Mi lehet az oka annak, hogy több, mint hat évtized után már megint népszerűek a moduláris és félmoduláris szintetizátorok?

Az egyik ok a csillapíthatatlan, lényegében az ezredforduló óta tomboló retróláz. A Behringer például egyszerre két klón családot is bemutatott.

Hogy a helyzet még izgibb legyen, a Behringer egy harmadik, félmoduláris hangszer kicsinyített méretű, de hangzásban az eredetivel egyenértékű, természetesen a jelenkor kívánalmainak megfelelően továbbfejlesztett, felületszerelt alkatrészekből (smd, lásd a sorozat 108. részét) épített klónnal is jelentkezett:

A Behringer áráról nem találtam információt, de hogy még véletlenül se maradjon egyedül, ugyanennek a típusnak az eredeti méretű klónjával lépett a színre a Korg, amelyet csak korlátozott példányszámban, tehát a Behringerénél biztosan lényegesen drágábban, 3999,99 dollárért kíván árusítani:

A második ok, hogy a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben gyártott hangszerek jogvédelme végérvényesen lejárt, immár nemcsak az elvek használhatók szabadon, hanem az áramköri megoldások, kapcsolások is gátlástalanul másolhatók. Ismétlem, modernebbek és főként megbízhatóbbak az új berendezések, mint amilyenek az őseik voltak. Hozzátéve, hogy az ősökön is lehetett csodákat produkálni.

A harmadik ok, hogy a moduláris alapelv nagyon vonzó. A moduláris szintetizátorok többsége még mindig analóg, és annak érdekében, hogy a költségek ne ugorjanak a csillagos égig, szubraktív szintetizálással állítják elő a hangot. Az analóg áramkörök feszültségvezérlése lehetővé teszi, hogy ugyanúgy feszültség határozza meg az oszcillátorok rezgésszámát, mint a szűrők paramétereit vagy az erősítők erősítését. Az egyes modulok összedrótozása kívülről történik, ami nemcsak sok variációt tesz lehetővé, és az egyszerűbbtől a bonyolultabbig, az olcsóbbtól a méregdrágáig fejleszthető a hangszer, hanem könnyen nyomon követhető, hogy mi mit csinál, honnan hová rohangásznak a jelek.

Ez a rugalmasság a muzsikusoktól, zeneszerzőktől egyrészt elmélyültebb gondolkodást, ismeretet igényel, a moduláris szintetizátorok elsősorban szerzői hangszerek. Másrészt jobban elengedhetik a fantáziájukat, felfedezőknek és szabadnak érezhetik magukat még akkor is, ha a korai moduláris szintetizátorok képességei sokkal korlátozottabbak voltak, mint a mostaniaké, és pl. az első Moog szintetizátorok igencsak vackok voltak. Kb. fél óra alatt álltak be a tranzisztoraik a megfelelő munkapontba, s ha valamilyen hangot sikerült végre eltalálni, azt azonnal föl kellett venni magnóra, mert egyáltalán nem volt biztos, hogy még egyszer sikerül előállítani. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy valaki koncerten nyüstölje a Moogot annak idején.

S most dög leszek, mert már megint egy illúziót rombolok le. Az iménti videóban az ELP billentyűse egy „preparált” moduláris Moogot nyúzott, amelyben számos jelút előre össze volt kötve belül. Keith Emerson sok esetben – és nemcsak az idézett felvételen – csak maszturbált, fantomdugott olyan lyukakba, amelyek sehová sem csatlakoztak.

Jómagam először a múlt század hetvenes éveiben találkoztam moduláris szintetizátorral a Magyar Rádió néhai elektronikus zenei stúdiójában, és később ezen az – emlékezetem szerint 40 ezer dollárért vásárolt – „nagy” Moog III.C-n készült a saját, több, mint egy évtizeden keresztül havonta jelentkező műsorom, a Hi-Figyelő szignálja is, Szigeti István zeneszerző kompozíciója. Valahol talán még megvan ez a szignál, amelynek hangmérnöke a stúdió gazdája, Horváth István volt. Rögtön hozzáteszem, hogy a Magyar Rádió egy csomó műsorhoz készített külön szignált, nem összeollózva más nótákból, hanem olyanokat, amelyek szerkezetükben, hangulatukban is tükrözték azt a műsort, amelynek elején-végén megszólaltak. Ebben is különbözik egy valódi közszolgálati rádió a kereskedelmitől.

Hogy mit is jelent a moduláris szintetizátor szabadsága, azt jól példázza az a reklámfilm, ami a moduláris Moog 2015-ös újragyártásának kezdetekor készült.

Napjainkban 400-nál is több cég gyárt kb. 5 000 fajta modult, és akkor az egyedi, netán otthon barkácsolt áramkörök számáról nincs is adatunk. Ezzel függ össze a negyedik ok: a különböző gyártók készítette modulok túlnyomó többsége ma már megfelel az un. Eurorack előírásainak. Az Eurorack látszólag csak egy bekábelezett doboz, amelynek drótjai a régi számítógépek párhuzamos (pata) madzagjaihoz hasonlók, de ennél sokkal többről van szó.

Az Euroracket Németország egyik leghíresebb zenei elektronikai cége, a Doepfer találta ki 1996-ban, a saját moduláris szintetizátorai számára.

A rendszer lehetővé teszi, hogy akár különböző gyártók moduljaiból is lehessen szintetizátort építeni.

Hogy az élet mégse legyen olyan egyszerű, a Doepfer modulok viszont egy nálunk kevésbé ismert moduláris szintetizátorra, a Buchla System 101-re emlékeztetnek, még ha nem is teljesen azonosak vele. Hogy egy kicsit nagyobb legyen a zűrzavar, a System 101 a Buchla 200-as sorozat tagjaiból készült.

A korai analóg Buchla szintetizátorok az alapötlet kitalálójáról, Donald Buchlától kapták a nevüket.

Megéri ismét elmerülni a történelem bugyrában, ugyanis a Buchla-sztori nagyjából (sőt, kicsit előbb) akkor kezdődött, amikor a Moog szintetizátoroké. Olyannyira, hogy Robert Moog is elismerte: Buchla számos olyan újítást hozott, ami a Moogra is hatással volt. Buchla és Moog felfogása között az volt az legfontosabb különbség, hogy Buchla számára a szintetizálás kiinduló jele bármi lehetett, nemcsak oszcillátorok keltette rezgések, hanem hangfelvételek vagy mikrofonok jelei. Nem beszélhetünk egyértelműen sem additív, sem szubtraktív szintézisről. A Buchla cége 1963-ban kezdte gyártani a 100-as sorozatot, amelyet a feltaláló nem hívott szintetizátornak, mert szerinte az elnevezés utánzásra utal, márpedig ő a hangzó világ kiterjesztését akarta. Emiatt a készülékeket nem is billentyűzettel, hanem mikrotonális hangközökkel való játékra is alkalmas, érintésérzékeny kapacitív tapipaddal és érintőképernyővel lehetett vezérelni. Buchla ebben a sorozatban alkalmazott először ismétlőket. A fából készült keretben összesen 25 modul számára volt hely. Kivételesen nem fordítottam le a modulok funkcióit magyarra, ha nem haragszol. Ha haragszol, akkor sem.

A hangszert az akkoriban a Fender márkát is birtokló CBS Music-on keresztül próbálták értékesíteni, de a CBS nem hitt az elektronikus hangszerek jövőjében.

A 200-as sorozat már jóval menőbb volt, szinte minden paraméterét feszültséggel lehetett vezérelni. 1970-től kezdve gyártották. E sorozat egyes moduljait aktatáska stílusú fémtokba szerelve készítették a „Musical Easel” típust, amellyel az volt a cél, hogy a moduláris szintetizátorral koncerteken is lehessen játszani. Az egyes beállításokat kezdetleges memóriakártyákon tárolták. Volt olyan modulja is, amellyel kvadró hangzást lehetett csinálni és ellenőrizni.

Buchla igazi nagy újítása az volt, amikor a későbbi modelleket összekötötte számítógépekkel (Interdata 7/16 típusúakkal), így az analóg szintetizátorok digitálisan vezérelhetők és programozhatók lettek. Az ilyen hangszereket hibrid szintetizátoroknak hívjuk. Buchla is engedett a piaci nyomásnak: ez a szerkezet hagyományos billentyűzetet tartalmazott.

Visszatérve napjainkra: a Behringer 2020. évi cuccai is eurorackosak. Néhány cég. mint pl. az Arturia, olyan készülékeket is gyárt, amelyek az Eurorack modulokkal kommunikálnak.

Az Eurorack magassága 3U. Az U a szabványos rack-méret egysége, 3U = 133, 5 mm. A modulok szélességét HP-ban mérik. 1 HP = 5,08 mm, egy-egy modul szélessége ennek egész számú többszöröse. A modulok mélysége 2,5-4 cm szokott lenni. A tápegységnek ± 12 volt egyenfeszültséget kell adnia (kettős táp), amelyet 10 vagy 16 pólusú szalagkábelen fut. Ezenkívül mehet még 5 voltos egyenfeszültség is a kábelen, és a feszültségvezérlő jel (CV), valamint kapujel (gate) is. A hang- és vezérlőjeleket 3,5 mm-es TS (monó jack) papa végződésű kábelek szállítják, ami elég nagy merészség, de ha nem rágja meg a kutya, úgy tűnik, nincs vele gond. Persze, nem a legócskább típust kell használni. A hangfrekvenciás jelek csúcstól csúcsig értéke legfeljebb 10 volt (±5 V) lehet. A vezérlő feszültség kétféle lehet. Az unipoláris (csak pozitív értéke van) 0 és 8 volt közötti értéket vehet föl, de némely cégek 10 voltig is elmennek. A hangmagasság állításához a V/oktávot használják, vagyis egy oktávnyi hangmagasság változtatáshoz egy volt kell. Az egyéb vezérlő jelek (trigger, kapu, digitális órajel) 5 V nagyságú impulzusok. Léteznek 1 U magasságú, mini modulok is. Az Intellijel által gyártott 1U-os modulok magassága 39,65 mm, míg a Pulp Logic és más gyártók által gyártott 1U-modulok magassága 43,2 mm. A Pulp Logic egyszerűbb tápcsatlakozót javasol az 1U modulokhoz, ami csak három érintkezőből áll. Számos cég gyárt Eurorack építőkészletet, hogy a „csináld magad!” modulok is beilleszthetők legyenek a gyári rendszerekbe.

A következő magyar nyelvű (!) videó egy egyszerű Eurorack formátumú szintetizátor működését mutatja be, nagyon színvonalas előadásban. Bárcsak sok ilyen lenne még!

A neten számos ingyenes moduláris bővítmény, illetve önmagában is futtatható moduláris szintetizátor program található. Olyan is van közöttük, mint a TrueGrid. A program Doepfer modulokat emulál. Letöltés nélkül, chrome alapú böngészőből használhatod, csak az alábbi linkre kell kattintanod:

https://www.modulargrid.net/e/racks/synth

Nagyon ígéretes a 2017. óta fejlesztett virtuális VCV Rack szintetizátor rendszer, és egyre több cég gyárt ingyenes modulokat hozzá. Az alapkészlet az alábbi linkről tölthető le:

https://vcvrack.com/

Az önállóan futtatható program kezdő lépéseihez ad segítséget a videó.

Az alábbi kompozíció is ezzel készült.

De mi van akkor, ha a legendás moduláris vagy félmoduláris szubtraktív szintetizátorok valamelyikével akarsz játszani a számítógépeden akár önállóan futtatható, akár bővítmény formájában? Tapasztalataim szerint az egyszerűbb utánzatoknak sem a szolgáltatásai, sem a hangzása hasonlít az eredetihez. Ha mégsem akarsz pénzt fizetni egy-egy jobbfajta jószágért, akkor érdemes kipróbálnod például a már oly sokat emlegetett „Arturia V Collection 7” szoftvergyűjteményből a Modular V3-at.

A demó és a fizetős változat között az alábbi linken választhatsz:

https://www.arturia.com/products/analog-classics/modular-v

Ennek az önállóan is futtatható programnak egy kb. 10 évvel ezelőtti változata volt az, ami felhívta a figyelmemet az azóta többször finomított, újabb és újabb modulokkal bővített szoftverre.

Noha midi billentyűzet nélkül is használható, érdemes hozzá USB-n ilyet csatlakoztatni. A dugók kicsit nehezen találnak be a kívánt lyukba, és még teljes képernyőre beállítva is mozgatni kell a képernyő jobb szélén levő huzigátort, de kisebbre nem lett volna célszerű venni a függőleges méretet. Lehet, hogy 4k-s felbontású képen nem kell már görgetni, mindenesetre, minél nagyobb képátlójú monitorod van, annál könnyebb az életed.

A letöltés és telepítés után célszerű kiválasztanod valamit a kb. 500 gyári beállításból (preset), hogy megszólaljon valami a billentyű lenyomásakor. Néhány videóból is elsajátíthatod a kezelés alapjait.

A szoftvercsomagban a félmoduláris ARP 2600 szubraktív szintetizátor emulátora is megtalálható. Az ARP koncepciója az volt, hogy a moduláris szintetizátor dróthalmaz nélkül, vagyis a lehető legkevesebb dugással is lehessen élni a moduláris szintetizátorok lehetőségével. Robert Moog egy interjúban el is ismerte, hogy az ARP ügyesen kihasználta a Moog gyengeségeit, az ő cége nem kapcsolt időben. A két cég között nem mindig volt ilyen megengedő a viszony, ugyanis az ARP 2600 kölcsönvette a Moog szintetizátorok legféltettebb kincsét, a szűrők kialakítását. Hogy ne legyen per belőle, az ARP 2600 második változatában nem ilyen szűrők vannak. A harmadikba valahogy visszakerültek, az Arturia emulátorában pedig választhatsz a kettő között. Amúgy a Csillagok háborújában az R2D2 „beszéde” is ARP 2006-tal készült.

A NAMM 2020 alkalmából a Reverb című folyóirat alkotott egy történelmi áttekintést. Még nincs felirata, ha hiányzik neked, nosza, készítsd el!

Az Arturia ARP 2600 V grafikai megjelenése nagyon valósághű.

Ismét választhatsz a fizetős és a demó változat között.

https://www.arturia.com/products/analog-classics/arp2600-v/

Az önállóan is futtatható szoftver kezelését pl. az alábbi két videó mutatja be.

Becsszó, nem vagyok az Arturia fizetett ügynöke, de van a csomagjukban Musical Easel emulátor is.

Ennek ingyenes demója és fizetős változata között az alábbi linken dönthetsz, de három teljes program esetén már jobban megéri a komplett Collection V-t kifizetni.

https://www.arturia.com/products/analog-classics/buchla-easel-v/overview

Jó kis videó van róla.

Ezek meg még jobbak:

Ha nem akarsz pénzt kiadnia az Arturiára vagy letölteni a feltört változatot az encore-ról, akkor két darab zip-be tömörített, összesen kb. 100 (!) különböző szintetizátor bővítményt tölthetsz le innen:

https://ln.sync.com/dl/74a155ac0/dk8nnavk-x9jy5b6z-xkznfvcp-hutv2fzm

Köztük egyszerűsített, összedrótozott Buchla szintetizátorok dll-jét is. Kicsomagolás után csak be kell másolni őket a munkaállomásod bővítmények (plugins) mappájába, és máris heteken keresztül játszhatsz, ha mindet ki akarod próbálni. Példaként kettőnek a képét mutatom meg, Reaperben.