Tom Glide, a kortárs zenész, producer, dalszerző, aki megvalósította a 70-es 80-as évek zenéin szocializálódó mai muzsikusok álmát. Nem megszokott, hogy a 2000-es évek soul zenei sztárjáról jelenik meg biográfia a soulmusic.hu oldalon, viszont olykor –mondhatnám, hogy hála az Égieknek- kivételt kell tenni. Ezek közé tartozik Tom Glide és alkalmi formációja a The Luv All Stars, akik zenéjükben sikeresen ötvözik a 70-es évek modern soul zenéjét, napjaink, még nem teljesen elektronizálódott hangzásával. A régi iskolát sikeres ötvözik a kortárs tánczenei trendekkel, de ugyanúgy megjelenik előadásukban a minden korszakra jellemző fűszeres jammelés is.
Tom Glide 10 éves korában tanult meg gitározni, zongorázni. Mint mindannyian, akik a 70-es 80-as években cseperedtünk és tanultunk zenét, Ő is arról ábrándozott közben, hogy majd egyszer a példaképeivel fog közös dalokat készíteni. Ez volt az ami inspirálta és azon kevesek közé tartozik, akiknek sikerül beteljesíteni a gyermekkori álmát. A kezdetekkor több minden inspirálta, Jimmy Hendrix, Led Zeppelin, The Beatles, Miles Davis, Stevie Wonder és főként az Earth Wind and Fire.
A The Luv All Stars tagsága olyan kiváló zenészekből verbuválódott, akik zenei munkája, a 70-es 80-as években mindenki kedvence volt és a mai fiatalok is elismeréssel hallgatják dalaikat. Nem árulunk el nagy titkot a soul funk zenében jártas publikumnak, ha elöljáróban megjegyzem, hogy ezek a zenészek a 70-es évek végének és a 80-as évek elejének legsikeresebb sztárjaival dolgoztak, azok lemezein hallható munkájuk. Earth Wind and Fire, George Duke, Marvin Gaye, Michael Jackson és a The Rolling Stones sikeres lemezeinek közreműködő zenészei voltak.
A The Luv All Stars tagjai: Rahmlee Michael Davis trombitás (Phoenix Horns), Larry Dunn billentyűs ( Earth Wind and Fire), Alex Al basszusgitáros (Michael Jackson), James Godson dobos ( Bill Withers, Quincy Jones) és Rafael Padilla perkás (Miami Sound Machine).
A csoport létrehozásának gondolata sok évvel előbbre nyúlik vissza, mikor is két főiskolás fiú arról ábrándozott a 80-as évek elejétől megváltozott zenei trendek hatására, hogy valamilyen új produkciót készítsenek, mely magán viseli a hangszeres zene jegyeit, de elfogadja a mai korok közönsége is. Akkoriban fogadalmat tettek egymásnak, hogy bármerre is sodorja Őket az élet, az Earth Wind and Fire tagjaival valamikor együtt fognak dolgozni. A két fiú Patrick Smadja és Tom Glide voltak. A régi álmot tettek követték, amikor Smadja 2009-ben megalapította a Can U feel it Records-t és felhívta Tom-ot, hogy itt az idő a fogadalom beteljesítésére.
Ez már önmagában egy valóra vált álom volt emlékszik vissza a telefonhívásra Tom Glide. A 80-as évek elejének soul funk zenéjét visszahozni a 2010-es mainstreambe. Tom 2009-ben, a telefonhívás után napokra bevonult a házi stúdiójába, hogy a projekt zenei alapjait letegye, majd Los Angelesbe repült, hogy összeverbuválja hozzá a Luv All Stars tagjait. Időközben felkérte a dalszerző párost, Dan Florean-t és Terry Tam-et, a szövegírókat Sonya Muhammad-et és Alaena Adams-et, Maurice Herd hangszerelőt és Tim Owens énekest, hogy egészítsék ki és tegyék teljessé a projectet. Az eredmény 11 csodálatos dal, a 70-es évek zenei szellemiségét idézve. Szárnyaló fúvósok, bujálkodó vonósok és mindent magával ragadó énekhang a végeredmény, csak úgy, mint a régi szép időkben.
Mint mindig most is hozzáteszem az albumhoz a szubjektív véleményem. Mint írásom elején felsorolt inspiráló zenészek felsorolásából kiderült, több féle stílus inspirálta Tom Glide-ot. Viszont elfelejtettem megjegyezni, hogy a legnagyobb, maradandó hatást az Earth Wind and Fire szolgáltatta karrierje szempontjából. Ez jelentősen kihallatszódik a lemez dalait követve. No és persze Larry Dunn, aki gyakorlatilag alapítója volt a csoportnak és Rhamlee Michael Davis, a Phoenix Horns talán legismertebb (az élők közül) tagjának hatása, megkérdőjelezhetetlenné teszi a produkciót.
Az album címe In the name of love lett, mely hűen tükrözi a készítők célját. Az album dalai, az arra fogékony közönséget egyetlen dologra ösztökélik, mely így hangzik: kelj fel és táncolj. Ez a zene, ami eltörli a távolságot a múlt és a jelen között. Az album „egy megvalósult vízió ünnepe”, nyilatkozta az albumról Tom 2010-ben, a Billboard újságírójának. És így folytatta: „ünnep, az Univerzum ünnepe, mely egyetlen dolgot hirdet a világban a tánczenén keresztül, három szóban összefoglalva: összetartozás, testvériség és Luv!”
2013-ban egy újabb project, nem is akármilyen. A TK Records sztárjával Timmy Thomas-al egy kiváló kislemez, mely azt mutatja, hogy a 2010 utáni sikertörténetnek nincs vége, sőt. Ki ne emlékezne még az 1972-es Why can’t we live together-re, melyet a tengerentúli slágerlisták első helyéről abban az időben ki se lehetett robbantani. Egy olyan slágerre, mely a következő évtizedekben is, a táncos szórakozóhelyek kötelező darabja volt. Tom Glide és Timmy Thomas duettje ezt a sikert elevenítette fel 2013-ban, Sweet heaven címmel. A dalban Timmy kiváló orgánuma mellett feltűnik a rég elfeledett Fender Rhodes hangja és a stílus jegyek, melyek egyedi ízt adnak a dalnak. A dal 2014 elején már az angol táncos klubok slágerlistájának az első helyén találta magát. Kár hogy a hazai rádiós zenei szerkesztők és dj-k nem találták meg maguknak, ami a vasfüggöny mögötti állapotokat idézi kicsit, persze más aspektusból. Ami késik, nem múlik, bízzunk benne, hogy előbb-utóbb