• 1
  • 2

major harris Major Harris III. 1947. február 9-én született a Virginia állam Richmond városában. Egy nagyon sikeres muzsikus dinasztia tagja volt. Mondhatnánk, hogy könnyű volt Neki, hiszen örökölte a zenei tehetségét. Édesapja hivatásos gitárosként tartotta el családját, édesanyja pedig templomi kórusokat vezetett. Testvére Joseph B. Jefferson, a philly soul legjobb dalszerzői közé tartozott, többek közt a Detroit Spinners-nek írt dalokat ( Mighty love, Love don’t love nobody). Unokaöccse Norman Harris a kiváló gitáros, szerző producer, aki a Trammps társalapítója is volt egyben.

A korai éveiben, mint énekes több zenekarnak is a tagja volt, mint pl a Frankie Lymon and the Teenagers, The Jarmels, vagy a főként reggae muzsikát játszó Charmers-nek. Első slágerlistára került munkája a The Jarmels-el rögzített A little bit of soap című volt, melyben énekesként közreműködött.

A sok korai próbálkozás után karrierje akkor kezdett beindulni, mikor Randy Cain 1971-ben kilépett a Delfonics-ből és Major Harris beállt a helyére. A Delfonics megfelelő ugródeszkát jelentett szólókarrierje beindításához, 1974-ben kivált a zenekarból, hogy szóló karrierjét elindítsa. A Delfonics tagsága idején a Philadelphia Records által kiadott dalokban, a háttér vokálban is énekelt több száz dalban. Megalakította a rövid ideig működő saját csoportját, a Major Harris Boogie Blues Band-et, ahol Alison Hobbs, Phyllis Newman és Karen Dempsey voltak a társai és aláírt az Atlantic Records kiadóhoz.

Első önálló sikere az Each morning wake up volt, mely kislemezen jelent meg. Ezután készítette el azt a dalt, mely megalapozta a nemzetközi hírnevét és Barbara Ingram közreműködésével vették fel, a címe Love won’t let me wait. A dal a Billboard lista 5. helyéig kúszott. A dalt az MFSB gitárosa több tucat világsláger gyártója Bobby Eli írta Vinnie Barrett-el.

major harris my wayMajor Harris és az Őt támogató kiadó úgy érezte, hogy megérett első önálló nagylemezére és elkészítették a My way albumot 1974 végén, rajta az újabb nagy slágerrel a Loving you is mellow-al (Terry Collins és Bobby Eli szerzeménye). A lemez címe, illetve címadó dala Frank Sinatra My way feldolgozása volt (Paul Anka szerzemény). Az album nem az előtte sikeres Sinatra dal, philly soul átiratától volt jó, amit valószínűleg azért tettek rá, mert az eladások tekintetében biztosra akartak menni. Akkor mitől, kérdezhetné az, aki nem ismeri. A magyarázat teljesen egyszerű. A Sigma Sound stúdióban az MFSB zenekar és gyakorlatilag a Philadelphia Records teljes csapata készítette a dalokat. Unokatestvére Norman, ennek a csoportnak volt az egyik legfontosabb személye, mint dalszerző, producer, gitáros, hangszerelő és mindenes. Még szép, hogy az unokatesó első lemezéhez minden tőlük telhető támogatást megadtak. Mi volt a furcsa? Ismerve Major tehetségét és előtte a Delfonics-ban betöltött szerepét, furcsa volt,-de lehet csak nekem- hogy a kiadó két aktív tulajdonosa, Gamble és Huff nem vett részt a projektben, de engedték hogy az a lehető legjobb körülmények között megszülessen. A lemezről két dal a rádiók játszási listájának elején volt, az Each morning I wake up és az előzőleg listavezető Love won’t let me wait. A lemez 12. lett a soul albumok eladási listáján és 28. a Billboard összesítetten, mely adatok lehetővé teszik, hogy az lp-re rátegyük a kasszasiker címkét.

majorharris31976-ban jelent meg második albuma a Jealousy. Az album dalait a kor legnagyobb „philly-nek” dolgozó szerzői írták, akik nem igazán tudtak hibázni. Bobby Eli, Ron Baker, Vinnie Barrett és testvére, illetve unokatestvére, Joe és Norman. Az hogy az album csak a 33. lett a soul lemezek és 153. a Billboard összesített eladási listán, csak egy dolog miatt történhetett, mégpedig az elégséges promóciós támogatás hiánya. Ettől függetlenül a rádiók játszási listáin a címadó dalon kívül másik kettő is nagyon jól szerepelt, ezek az I get over love és az It’s got to be magic voltak. 1976-ban még egy nagylemezen szerepelt, az pedig a Blue Magic koncert lemeze volt, a Blue Magic Live Featuring Major Harris, Margie Joseph album volt, melynek felvételeit 1975-ben rögzítették. A korabeli kritikusok azt írták róla kicsit rosszindulatúan, hogy ezen a lemezen Norman megmutatta, hogy jobb előadóművész zenész, mint énekes. Ezt persze értékelhetjük úgy is, hogy legalább olyan jó zenész, mint énekes.

major harris how do you take your love 011978-ban a How do you take love albummal jelentkezett, mely lemez nem a philadelphiai haverok segítségével készült. Elhagyta az Atlantic Records-ot és átszerződött az RCA-hoz. Hirtelen azt hihetnénk, hogy „rosszabb” helyre került, de nem. A lemez szinte összes dalát az a Jerry Ragovoy írta, akit a 60-as években az east coast soul stílus legjobb dalszerzőjének tartottak. Én nem választottam szét a fejemben a keleti parti soul-t, bár a 60-as években lehetett ilyen külön stílus irány, viszont inkább urban, chicago, miami részekre bontva kifejezőbb a stílus jelölés. Tehát Ragovoy írta a dalok többségét és hangszerelte a lemezt. Ragovoy fedezte fel Janis Joplin-t, amikor még a Big Brother and the Holding Company-ban énekelt. Aztán több dalt írtak együtt. Ami számunkra a legfontosabb lehet, hogy Jerry Ragovoy magyar származású volt, talán Ragályi lehetett a nagyapja neve. Ami Major szempontjából a legfontosabb, hogy a lemez nem aratott túl nagy sikert annak ellenére, hogy semmit nem bízván a véletlenre egy 10 perces uptemposabb diszkó dallal indul, az I wanna dance with You-val. A dal 10 perces, de a 3 percesre sikeredett felvezetője-ami kiváló lett ugyan- de ellehetetlenítette annak lehetőségét, hogy akkor a táncos szórakozóhelyek befogadják. Egyébként főként lírai dalokból áll a lemez, melyen Luther Vandross hangja is hallható a háttérben. Ez után hosszabb szünet következett, majd 1983-ban egy 12 inches kislemezzel jelentkezett, rajta az All my life-al.

major 41984. I believe in love album, mely Angliában jelent meg és ott sikeres volt ugyan, de sem az Egyesült Államokba, sem a világ más részén nem kapott különösebb figyelmet. Ennek a lemeznek az elkészítésében az Ingram család tagjai nyújtottak neki segítséget főként Butch Ingram produceri segédletével. Annak ellenére, hogy a lemez nem döngette az eladási és játszási listákat nem rossz anyag. Tedd a polcra! Ez volt az utolsó szóló nagylemeze Major Harris-nek. A lemezt 10 évvel később az Egyesült Államokban is kiadták, mintha akkor készült „új anyag” lenne.

Később, a 90-es évek elején visszatért a Delfonics-ba és együtt turnézott a csoporttal a következő évtizedekben. 2006-ban részese a detroit-philly összeállításnak a Soulful tale of two cities-nek. Pletykák láttak napvilágot arról, hogy 2007-ben Always címmel albumot fog megjelentetni, de nem lett belőle semmi. 2012. november 9-én 65 éves korában hunyt el.

Vissza