A szokások nem sokat változtak azóta sem. A szalag az iskolához tartozás jelképe, amelyet az elválás jeleként tűznek fel, egyszersmind éreztetve, hogy a tanulóból nemsokára érett ifjú lány vagy fiú lesz.

A még kissé éretlen, de már jól használható szalagmikrofont 1931-ben avatta föl Hollywoodban az Egyesült Államok egyik nagy elektronikai gyártója, az RCA, és ennek működés elve a mai napig nem változott.

Az RCA mikrofon ára elég magas volt: 130 fontba került, ami mai áron számolva kb. 7 000 fontot, vagyis 2,5 millió forintot jelent. A BBC a Marconi céggel együttműködve fejlesztette ki a saját, „A” jelű mikrofonját, amelyet kisebb módosításokkal 1959-ig gyártott. Darabja 9 akkori fontot, mai áron 170 000 forintot kóstált. Ez a különbség megérte azt a kockázatot, hogy az RCA beperli angol vetélytársát, de mivel a Marconi csak a BBC-nek szállított ebből a típusból, a per elmaradt. Ez a mikrofon sokáig az angol rádiózás jelképe volt.

Csak megemlítem, hogy a BBC mikrofonjának egyik, 1935-ös, és működőképes változatát 7 000 dollárért, tehát kb. 1,6 millió forintért hirdették az eBay-en. És akadt, aki megvette!

A szalagmikrofon (ribbon) azon az elven működik, hogy ha egy erős mágnes terében vezetőt mozgatunk, akkor a vezetőben áram keletkezik. Az elv tehát hasonló a mozgótekercses mikrofonéhoz, csak itt nem tekercs izeg-mozog a mágneses térben, hanem egy hajtogatott fólia. 

A hajtogatás oldalirányú merevséget és hosszirányú rugalmasságot ad a szalagnak. Amikor a szalag a hanghullámok hatására rezeg, a mágneses tér váltakozó feszültséget hoz létre a szalag teljes hosszában.

Ez a feszültség kicsi, ezért mindenképpen föl kell transzformálni.

Ezt a működést mutatja az animáció, amelyen a „RIBBON DIAGRAPH” a membrán, a „MAGNET” a mágnes, „N” a mágnes északi, „S” a mágnes déli pólusa.

A szalagmikrofon kényes jószág. A fólia vastagsága 0,6-2 _µm, és egy széllökés vagy az énekes erős hangja, szuszogása darabokra tudja zúzni. A párás levegőt sem csípi, ezért nagyon közelről kockázatos rábeszélni vagy énekelni. A szalagot nem egyszerű cserélni, ezért a gyártók azt javasolják, hogy a „kiégett” fóliájú mikrofont küldjük vissza a gyárba.

Most nézzed meg, hogyan készül a szalagmikrofon!

A következő videóban két különböző típusú szalagmikrofonnal készült a felvétel.

Az énekhez használt Audio-Technika 4080-as kibelezve ilyen:

Mind a két mikrofonba beépítettek egy-egy feszültségerősítőt is, hogy a kimenő jelszint nagyobb, a zaj pedig kisebb lehessen. Az erősítős szalagmikrofont aktív mikrofonnak nevezik.

A mikrofonba épített erősítőnek természetesen tápfeszültségre is szüksége van, hiszen nem örökmozgó. Az egyik lehetőség az, hogy a mikrofon házába belerakunk egy elemet. Van ilyen mikrofon is, de minek az elemmel vacakolni, ha adhatnák feszültséget pl. a keverőasztalról is? A legkézenfekvőbb megoldás az volna, ha az XLR csatlakozó három lábát négyre növelnénk, és a tápfeszültség a negyedik lábra kerülne. Ha már szedtél szét mikrofonkábelt, abban szinte kivétel nélkül csak két jelvezeték és az árnyékolás van. A négylábú csatlakozó azért sem volna jó, mert akkor másképpen kéne a mozgótekercses és a passzív szalagmikrofont csatlakoztatni, mint az aktívat.

Noha nem az aktív szalagmikrofonokhoz találták ki, de erre is jó a háromlábú, és szabványosított megoldás, a fantomtáplálás.

A fantomtáp 48 volt feszültségű a világon mindenütt.

Ez a feszültség mindkét jelvezetékre, lábra rákerül. Ha közvetlenül menne rájuk, akkor rövidzár keletkezne, ezért egy-egy viszonylag nagy, 6,8 kΩ-os ellenálláson keresztül megy oda a delej. Viszont mivel a 2-es és a 3-as pont között nincs feszültség, így e két pont között egyenáram sem folyik. Ha nem folyik áram, akkor a két pontra kapcsolt transzformátor vagy mikrofontekercs sem károsodik. A 48 V feszültség a 2-3 pont és a föld, árnyékolás között van. A mikrofon erősítője innen kap feszültséget. A fantom elnevezés onnan származik, hogy sikerült megtakarítani a negyedik drótot. A 48 voltos feszültséget le kell választani a keverőasztalról, további erősítőkről. Mivel az egyenáram a kondenzátoron nem folyik át, ezért a jelvezetékekbe még a mikrofon házában beszerelnek egyet-egyet.

Vajon milyen a szalagmikrofon iránykarakterisztikája? Hogyhogy milyen? Hiszen az iránykarakterisztika nem a mechanikus-elektromos átalakítótól függ, hanem attól, hogy a membrán egy dobozt, üreget zár-e le (nyomásmikrofon, gömb karakterisztika) vagy a ház mindkét végén nyitott-e (nyolcas karakterisztika); illetve, e kettő valamilyen kombinációjától. A szalagmikrofon fóliája oldal irányból merev, szemből és hátulról rugalmas, tehát csakis nyolcas lehet az iránykarakterisztikája, ami persze sosem tökéletes nyolcas, ráadásul frekvenciafüggő.

Ez a szalagmikrofonok többségére valóban érvényes. Azonban a nyolcas karakterisztika azon előnye, hogy elölről és hátulról ugyanolyan érzékeny, hátrányos is lehet, ha a hátulról érkező hangi információkra nem vagyunk kíváncsiak. Ezért már elég korán kifejlesztettek olyan szalagmikrofonokat, amelyeknek irányítottabb az iránykarakterisztikájuk.

Igen, ismét egy régi RCA mikrofonról van szó, amelyhez hasonlót napjainkban is gyárt egy AEA nevű cég.

Az 1kHz-en szupervese iránykarakterisztikát úgy valósították meg az eredeti mikrofonban, hogy a ház hátsó részében akusztikus labirintust alakítottak ki.

Hát az meg mi?

Képzelj el néhány összehajtogatott csövet, amelyben a hanghullámot vezetik. A képen ez a szerkezet ugyan a membrán előtt van, de lehet mögötte is. Azért kell a csöveket összehajtogatni, hogy kis helyen is elférjenek. A csőrendszerben a hanghullám hosszabb utat tesz meg, mint a közvetlen hullám, így a hátulról érkező hangok két különböző idő alatt érkeznek a membránhoz. A két hullám interferálva egymással, kisebb lesz az eredő amplitúdó, ha jól választják meg a cső hosszát.

Az RCA szakemberei a csövekben akusztikus csillapító anyagként tehénszőrt alkalmaztak.

Napjainkban is készülnek szalagmikrofonok akusztikus labirintussal.

Ugyanez a gyártó egy egészen különleges, két szalagmembránnal működő hipervese mikrofont is készít.