Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 199. A köpködő

Miként a világon semmi, így a Hammond orgona sem tökéletes. E remek hangszer hiányosságaival nemcsak azért érdemes foglalkozni, mert egy letűnt kor csodás képviselője, hanem azért is, mert a hiányosságai az évtizedekkel későbbi elektrofon hangszerekre is jellemzők, és amelyek miatt még nem sikerült teljesen utánozni a Hammond orgonát.

Mielőtt még ezeknek a sajátosságoknak az okait mutatnám be, hallgass egy kis muzsikát!

Laures Hammond és a cége a kezdeti időszakban a hangszert ténylegesen is orgonának nevezte el, és elsősorban templomokba szánta. Az USA-ban sok kis templom szolgálta a hívőket, amelyek fenntartóinak nem volt pénzük sípos orgonára. A Hammond orgona sokkal olcsóbb volt, mint egy hagyományos, ráadásul nem is kellett a templomra szabni. Noha a Hammond orgonát nem hordozhatónak szánták (egy kb. 160 kiló súlyú kütyüről ez nehezen is képzelhető el), jóval könnyebben volt telepíthető, mint a sípos társa. A gyártás első három évében 1 750 templom vásárolt Hammond orgonát, és az 1930-as évek végére havonta több mint 200 hangszert készítettek. 1966-ig kb. 50 000 egyház vett Hammond orgonát.

A kezdeti sikerek csípték a sípos orgonák gyártóinak szemét, ezért 1936-ban a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) panaszt nyújtott be, amelyben azt állította, hogy a Hammond Company a hangszer reklámozása során "hamis és félrevezető" állításokat tett.

 kpd02

A három évig tartó elbírálás során egy csomó halláspróba volt. A meccs végül egy 2 600 dolláros Hammond orgona és egy 75 000 dolláros Skinner orgona között fejeződött be a Chicagói Egyetem Rockefeller kápolnájában.

 kpd03

A meghallgatások során tartós hangokat és zenei alkotások kivonatait játszották az elektromos és a sípos orgonákon, miközben egy-egy muzsikosokból és laikusokból álló csoport megpróbálta megkülönböztetni a hangszereket. A Hammond ügyvédei azt állították, hogy a teszthallgatók ítéletei gyakran tévesek voltak, tehát a sípos orgona és a Hammond orgona egyenértékű. Az FTC emberei viszont arra hivatkoztak, hogy a Hammond alkalmazottai manipulálták a Skinner orgonát, hogy inkább a Hammond orgonáéhoz hasonlítsanak. Végül a Hammond győzött, hivatkozván arra, hogy a meghallgatások igazolják társaságának azon állításait, miszerint az orgona „valódi”, „finom” és „gyönyörű” zenét produkált, márpedig a vád az volt, hogy a Hammond orgona erre nem képes.

Noha csak különböző dokumentumokból ismerem az ügyet, két apró megjegyzést hozzáteszek. Az egyik, hogy a szakmában ma már természetes, hogy laikusokkal szubjektív tesztet nem csináltatunk. Ez szakmaetikailag szigorúan tilos. Meglehet, akkoriban ezt még nem tudták. A másik, hogy kizárt, hogy ha a teszt körülményei korrektek voltak, ne lehetett volna meghallani a különbséget. Ugyanis egészen más tere van egy hatalmas orgonának, mint egy monóban szóló elektromosnak – a Hammond orgona azonnal felismerhető egyéb jellegzetességeiről nem is szólva. Vastagon bejátszhatott a végeredménybe – a korrupciót még nem feltételezve – az a körülmény, hogy Ernest Martin Skinner a 20. század egyik olyan mestere volt, aki szintén a fekete seggűek közé tartozott, mert modernizálta az orgonaépítést. Egyebek között megpróbálta szabványosítani a billentyűk távolságát, elektro-pneumatikus vezérlést talált ki, s ő alkalmazta először a programozott regisztereket is (lásd a 183. részt), noha ezeket nem róla nevezték el. Skinnert az ellenfelei megbuktatták, egy csomó alkotását, találmányát megsemmisítették. A pasi ezektől és felesége halálától teljesen begolyózott, 1951-ben halt meg, akkor már régóta egy párhuzamos világban élt.

 kpd04

De most már igazán lássuk, melyek a Hammond orgona sajátosságai, fogyatékosságai! Ja, előbb egy kis zene.

Ha bekapcsolunk egy Hammond orgonát, és megvárjuk, hogy a csövek felfűtsenek, majdnem biztosan hallunk egy kis brummot. Noha a tápegységet gondosan méretezték és árnyékolták, olyan sok drót van a hangszerben, és olyan kicsi jelet adnak az elektromágnesek, hogy szinte elkerülhetetlen a szóródás. Ha a szinkron motort is sikerült felpörgetni, tehát a Hammond orgona játékra kész, akkor ehhez a brummhoz további összetevők társulnak. A motor nem teljesen egyenletesen forog, noha a nyomatékváltozások kiegyenlítésére lendkerék-rugó rendszerrel csatlakozik a hangkerekeket meghajtó főtengelyhez. A motornak is van picike szórt mágneses tere. Elsősorban a második harmonikus (az USA-ban 120, az európai változatban 100 Hz) mutatja magát igencsak hallhatóan.

Az egyes hangkerekek nem teljesen kiegyensúlyozottak, a fogazat sem tökéletesen egyenletes, s e két „hiba” némi modulációt, remegést eredményez. E modulációt igyekeztek mechanikai szűrőkkel csökkenteni.

Elektromos szűrés is van, hiszen az elektromágnes is torz szinuszt ad ki magából.

Mivel az összes hangkerék forog, az egy-egy elektromágnes közelében lévő szomszédos kerekek is indukálnak valamekkorka feszültséget az adott elektromágnesben. Ez az áthallás lebegő, lélegző érzetet ad.

A Hammond orgona felharmonikus képzésével is van elég gond. Fizikai értelemben igaz ugyan, hogy a felharmonikusok távolsága a kétszeres vagy a 0,5-szörös, és ezt a Hammond orgona takarékossági okok miatt becsületesen teljesíti is, viszont a pszichoakusztikai vizsgálatok kimutatták, hogy a hallórendszerünk nem ilyen jóságos. Az oktávterpeszkedés (lásd a sorozat 67. részét) következtében a magas hangok tartományában sokkal nagyobb arányokat hallunk oktávnyi távolságban. Emiatt a Hammond orgona „orgonasága” mesterségesnek hallatszik. A fejlesztők ezt úgy orvosolták, hogy a Hammondból eltüntették a „felesleges” harmonikusokat, s nemcsak úgy, hogy létre sem hozták őket, hanem úgy is, hogy a hangszórók „önként” vágnak 6 kHz fölött.

 kpd05

Érdekességképpen megjegyzem, hogy a fenti, legkorábban alkalmazott hangszóróban nem állandó mágnes volt, hanem elektromágnes, ami ugyan egyenárammal hozta létre a mágneses teret, de ezt az egyenáramot is váltóáramból csiholták a tápegységben, ezért a mágneses tér is változott kicsit. Ez a változás is birizgálta az áramköröket, brummot okozott, amit az ikertekercses gitárhangszedőkben megismert módon (lásd a sorozat 120. részét) kompenzáltak úgy-ahogy. A Jensen cég A12-es hangszóróját Hi-Fi-ként hirdették, de mai füllel hallgatva, attól nagyon távol állt, viszont bírta a strapát.

Akkor ismét egy kis nyugtató zenebona jön, hogy aztán...

Mindazonáltal a Hammond cég fontosnak tartotta, hogy a lehető legkisebb legyen a torzítás, a rockzenében – és különösen a progresszív rockzenében – mégis akkor kedvelték meg a Hammond orgonát, amikor egy-egy külső erősítőre kapcsolva, jól túlhajtották a cuccost.

Meg egyéb disznóságokat is műveltek vele.

A regiszterek egyszerű megoldása még két kellemetlen következménnyel járt. Az egyik kevésbé észrevehető, az, hogy az egyes felhangok nem egyidejűleg lépnek be. A másik súlyosabb, vagyis az, hogy a hangszer hangossága függ a hangmagasságtól. Méghozzá nem is kicsit, ez az egyik oka annak, hogy a muzsikusok igen gyakran nyúlkálnak a regiszter rudakhoz. Ezt a hibát a regisztráció elve miatt nem sikerült kiküszöbölni. Ugyancsak túlmutatott a megvalósíthatóságon az a mikrojelenség, amelynek lényege, hogy a valódi orgonák egy-egy sípjának megszólaltatásakor a berezgési folyamat során a zajjellegű tranziensekből fokozatosan alakulnak ki a spektrumban olyan csomópontok, amelyekből aztán kirajzolódnak a tattós szakasz spektrumvonalai. Magyarul: az egyes sípok hangszíne változik a hang megszólaltatásakor.

Ezzel szemben a billentyű lenyomásának és elengedésének pillanatában a működésbe lépő áramkörök tranziensei szélessávú, köpködésszerű hangot keltenek. Ennek az az oka, hogy a jelfeldolgozó, jelerősítő fokozat bemenetére szinte sosem akkor kapcsolódnak az elektromágnesek, amikor az elektromágneseken nulla a feszültség. (Ezeket a pillanatokat, amikor megfordul a polaritás, nullátmenetnek nevezik.)

kpd06

A tranziens okozta köpködés olyan tulajdonsága minden elektromechanikus Hammond orgonának, hogy ha másról nem is, erről egészen biztosan föl lehet ismerni a hangszert, nem keverhető össze a sípos orgonával. A köpködést igyekeztek megszüntetni, de később rájöttek, hogy emiatt is szerethető a Hammond orgona. Azon elgondolás alapján, hogy ha valamit nem tudunk megszüntetni, akkor meg is erősítünk, „rászálltak” a tranziensekre. A tranziens hatása fokozható a 2-3. harmonikus kiemelésével, és ütőhangszereket (percussion) is lehet így utánozni. Az ütőhangszerek esetén a hang hirtelen szólal meg, egy kicsit kitart, majd lecseng.

 kpd07

kpd08

Lehetne még sorolni a hiányosságokat, ugyanakkor nem győzök csodálkozni a Hammond orgona elképesztően praktikus megoldásain. Mivel a hangszerben rengeteg forgó alkatrész van, ezeket, pl. a bronz csapágyakat időnként – legalább évente – olajozni kell, hogy be ne ragadjanak. Hogy ne kelljen darabokra szedni a cuccost, van egy központi olajtartály, amelyből kis csövecskék viszik az olajat sokfelé, és ha már ezek is túl nagy átmérőjűek, kis textilszálacskák, kanócok vezetik tovább a löttyöt, mert a tervezők ismerték fizikából a mikrokapilláris jelenséget. Persze, ha már szétrohadt a hangszer, ez kevés.

Kevéske tapasztalatom alapján először nem is a forgó mechanikai alkatrészek dobják föl a talpukat, hanem az elektroncsövek, és még azokat is megelőzően az érintkezők. Egy régen üzemeltetett Hammond orgona a bekapcsolást követően jó esetben elindul ugyan, sőt, még föl is pörög netán, de bármelyik részéhez is érsz, recsegés-ropogás szól a hangsugárzókból. Ezért – ha netán rád szakad egy Hammond orgona, és önző módon nem ajánlod azonnal föl nekem ingyér – a további károkozás elkerülése érdekében fordulj restauráló szakemberekhez. Ilyenek dolgoznak pl. az alábbi linken elérhető cégnél, számos információt kaptam tőlük, amelyek sehol nincsenek leírva.

http://orgonam.hu/szerviz/

 kpd09

Az elektromechanikus Hammond orgona fejlesztése során a működés elvét tekintve alig történt érdemi változtatás, de pl. a szinkron motor felpörgetése automatikus lett, tisztességesebb erősítő- és hangsugárzó rendszert építettek bele, és az elektronika is egyre több modellben váltott át félvezetősre – a csőrajongók nagy bánatára. A hangszórók fölött is eljárt az idő, s ha az egyik legkésőbbi típus tömbvázlatát nézed meg, néhány kiegészítő egység is cizellálja a hangszert.

 kpd10

Az effektek közül a vibrátó a jel frekvenciáját lökögeti.

kpd11a

Az elektromechanikus Hammond orgonákban ezt úgy csinálták, hogy egy többfokozatú késleltető fázistoló áramkörön vezették keresztül a jelet, oda-vissza kapcsolgatva a szűrő egyes kimeneteit egy külön motor tapizásának (szkenner) segítségével.

 kpd12

Az időkésleltetés – a fázistolás – egyszersmind frekvenciaváltozással is jár.

 kpd13

kpd14a

A későbbi modellekben ennél jobb minőségű vibrátó áramkörök voltak, de a fenti megoldás bámulatos, mert egyszerű, ám hatásos. A Hammond orgona vibrátójának sebessége két érték között kapcsolható. A kórus ugyanezt teszi ebben a hangszerben, csak a lökögetett, modulált jelhez hozzáadja az eredetit is.

 kpd15

kpd16

A Hammond orgona eredeti zengetője rugós zengető volt (lásd a sorozat 12. részét), amely az alakjáról a nyaklánc zengető nevet kapta. Három, különböző hosszúságú rugóval működött.

 kpd17a

A rugós zengető persze olyan, amilyen; nagyon egyetlen a frekvenciamenete, fémes a hangzása még a legjobbnak is. Kicsit kellemesebbé, orgonaszerűbbé tette a hangok megszólalását és lecsengését, a kisebb templomok és lakások méretét virtuálisan megnövelte. Ám a vibrátó, a kórus és a zengető effektek ellenére sem tudott a Hammond orgona valamit, amit pedig tudhatott volna, ha…

Nyuxi. Inkább hallgass Hammond orgonát!