• 1
  • 2

temptationsA The Temptations a Motown Records legsikeresebb csapata, közel fél évszázados történelemmel és közel 60 nagylemezzel a hátuk mögött. Több tucat korszakalkotó dallal, melyek éppúgy képviselték a politikai töltetű funky muzsikát, mint a buja popos dallamokat, a lágy soul balladák mellett. A műfajok, melyekben kiemelkedőt teljesítettek: doo wop, R&B, disco, soul, funk és pop kortárs muzsikák. Munkásságuk a soul műfaján belül olyan jelentőségű, mint a Beatlesé volt a beat korszakban. A zenekar életútját sok tagcsere jellemezte, melyet elsősorban a hatalmas sikerek miatt kialakult egyéni törekvések, másodsorban az alkohol és kábítószer túlzott fogyasztása jellemzett. Mindezeken túl nagyságukat mi sem mutatja jobban, mint hogy 4 kislemezük vezette a Billboard HOT 100-as listát, 14 daluk vezette a fekete zenei listákat. Pályafutásuk alatt 4 Grammy díjat gyűjtöttek be és 1989-ben beválasztották a zenekart a Rock and Roll halhatatlanjai közé. Mi, a soul zene rajongói, legtöbbször négy dologra utalunk vissza, ha a soul zene gyökereit, meghatározó előadóit keressük. Ezek, a Motown lemezkiadó, a The Four Tops a The Supremes és a The Temptations. Mert ők voltak azok, akik legmeghatározóbb inspirálói voltak a műfajban - későbbi időkben- jeleskedő nemzedékeknek, Ők, a soul zene szupersztárjai, akikre hivatkozni lehet.

Itt az elején erősen ki kell hangsúlyoznom, hogy csak zenei példaképek voltak, mert a magánéletükben a fiúkat, testileg és lelkileg is halálosan megviselte az a rivaldafény, hajtás, stressz, ami sikereik közepette érte őket. A tagok többsége nem érte meg az idős kort. Voltak közülük, akik az alkoholizmusuk miatti májelégtelenségben, voltak, akik a kialakult kábítószer függőség okozta démonaikkal folytatott csatában haltak meg. Volt, aki a stresszt láncdohányzással vezette le és tüdőrák végzett vele, és volt olyan közülük, aki egyszerűen pszichikailag nem tudta elviselni az őt körülvevő hajtást és öngyilkos lett.

A Temptations története egy kicsit mindannyiunk története is, egy mese. Persze nem a szenvedélybetegségek fókuszában. A mese a szegényfiúkról, aki a szorgos munkájuk és tehetségük okán királyfikká váltak. Ez a mese is addig tartott, mint a Grimm testvéreknél, mely szerint: boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Milyen zenekar is lehet az, melyben olyan szólisták tették le a névjegyüket, mint David Ruffin, Otis Williams, Eddie Kendricks vagy Dennis Edwards?

A The Temptations két detrioit-i vokál group egyesüléséből alakult 1961-ben. A Primes volt az egyik előd zenekar, melyben Eddie Kendrics, Paul Williams ( Otis testvére ) és Kelly Osborne voltak a tagok. A Distants volt a másik előd zenekar, akik 1959-ben már megjelentettek egy kislemezt Come on címmel. A Distants tagjai voltak: Otis Williams, Al( olykor El ként használta ) Bryant és Melvin Franklin. Itt jegyzem meg, hogy a Primes menedzsere fedezte fel a Primettes nevű lánycsoportot, ahol Diana Ross kezdte pályafutását. Tehát a két fiú csoport összeolvadt és felvették 1960-ban az Elgins nevet. 1961-ben csatlakoztak a Motown kiadó leányvállalatához a Miracle-höz, ahol rögtön nevet változtattak Berry Gordy jr kérésére és attól a pillanattól kezdve, mint a The Temptations szerepelnek és ismerhetjük őket. A Miracle-nél rögzítettek a fiuk néhány kislemezt, de különösebb siker nem koronázta munkájukat, csak az egyik daluk a Dream come true ért el halvány odafigyelést 1962-ben.

1963-ban a sikertelenség okait keresték és távozott, pontosabban kirúgták a zenekarból Al Bryan, aki egy felhevült vita közepette egy sörös üveggel fejbe vágta Paul Williams-t. A helyét, a kiváló tenor David Ruffin vette át. Ruffin belépésével összeállt az a zenekari tagság, melyet a rajongók az első klasszikus The Temptations felállásnak tartanak. Az időközben Motown-hoz csatlakozott Smokey Robinson dalszerző énekes producer, kifejezetten Gordy kérésére, hogy segítse a fiukat sikerre juttatni, ugyanis tudták, hogy rendkívüli tehetségek, csak valami hiányzik a sikerhez. 1963 és 1965 között a változtatások eredményeként a csapat felvett néhány dalt, melyek, már a slágerlisták előkelő helyein szerepeltek, többek közt a The way you do the things you do – t. 1964-ben a debütáló nagylemezük a Meet the Temptations volt.

1965-ig kellett várniuk az első R&B listavezető dalukra, mely a My girl volt és Smokey Robinson írt nekik. A My girl dal születéséről néhány gondolat. Smokey Robinson, zenekarával a Miracle-el lépett fel egy este a híres Apollo színházban, mely nagyon jól sikerült, és ami után a fiúk a fellegekben érezték magukat. Robinson nem akart hazamenni és bement a Hitsville stúdióba, ahová vele tartott a Funk Brothers (Motown házi zenekara) basszusgitárosa, James Jamerson is. Beültek a hangszerek mögé és Robinson elkezdett játszani egy dallamot a zongorán, melyet Jamerson a gitárjával próbált lekövetni. Örömzenélésbe kezdtek improvizatív módon, mely reggelre megszülte a soul és könnyűzene történetének egyik legismertebb gitár riffjét és a dalt a My girl-t. A dal 6 hétig vezette 1965 első hónapjaiban a slágerlistákat.

Ettől számítva mondhatjuk, hogy beindult a The Temptations gépezet, elkezdték sorba gyártani a slágerlisták elejét ostromló dalaikat, mint pl az It’s growing-ot, Since I lost my baby-t vagy a Don’t look back-et. 1965-ben két albumuk jelent meg, melyek közül a Temptations sing Smokey címűt a kritikusok a 60-as évek legjobb soul albumaként tartanak nyilván. Smokey Robinsonnal, mint szerzővel 2 évig dolgoztak együtt a The Temptations fiúk. Ez volt az időszak, mellyel megalapozták a hírnevüket és a The Temptations arra a helyre került a könnyűzenében és főként a soulban, ahogy utólag ismerjük, és ami végig vitte őket a következő évtizedeken.

Smokey Robinson ekkor talán a Motown legfontosabb szerzője volt, rendkívül elfoglalt. Gordy zseniális változást eszközölt ekkor nem először az elmúlt 50 év Motown történetében. A The Temptations egyrészt befutott, másrészt Smokey-nak másokra kellett koncentrálnia, harmadrészt pedig változtatni kell a Temptations stílusán hangyányit, hogy csúcson maradhasson. Másik szerző-t rendelt melléjük a kiadó tulajdonos, Norman Whitfield személyében, akivel csatlakozott szerző társa Barrett Strong is. 1966 –t mutattak a naptárak.

temptations supremes1966-ban a Gettin’ ready,1967-ben In a mellow mood, 1967-ben a With a lot O’ soul nagylemezzel jelentkeztek és ezek közben megjelent néhány live albumuk is, mely a koncertjeik akkori hangulatából ad vissza némi ízelítőt. 1968-ban a Motown, kereskedelmileg két legsikeresebb együttese volt a „női oldalról” a The Supremes és a „férfi megfelelője” The Temptations. Kézen fekvő volt, hogy a két csoport közös nagylemezzel jelenjem meg. Ezekből 1968-ban kettő is készült. Diana Ross and the Supremes join The Temptations és a Takin care of business 1968-ban. Egy évvel később a két sikeres „duo” nagylemezt megismételték újra két album formájában. On Broawdway és Together címmel.

Ezekben az években a Temptations gyártotta a sikeresnél sikeresebb önálló nagylemezeket is. Volt olyan év, 1969-ben hogy 4 et is kiadtak, de az évi 3 standardnak számított az esetükben Több dalt írtak a csoportnak, amelyekből néhány az óta soul alapműnek számít: I wish it would rain, I’m loosing you, You’re my everything, vagy a Beauty is only skin deep.

1968-ban egy élő adás felvételén nem jelent meg David Ruffin, mire társai nyilvános nem tetszésüknek adtak hangot és távozott az együttesből. Ruffin helyét Dennis Edwards vette át, aki a Contour énekese volt előtte. Norman Whitfield érezte, hogy az addigi stíluson változtatni kell, ha továbbra is csúcson szeretnének maradni ezért enyhe hangzás váltás következik a zenekar életében. A főként szerelmes témájú szövegek elkezdenek politikai érintettségű tartalommal töltődni. A Temptations is fontosnak tartotta, mint minden fekete művész, hogy változtassanak a szociális helyzeten, szüntessék meg a társadalmi problémákat, melyek főként és elsősorban a fekete bőrű lakosságot sújtják. A szövegek változása mellet a zene is megváltozott picit, pszichedelikus formát öltött, kicsit mintha kábítószer hatása alá került volna az egész. Ezeknek a változásoknak talán az 1969-es Cloud nine album, az ékes bizonyítéka. A polgárjogi mozgalmakat erősítendő, több daluk született akkoriban, melyeket Whitfield és Strong írtak a zenekarnak. Ilyen volt pl a Ball of confusion, és a vietnami háború befejezését sürgető: Stop the war now című szerzeményeik. Norman Whitfield-et és Barrett Strong-ot a legnagyobb dalszerzők között tartjuk számon a mai napig, azon túl, hogy a The Temptations dalaihoz ugyanúgy hozzátartoztak a kulisszák mögött, a jelen zenészei és dalszerzői is példaként állítják őket és merítenek megoldásaikból a mai napig is.

A Cloud nine lemez címadó dalával, mely az együttes és a Motown lemeztársaság első Grammy díját eredményezte.A Cloud nine lemez egy fordulópont volt a soul zene történetében. Azt gondolom, hogy aki csak egy kicsit is ismeri a különböző évtizedekben jellemző hangzásokat, melyek a stílusok fejlődésével változtak, azok értik miért volt fordulópont. A lemez hangszerelése még tartalmazta az 50-es évek doo wop jegyeit, jellemző volt rá a 60-as években teret nyerő fúvósok és vonósok alkalmazására való törekvés és a funk ritmusos jegyei is megmutatkoztak. Ez volt az a lemez, mely a northern soul hangzásból átvezette a hallgatót a modern soul hangzásba, jelezvén azt is, hogy a következő években a funk lesz a soul mainstreamben meghatározó vonala. A címadó dal után a lemezen, a Marvin Gaye által sikerre vitt, I heard it through the grapevine-a teljes másként szólt, mint az a hallgató megszokhatta. Hogyha egyetlen dalban kellene a modern soul felé vezető út átmenetét igazolnom, akkor az I need Your lovin-t emelném ki.

A Cloud nine volt az első lemezük, mellyel már a fehérbőrű vásárlókat is meggyőzték. Teljesen más világ volt a 60-as évek Amerikája. Nem olyan régen még nem lehetett kimenni az utcára, hogy ne lásson az ember elvétve „White only” feliratú táblákat. Közel 50 év visszatekintő távlatából ez nem tűnik jelentőségteljes dolognak, de nagyon is az volt. A Cloud nine album alapvetően a kábítószer függőség társadalmi problémáit taglalta nem annyira a politikai társadalmi helyzetet. A zenéjük lágysága alább hagyott, mint hallható a keményebb funk sémák jelennek meg a dalokban. 1968 a funk térhódításának kezdete a soul történelemben.

A sikerek egyre jobban emésztették a fiukat. Iszonyatosan nagy hajtásnak voltak a részesei. Koncertek, fellépések és a stúdiómunkák emésztették őket. Alkohol és kábítószer függőségbe kerültek. Ekkor már minden színes bőrű fiatal példaképei voltak Ők. A Cloud Nine nagylemezen már David Ruffin nem énekelt, ugyanis kirúgták. Az Apollo színházban lett volna egy élő tv show felvételük, ahová egyszerűen a kimerültségtől nem tudott elmenni. Bármilyen nagy sztárok is voltak ezt ő sem engedhette meg magának. A helyét Dennis Edwards vette át. 1967-ben 3, 1968-ban 3, 1969-ben a Cloud nine megjelenésének évében 5 nagylemezt adtak ki.

Paul Williams alapító tag is „elhagyta” a csoportot, aki erős alkohol és kábítószer függőségben szenvedett. Ezek a szenvedély betegségei évek óta sújtották a zenekart, ugyanis már nem tudott színpadra állni, mivel légzési problémái voltak és egy oxigénpalackkal közlekedett. 1969-ben színpadi helyettesítésére Richard Street-et kérték fel, aki előzőleg a Distant-ban volt tag, viszont Ő csak színpadi tátogó kellék volt, ugyanis Paul Williams a függöny mögül énekelt az oxigénpalack segítségével. Orvosai tanácsára elhagyta a csoportot, hogy gyógykezeltesse magát, alkohol és kábítószer elvonókúrán vett részt hónapokig, de a mája már akkor teljesen tönkrement. Valamennyire sikerül visszanyernie egészségét, aminek eredményeként 1973 elején újra bevonult a Hitsville stúdióba, hogy Kendricks barátja segítségével első szóló kislemezét elkészítsék. Paul, démonaitól nem tudott szabadulni és 34 éves korában öngyilkos lett 1973 augusztusában, 34 éves volt. Holttestét az autójában találták meg mellette a lőfegyverrel, viszont a hivatalosan, a rendőrség által megállapított öngyilkosságot a család cáfolta, ugyanis jobb kezes volt és balról érte a fejlövés.

Ezekben az időkben jelentek meg a Psychedelic shack, Sky’s the limit és a Solid rock albumaik, valamint egy karácsonyi album és egy Stevie Wonder-rel készült közös munka, mely csak a rádióállomások részére készült promóciós példányban, vagyis kereskedelmi forgalomba nem került.

Eddie Kendricks ez idő tájt kezdte magát kényelmetlenül érezni a csapatban, ugyanis ő a szerelmes balladákat részesítette volna előnyben, jobban illet az előadás módjához. 1971-ben Kendricks elhagyta a csapatot, szólókarrierbe kezd és a következő listavezető dalban már nem kapott szerepet, (annak ellenére, hogy Eddie-nek nagyon is „testhez álló” lett volna) ez volt a Just my imagination. Eddie Kendricks szerepét a The Temptationsben átmenetileg Richard Owens veszi át, majd Damon Harris lép be énekesként.

A tagcserék és a problémák után a két Grammy díjjal jutalmazott slágerrel és egy kiváló albummal tértek vissza. Ez a dal volt a Papa was a rolling stone, a nagylemez az All direction. A Papa was a rolling stone-t eredetileg Norman Whitfield 3 percesre írta és nem a Temptationsnak, hanem az Undisputed Truth-nak szánta. Aztán Whitfield újragondolta a dalt, átírta 11 percesre és oda adta a Temptations fiúknak, ezzel megmentve őket. Megmentve, mert a közönség és a szakma is leírta őket 1971-re. Az állandósult problémák a zenekar körül, az elmúlt években távozott 3 meghatározó tag hiányát megsínylette a csoport. David Ruffin, Eddie Kendricks és Paul Williams ekkor már nem volt velük. Persze a dallal kapcsolatban a felvételkor is civakodtak előzőleg. Dennis Edwards-nak adták az első szólamot és problémái voltak a szövegel, az alábbi résszel: „It was third of september, The day I’ll always remember, cause that was a day that my daddy died” A szerzők előzőleg nem tudták, de Edwards apukája szeptember 3-án halt meg és Edwards kérte őket módosítsák a szöveget, különben nem fogja elénekelni. Whitfield ragaszkodott az eredetihez, miután szerinte ez véletlen egybeesés csak. Gordy szokásos ellentmondást nem tűrő utasítására vették csak fel, így ahogy ismerjük.

Viszont ettől kezdve a zenekar és Whitfield között megszakadt a jó viszony. Whitfield egyre több instrumentális dalt készített a vokál csapatnak, ami persze nem tetszett a fiuknak, sőt egy idő után Gordy-nak sem. Így miután mindenki haragudott mindenkire Whitfield elhagyta a The Temptations-t, mint szerző sőt a Motown-t is. 1974-ben és megalapította saját kiadóját a Whitfield Records-t. Persze magával vitte a Motown-tól, Wilie Hutch-t, az Undisputed Truth-ot és Rose Royce-ot is többek közt, a saját cégéhez, de ez más műsorra tartozik majd.

temptations19901973-ban Norman Whitfield és Barrett Strong szerzői együttműködése véget ért a csoporttal, de még ebben az évben kiadtak néhány kiváló, de az előző produkciókhoz képest mérsékeltebb sikerű dalt a szerzőpárossal, mint pl a Plasticman-t, vagy a Materpiece-t, mely dal a nagylemezük címadó dala is volt. Az utolsó, a szerzőpárossal készített munka, az 1990 címet viselő nagylemez volt. A stúdió munkákban nem a Funk brothers állandó zenészei közreműködtek, miután a Motown kiadó Los Angelesbe költözésekor nem követte a kiadót minden zenész. James Jamerson irányításával a Rose Royce fiúk játszottak a lemezen. A dalok feléneklésekor történt Paul Williams halála és temetése, ami a stúdió felvételkor résztvevő jelenlévők szerint érződik a lemezen. Ezt döntse el mindenki maga.

the temptations house party lpWhitfield 1975-ben elhagyta a Motown-t, a zenekarból kilépett Damon Harris, pontosabban kirúgták az „elszállt” viselkedése és a hozzátartozó tróger viselkedése miatt. Glenn Leonard váltotta. Ebben az évben 3 albumot készítettek főként funk stílusban, mely akkor a mainstreamben az uralkodó fekete zenei vonal volt. A song for You, House party és In Japan voltak az albumok címei. Az első említetten a Happy people dal érdekessége, hogy a Commodores fiúk közreműködnek a lemezen. Whitfield távozása után Gordy a fiúk mögé Jeffrey Bowen-t osztotta be ügyeletes szerzőnek, aki a 60-as évek végén már producerként dolgozott a fiúkkal. Az első együtt készült albumuk 75-ben jelent meg a Song for You volt az. Ezen a lemezen együtt dolgoztak Donny Hathaway-el, a Happy People dalban a Commodores közreműködött, a Shakey ground dalban pedig a p-funk-os Eddie Hazel és Billy „bass” Nelson közreműködtek.

The temptations do the temptations1976-ban Dennis Edwards is kilépett szóló karriert kezdett, de előtte rögzítették Motown-nál készült utolsó albumukat a The Temptations do the temptations-t. Gordy hiába osztott be melléjük más szerzőket, mint a Motown-hoz visszatérő Brian Hollandot, ez sem segített. Otis Williams a kudarc okaként azt feszegette állandóan, hogy a Motown tulajdonosnak sok hibás döntése volt, melyek közül a legrosszabb, hogy Dennis Edwards-t erőltette vezető vokalistaként, pedig már unalmas. Nagyon összevesztek, melynek hatására 76-ban Dennis Edwards távozott. Ez nem volt elég, A Temptations elhagyta a Motown-t.

temptations heartotem 101bA Temptations fiuk aláírtak az Atlantic Records-hoz, (philadelphiai háttérrel) bízván benne, hogy az új divathullám a disco, majd új lendületet ad nekik. Két nagylemez: Bare back és a Hear to Tempt you. Az albumok producerei: Ron Baker, Norman Harris és Earl Young. Emlékezzünk az Ő legsikeresebb produkciójuk a Trammps Disco Infernoja, sőt mi több Ők maguk a Trammps és az MFSB zenekarok front emberei. Így utólag is elképesztő változás. Ha a zenekar elmúlt 15 évében bárki fogadni akart volna arra, hogy a Temptations mögött ezek az emberek fognak szervezni, akkor simán hülyének nézik Őket… de hát ilyen az élet. Két album az Atlanticnál nem hozta meg a várva várt változást, az újabb sikereket. A fiúk lógó nyelvvel közelítettek újra a Motown felé. Smokey Robinsont kérték meg, hogy segítsen őket kibékíteni Gordy jr-al. Persze Gordynak is érdeke volt, hogy ezt a csúfságot helyre tegye és a Motown 60-as évek beli kultikus soul vokál zenekarát, zászlóshajóját újra maga mellett tudja. 1979-ben újra a Motown stúdió előtti padokon ücsörögtek.

1980-at írtak és Dennis Edwards is visszatért a csapatba, ahol elkészítették a Power nagylemezt. Az album külső közreműködőjeként szerepel a kor egyik legnagyobb funky sztárja Rick James is. Az album a 11. helyig jutott az R&B listán, ami azért nem volt rossz teljesítmény, bár jobbat vártak, de ezzel is elégedettek voltak. A lemez érdekessége, hogy Otis Williams-szel Gordy kibékítette Dennis Edwards-t, aminek eredményeként újra tagja lett a The Temptations-nek, nem kicsit hozzájárulva a vokál csapat sikerességéhez. 1980 márciusában megjelent Power után még hip-hop két lemezt készítettek, A Temptations-t és egy kötelezőt karácsonyra, a Give love at Christmass-t. Közben újra, mint a régi szép időkben turné, turné hátán. Gordy persze többet akart, azon dolgozott, hogy újra összehozza a régi nagy csapatot, visszacsábítsa Eddie Kendriks-t és David Ruffin-t, akik szóló karrierjükben is igen sikeresek voltak, nem úgy, mint Dennis Edwards. A pletykák szerint eredetileg a philly soul atyjainak Gamble and Huff-nak is tervei között szerepelt a Temptations újra egyesítése, ugyanis Eddie Kendriks és David Rufin szóló karrierjének nagy sikereiket, az ő segítségükkel érték el. Ezért is erőltették 78-ban a Temptations-t. Nekik nem jött össze, Gordynak igen.

the temptations reunion lp1982-ben a Reunion és rajta a Standing on the top hatalmas sláger lett. Kendricks és Ruffin a két vezető vokalista nem maradt sokáig, ugyanis a turnéjuk alatt összetűzésbe kerültek a Motown-al a pénzügyeiket illetően és leváltak a zenekarról. Az R&B nagylemezek listáján a Billboard-on a második lett 1982-ben. Azért lett második, mert nem osztottak megosztott első helyet sohasem. Emlékeztetőül, olyan albumok vezették a 82-es Billboard R&B listákat, mint az Earth Wind and Fire és a Raise, Stevie Wonder dupla albuma, az Original Musiquarium, vagy Aretha Franklin Jump to it lemeze.

Pénzügyileg, kereskedelmileg és mindenhogy nagyon sikeresek lettek újra együtt és beindultak a stresszes turnék, alkohol és kábítószer, mellyel magukat színpadon tudták tartani a nagy hajtásban. Ezzel együtt jártak a veszekedések, hanyagságok, késések, megbízhatatlanság egy idő után. Eddie Kendricks kezdte elveszíteni a hangját, az évtizedek óta tartó láncdohányzása miatt. David Ruffin olyannyira kábítószer függővé vált már, hogy nem tudott egy számot rendesen végig énekelni, folyamatos emlékezetkiesései miatt koncert közben sorokat hagyott ki dalokból. Dennis Edwards folyamatosan késet minden honnan, egyszerűen nem számíthattak rá így kirúgták, helyére Ali Oli Woodson rendkívüli tehetségű énekes lépett. Norman Whitfield fénykoruk sikeres szerzője 83 végén visszatért a csapathoz, a Back to basic album volt az utolsó ahol még együtt dolgoztak. Utoljára, mondhatni normálisan, a Motown 25. évfordulóját ünneplő monstre előadáson léptek fel.

the temptations truly for youAz utolsó nagy sikerű albumuk a Truly for you volt 1984-ben. Rajta egy Otis Williams és az új tehetség, Ali Oli Woodson szerzeménye a Treat her like a lady, melynek alap ötletét az Earth Wind and Fire-hez közel álló Al McKay és Ralph Johnson adta. Ali Oli Woodson 1987-ig maradt. Otis kirúgta a tróger viselkedése miatt és Dennis Edwards újra visszatért, nem tudom számolni hányadszor. Viszont a kirúgásainak a számát se tudjuk követni, mely utoljára 1988-ban történt meg.

1985-ben a Touch me, 1986-ban To be continued…, 1987-ben a Together again, 1989-ben Special, 1991-ben a Milestone, majd utolsóként 1995-ben a For lovers only nagylemezük jelent meg. Persze a megszámlálhatatlan, szinte évente megjelenő válogatás lemezükön kívül.

A következő időszakban jelentősebb albummal nem jelentkeztek, csak koncerteztek, járták a klubokat. Említésre méltó esemény volt 1988-ban, hogy Otis Williams kiadta önéletrajzát. A zenekart, illetve annak tagjait felvették 1989-ben a Rock and Roll halhatatlanjai közé. Az eseményen ott volt Edwards, Franklin, Ruffin, Kendricks és Otis Williams. Posztumusz Paul Williams is be lett jegyezve. Persze hozzá kell tenni, hogy pl Otis és Kendricks nem beszéltek egymással közben, miután haragban voltak.

A folyamatos turnézás és a hírnév felemésztette a zenekart. David Ruffin 1991 junius 01-én kábítószer túladagolásban elhunyt, Eddie Kendricks 1992. október 05-én hunyt el tüdőrákban, Melvin Franklin 1995. február 23-án hunyt el agyvérzésben. Otis Williams az eredeti felállás utolsó túlélő tagja. 1994-ben egy koncert szünetében azon elmélkedtek Melvin Franklinnel, hogy a sok kiváló énekesből és sok jó barátból, akik részesei voltak a The Temptations sikereinek már csak Ők ketten ülnek az öltözőbe, és kint még mindig rajongók ezrei várják őket. Ott megállapodtak, hogy ha valamelyikük többé nem tud fellépni a zenekarral, akkor a másik bejelenti annak megszűnését. Így történt. Melvin halála után Otis Williams az utolsó túlélő, bejelentette a The Temptations megszűnését 1995-ben.

Fiatal tehetségekkel később is fellépett, ezen a néven, de a Temptations 1996 óta hivatalosan nem létezett többé. A későbbi, 96 utáni tagok közül meg kell említsünk egy személyt aki beszállt olykor Otis mellé, Ő GC Cameron volt, az egykori Detroit Spinners szólista. Teljesen új tagokkal Temptations néven 1998-ban megjelent lemezük a Phoenix rising, majd 2000-ben az Ear-Resistible (57. nagylemez), melyért megkapták negyedik Grammy díjukat a legjobb tradícionális R&B előadás kategóriában. Ezt a Grammy díjat a The Temptations név alatt azért azt gondolom, hogy a helyén kell kezelni. Ebben az időben a tagok: Otis Williams, Ron Tyson, Terry Weeks, Barrington Henderson. Az album dalainak producerei közt Gerard Levert és Narada Michael Walden neve is olvasható. 2001-ben Awesome, 2004-ben Legacy, 2006-ban Reflection és 2010-ben Still here a megjelent albumaik. Remélem jól számoltam, ez a mai napig 61 nagylemez. Otis Williams a 95 utáni munkáknak is tevékeny résztvevője. Azt gondolom, hogy amíg él és ereje lesz, nem lesz vége a The Temptations történetének.

A 60-as években ők léptek fel először tervezett színpadi koreográfiával és egyen színes öltönyben. Később ez a színpadi látvány fogadta a nézőt, hallgatót hasonló soul együttesek produkcióinál. A The Temptations által először bemutatott színpadi mozgásokat a későbbi hasonló együttesek koreográfusai róluk nevezték el, mint „temptations walk”, vagy Temptations strut” néven. Dalaikat és főként éneklési előadás módjukat, megoldásaikat a Rolling Stones-os Mick Jagger-től, Rod Stewarton keresztül Luther Vandross-ig alapnak és minden professzionális énekes számára követendőnek tekintették. A Temptations zenei pályája a soul és a könnyűzene egyik alapja.

 

Vissza