• 1
  • 2

Brick. Nem csak a 70-es évek második felének egyik legjobb jazz funk csoportja, hanem stílusújítók, és stílusteremtők is. A 70-es évek közepére olykor elslamposodó diszkó zenét sikeresen ötvözték a jazz-el, melynek nevet is adtak, sőt egy új fogalom született általuk, ez volt a dazz.

A Brick-et a 70-es évek elején, meg nem erősített források szerint 1972-ban alapították az atlantai Georgiában Jimmy „Lord" Brown szaxofonos fuvolás, Regi Hargis Hickman basszusgitáros, Ray Ransom ütőhangszeres és Eddie Irons dobos. Mire eljutottak az első kislemezük elkészítéséhez csatlakozott hozzájuk Donald Nevins második zongoristaként és Ambic Bridgefort jr, mint harmadik billentyűs hangszeres játékos. Az első kislemezüket, melyen a Music matic és a Good high dalaik voltak a Mainstream Record kiadásában nagyon kedvezően fogadta a közönség. Jimmy Brown kiváló és a zenekar arculatát jelentősen meghatározó fuvola játékát itt hallhatta először a nagyérdemű.

Felfigyeltek a csoportra a CBS vezetői és egy hosszú távú szerződést ajánlottak, melynek eredményeként a nagy kiadó leányvállalatához a Bang Records-hoz szerződtek. A következő kislemezük már itt jelent meg megfelelő promóciós segítséggel. A második kislemezen volt a Dazz, a harmadikon a That's what it's all about daluk.

A srácok valami teljesen újat csináltak a szakma és a közönség nem kis meglepetésére, de hatalmas tetszést kiváltva. A Dazz című daluk 4 egymást követő héten listavezető lett a soul játszási listákon, de a Billboard összesítetten is a csúcsok csúcsát jelentő 3. helyig jutott. A csoport szinte egy pillanat alatt országos hírű zenekarrá vált az Egyesült Államokban. A dal egy új stílust teremtett, melynek névadója is lett. A disco zenét vegyítették a jazz-el nagyon jó érzékkel. A dal címe is ebből a keverékből állt, vagyis a diszkó kezdőbetűje és a jazz utolsó betűinek összeolvasztásából származott és lett dazz. Nem volt kérdés, hogy a tehetséges fiúk, nagylemezek készítésének lehetőségét kapják a CBS-től.

brick goodhighAz 1976-ban megjelent nagylemezük a Good high volt. A cím hűen tükrözte a zenekar helyét a 76-os zenei palettán, vagyis „jó magasan". A kiváló diszkó jazz zenekar, akik végeredményben hihetetlen igényes funk kategóriába sorolandó zenét játszanak. A nagylemezük első és utolsó dalát, a soul keresztapja, James Brown írta. Ezek a Here we came és a That's what it's all about voltak. Mint ez utóbbi, úgy az előzőekben kislemezen megjelent összes daluk helyet kapott az lp-n. Az album fogadtatását borítékolni lehetett, ugyanis vezette a soul lemezek listáját, a Billboard összesítetten pedig a királyságnak számító 19. helyig jutott. Az egyszerű közhellyel élve, a csapból is a Dazz szólt.

brick1977-ben a saját nevüket viselő Brick nagylemezzel hozakodtak elő. Aki esetleg nem ismerte meg a nevüket, azokat célozták meg vele, sikerrel. Tovább fejlesztették a különös elegyű kiváló funk zenéjüket. Az első lemezük milliós fogyási számait ez az album sem múlta alul, sőt. Ez is vezette a soul lemezek listáját és előbb végzett a Billboard összesítetten, a 15. helyen. A lemezről az Ain't gonna hurt nobody volt a nagy sláger a Dusic mellett. Megint egy érdekes szó, de itt már nem stílusteremtésről volt szó, mint a Dazz esetében. Disco és music szavak összeolvasztásából született egy dal, Ray Ransom perkás, dobos szerzeménye.

1979-ben jelent meg a Stoneheart. Egy bő évnyi szünet után, mely a zenekar életében nem jelentett pihenést, egyszerűen a hirtelen megsokasodott koncert meghívás miatt nem tudtak stúdióba vonulni. A korabeli kritikák nem illették olyan jó jelzőkkel, mint az első két nagylemezüket, de ez ne tévessze meg a soul és funk zene rajongóit. Tény, hogy ez az album, amelynek minden dalát a tagok szerezték nem szerepelt olyan jól a mainstream listákon, de a soul zene gyűjtőinek kötelező darabja. Egy kiváló munka olyan dalokkal, mint a Magic woman című funk, vagy a To me című soul balladával. Az album a 25. a soul és 100. a Billboard lp listán. Nem olyan rossz az!

1980-ban adták ki a Waiting on You nagylemezt, melyen meglátszódik, hogy kicsit berezeltek a fiúk a Stoneheart eladási mutatóinak esésétől. Persze aki a Good High és Brick féle albumokkal olyan magasra teszik a lécet, utána már nyomasztó teher jön, ha nem az első sorban áll a lemez. A Stoneheart „sikertelensége" után ez látszódik a '80-as keltezésű lemezen. Összeszedték magukat és újra alkottak valami kimagaslót. Igen ám, de ezt nem tükrözte a 31 és a 179. hely az eladási listákon. Push push a nyitó dal után Get started, majd Sweet lips... Mondanám, hogy szubjektív megítélésem szerint a legjobb lemeze, de nem mondhatom, mert nem lenne igazságos, ha egyetlen albumukat kiemelném. Minden Brick album a maga nemében 10 pontosan kiváló, csak másként. A lemezt előjegyeztetném 1980 legjobb 10 funk nagylemeze közé. A fuvola játék a lemezen „agyonver"!

1981. Summerheat. A kétségbeesés és annak következményeinek megoldása a lemez. Mi soul funk rajongók hiába mondanánk, hogy felesleges para fiúk, hiszen a 80-as évek elejére már igencsak elgagyisodás útjára lépett a mainstream felhozatal. Az ezt megelőző két albumuk messze alulmaradt az első kettő eladási számainak. Szövetkeztek. A 70-es évek kiváló hangzásának két fenoménja segíti Őket. Nevezetesen: Ray Parker jr., aki az album producere, több dalának szerzője és Gene Page, aki a hangszerelési és hangmérnöki munkát vállalta el. Az eredmény, jelentős előrelépés az eladási statisztikákban. 13. a soul lemezek és 89. a Billboard összesítetten az album. Az album nagy slágerei a Sweat (til You get wet) és a Wide open nagyon jó helyeken voltak a rádiók játszási listáin.

1982 After 5 és 1988 az utolsó lemezük a Too tuff. Miért veszem egy kalap alá a két utolsó munkájukat, joggal kérdezheti bárki. Közhely, hogy 1982-től a dob és tapsgépek, valamint az elektronikus minimál hangszerelésű dalok veszik át a mainstreamben az irányítást. Egy ilyen kiváló hangszeres zenét játszó funk zenekarnak ebben a korban már semmi keresni valója nincs. Ezt ők akkor még nem tudták, nem láthatták és nem is érthették. Viszont próbálkoztak, de ezek már nem ők voltak. Nem tudtak megfelelni a következő évek zenei egyszerűségének, és készítettek két olyan albumot, melyeken ugyan volt jó dal, de összességében ez már nem az a Brick. Mindenképp ott a helyük a Brick lemezek között a polcon, de nem ezek lesznek a legkedvesebbek tőlük. A 88-as album után végképp elment a kedvük az egésztől és feloszlottak. Azt hiszem, mi mélységesen sajnáljuk.

 

Vissza