Noha a félgömb fejű tű viszonylag nagy felületen érintkezik a barázda falaival, a tű kopása következtében egyre jobban roncsolja a barázdát.

A következő fotó egy szabad szemmel nem is látható módon sérült, gyémántból csiszolt tű félgömb hegyéről készült.

Nyilvánvaló, hogy a tű átmérőjének csökkentésével a sérülés veszélye még nagyobb, és a vékonyabb tű a barázda falait is jobban sértheti. A félgömb hegyű tű a szaporább barázdafal kitéréseket kevésbé tudja követni, a sorozat előző részében tárgyalt, a fázistolásokból származó torzítások is jelentősek. Azonban technológiai okok miatt a félgömb fejű tű egyeduralmát sokáig nem törte meg semmi, s monó lemez lejátszásakor fázishibák sincsenek a két csatorna között, mivel csak egy csatorna van.

Ahhoz, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, vagyis, hogy a lejátszótű alakja jobban hasonlítson a vágótűéhez, de a lejátszótű engedelmesen viselkedjen, a tűhegy két „szélét” vágták le. Úgy kell elképzelned, hogy a tű ugyanúgy foglalja el a barázda szélességét, mint a félgömb hegyű, de a barázda hosszában keskenyebb.

Megszületett tehát az elliptikus vagy leánykori nevén biradiális tű.

A következő két fotó közül a baloldali szemből, a jobboldali oldalról mutat egy elliptikus tűt; az Ortofon OM30 típusú tűje volt a modell.

Persze, sok modell létezik, amelynek más a mérete elölről és más oldalról.

Hogy pontosan mikor született meg az elliptikus tű, arra vonatkozóan minden legenda szerzője másra emlékezik. Az biztos, hogy 1964-ben már reklámozták a Shure cég V-15 Stereo Dynetic típusú hangszedőjét.

Hogy miért éppen V-15 lett a sorozat neve? A Shure reklámja szerint ezért:

A képen feltüntetett szög a függőleges követési szög, külföldiül vertical tracing angle, rövidíve VTA. Ez az érték korábban szabványosan 15° volt, de 1970-ben 20 ± 5° lett az értéke. Manapság a legtöbb MM és MC hangszedőhöz 22-24°-ot írnak elő.

A függőleges követési szöget úgy kell beállítani, hogy az megegyezzen a lemezvágó gép vágófejének rögzítési szögével. Ezt a szöget függőleges modulációs szögnek hívják, VMA a rövidítése, ami ismét három angol szó kezdőbetűje: vertical modulation angle.

A függőleges követési szög és a függőleges modulációs szög közötti különbség a követési hiba. A sztereó lemezek megjelenésével mind a vágófejek kialakítása, mind az ezen extra információkat olvasni képes hangszedők kifinomultabbá váltak, pontosabban, a sztereó hanglemez lejátszása megteremtette a jobb hangszedőket. Az elliptikus tűjű hangszedőket egyébként – legalábbis kezdetben biztosan így volt – úgy készítik, hogy a gyémántot kúp alakúra köszörülik, amely gömb alakú hegyének sugara megegyezik a kész elliptikus tű főtengelyének görbületével. A csúcs szűkítése az ellipszis kialakításához a csúcs elülső és hátsó sík felületének csiszolásával érhető el, így a profil immár "ellipszis alakú", ha közvetlenül a csúcsra tekintünk a kúp tengelye mentén.

A matematikában az ellipszis (régiesen: kerülék) nevű zárt görbe azon pontok mértani helye egy síkon, ahol a pontok két rögzített ponttól mért távolságának összege a két pont távolságánál nagyobb, és állandó értékű. Az állandó érték éppen a főtengely hossza. A két pontot fókuszpontnak (F1, F2) vagy gyújtópontnak hívják. A főtengely az az egyenes szakasz (húr), amelyet az ellipszis két pontja határol, s amely a két fókuszponton halad át. Az alábbi ábrán a főtengely az AB szakasz. AB= F1X+F2X

A fókuszok felezőpontján a főtengelyre merőlegesen állított egyenes által meghatározott húr a kistengely; a fenti ábrán a CD szakasz. Ezt azért emészd még egy pöppet, hadd ragadjon rád valami a tudományból!

Az elliptikus hangszedőtűk esetén két adatra van szükségünk. Az egyik a főtengely hossza, ez határozza meg, hogy a tű milyen mélyen süllyedhet a barázdába, csakúgy, mint a félgömb hegyű tű esetén. A másik a kistengely hossza, amely azt mutatja meg, mennyire cizellált barázdafalat tud helyesen letapizni a tű, vagyis milyen jó a magashang átvitel és milyen kicsik a torzítások. A főtengely hossza helyett a felét, az ellipszis nagyobbik sugarát adják meg, s ugyancsak a kistengely hosszának fele a másik sugár adat. Az említett, korai Shure hangszedő nagyobbik sugara 17,8 µm, a kisebbik 5 µm volt.

Napjainkban háromféle kategória különböztethető meg az ellipszis adatai alapján. Többnyire a kisebb sugarat adják meg első paraméterként, persze, az alábbi méretek csak tájékoztató jellegűek, hiszen ahány cég, annyifélét gyárt. A következő táblázatot a nálunk kevésbé ismert USA-beli Soundsmith tette közzé. Természetesen nemcsak a tű alakja határozza meg egy hangszedő árát.

Hozzáteszem, hogy napjainkban már csak monó hangszedőket gyárt a Soundsmith elliptikus tűvel.

Az Audio-Technika is háromféle méretben gyárt(at) elliptikus tűket: 10*18 µm-eset, 7,5*18 µm-eset és 5*18 µm-eset. Jelenleg a legolcsóbb elliptikus tűje az AT-VMN95E, amelyet kb. 15 ezer forintért mérnek. Két fő mérete 7,5 µm és 18 µm. A cég az AT VM95 sorozatú mozgómágneses hangszedőibe ajánlja.

Az Audio-Technica mozgótekercses hangszedőihez nem kapható külön tű, ami érthető is, mert ezekben a tűcsere nem néhány mozdulat. A legdrágább elliptikus tűjű hangszedő az AT-33EV, 170-210 ezer forintért. Két fő mérete szintén 7,5 µm és 18 µm. Elvileg 50 kHz-ig is átvisz, de ez elliptikus tűvel lehetetlennek tűnik.

Nagyon szórakoztatóak az erről a hangszedőről írott tesztek. Általában nagyon jónak tartják, van, aki zseniálisnak. Aztán hozzáteszik, hogy kissé sötét tónusú a hangja – ami lefordítva vagy azt jelenti, hogy mélyben túlteng, vagy azt, hogy magasban szegény. A végkövetkeztetés pedig az, hogy ennyi pénzért örülhetünk.

Az Ortofon elsősorban diszkósoknak gyárt elliptikus tűket és ilyen tűjű hangszedőket, a korábban már említett Concorde sorozat részeként. Érdekes a viszonylag nagy sugarakkal (13 µm és 25 µm) készülő, tehát nagy felülettel érintkező MK II. Club típus, amelyet főként 45 rpm-es, nagy amplitúdóval vágott lemezekhez ajánl a gyártó.

A komplett hangszedő 50-60 ezer forintért, a tű a feléért kapható. A hangszedőt párosával is kínálják, hiszen rendes diszkós legalább két lemezjátszóval nyomatja a bulit.

A következő videóban a mix (félgömb hegyű) és a club (elliptikus) tűt hasonlították össze.

Hi-Fi célokra készül az OM 5E és annak tűje. A sugarak: 7,5 µm és 18 µm.

Nagyon olcsó, belépő szintű hangszedő ez, kb. 30 ezer forintért, és a tű is csak pár ezressel olcsóbb. Nem véletlen, hogy egy kezdő Audio-Technicával mérik össze.

A Jokohamában (anglomán átírással Yokohamában) készülő Sumiko Pearl MM hangszedő szintén a belépő kategóriába sorolható, és nyilván nem meglepőek a sugarak méretei: 7,5 µm és 18 µm.

A Grado Labs az elliptikus tűk egyik úttörője volt. A 260-300 ezer forintba kerülő Timbre Sonata3 az elliptikus tűjű hangszedők felső kategóriájába tartozik, legalábbis, ami az árát illeti, mert 260-310 ezer forintért vesztegetik.

Az elliptikus tű méreteit sehol nem találtam meg, egyébként a tesztek nem sok jót írnak a hangjáról, és megemlítik, hogy különösen érzékeny a függőleges követési szög beállítására. Ezt nem ellensúlyozza, hogy a hangszedő háza Jarrah-fából készül, ami a Myrtaceae családba tartozó, Nyugat-Ausztrália délnyugati részén honos növény, s amely akár 50 m magasra is megnőhet. Ha ez többet mond neked, noongar nyelven djarralynak hívják, de Eucaliptus marginataként is ismert – már, akinek. Ugye, a fotó alapján már könnyen azonosítod?

Mivel az elliptikus tűk hegye le van kerekítve, a félgömb hegyű tű néhány velejárója megmaradt, sőt még hangsúlyosabb lett. Így az elliptikus tű továbbra is csak két különálló pontban érinti a lemez barázdáját. Az egyik tengely csökkentett átmérője miatt a teljes érintkezési terület kisebb, mint a félgömb hegyű tű esetében.

Így a megérintett felületeken még nagyobb a nyomás, mint félgömb hegyű tűvel, és fokozott kopással is számolnunk kell. Nyilván minél soványabb az ellipszis, a tű annál pontosabban tapizza le a szaporább rezgéseket, kicsit lejjebb is süllyed, de annál jobban terheli, koptatja a barázda falait. A vadiúj, szűz tű és a barázda első randija különösen durva, hiszen ekkor a legkeskenyebb az ellipszis. Ez nem szerelem az első látásra, ellenkezőleg, mindketten rendesen meggyötrik egymást. A tű hegye ennek következtében tompul kissé, az érintkezés területe növekszik, a koptató hatás csökken. Ebből a jelenségből az következik, hogy értékes lemezeidet nem érdemes szűz tűvel lejátszanod, ajánlatos, ha a tű előbb megszerzi a rutint, kicsit bekopik.

Néhány órán keresztül – a szakirodalom 20-40 órát javasol – olyan lemezeket játssz le, amelyek még nem roncsolódtak el nagyon, de tévedésből vetted meg őket, nem szereted vagy nem szereted már a rajtuk levő nótákat.

Ugyanakkor nem csupán az érintkezési vagy érintési felület nagysága határozza meg, hogy milyen mértékű a lemezbarázda károsodása, hanem a tűerő is. És éppen az elliptikus tűk jobb követési képessége tette lehetővé a tűerő jelentős csökkentését 5 cN-ról kb. a felére. Napjainkban már a félgömb fejű tűk ajánlott tűereje is 1,8-2,5 cN, a kúposaké meg 1,5-2 cN.

Az elliptikus hegyű tűk geometriai torzítása nagy amplitúdójú jel esetén sokkal kisebb, mint a félgömb hegyűeké.

Az elliptikus tű előnyei azonban évekig nem párosultak kereskedelmi sikerekkel, s ennek több oka volt. Az egyik, hogy az ilyen tűk közül a jobb minőségűek sokkal drágábbak voltak, mint a félgömb hegyű tűk, noha audiofil körökben ez nem volt annyira lényeges. A másik, hogy az elliptikus tűjű hangszedő sokkal kényesebb a lemezjátszó beállítására, és a lemezjátszók túlnyomó többsége semmilyen beállítási lehetőséget nem tartalmazott – egyébként a legolcsóbbak ma sem, hiszen félgömb fejű tű van a hangszedőjükben. A harmadik, hogy nagyon sok elliptikus tű csiszolása korántsem sikerült jól, vagy a tűt csálén fogták be a hangszedőbe.

Arra is volt példa, hogy a gyártók csaltak, és ál-elliptikus tűket sóztak a vásárlókra.

A félgömb hegyű és az elliptikus csiszolású tűkön a 21. századi audofil társadalom már túllépett, és szinte lubickol a káoszban. Na, majd én megpróbálok rendet tenni az agyadban.