Az egyik ilyen az SRA, ami a Stylus Rake Angle rövidítése. Szó szerinti fordításban a tű gereblye szöge. Képzelj el egy üres, modulálatlan barázdát! Ebben a barázdában a hangszedő tűje nem merőleges a lemez felületére, nem 90° a bezárt szög, hanem annál kicsit nagyobb. Ez a szög az SRA.

Az SRA létjogosultságát az indokolja, hogy a hanglemez vágása során a vágótű nem pontosan merőleges a lemez felületére, hanem annál kicsit nagyobb, 91-95°-os szögben áll. Ennek gyakorlati oka van, ugyanis a kivésett lemezforgács távozását megkönnyíti.

Képzeld el, hogy kerti kapával bizonyítod laza talajban, hogy mindenhez is értesz. Amikor húzni kezdet a kapát, a szerszám merülni kezd a talajba. Ez azért van így, mert a kapa pengéje 90°-nál nagyobb szöget zár be a talajjal, és amikor a kapa feje mozog, súrlódni is fog a talajjal. E súrlódás következtében megjelenő erőnek van lefelé irányuló összetevője, ami a talajba nyomja a kapát.

Amikor a vágófejeket tervezték, kiszámították, hogy 94-95° felett a lefelé irányuló erők olyan mértékben megnövekednek, hogy a barázdában keletkező torzulások jelentősek lesznek. Az eredmények alapján 92-93° lenne az ideális vágási szög és az ideális SRA, amelyet meg kell célozni. Van azonban egy nem is apró gond. Az SRA mértéke attól is függ, hogy milyen vastag a lemez, ez pedig a korong tömegének a függvénye. Egy audiofil, 180 grammos lemez vastagabb, mint a múlt század hetvenes éveiben, az olajválságtól megriadt lemezcégek gyártotta korong. Az azonban nem életszerű, hacsak nem okoz kéjt neked, hogy a lemezjátszó érintett paramétereit lemezenként állítgatod.

Az SRA jelentősége annál nagyobb, minél bonyolultabb a hangszedő tűjének alakja, illetve minél inkább hasonlít a vágótű alakjához. A félgömb hegyű tűnél nincs SRA, viszont minden vonaltűnél, különösen a Shibata tűnél fontos lehet az értéke. Ha a vonaltűs hangszedők SRA-ja nem megfelelő, akkor a tű szélei nem kellőképpen tapizzák le a barázda kitéréseit, mondhatnánk, megfogják a modulációt, kicsit beszorulhatnak, és káros rezgésekkel masszírozhatják a tűszárat. Emiatt nagyobb lehet a torzítás, mintha egyszerű félgömb hegyű tűvel játszanád le a lemezt.

Ha még emlékszel rá, a sorozat 219. részében volt szó a VTA-ról, a függőleges követési szögről.

Az SRA és a VTA nem független egymástól. Ha a VTA-t megváltoztatjuk, az SRA is megváltozik.

Létezik egy látszólag egyszerű paraméter, az azimut. A kifejezéssel már találkozhattál a sorozat több részében, például a 338-ban, ahol a magnó fejrésének merőlegességéről volt szó. Most a hangszedő két oldalának egymáshoz viszonyított magasságát, illetve ennek a hibáját jelenti, és irányszögnek is hívják. Az elméleti feltevés az, hogy ha a hangszedő tökéletesen merőleges a lemez barázdájára, akkor a tű tökéletesen illeszkedik a barázdába. Ilyen persze nincs, de lehet közelíteni az optimumhoz még akkor is, ha gyártási hiba miatt a tű kicsit (hangsúlyozom, hogy kicsit) csálén áll a hangszedőben. Ha azimut hiba van, a bal csatornán rögzített jelek a jobb csatornába szivárognak (vagy fordítva), tehát az áthallás aszimmetrikus lesz.

A hangszedőt az őt követő fokozat bejárata zárja le. A hangszedő paraméterei között megadják a terhelés kívánatos ohmos ellenállását és kapacitását.

A lemezjátszó eddig ismertetett részeit valamilyen tartószerkezetnek, váznak, alváznak kell összefognia, amit a készülék dobozába, kávába tesznek. Nagyon nem mindegy az sem, hogy ez a tartószerkezet milyen. Ismét a Hanglemezek és lemezjátszók című könyvből loptam egy ábrát, amely azt mutatja, hogy a hajtómű zaja hogyan terjedhet, hogyan juthat el a hangszedőbe.

Az első út a motor - áttétel - tányér, a második út a motor - felfüggesztés - alváz - csapágy - tányér; a harmadik a motor - felfüggesztés -alváz - kar. Mindegyik út végén ott van a hangszedő. Mindhárom esetben fontos, hogy a motor és a lemeztányér csapágya között rugalmas kapcsolat legyen. Ennek egyik módja, hogy a motort lágy gumibakokra vagy rugókra függesztik fel. A másik, hogy a motort mereven rögzítik a kávához vagy mindentől függetlenül, kívül helyezik el, de a lemeztányért és a kart egy rugózva felerősített közbenső alváz tartja. Ez utóbbi megoldás igen kedvező, ugyanis ekkor a lemezjátszó kezelőszerveinek mozgatásakor – pl. karemelő működtetésekor – sem kaphat erősebb pofont a hangszedő. Minden rugalmas rendszer egyszersmind rezgő rendszert alkot, s megcáfolná a fizikát, ha nem találkoznánk ismét a rezonanciafrekvenciával. Ez jó esetben néhány Hertz.

A komolyabb lemezjátszók tartószerkezete és néhány alkatrésze korábban bazi nehéz volt, mert a masszív szerkezet nem annyira érzékeny az akusztikai visszacsatolásra és ha belerúgsz, akkor sem sértődik meg. Ha viszont mégis sikerül feldühíteni mondjuk egy méretes basszussal, akkor olyan sokáig és olyan módon rezeg, ahogy az a tömegéből következik, tehát csak lesel. Különösen a stúdiólemezjátszók voltak ilyenek. Vannak, akik napjainkban is esküsznek erre, és akár 150 kg tömegű lemezjátszókat gyártanak, kis sorozatban audiofil célokra. Az ún. tömeghajtású lemezjátszók egyik legendás típusa a Micro-Seiki SX 8000 II. volt, a tömege pedig 132 kg. Jelenleg a nettó ára az ócskapiacon 40 ezer dollár, tehát kilónként kb. 303 dollárba kerül

Ha mindenképpen ilyen nehézsúlyú játékos könnyített változatára vágyódsz, akkor jelenleg is kapható a 2019-ben piacra dobott Acoustic Solid 311 Metall. A tömege mindössze 25 kg.

A komplett lemezjátszó ára kb. 4000 euró.

A német precizitás most is lenyűgöző, csak kérdés, hogy ennek eredményeként mi hallható.

Az egyáltalán komolyan vehető megoldások közül a legegyszerűbb, de mégis elfogadható eredményt adhat a gyaloghifi kategóriában az, ha minden egy merev lapon van, és ez a lap három gumiharang vagy könnyű akril lábon áll. Erre példa a népszerű Rega Planar 2 és Rega Planar 3 lemezjátszó.

A félmerev kategória csúcsmodeljeit a Roksan gyártja; a Xerxes több változata készült az évtizedek során. A Roksannak természetesen az volt a célja, hogy az újdonságaival betörjön arra a piacra, ahová nem várták. „Azzal érveltünk, hogy a felfüggesztett vagy lebegő felület használata egy hanglemez alátámasztására nem teszi lehetővé annak pontos olvasását, mivel maga a hanglemez lebegne. Azt mondtuk, hogy a lemeznek felületének mozdulatlannak és szilárdnak kell maradnia, de teljesen elszigetelve a fedélzet többi részétől, és a mi kialakításunk nagyon stabil alapot biztosított a lemez felfüggesztése nélküli elkülönítéséhez." – nyilatkozta Tufan Hashemi ésTouraj Maghaddam, a lemezjátszó két, iráni származású konstruktőre.

A Xerxes alváz-lemezén – ami a prototípusban egy 25 mm vastag fa ajtóból készült, aztán pozdorjából – van egy kivágás. Pontosabban inkább bevágás, ugyanis nem egy négyzetet vagy kört vágnak ki, hanem egy olyan idomot, amelynek a kivágását abbahagyták.

Erre szerelik a szíjhajtású tányért és a hangkart a hangszedővel. Ez az idom rezeg, ha olyanja van, rugóként viselkedik, de a rezgés nem megy tovább, hiszen a bevágás nem engedi. Mindaddig, ameddig a pozdorja el nem vetemedik vagy más disznóságot nem művel, mert akkor annyi, dobhatod ki. A lap három merev gumi szerkezettel csatlakozik a lemezjátszó seggéhez.

A motort is a popsira szerelik, a motor körül is félkörbe bevágják a fenéklapot. Az egész motorházat felszerelik egy központi tengelyre. Nemcsak a motor tengelye, hanem az egész motorház is el tud fordulni. Lemezjátszás közben el is fordul kb. 90°-kal, tovább nem engedi az a rugó, amellyel a motor elmozdulását mintegy előfeszítik, s amely felveszi, csillapítja a gumiszíj rángatódzását A prospektus (és a néhai Hi-Fi magazin) szerint. Induláskor a pici motor nem fullad le, csak rugózik egyet-kettőt a tengelye körül.

Az 1985-ben alapított Roksant 2016 novemberében a brit hangszórógyártó, a Monitor Audio Ltd vásárolta meg. Az eredeti koncepcióra épülő, 12 kg tömegű Xeres 20+ hangkar és hangszedő nélkül kb. 1,6 millió forintért kapható.

Igazi rugós felfüggesztés kétféle lehet: alsó rugós és felső rugós. Az alsóra példa a szintén legendás NAD 5120, leánykori nevén Tesla NC 470.

A készülék módosítási lehetőségeinek könyvespolcnyi irodalma van, ezek egy része a felfüggesztés megváltoztatását is ajánlja.

Felső felfüggesztésre példa a Systemdek IIX 900.