejtették a mainstreamben. Larry Dodson énekstílusa kísértetiesen hasonlít Larry Blackmon, a Cameo énekesének stílusára. A kritikusok meg is jegyezték, hogy biztos Blackmon ének-dublőre lett Dodson, miután mindkettőt Larry-nek hívták. A lemez nem volt totális katasztrófa, de semmiképp nem javasolnám az igazi Bar Kays hangzás rajongóinak.

1989-ben még volt egy Animal című lp, majd 1994-ben a 48 hours volt az utolsó Bar Kays album. Az Animal albumon olyan társ producerek próbáltak segíteni a szebb napokat megélt fiúknak, mint Sly Stone, vagy James Mtume. Talán meg is lett az eredménye. 1989-ben egy modern elektronikus, de vállalhatóbb hangzás. Meglepően jó szerepelt az R&B lemezek eladási listáján, vagyis a 36. helyig jutott.

bar kays 2000A Bar Kays zenekar soha nem oszlott fel, és bár lemezeket nem adnak ki, életművükkel, változó felállásban, a további évtizedekben is felléptek. Említésre méltó, hogy az eredeti alapító tag James Alexander fia, nagyon sikeres rapper lett. Phalon „Jazze Pha" Alexander néven több díjat nyert sikeres producer, előadó. A nevét, a repülőbalesetben elhunyt Phalon Jones szaxofonos után kapta, aki édesapjának a nagyon jó barátja volt.

 

Vissza