Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 353. Fékezett habzású zajcsökkentők - ötödik flakon

1979-ben a Philips és a Sony hivatalosan is bejelentette, hogy tömeggyártásra készen áll a digitális hanglemez és a lejátszó készülék. Az analóg világnak vége – hirdették orrba-szájba.

Az tehát a hetvenes évek végétől látszott, hogy ha nincs is teljesen halára ítélve az analóg hangtechnika, nem áll nyerésre. S különösen nem a jel-zaj viszony az, amelyben a kompakt kazetta és a hozzávaló magnó akár csak labdába is rúghatna a CD-vel szemben.

Az új körülmények között a Dolby B elavultnak tűnt. A kazetta- és készülékgyártóknak sürgősen szükségük volt egy új zajcsökkentő rendszerre, amellyel az otthoni magnó jel-zaj viszonya lényegesen javulhat. De volt egy másik probléma is. 1981-re a Dolby B-s magnók száma meghaladta a 100 milliót. A tömeges alkalmazás feltárta a Dolby B fő hátrányát: a rendszernek a magnó beállítási pontosságára vonatkozó követelményei otthoni körülmények között gyakorlatilag teljesíthetetlenek voltak. Míg a tisztességes stúdiógyakorlatban az volt a szokás, hogy minden felvétel előtt beállították a berendezést, otthon ez nem volt lehetséges (Aztán, mint már többször szó volt róla, évtizedek múlva a szabványos tesztszalagok csaknem teljesen elérhetetlenné váltak.) A Dolby Laboratories előírásainak megfelelő rendszeres masszírozás nélkül az otthoni magnók gyorsan felhalmozták a kisebb és nagyobb mechanikai hibák „kritikus tömegét”, amelyek kizárták a Dolby B megfelelő működését. Az ilyen magnók dekóderei annyira össze-vissza kalimpálnak a magas hangok tartományában, hogy a felhasználók kénytelenek megtagadni a Dolby B használatát. A konkurencia sem maradt tétlen: a JVC, a DBX, a Telefunken a Sanyo, a Toshiba, a Teac, a Panasonic, a Yamaha vagy különféle falkákat alkotva, vagy önállóan ismét a színre léptek. Zajcsökkentő háború előszele fújdogált.

A Dolby Laboratories újabb próbálkozása mégsem a hangkazetták irányából indult. A hordozható profi kamerák új generációjához keresett a Sony zajcsökkentő megoldást. A Beta SP rendszer végül csak 1986-tól volt kapható, és nem is mindegyik készülék tartalmazott Dolby C-t, de a megoldás már 1980-ban készen volt, s egy korábbi profi videó rendszerben, a U-Matic-ban is alkalmazták.

fzo02

1981-ben hivatalosan is bemutatták a Dolby C-t, a konkurencia pedig ismét pofára esett. A Dolby Laboratories élelmes döntéshozói ugyanis két kihagyhatatlan ajánlattal rúgták seggbe a vetélytársakat. Az egyik a műsoros kazetta gyártóknak szólt: ettől kezdve a Dolby nem kért tőlük pénzt a zajcsökkentő használatáért, csupán azt, hogy a kazettán és a tokba tett borítón mindenképpen legalább a Dolby logó szerepeljen. A gyártók nyilván örültek, de ettől még a Dolby C zajcsökkentővel készült műsoros kazetta olyan ritka, hogy semmilyen nyomára sem lehet bukkanni. Ugyanis egy Dolby B-vel rögzített felvétel Dolby B nélkül lejátszva még csak-csak elviselhető, de egy Dolby C-s zajcsökkentő nélkül csak a tölcséres gramofonokon szocializálódottaknak nem az. A másik kihagyhatatlan ajánlat a készülékgyártók többségéhez szólt, azokhoz, akik az ajánlattétel előtt már megvásárolták a Dolby B használati jogát. Nekik a Dolby C licence ingyenes volt. A Dolby C használata ténylegesen javította a jel-zaj viszonyt, de úgy került monpolhelyzetbe, hogy valójában senkinek nem ez kellett. Legkevésbé az igényesebb zenerajongóknak. Sajnos, nem tudjuk, hogy ténylegesen hány magnó gazdája használta rendszeresen a Dolby C-t, csak gyaníthatjuk, hogy a készülékek számához képest nagyon kevesen. Hozzátéve, hogy a konkurens megoldások sem mutattak olyan egyértelmű tulajdonságokat, amelyek miatt zokognunk kellene, hogy nem ők győztek.

A világ első Dolby C-s deckje a NAD 6150C volt.

fzo03

1981-től 1983-ig gyártották.

Az Aiwa ugyancsak 1981-től kezdve gyártotta az AD-FF5 típusú magnót. Japánban 59 800 jen volt a listaára, ami 2022-ben kb. 585 USA dollárt ér.

fzo04

A készülék jel-zaj viszonya a csúcsszintű jelhez képest (ez vajon mit jelenthet?) zajcsökkentő nélkül 59 dB, Dolby B-vel 67 dB, Dolby C-vel 74 dB volt, tisztafém szalaggal mérve.

Árnyaltabb képet kapunk, ha a sorozat előző részéhez hasonlóan, ismét egy zajanalízis eredményét nézzük meg. A mérést megint a Nakamichi végezte el, tisztafém kazettájával, 70 μs időállandójú korrekcióval.

fzo05

A diagramnak csak a 20 Hz-20 kHz közötti tartományát vedd figyelembe, a 20 kHz fölötti rész jelentését sehol nem találtam meg, a Nakamichi honlapjának a mérést bemutató archívumában sem.

fzo06

Először az alsó zajgörbéket nézegessed! A Dolby C zajcsökkentése 200 Hz fölött kezd jelentőssé válni, 500 Hz és 2 kHz között a legnagyobb, 2 kHz fölött jelentősen romlik, úgy 15 kHz-nél pedig nem jobb, mint a Dolby B-é. Ha a szalag kivezérelhetőségét nézed, azt láthatod, hogy 0 dB-től kezdve jobban meglökhető a szalag Dolby C-vel, mint Dolby B-vel. Mindkét jelenségnek hasonló oka van. Ám előbb nézd meg magának a Dolby C-nek a kódolási frekvenciamenetét!

fzo07

Akármelyik bemeneti szinthez tartozó átviteli görbét vizslatod, az a megdöbbentő látvány tárul eléd, hogy 10 kHz fölött a görbe lekonyul, az átvitel elromlik. Nem önmagától romlik el, a Dolby C-ben elrontották. A Dolby C tervezésekor fokozottabban vették figyelembe azt a pszichoakusztikai jelenséget, aminek az a lényege, hogy a hallhatósági függvény frekvenciafüggő.

fzo08

A hallhatósági függvény azt mutatja meg úgy nagyjából, hogy melyik hangmagasságon milyen hangnyomásszinten halljuk meg a hangot, hol van a hallásküszöb (lásd a sorozat 43. részét és előzményeit.) A hallhatósági függvény alapján a közepes frekvenciájú hangokhoz képest mélyebb és magasabb hangok tartományaiban nem kell annyira erőlködni, mert az ottani zajokat kevésbé halljuk meg. Ez nem teljesen és nem mindig igaz, az azonban igen, hogy a mágneses hangszalagok aktív rétege a magas hangok tartományában hamarabb telítődik, vezérlődik túl. A felvételi korrekció még emel is a magasakon. Ha jelentős, 15-20 dB-es jel-zaj viszony javulást szeretnénk a nagyon magas hangok esetében is, vagyis felvételkor itt is nagyot erősítenénk, a szalag nem bírná ki iszonyat torzítás nélkül. A Dolby C kódolója elé beiktattak egy „spektrális torzító” névre hallgató áramkört. A hangzatos név egy rezonáns feszültségvezérelt szűrőt jelöl, amely 10 kHz fölött vág.

fzo09

A fenti ábra egy kombinált Dolby B/C egység nagyon egyszerűsített tömbvázlata. Ezen rajzon a Dolby C olyan, mintha a Dolby B-t kiegészítették volna még egy Dolby B egységgel és a spektrális torzítóval. Ami a két egység elvi felépítését illeti, ez igaz is, de a második egység beállítása eleve más, mint az elsőé, és a Dolby B egység beállítása is módosul Dolby C-be való váltáskor. Ezt jelképezi a „karakterisztika választás” téglalap.

A Dolby C kóder külön-külön masszírozza a gyengébb és az erősebb jeleket. A szabályozott frekvenciatartományt lefelé két oktávval kiterjeszti, és a 10 kHz alatti sávban jóval nagyobb az erősítése, mint a Dolby B-nek. A Dolby C mindkét egysége szintfüggő csúszófrekvenciás szűrőkkel működik. A szabályozás általában lassú, mind a megfogás, mind az elengedés kb. 100 ms, emiatt ritka a belengés, de hirtelen felfutó tranziensék esetén belép a Dolby A-nál már megismert, un. nemlineáris limiter, amelynek reagálási ideje 1 ms, és az ábrán telítés elleni szűrő néven szerepel.

fzo10

Már 1981-ben megjelent a piacon a Hitachi által gyárt(at)ott Dolby B/C integrált áramkör, majd egyre több cég – pl. Philips, Panasonic – IC-je, szóval a Dolby Laboratories ügyesen paktált a gyártókkal. A Sony egész sorozatot dobott piacra CX20027 ... CX20187 típusjelzéssel.

fzo11

Dolby B/C integrált áramkörök be/kikapcsolható 19 kHz-es szűrővel napjainkban is beszerezhetők 5-10 euróért. Az egyes típusok kódolási/dekódolási pontossága és torzítási jellemzői között természetesen lényeges eltérések vannak, ezért amikor lassanként leketyegett az összes szabadalmi védelem, a digitális szoftver változatok nem egy-egy áramkört modelleztek, hanem a Dolby C specifikációkból indultak ki. Sajnos, a Dolby Laboratories semmilyen segítséget nem adott a munkához, s talán ennek következménye, hogy használható programra 2017-ig kellett várni. A DDi Codec Chen Wang programozó alkotása. Hogy melyik Chen Wangé, nem derül ki, mert a LinkedInen három ilyen nevű programozót is találtam; úgy látszik, ilyen néven trendi mostanság szoftverfejlesztőnek születni. A forgalmazó cég neve AnaxWaves.

fzo12

A program legutóbbi módosítását 2022 tavaszán végezte el a szerző; Windowson és Almán is működik, sőt, már van nem hivatalos androidos változata is. A program meglepően olcsó, 20 eurónál is kevesebbért mérik. A windowsos változatot a Microsoft áruházból töltheted le, ha már regisztráltál Microsoft fiókot.

fzo13

Ha Almád van, akkor az Apple áruházban keresd!

fzo14

A program elég pontosan követi a Dolby karakterisztikákat, és a tesztelők tapasztalatai is kedvezőek.

fzo15

A szoftvernek van néhány hasznos meg kevésbé hasznos szolgáltatása. A hasznosak közé tartozik a Dolby hang generátor, ennek segítségével állítható be a Dolby szint. Ha olyan magnót dugtál a számítógépre, amely lejátszófejének résállása nem teljesen merőleges, a rést virtuálisan helyre rakja. Ez persze nem az igazi, sokkal hasznosabb az a tekrentyű, amellyel a fejkopás hatását lehet ellensúlyozni. Átkapcsolható a felvételi/lejátszási korrekció (70/120μs), ha úgy gondolod. A program az alábbi filékkel tud dolgozni: .wav, .flac, .aiff max 96k/24bit és mp3, aac, m4a, max 48k változó bitráta.