• 1
  • 2

btexpress nice1BT Express. A 70-es évek egyik legnépszerűbb funk csoportja, akik dalaikkal meghódították a diszkó klubok közönségét és a soul funk stílus rajongóit is. 12 kiváló zenész, akik egyetlen bombasikert és hét kiváló nagylemezből álló életművet hagytak maguk után az utókor számára. A csoportot 1972-ben, New York, Brooklyn városrészében szervezte zenekarrá Jeff Lane producer. Mint King Davis House Rockers zenéltek már a 60-as évek végétől és két kislemezt is sikerült kiadniuk The House Rockers néven. Miután nem kaptak szinte semmilyen promóciót ezek a kislemezek nem lettek különösebben sikeresek. 1972 második felében külön zenész csoportokra váltak és az egyik ága lett a későbbi BT Express, míg a másik a Brass Construction zenekar. Egyben viszont teljesen megegyeztek működésük alatt, mégpedig az általuk kialakított brooklyn-sound-nak, vagy brooklyn-funk nevezett stílust követték mindkét formációban.

A Bt Express 1972 és 1974 között több névváltoztatáson is keresztülesett. Valahogy nehezen találták meg az ismert végleges formátumot. Madison Street Express, Brooklyn Transit Express, majd Brooklyn Trucking Express és legvégül biztos, ami biztos alapon lerövidítve lett a formáció neve BT Express. A csoport négy zenész együtteséből fejlődött ki, akik Richard „MC Alvin" Thomson (1951) gitáros, William Francis Risbrook (1952) tenor szaxofonos, Louis Risbrook basszusgitáros és Carlos Nathaniel Wald (1953) alt szaxofonos voltak. Később csatlakozott hozzájuk Dennis Everett Rowe (1951) ütőhangszeres, Terrel Wood (1952) dobos, énekes és Barbara Joyce Thomas (1955) énekesnő.

b.t.express do itŐk heten voltak, akik a BT Express 1974-es megalakulásának az alap tagjaiként ismerhetők. A Jeff Lane producer segítségével összehozott csoport még abban az évben lemezszerződéshez jutott a Scepter Records-nál és megjelentették első nagylemezüket, a Do it ('TilYou're satisfied)-et. Az album szinte minden dalát a tagok írták, a hangszerelést Randy Muller, az utókeverési munkákat Tom Moulton végezte. Mint az utólag szinte mindenki tudja, aki kicsit is járta a funk zenében, hogy a címadó dal és a nagylemez is hatalmas siker lett röviddel a megjelenése után. Vezette a soul nagylemezek eladási listáját a több mint kétmilliós példányával, de a Billboard összesítetten is a 3. helyen végzett. A rádiók játszási listáján, és a soul kislemezek listáján első lett a címadó dal, de a legtöbb listán is, TOP10-es helyezést ért el. A címadó dalon kívül, a nyitó dal, az Express, - mely vezette a tánczenei játszási listákat- és That's what I want for your baby szerepelt még kiválóan, mely a 11. lett a játszási listákon.

1975-ben néhány hónappal a Do it nagy sikere után jelentkeztek a második nagylemezükkel, mely a Non stop címet kapta. Megerősítették azt a vonalat, mely a brooklyn-sound, vagy sok esetben a brooklyn-funk elnevezést kapta. Nem az a „kemény" zenei vonal volt, melyet James Brown képviselt a 70-es évek elején. Nem olyan volt, mint a Parliament Funkedelic p-funkja, mely minden részében csupa lüktetés, kompromisszumoktól mentes ritmus volt. Nem olyan volt, mint a Gap Band, vagy az Ohio Players játéka, akik szívesen ötvözték a kemény funk ritmusokat a soul zene lágyabb harmóniáival. A brooklyn-funk, melyet a BT Express képviselt a diszkó zene popularitását és dallamosságát ötvözte a funk ritmusaival. Ezáltal a táncos klubok és a dallamos ritmusos zenét szerető közönség kedvenceivé váltak a 70-es évek második felében. Ez a stílus ág volt, melynek zenei összetétele miatt a 80-as, 90-es években rendkívül nagy hatást gyakorolt a funk alapú táncolható zenék készítőire. A BT Express volt ennek a stílusnak az első mohikánja 1974-től és ezt erősítették az évente megjelenő munkáikkal. A 70-es évek közepén az Egyesült Államokban mainstream uralomra törő nagyzenekari diszkózenét Ők tették változatosabbá, miután erőteljesebb funk ritmusokat csempésztek, a fülbemászó dallamok mögé. A Do it nagy sikere után szinte felsorolhatatlan számú zenekar követte másolta napokkal, hetekkel később már a stílusukat a Crown Heights Affair-től a Skyy-ig. A második nagylemezük is vezette a soul nagylemezek listáját és a 19. lett a Billboard összesített eladási kimutatásában. A Peace pipe vezette a tánczenei játszási listákat, de a Give it what You got is csúcsközeli helyekre került. Az album egyetlen lassú dala, a Burt Bacharach és Hal David által írt Close to You a soul játszási listákon a 30. lett.

bt express 19761976-ban az Energy burn című nagylemezüket adták ki. Ezen album stúdió munkái előtt csatlakozott a csoporthoz Leslie Ming (1954) dobos és Michael Jones (1959) billentyűs. Jones, aki később miután áttért a muzulmán vallásra, szokás szerint nevet is változtatott és Kashif-ként vált híressé, és így ismerhetjük, a 80-as években. A lemez a kritikusok szerint a BT Express leg kiforrottabb és ezáltal a legjobb albuma volt. 3 dal is nagyon jól szerepelt róla a játszási listákon a megjelenését követő hetekben. A címadó mellett a Depend on Yourself és a Can not stop groovin' now, wanna do it some more. Azt is fontos megjegyeznem, hogy a Scepter Records, illetve annak leányvállalata a Roadshow kiadót a második album után otthagyták és ez a lemez már a Columbiánál került kiadásra. Talán azért fontos, mert egy sokkal nagyobb kiadó sokkal nagyobb promóciót tud egy munka mögé tenni. Bár ez nem von le semmit a dalok helyezéseinek értékéből. És még egy érdekesség, ha úgy tetszik. A lemez harmadik dala, a Gamble and Huff által komponált sláger, a Now that we found love, mely eredetileg 1973-as O'Jays dal volt, de igazán nagy sikerre a Third World vitte 1978-ban egy évvel később. Talán befolyásolta a BT Express megjelenés, hogy hozzányúltak egy évvel később.

b.t. express function at the junction1977. Function at the junction album. Talán a legfontosabb változás a megjelenése előtt, hogy az addigi dalokban meghatározó szerepet vállaló énekesnő, Barbara Joyce távozott a csoportból. A zenészek számát tekintve 12 van a lemezen feltüntetve. Louis Risbrook alapító basszusgitáros, itt már Jamal Rasool néven szerepel, azon okból kifolyólag, ami miatt Kashif is kapta az új nevét, mégpedig áttért a muzulmán hitre. Irving Spice és Randy Muller csatlakozott hegedűsként, de csak a stúdió munkák alatt. A lemez a 39. lett a soul nagylemezek listáján és 111. a Billboard összesítettben. Az sem segített a lemezen, hogy a Columbia néhány külső szerzőt is bevont a produkcióba. Talán a kevésbe sikeres szereplés oka lehetett a diszkó funk stílusban sokasodó előadók száma. Nem kifejezetten a brooklyn-sound másik zenekarára a Brass Construction-ra gondolok, akik szintén beindultak, hanem a szokásos vezető csoportokra, mint az Earth Wind and Fire, Crown Heights Affair és a többiek.

b.t. express   1978   shout!1978. Shout! album. Sok változás a lemez megjelenése előtt és után is. Jeff Lane dalszerző-producer nem nekik írt dalokat, hanem az időközben általa beindított Brass Construction-nak. Viszont a Shout! szinte minden dalát Billy Nichols gitáros szerezte, aki nem volt tagja a csoportnak, csak néhány lemezen stúdió zenészként játszott. Megjegyzem, hogy a csoport legnagyobb slágere a Do i is, az Ő szerzeménye volt. Ezen a lemezen dolgozott utoljára a csoporttal Kashif a billentyűs- énekes, a dalszerző Bill Nichols és a dobos Leslie Ming. Nem szerepelt rosszul a lemez az eladási listákon, ami a soul albumok helyezési sorrendjében a 16. helyet jelenti esetükben, de a zenekari tagok várakozását nem teljesítette. Ez után egy év szünet következett a lemezkészítésben.

b.t  express   19801980. BT Express 1980 nagylemez. Egy kicsit, mintha a címe is jelezte volna, hogy a 70-es évek zenekari sikereit meghatározó alkotó gárdából, több fontos személy is hiányzik, ami által változott a hangzás. Ez tűnhetett volna úgy is, hogy csökkent a színvonal, de nem. Bár a lemez eladási mutatói még gyengébbek voltak, mint az előzőnél, de mégis a korszakot utólag meghatározó dalok kerültek a lemezre. A Does it feel good to You, vagy a Give up the funk (Let's dance), a mai napig a funk zenét szolgáltató táncos klubok egyik ünnepelt dala. Az hogy miért nem voltak jól a mutatók, az eladási számok? Mint az számtalan esetben leírtam, 1979 és 1980, a két legerősebb éve volt a tánczenét játszó, soul, funk és diszkó zenekarok felhozatalát tekintve. A későbbi évtizedek bármelyik zenésze a fél karját adta volna, ha akkor a TOP100-ba tudhatta volna magát. Persze, akkor és ott, abban a pillanatban csak a jelen számított és nem láthatták mi következik be a 90-as 2000-es évek mainstream felhozatalában. Ebből adódóan nem lehettek túl boldogok a soul nagylemezek listáján elfoglalt 29. legjobb helyezésükkel. A lemez producere nem Jeff Lane volt már, mint az összes többi előzőn, hanem a Mighty M production, akik többek közt Evelyn Champagne King nagy sikereit is igazgatták.

1982-ben újabb egy év szünet után jelentette meg a csoport az utolsó nagylemezét, a Keep it up-ot. Ez már nem a Columbiánál készült, miután nem hosszabbították meg szerződésüket, hanem a kezdeti sikereik kiadójánál, a Roadshow-nál. A lemez mindössze a 49. helyig jutott a soul albumok értékesítési listáján. A z összes dalt a zenekari tagok írták egy kivételével, mely az utolsó Brenda és Michael Sutton szerzemény volt, a Let Yourself to go. Az album után feloszlatták zenekarukat de voltak alkalmak a későbbi években, amikor újra összeálltak egy-egy koncert, fellépés erejéig. Szinte mindannyian stúdió zenészként folytatták karrierjüket a 80-as 90-es években. A legnagyobb sikereket, a feloszlásuk után, a legfiatalabb Kashif érte el, mint dalszerző, producer, énekes. Bill Nichols főként rap sztárokkal dolgozott együtt, de csak, mint fontos háttérember, hasonlóan, a BT Express-nél eltöltött időszakához.

 

Vissza