• 1
  • 2

Az ötvenes évek végén megalakult együttesnek több mint 10 évet kellett várnia, hogy a slágerlisták elejére kerüljön, mely először 1971-ben a Have you seen her-el sikerült nekik. A 70-es évek elejétől, 10 éven keresztül az amerikai soul zene, azon belül is a chicago soul stílus meghatározó zenekaraként kell, hogy említsük őket.

A Have you seen her sikere mellett, olyan soul zenei alapművek, mint az Oh girl, vagy a (for God's sake ) Give more power for the people köthetők hozzájuk. Minden daluk fő jellemzője volt Eugene Record lágy tenorja és falsettoja. Gyakorlatilag a zenekar minden nagy sikerét Eugene Record írta, olykor Barbara Acklin dalszerző társával kiegészülve. Hogyan indult a Chi Lites?

Eugene Record, Marshall Thompson és Clarence Johnson az 50-es évek végén létrehoztak egy doo wop együttest a Chanteurs. A megalakulásuk évében, 1959-ben kiadtak egy kislemezt a Renee Records gondozásában. Nem sokkal ezután Creadel „Red" Jones és Marshall Thompson akik a Desideros együttesben énekeltek megalakították a Hi Lites együttest.

A következő években a Hi Lites megjelentetett néhány kislemezt, de különösebb kereskedelmi siker nem koronázta munkájukat. 1964-ben gondoltak egyet és megváltoztatták a nevüket Marshall and the Chi Lites-ra. A „C" betű bekerült a zenekar nevébe, mintegy tiszteletük jeléül, amit szülővárosuk Chicago iránt éreztek, annak kezdőbetűjét átvéve. Még ez év végén Clarence Johnson elhagyta a csapatot és ezzel egy időben egyszerűsített névvel, mint Chi Lites adnak ki újabb kislemezt.

A zenekar frontemberi szerepét a következő évek folyamán fokozatosan veszi át Record, aki egyre több dalt ír a csapatnak és a 60-as évek vége felé producere is lesz. 1968 fordulópont a zenekar életében, aláírnak a Brunswick Record-hoz és megjelentetik első országos sikerű dalukat a Give it away-t, mely 69-es nagylemezük címadó dala is lett. Az első lemezkészítési lehetőségükkel biztosra akartak menni, megalapozva ezzel a továbbiakat. Ezért két, Motownos – akkor már híres- szerző páros dala is rákerült a lemezre Records szerzeményei mellett. Az egyik a Marvin Gaye klaszikus, I heard it through the grapevine (Norman Withfield, Barrett Strong), a másik a My whole world ended (Johnny Bristol, Harvey Fuqua szerzeménye). A saját dalok írásában Eugene Record segítői Barbara Acklin és Carl Davis dalszerző producer, aki talán a leghatásosabb figuráőja volt a stílusnak, amit chicago soulnak neveztek. (Carl Davis-ről külön fejezetben is olvashat majd) A zenekar első albuma igen jól szerepelt, a soul lemez eladási listák 16. helyéig jutott. A második nagylemez, mely már csak Eugene Record szerzeményeit tartalmazta, az I like Your lovin. A nagylemezek listáján nem szerepelt olyan jól, de róla 4 dal is felkerült a játszási listákra. Tehát összességében kiválóan értékelhető. A címadó dal szerepelt a legjobban, mely a 11. lett.

A harmadik nagylemeze a zenekarnak, a For God's sake, Give more power to the people. A soul zene kritikusai szerint a valaha megjelent legjobb soul lemezek egyike. 1971-ben adták ki, és kicsit karcosabb hangot ütött meg néhány dalával, elrugaszkodva a lágy chicago soul hangzástól. Úgy gondolták, hogy nem maradhatnak ki abból a társadalomformáló művészi vonalból, melyet még évekkel azelőtt (1964-ben) a chicagoi Curtis Mayfield indított el. Nem maradhatnak ki a Sly and the Family Stone által képviselt erősebb zenei kifejezőképességből. Ők így harcoltak az afro-amerikaiakat sújtó társadalmi egyenlőtlenség és a szegregáció ellen. A keményebb hangvételű szerzemények, szövegüket, mint dallamvilágukat tekintve ugyanúgy megtalálhatók a lemezen, mint az alapműveknek számító soul zenei balladák, köztük a Have You seen Her. A lemez 3. lett a soul lemezek eladási listáján, de ami ettől is sokkal erősebb, hogy a Billboard összesített listáján, a 12 lett.

1972. Lonely man. Eugene Record egyszerűen nem tud hibázni, már ami a dalszerzési képességeit illeti. Abszolút kötelező darabja egy soul zenei gyűjteménynek, rajta a már-már ikonikusnak számító Oh girl-el. A lemez minden dalát Record írta egy kivétellel. Marvin Gaye Inner city Blues-a utolsóként rákerült az albumra. Micsoda teljesítmény! a Billboard összesített listáján, az 5. helyig jutott. 1973-ban ezen sikeren felbuzdulva 2 nagylemezük került a boltokba. A teljesen piros borítójú nevüket viselő album és a Letter to myself. A „piros igazán kiváló munka, mely a Homely girl-el indul. Ékes bizonyítéka a teljes lemez, illetve annak dalai, Record szerzői nagyságának, lírai előadásmódjának. A levél magamnak már kicsit fáradtnak tűnik. Ezzel a lemezzel várni kellett volna még mondják róla utólag a kritikusok. Aki szereti a Chi Lites harmóniákat nem fog csalódni benne. Ezen két lemez eladási mutatói viszont jelentősen elmaradtak az előzőekétől. Azon túl, hogy mindkettő nagyon jól szerepelt a soul lemezek között, csak 89, illetve 50. a Billboardon. Persze erről a top 100-on belüli helyzetről érdemes tudni, hogy bármelyik mai sztár minimum a fél karját oda adná ezért a helyezésért most.

1973-ban Creadel „Red" Jones elhagyja a csoportot és helyébe Stanley Anderson lép, akit néhány hónap után Willie Kensey vált. Ezután jelenik meg a Toby, majd a Half a love Lp 1974-ben. Ez a két utolsó lemez, mely a Brunswick gondozásában jelent meg. Semmi nem hallható vissza a zenei anyagból, Record zsenialitását igazolandó, hogy milyen rossz körülmények uralkodtak a kiadónál. Miért is érdekelte volna. A Brunswick nem tudta felvenni a harcot, a slampos diszkózenét piacra ömlesztő vállalatokkal és csődbe ment. Az Egyesült Államokban 1975 volt az az év, amikor a korszakalkotó stúdiók, kiadók néhánya bezárásra kényszerült. A Chi Lites előző lemezeinél megjegyeztem, hogy a nagylemezek eladási listáján milyen helyezést ért el, viszont elfelejtettem megemlíteni, hogy minden albumról, minimum 2-3 dal a rádió játszási listák top10-be került. A Chi Lites-ot, ha össze kellene foglalni, pontosabban a zenekar Brunswick-es korszakát, a 70-es évek első felében mindenképp a legjobb 10 soul zenekar között kell említenünk. Ezt a tényt a számok igazolják, nem a soul zenei fanatizmus.

A sikereses dalok megjelenése után nem sokkal az utoljára csatlakozott Kensey is kilép az együttesből, akit Doc Roberson vált. A 70-es évek közepére a kiadójuk, a Brunswick nehéz pénzügyi problémákkal állt szemben, ami akadályozza Record-ék további munkáját, lemez kiadásaikat is. Eugene Record-ot frusztrálja ez a helyzet, melyet tetéz a zenekaron belüli állandó tagcserék problémája és átmenetileg elhagyta a Chi Lites-ot, szóló karriert kezd. Record távozása után csatlakozik a zenekarhoz David Scott és Danny Johnson (akit 1977-ben Vandy Hampton váltott), de Eugene nélkül egyik kiadott kislemezükkel sem értek el találatot a slágerlistákon, melyet már a Brunswick becsődölése után a Mercury Records gondozásában jelentettek meg. 1976 happy being lonely és 77-ben a Fantastic Chi Lites. Kiváló albumok voltak a maguk nemében, de sikerességük elmaradt a Brunswick és Record nevével jelzett időszaktól. Ezen az sem segített, hogy Bobby Eli-ék és Richar Rome mellett Stevie Wonder is szerepet vállalt a vokálban. Hiába a Chi Lites neve erős mágnesnek bizonyult ez eltelt évek sikeressége után, de az Eugene Record nélkül mit sem ért. Record közben 3 kiváló lemezt készített, de azok eladásai sem közelítették meg a többiek nélkül az előző időszak sikereit. 1980-ben újra kezdték, közösen.

1980-ban újra megújították a Chi Lites-ot, és Eugene Record újra dolgozni kezdett velük saját kiadója címkéje alatt a Chi Sound-al. Az új felállás első kislemeze nem ütött be a listákra, de a második a Hot on a thing ( called love) már a 15. helyig jutott. A Heavenly body lp-vel kezdték az új korszakot, majd a Me and You album 1981-ben. A Soul train tv sorozatban Don Cornelius úgy mutatta be a csapatot, mint a nagy visszatérők. Carld Davis és Eugene Record együtt írták és találták ki a dalokat, már-már a régi sikereket idézték. Mindkét lemezre rátettek előző sikereikből egyet-egyet. 1980-as hangzásra picit át hangszerelték a Have You seen Her-t és az Oh girl balladákat. Igazán nagy változást az jelentett, hogy a nagy sikereikre jellemző melankolikus hangzást csökkentették, gyorsabb tempójú dalokra irányába helyezték a hangsúlyt. A nagy sláger tőlük akkoriban a Hot on a thing lett.

1983-ban adták ki a zenekar utolsó, jelentősebb sikerét a Bottom's up lp-t. Majd 1984-ben az utolsó stúdió albumot, Steppin out címmel. A 80-as évek további részében az együttes nem adott ki stúdiólemezt, régi sikereikből tartották fel magukat, azokat előadva koncerteztek a világban. A 90-es évektől napjainkig megjelent néhány koncert albumuk, de azokat csak a nagyon fanatikus Chi Lites rajongók vették, ugyanis a régi tagokat 1-2 koncert erejéig nagyon nehéz volt újra összehozni. Időközben Creadel Jones nyugdíjba vonult. 1990-ben Eugene újra –átmenetileg- elhagyta a csoportot és szóló karrierjét folytatta. Anthony Watson váltotta. Gyakorlatilag itt ér véget a Chi Lites story. A 90-es években, sőt a 2000-es évek elején is olykor összeálltak, hogy szerető közönségüket megörvendeztessék a 70-es években készített soul alapműveikkel. A Chi Lites pályafutása során 15 nagylemezt jelentetett meg és több tucat kislemezt. Eugene Record története külön fejezetben is olvasható.

 

Vissza