• 1
  • 2

lourawlsHogyha hallottad valaha Lou Rawls-t énekelni, akkor mindent hallottál már! Korai gospelből származtatott R&B, majd jazz-blues, később soul, majd pop énekes. Rawls mestere volt az afro-amerikai vokál dalok előadásának. Mesterien követte le a divat hullámokat 4 oktávnyi terjedelmű hangjával. Klasszikus elegancia jellemezte előadásmódját, gyakorlatilag Sam Cooke és Nat King Cole hangja közötti rést hidalta át. Pályafutása elején jazz sztenderdeket és sanzonokat kezdett énekelni, majd a 60-as évek közepétől, ahogy telt az idő lassacskán soul énekessé vált. Szegény családba született, ennek ellenére az egész életét a kimért úriemberi elegancia jellemezte, mintha nemes lett volna ősei okán. Tehetsége ellenére mindig szerény volt és élete folyamán a milliós bevételei jelentős részét önzetlenül a rászorulóknak jutatta. Élete aktív szakaszában a folyamatos koncertezések mellett hatékony karitatív munkát végzett.

Lou Rawls 1933. december 1-én született és a nagymamája nevelte fel Chicago-ban, ahol 7 évesen már a helyi baptista egyház kórusában énekelt. 1950-ben 17 éves korában jegyzik az első felvételeit.

Sam Cooke iskolatársaként egy énekkarban énekeltek, ahol 1951-ben Cooke-ot váltotta a Holly Wonders iskolai kórusban. Tinédzser korában kedvenc időtöltése volt a Regal színház előadásainak látogatása, ahol színészként is közreműködött alkalomadtán. Lou Rawls-t 1953-54 idején már, mint elismert gospel énekest jegyezték Chicago környékén. 1954-ban csatlakozott a Pilgrim Travelers zenekarhoz, ahonnan katonai szolgálatra vonul. A seregben, mint ejtőernyős szolgált.

1958-ban tért vissza a Pilgrim Travelers-hez, Sam Cooke bandájához. Az ötvenes évek végén egy turné alkalmával autóbalesetet szenvedtek, ahol Cooke könnyebben sérült, az utasuk meghalt. Lou Rawls is meghalt a mentőben, a kórházba szállítás közben, sikerrel újra élesztették, majd közel 6 napig kómában feküdt. Elveszítette teljes memóriáját, mely kb. 3 hónap után tért vissza. Ezek után 1 év pihenőre kényszerült, míg teljesen fel nem épült.

A felépülést követően Lou Rawls csak a színpadot kereste, mindegy volt neki bármilyen kis poros kávéházban, csak felléphessen, énekeljen. Ekkor jött a „szokásos” csoda. Egy kávéházban „dalolgatott”, amikor meghallotta az előadását Nick Venet a Capitol lemeztársaság producere, aki azonnal felénekeltetett vele egy dalt, majd miután lenyűgözte a felvétel, azonnal lemezszerződést ajánlott neki. Nem sokkal később megjelent Lou Rawls debütáló albuma 1962-ben,a Stormy Monday. Akkor sikeres évet tudhatott maga mögött, hiszen kereskedelmileg kiváló volt az első albuma, és vokálozott Sam Cooke nagysikerű Bring it on home to me című slágerében is. Ebben az évben Lou jazz albuma, melyet a zongorista Les McCann Trió-val készített, indította el a világkarrier felé. Ennek ellenére sem ő, sem a Capitol nem volt teljesen elégedett, úgy gondolták, ebben a kapcsolatban sokkal több kell, hogy legyen, amit nem aknáztak ki. Átgondolták és a stílust váltottak. Úgy gondolták, hogy Lou-nak a kornak megfelelő populárisabb dalokat kell énekelni.

Lou Rawls a 60-as évek közepén kialakította saját stílusát, melyet kis túlzással a rap ősének is tekinthetünk, mely arról szólt, hogy a dalok elején és a végén, valamint olykor az instrumentális részeknél kis monológokat mondott. Az előadott monológok tartalma szociális jellegű volt, figyelemfelkeltő, vitaindító. Az első ilyen „monológos” albuma az 1966-os Live!.

lou rawls too muchEkkor még főként jazz és blues dalokat énekelt, többek közt a rendkívül népszerű Tobacco road egy változatát is kiadták kis és nagylemezen is. A 60-as években készültek az említetteken kívül a Black and Blue (1963), Lou Rawls and strings (1965), Nobody but Lou (1965) Carryn’ on! (1966) Too much! Merry Chhristmass Ho!Ho!Ho!, That’s Lou(1967) Feelin’ good, You’re good for me, Come on in Mister Blues (1968) The way it was, the way it is, Gee Baby, AintI good to You (1969) nagylemezei és néhány live album, többek közt a Ramsey Lewis Trio-val közös koncertjéről is.

Az albumok felsorolásából kihagytam egy albumot, melytől stílus váltás következett be Lou előadásában. 1966-ban megjelentette első R&B, pontosabban soul zenei stílusú albumát, felismerve az új változásokat. Az album címe a Soulin’ nevet kapta. Ez utáni lemezein ez a stílus hallható.

Ezen a lemezen volt élete első igazán nagy slágere a Love is hurtin’ , mely dal majdnem bekerült a Billboard TOP10-be az album listán, viszont az R&B nagylemezek listáján első helyére küzdette fel magát.

1967-ben a Dead end street dala került az R&B listák elejére, és ebben az évben megkapta az első Grammy díját, a legjobb R&B énekes kategóriában. A 60-as években évente –mint a felsorolásból kitűnik- minimum egy nagylemezzel jelentkezett, de nem volt ritka a kettő, vagy ha élő koncert felvételét rögzítették, akkor a három nagylemez sem.

lou rawls natural man 01A 60-as évek végére Rawls az egyik legkeresettebb énekes lett, a varieték és Las Vegas sztárja. 1970-ben szakított a Capitol-lal és átszerződött az MGM kiadóhoz, ahol elkészítette élete egyik legnagyobb slágerét a Natural man-t 1971-ben. A dalért megkapta a második Grammy díját. 1972-ban Man of value, majd a Silk and soul lemezei jelentek meg. A 70-es évek blaxploitation típusú film láz Őt sem kerülte el, két soundtrack albuma is megjelent. Az egyik a Melvin Van Peebles with host Lou Rawls Sailing with soul, a másik a The soul of Nigger Charley, 1973-ban.

1975-ban a Bell Records-hoz szerződött, ahol felvették Daryl Hall és John Oates által írt She’s gone című dalt, mely nagylemezének címadó dala is lett. A mai napig tudjuk, hogy a dal kitűnő volt, viszont a Rawls által előadott verzió meg sem közelítette a Tavares-ét. 1975 végén kiadta a Naturally albumát, mely különösebb sikert nem ért el. Egyértelmű volt, hogy Rawls nem érezte túl jól magát. Ekkor jött a nagyközönség számára érzékelhetően legkedvezőbb változás. Találkozott Kenny Gamble és Leon Huff producer dalszerző párossal, akik a Phildalphia Records-hoz szerződtették. Lou Rawls magára talált, de még mennyire. A philly soul világa volt igazán az ő világa, elkezdett szárnyalni.

1976-ot írtak és kiadták az All things in time albumot. Élete legsikeresebb (platina) albuma lett. Ezen az albumon van az a sláger, melyet az is ismer feltételezéseim szerint, aki soha nem tudta, hogy ki az a Lou Rawls. A dal, a You’ll never find a another love like mine, a szenzációs Gamble-Huff páros szerzeménye. A lemez vezette a soul lemezek eladási listáját a Billboard összesítetten a 7. lett és összesen négy dal is felkerült róla a rádiók játszási listájára. A Groovy people és a From now on is ezen lemezen található, melynek minden dala telitalálat.

Nem csoda, hogy a következő nagylemezének címe: When you hear Lou, You’ve heard it all. Vagyis, ha hallottad Lou-t, akkor mindent hallottál. Azt hiszem nincs benne semmi visszataszító nagyképűség, ha valaki hallotta Lou-t énekelni. Ezt egy olyan tényként kell elfogadnunk, mint amikor James Brown elnevezte magát a soul zene keresztapjának és senki nem kérdőjelezte meg annak hitelességét. Az album minden dala hibátlan és nehéz egyet kiemelni, de talán a Lady love-ot megemlítem róla.

Az 1977-es albumért, az Unmistakably-ért, vagy inkább valószínűsítem, hogy a tehetségéért kapta Rawls a harmadik Grammy díját. Közhelyszerűen írom, hogy a lemez minden dala 10 pontos kiváló munka köszönhetően főként hangjának, előadásmódjának és persze a philadelphia professzionális csapatnak. A See You when I gitt here-el indul a lemez. A Grammy díj és a lemezen található dalok függvényében teljesen érthetetlen, hogy a Billboardon csak a 41. helyig jutott.

1978-ban csak egy élő koncertjének legjobb pillanatait adták ki lemezen, és itt megjegyezhetem, hogy 70-es évek végéig talán a legsikeresebb philly soul előadó énekes lett. 1979-ben a Let me be good to you dala volt az utolsó nagy slágerlisták elejét ostromló sikere, mely következő nagylemezének címadó dala is egyben. Ebben az évben, a jelentős bevételeiből 2 millió dollárt adományozott a United Negro College Fund alapítványnak, mely a színes bőrű hátrányos gyermekeknek biztosít ösztöndíjat felsőfokú tanulmányaik sikeres elvégzéséhez.

Sit down and talk me a következő albuma 79 végén, melyről talán az Ain’t that loving You (for more reasons than one) dala vitte a legtöbbre a rádiók játszási listáin. Jellemzően minimum 4 dala is ezen játszási listák legjobbjai közé kerültek. Ebben az időben egy másik kiemelkedő élő produkcióját is kiadták bakeliten, melyet az Edmonton szimfonikus zenekarral készítettek.

1980-ban jelent meg a két utolsó philly soul-os albuma, a Shades of Blue és egy koncert felvétel, melyen a kiadó nagy sztárjaival közös fellépésüket rögzítették többek közt Billy Paul, Harold Melvin and the blue Notes és a Three Degrees közreműködésével.

1982-ben kiadót és háttércsapatot váltott. 6 éves kiváló együttműködés ért véget a Gamble and Huff géniusz duó által irányított philadelphiai társulattal. A folytatás sem volt feltétlenül alább való, viszont ez volt az év, amikor a könnyűzene az ismert jelentős átalakuláson esett keresztül. Ezt Lou nagyon jól látta és jól tükrözte a lemez címadó dala is a Now is the time. Itt volt az ideje a váltásnak. Az album producerei a 80-as 90-es évek Gamble and Huff-ja, vagyis James Mtume és Reggie Lucas. Persze nem teljesen szakadt el régi barátaitól, ugyanis Thom Bell több dalát is felénekelte, de itt már olyan segítői voltak a háttér vokálban, mint Luther Vandross, Barbara Ingram, a zenészek között Marcus Miller, Bob Babbitt és persze néhány phillys kolléga, mint Bobby Eli, vagy Larry Washington.

A 80-as évek Rawls számára nyugodtabb éveknek bizonyultak, járta a világot jól „bejáratott” előadóművész módján. Kedvenc fellépési helyszínei a katonai bázisok voltak, talán katona múltja okán. 1982 és 1986 között az Epic Records-hoz szerződött, de kereskedelmileg nem voltak túl jövedelmező évek. When the night comes 1983-ban és Close company 1984-ben, Love all Your blues away 1986-ben voltak a nagylemezei.

lou 1Rawls 1987-ben újra találkozott a Gamble Huff párossal és elkészítették utolsó közös R&B listás dalukat az I wish you belonged to me című dalt, mely a Reunion albumon volt található. 1988-ban Al Jerrauval készítette el a Soul man lp-t, majd 1989-ben a Blue Note-al készített néhány felvételt köztük a Grammy díjra jelölt At last-ot. A 90-es évek elején néhány karácsonyi albummal örvendeztette meg rajongóit, és néhány albummal később, melyek kiválóak voltak ugyan, de a maintsream már nem fogadta be ezeket. 1993-ban Portrait of the blues, 1994-ben a For you my love, 2011-ben I’m blessed ( mely első evangéliumi lemeze volt), 2002-ben Oh happy day, 2003-ban Rawls sing Sinatra. Mind-mind a Lou Rawls rajongók örömére egy percig sem hagyva kétséget Lou Rawls időtlen nagysága felől.

A 90-es évek közepétől Rawls visszatért a színpadra, mint színész, tv show-ban, filmekben vállalt fellépést és természetesen Las Vegas-ban, ahol rendkívül népszerű volt még mindig.

Lou Rawls egy rendkívül különleges és sikeres életutat járt be. 75 albumot készített és 3 Grammy díjat nyert. Pályája vége felé négy gyermeke és egy elhidegült felesége volt.

72 éves korában, 2006. január 06-án halt meg, két év szenvedés után rákban.

Vissza