Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 355. Fékezett habzású zajcsökkentők - hetedik flakon

Az analóg zajcsökkentők közötti piaci versenyt a Dolby Laboratories megoldásai nyerték, mégis érdemes felbontani néhány újabb flakont.

Ennek egyik oka a honfiúi büszkeség, mert találtam egy honlapot, amelyik megemlíti egykori munkahelyem, a BRG zajcsökkentőjét a Dolby B-hez hasonlók között.

fhh2

Sajnos, az Ex-Koról nagyon kevés nyelvemléket találtam, annak idején meg nem is érdekelt, mert az MK-42 egész koncepcióját elhibázottnak véltem, és a gyártása már lényegében befejeződött, amikor a BRG-be kerültem. Hogy valami jót is mondjak a nem kicsit rút magnóról, a végerősítőjébe egy akkoriban modernnek számító tranzisztort, a 2N3055-öt rakták. A magnó átviteli sávja 40 Hz - 12,5 kHz, a jel zaj-viszonya mezei Fe2O3 kazival mérve Ex-Ko nélkül 48 dB, Ex-Koval 56 dB volt.

fhh3

Az MK 42 használati utasításában a következő szerepel:

„A mágnesszalagos hangrögzítők jel-zaj viszonyát, más szóval dinamikáját, nagyrészt a szalag zaja határozza meg. A szalagzaj sustorgásként jelentkezve főleg a halk részleteket tartalmazó zenei felvételeknél lehet zavaró. Ezen a jelenségen segít a készülékben alkalmazott Ex-Ko rendszer. A felvételi oldalon működő kompresszor lehetővé teszi a szalag zajával összemérhető halk hangok nagyobb szinten való rögzítését. A felvétel expanderrel visszajátszva elnyomott szalagzajú, dinamikahelyes műsort eredményez. A rendszer működését az alábbi ábrák szemléltetik.

fhh4

Az ábrákon az üres téglalap a műsor legerősebb hangját; a vonalkázott halk hangot -, a befeketített pedig a szalagzajt jelenti. Az első ábra az Ex-Ko nélkül felvett műsor jel-zaj viszonyait szemlélteti. A második és a harmadik ábra a kompresszoros felvétel, illetve a felvétel expanderrel történő lejátszása utáni dinamikaviszonyokat ábrázolja. Az első és a harmadik ábra összehasonlításából szembetűnően mutatkozik az Ex-Ko rendszer zajcsökkentő hatása. Természetesen a rendszer a felvételi hangforrás zajának kiküszöbölésére nem alkalmas, ezért Ex-Ko felvételt csak jó minőségű, kis zajú hangforrásokról érdemes készíteni (lemezjátszó, URH rádió). A készülék új lehetőséget nyújt Önnek azáltal, hogy nagy dinamikájú főleg komolyzenei felvételeket is kiváló minőségben készíthet kazettára. Ex-Ko-val történő felvétel más kazettás készülékekkel is lejátszható. Ez esetben — amennyiben van rá lehetőség — a tangszinszabályozóval csökkentse a magas hangokat. (…) A felvétel gomb lenyomása előtt nyomja le az Ex-Ko kapcsolót. (…) A műsoros kazetta behelyezése után a szalag a lejátszás nyomógombbal inditható. Az Ex-Ko-val felvett műsor visszajátszásakor szint én le kell nyomni az Ex-Ko kapcsolót. A Dolby-”B” rendszerrel felvett műsoros kazetta is előnyösen Ex-Ko állásban játszható le.”

A leírásban nem szerepel, hogy az Ex-Koban lejátszáskor zajzár is van, hogy két nóta között nagyobb legyen a csend. Az idézetben nem javítottam ki sem a helyesírási hibákat sem a szakmailag pongyola fogalmazásokat, hiszen te tudod, hogy a jel-zaj viszony és a dinamika nem ugyanaz. Az azonban kiderülhet, hogy egykori kollégáim igyekeztek érthetően megmagyarázni a művüket, és most is megismétlem, hogy a BRG II. fejlesztésén remek kis társaság jött össze, kiváló és lelkes szakemberek – engem leszámítva.

A néhai Orion SM 250 típusú kazettás magnójának zajcsökkentőjét sem részletezik a neten elérhető külföldi oldalakon.

fhh5

Ez a magnó lényegesen többet tudott, mint a BRG MK 42-je, ami nem is csodálható, hiszen kb. 10 évvel később született készülékről van szó. Igaz, szépségversenyen ez se indulhatott volna, ám a szolgáltatásai és a paraméterei alapján a középmezőny közepébe sorolható a kétfejes kazettások között. Az már annak idején is kérdés volt, hogy az Orion miért nem gyártott háromfejes magnót – egyébként az egykori szocialista országokban senki sem. Ennek nemcsak gazdasági okai voltak – a háromfejes futóműveket jóval drágábban mérték, valamint elektronikai alkatrészekből is több kellett (gondolj arra, hogy pl. külön felvevő és külön lejátszó erősítőre van szükség) –, hanem az is, hogy egy csúcskategóriás készülék sorozatgyártása sokkal nagyobb technológiai felkészültséget és fegyelmet igényel.

Az átviteli sávja tisztafém és CrO2 szalaggal mérve 30 Hz - 18 kHz, Fe2O3-mal 30 Hz - 16 kHz. Arra biztosan emlékszel, hogy a kazettás magnók frekvenciamenetét -20 dB-n mérik. A jel-zaj viszony zajcsökkentő nélkül 56 dB, zajcsökkentővel 80 dB. Ez utóbbi adatból már sejteni lehet, hogy nem Dolby B-szerű zajcsökkentőt használtak. A két fejlesztő, Lelekács Sándor és Zankó Ferenc így írt erről 1982-ben:

„Az SM 250 magnó zajcsökkentője a teljes hangfrekvenciás sávban hatásos, elméletileg 30 dB-t javíthat, gyakorlatilag 25 dB körüli a nyereség. Az áramkör kompander rendszerű, azaz felvételkor összenyomja a jel dinamika tartományát (kompresszor üzem), lejátszáskor pedig széthúzza az eredetire (expander üzem). Működése leginkább az amerikai dbx rendszerhez hasonlítható, azzal az eltéréssel, hogy ott a jel effektív értéke, míg a mi esetünkben a jel átlagértéke szerint változik az erősítés. Mindkét rendszernek megvan az előnye és a hátránya. Az effektív érték érzékelés kevésbé érzékeny a csatorna fázishibáira, viszont a nagyfrekvenciás átvitel amplitúdó hibái sokkal zavaróbbak, mint az átlagérték érzékelés esetén. A kompander rendszerek működésének hibája az ún. zajlélegzés vagy zajpumpálás. Ha lejátszáskor (expander üzem) nagy jel után hirtelen halk átmenet következik, az expander nem tudja azonnal lecsökkenteni erősítését, a kis szintű jel mellett a szalagzaj hallható lesz. A zajpumpálás hatását a jelkompresszió előtt alkalmazott különböző előkiemelésekkel és expanzió utáni utóelnyomással lehet csökkenteni. Az áramkör helyes működése szempontjából lényeges, hogy az erősítést szabályzó jel ugyanaz legyen felvételkor, mint lejátszáskor. Felvétel esetén a jelforrás tartalmazhat olyan összetevőket (alacsonyfrekvenciás „rumpli", 19 kHz-es pilotjel), amelyek a szalagon nem, vagy csak kismértékben rögződnek, viszont az erősítés változtatást befolyásolja. Ezt elkerülendő, az erősítés szabályozásra felhasznált jel egy 20 Hz - 10 kHz közötti sáváteresztő szűrőn halad át.”

A szöveg hivatkozik a dbx cég zajcsökkentőjére. Ez a zajcsökkentő – pontosabban, két zajcsökkentő, a dbx I. és dbx II. – valami egészen furcsa szerzet. Látszólag semmi mást nem csinál, mint a teljes hangfrekvenciás sávban 2:1 arányban kompresszál és 1:2 arányban expandál. A tömörítés és a tágítás aránya most is dB-ben értendő. A dbx működését igencsak felületesen szokás leírni, emiatt nem is lehetne világos, mi mindenen bukfencezett el, de 2021-ben néhány orosz mérnökember nekiveselkedett, és megfejtette a rejtélyeket. Tehát ismét kapaszkodj, és ha most véletlenül hallgatsz rám, megkeresed a sorozatnak azon részeit, amelyek a feszültség effektív, csúcs- és átlagértékéről (a négyzetes középről), a kompresszorok és expanderek működéséről és paramétereikről, valamint a tranzisztorok, a műveleti erősítők, a VCA-k és VCF-ek működéséről szólnak. Ja, és matekból is idézd föl magadban a logaritmikus és az exponenciális függvények fogalmát! Nincs nagy vész, ha nekem sikerült megértenem, neked se lesz gond. Törekszem majd arra, hogy ne veszítsd el a fonalat.