• 1
  • 2

ben eBen E King volt az a művész, aki az 50-es évek második felétől eleganciát adott a rhythm and blues stílusnak, aki először bizonyította be, hogy lehet a feketék rétegzenéjét populárissá és mindenki számára befogadhatóvá tenni. Az R&B-ből kikísérletezett zenei újításai képezték az alapját talán, a később sikeres populáris Motown stílusnak. Korai dalai előfutárai és meghatározó részei voltak, a később nagyon sikeres soul zenének.

Benjamin Earl nelson néven született, 1938. szeptember 28-án, az észak-karolinai Nelson városában. Kilenc éves volt, amikor a családjával a New yorki Harlembe költöztek. Templomi kórusokban énekelt kora gyermekkorától, a harlemi utcákon verbuválta első zenekarát. Középiskolás volt, amikor az Apollo színház tehetségkutatóján együttesével a Four B-vel a 4. helyezést érték el. Kitűnt társai közül és felkérték, hogy társuljon be, az akkor már népszerű Moonglows ének csoporthoz, de úgy érezte túl tapasztalatlan még és nemet mondott akkor. Apja éttermében dolgozott pincérként a középiskolai évei alatt. 1958-ban, 20 évesen csatlakozott a Five Crowns nevű, öttagú doo wop együtteshez. A csoport többször lehetőséget kapott a Drifters előtti fellépésre az Apollo színházban. A híres lenek együttes akkori menedzsere átcsábította a csapathoz. Akkor kapott igazán nagy lehetőséget, amikor a csoport addigi vezető vokalistája, Clyde McPhatter távozott és sokkal több lehetősége lett a tehetsége megmutatására. Persze Clyde távozása a Drifters-ből csak a kezdete volt a változásoknak, ugyanis a csoport többi tagja is rendkívül megbízhatatlan volt. Ekkor a menedzserük George Treadwell megkérte a Five Crown fiúkat, hogy Drifters néven teljes egészében helyettesítsék az ének együttest. 1958 nyarától a kicserélődött tagságú Drifters vitte tovább a lefoglalt koncerteket. Az első időszakban, többször ellenségeskedő publikum előtt kellett fellépniük, ugyanis a közönség teljesen más tagokat látott a színpadon, mint akiket ismertek. Persze ez az előadás folyamán megváltozott a közönség véleménye és elfogadták az új énekeseket. Az új Drifters rövid időn belül lemezkészítési lehetőséget is kapott. Jerry Leiber, Mike Stoller dalszerzőpárossal 1959 januárjában stúdióba vonultak első lemezük elkészítéséhez. Ben E King, akkor még Nelson néven, a híres szerzőpárossal ekkor írta meg közösen első nagy sikerét a There goes my baby-t. A dal sikerességéhez nem csak a szerző járult hozzá, hanem Nelson forradalmi hangszerelési ötletei. Egyrészt az énekstílus sokkal érzelmesebbé, lágyabbá vált, másrészt megjelentek a dalban, a háttérben halványan duruzsoló vonósok. Az elkövetkezendő időszakban Ben E King, vagy akkor még Nelson, vezető énekesévé lépett elő a Drifters-nek és az akkori legnagyobb slágerek, az Ő szólóival hallhatók. Dance with me, Save the last dance for me és az I count the tears többek közt.

1960-ban Nelson kérte a menedzsert, hogy fizessen többet a fiúknak és neki is, ugyanis méltatlanul alulfizetettek voltak a rengeteg munka, koncertezés, lemez bevételek ellenére. Heti száz dollárt kaptak fejenként 6 nap koncert után. Treadwell visszautasította őket. Nelson-t a menedzser ellehetetlenítette és kilépett a csoportból, szóló karrierbe kezdett. A Drifters-szel mindössze 13 dalt rögzített pályafutása alatt, melyekben vezető énekesként közreműködött. Később a televíziós fellépéseken, mikor már nem volt tag, Charlie Thomas, Ben E King hangját felhasználva csak tátogott ezekben a dalokban a színpadon. 1960 májusában távozott.

ben e king spanish harlem 452224Ben E King leszerződött az Atlantic leányvállalatához az Atco kiadóhoz, ahol 1961-ben adta ki első szóló lemezét, melyről a címadó dal, a Spanish Harlem azonnal a listák elejére került. Ezen szerződés aláírása után változtatta nevét Nelson-ról Ben E King-re. Mielőtt az album megjelent volna több kislemezt is megjelentetett már 1960-ban. Ezek közül kiemelkedett sikeresség tekintetében az 1960. október 27-én megjelent Stand by me. A dalt King ötlete alapján írták Leiber és Stoller. Az ötletet egy spirituális műből merítették, mely Lord stand by me című egyházi gospel volt. A dal sikerességére mi sem jellemzőbb, minthogy a következő ötven évben kb. 400 verziója, feldolgozása született. Az Egyesült Államok Zenekiadók Szövetsége, az RIAA a húszadik század legfontosabb dalai közé sorolta. A Rolling Stone magazin minden idők legjobb dalai között, a 122. helyen rangsorolja. A szerzőit 2012 márciusában beválasztották a Dalszerzők Halhatatlanjai közé. A megjelenését követően vezette a soul dalok listáját, a Billboardon pedig a 4. helyig jutott. Viszont a későbbi években a feldolgozásai is olykor listavezető helyre kerültek.

A kislemez siker után adták ki 1961 márciusában a nagylemezt, a Spanish Harlem-et mely inkább nevezhető pop lemeznek, mintsem soul-nak. 12 dalt tartalmazott az album, melynek stílusa az akkor nagyon népszerű Sammy Davis jr előadásmódjára hasonlított. A lemez producerei voltak, a kor két nagy tekintélyű szerzője, Jerry Leiber és Mike Stoller. Ben E King egyetlen dalt írt rá, a Love me love me-t, a címadó dal pedig Jerry Leiber és Phil Spector szerzeménye volt. Mint írtam nem nevezhető soul albumnak, viszont a hangzáskép kiegészítéseként megjelent háttér vonós és ütőhangszeres hangzás újdonságnak számított abban az időben. Ezek a hangszerelési újítások később a soul, illetve a modern soul zene alapjaivá váltak.

ben e king dont play that song1962-ben két nagylemezzel jelentkezett, a Ben E King sings for soulful lovers és a Don't play that song-al. Az elsőn újra kiadták a Stand by me-t, mely természetesen az album, húzó dala lett. Mindkét munka jól szerepelt, de nem döngették a slágerlisták csúcsait. 2-3 dal a Billboard Top100-as listájára került róluk, volt olyan hét amikor a Don't play that song vezette a soul dalok sorát. Ben E King nem lett a Copacabana és Las Vegas sztárja, mint híres kortársai, Lour Rawls, vagy Sam Cooke, de rádióadók szívesen repertoárjukra tűzték dalait.

1964-ben jelent meg a Seven letters és a Young boy blues nagylemeze. Koránt sem voltak olyan sikeresek, mint a Spanish Harlem, és megközelítően sem volt olyan ütős dal rajtuk, mint a Stand by me, de ettől függetlenül jóra sikerültek. A Seven letters értékelték úgy később a kritikusok, hogy összességében a 60-években kiadott legjobb Ben E King album volt. A Jamaica című dalt, King Jamaikába tett turnéja ihlette és ott is nagy siker lett később. Azon turné volt az, mely a szigetországban népszerűvé tette a soul zenét. A későbbi helyi sztárok, mint Bob Marley nagyon sok zenei ihletést kaptak Ben E King előadásmódjától akkoriban és elmondása alapján, alapot adott és jelentősen befolyásolta a későbbi sikereit. A Seven letters címadó dal, a 11. lett a soul zenei játszási listákon. 1967-ben jelentette meg abban az évtizedben az utolsó nagylemezét, a What is soul-t. Az album két év munkáját tartalmazta ugyan, de nem tudta felvenni a versenyt azokkal, akiknek irányt mutatott és inspirált a 60-as évek eleji dalaival. Abban az évben a Motown sztárok és a memphisi Stax kiadó sztárjai zenei újításaikkal, fejlődésükkel lekörözték. A What is soul album dalai, a kiadás évében stílusukat tekintve old school-nak számítottak, melyre nem volt annyira vevő a közönség az újdonságok tengerében, de utólag hallgatva kiváló munkának tűnik.

Csendes évek következtek, 1969-ben, közel 10 év után elhagyta akkori kiadóját az Atco-t, mely az Atlantic leányvállalata volt. Csendesen, de nem haszontalanul teltek a 60-as évek Ben E King számára. Jerry Wexlerrel, Phil Spectorral, Burt Bacharach-val és sok ma már szimbolikusnak számító figurával munkálkodott együtt. Többek közt duettet énekelt Dee Dee Sharp-val is. 1970-ben hosszú évek kihagyása után új albummal jelentkezett, de sem szakmai, sem kereskedelmi siker nem koronázta igyekezetét.

1970-ban és azt követő évben egy-egy nagylemezt adott ki Rough eyes és a The beginning of it all. Larry Maxwell kiadójánál a Maxwell Records-nál adták ki ezeket. Semmi különös. Bob Dylan, Lennon-McCartney, Elton John és Van Morrison dalai többek közt néhány Ben E King szerzeménnyel. Hát, mit írjak. Nem ezektől a lemezeitől szeretjük, viszont érdekes munkák. Ezekben az években valószínűsítem, hogy a Drifters fiúkkal eltöltött év és az az után következő néhány korszakalkotó dalának sikereinek felelevenítéséből élt és koncertezett más sztárokhoz csatlakozva.

bene.king supernatural(4)1975-ig csak haknikból és koncertezésből élt, míg nem véletlenül újra összefutott az Atlantic alapító-igazgatójával, akivel megbeszélték, hogy a diszkó korszak kereskedelmi lehetőségeit ki kellene használni és megállapodtak, hogy készít néhány uptempos dalt. Ekkor született meg a Supernatural thing album. A dal néhány héten belül a megjelenése után a pop listák első felébe került, ami nagyon nagy szó volt akkoriban. Hihetetlen, de csak a legnagyobb sztárok, talentumok képesek erre. Tíz év után visszatért a mainstreambe, a könnyűzene elmúlt ötven évének talán legtelítettebb pop zenei piacára, sikerrel. A dalok jelentős részét, illetve mondhatnám, hogy a lemez legnépszerűbb produkcióit Gwen Ghutrie írta neki, többek közt a címadó dalt is. A lemez által újra bekerült a rádiók játszási listájára és ezzel az Egyesült Államok „zenei vérkeringésének" fontos tényezője lett. Szinte egyenes következett, hogy a leg sikeresebb diszkó kiadó, a Philadelphia Records alkotói is felfigyeltek rá.

1976-ban az I had a love album alkotó gárdája philly soul érdekeltéget mutatott, a dalokat Joseph Tarsia, Sigma Sound Studiojában rögzítették. Az album producere a Baker Harris Young trio volt. Nem volt kérdés a sikerek folytatása, mely nem merült ki a címadó dalban. A We got love is jól szerepelt és erre is került feldolgozás, a The Main Ingredient 1973-as nagy slágere, az Everybody plays the fool képében. Bár ha nem hasonlítjuk össze a szöveget és nem olvassuk el a dalszerzők azonosságát, akkor nehezen jöhetünk rá, hogy ez a dal ugyanaz.

1977-ben az Average White Band-el készített egy nagylemezt Beny and Us címmel, majd 1978-ban a Let me live in Your live album volt a következő. Az Average White Band-del való találkozás egy szerencsés véletlennek volt köszönhető. A zenekar és King is Floridában, Miamiban nyaraltak és összefutottak egy szórakozóhelyen. Ekkor ott megállapodtak abban, hogy készítenek egy közös albumot, mely el is készült, mint tudjuk. A '78-as nagylemezének segítője, producere, és több dalának szerzője Lamont Dozier volt. Míg a 76-os album a philly soul nagyjai által készült, addig ez a lemez a Motown nagyágyúinak produkciója volt. A zenekar tagjai, az egykori Funk Brothers Motown házi zenekar muzsikusai voltak. Bár ide kell írnom, hogy a philly soul lány vokál, a Jones girls hangja hallatszódik a háttérben.

ben e. king   music trance   frontben e king31980-ban a Music trance, majd 1981-ben a Street tough nagylemezekkel jelentkezett, melyek utolsók voltak az Atlantic kiadóval való munkái között. Ben E King 1975-től folyamatosan meg tudott újulni és ennek újabb példája volt a a Music trance, mely kellemes funk diszkó stílusú dalokat tartalmazott. Ez a megújulási folyamat persze nem volt teljes egészében a véletlennek köszönhető, ugyanis, mint láthattuk az előző évek lemezein a soul zenei korszak legmeghatározóbb műhelyeinek vezető zenészeivel dolgozott. Az 1980-as nagylemezének az a Bert DeCoteaux volt a hangszerelő producere, aki Stevie Wonder Songbook albumának is a hangszerelője volt 1975-ben. Sőt, ezen a lemezem a korszak egyik legjobb funk formációja a Mass Production zenészei közreműködtek. A címadó dal 8. lett a soul zenei rádiók játszási listáján. A Street tough album mögé olyan figurák álltak, mint a Motown sztár Willie Hutch, vagy a The Fatback Band tag Gerry Thomas.

Talán e sorok elolvasása után kap önigazolást a Ben E King történetét leíró bekezdésem egyik mondata, mely szerint Ő volt az, aki a gyökereket adó rhythm and blues-ból a legnagyobb lépést tette a 60-as évek elején a soul, majd a modern soul zene felé, újításaival. A stílus nagyjai ezt mind tudták és Ben E King személye, mint egy etalon keringett azokban az években is, amikor esetleg a kulisszák mögé szorult. 1981-ben távozott az Atlantictól és újra csatlakozott a Drifters-hez, akikkel végig koncertezte a 80-as éveket. 1986-ban a Stand by me című mozifilm hatására a dala újra a listák elejére került negyed század elteltével. 1990-ben Bo Diddley-vel és a rap sztár Doug Lazy-vel sikerrel adták ki kislemezen az 1958-as, Book of love című dalának átdolgozását. Több népszerű zenészhez csatlakozva több mint 60 éve folyamatosan színpadon van. 1986-ban a Drifters tagjaként bekerült a Rock and Roll halhatatlanjai közé.

A 60-as évek óta a New Jersey-ben lévő Teaneck kisvárosban lakik és a Ben E King Alapítvány dolgai teszik ki mindennapjait, már ha nem áll színpadra. Ahmet Ertegün, az Atlantic Records alapító igazgatója azt nyilatkozta róla, hogy Ben E King a történelem egyik legnagyobb rock and roll és rhythm and blues énekese. Ha magunk nem is, neki elhihetjük.

 

Vissza