Vagyis a két sikeres művész tiltakozása ellenére megállapítást nyert, hogy Marvin Gaye, 1977-es slágerét, a Got to give it up-ot másolták le, írták át. Miután a hazai zenei sajtó is elég részletesen leírta a történteket, így most én nem ezzel kívánok foglalkozni, hanem az eredeti dallal, annak keletkezési körülményeivel. Marvin Gaye életéről és összes lemezéről írtam a bio&discog menüpontban, és érintőlegesen foglalkoztam a Got to give it up-al is, de most itt kicsit bővebben a Blurred lines apropóján.

1976 közepétől, a rádiók és a lemezlovasok játszási listáján szinte kizárólag diszkó zenét játszottak a nap 24 órájában. Az volt az időszak, amikor az új tánczenei őrület igazán beindult mindenhol és gyakorlatilag mást nagyon nehezen lehetett eladni. Ez a tény egyformán zavart minden zenében érdekelt művészt, legyen az rock, blues, vagy akár soul előadó. Nem volt ez másként Marvin Gaye esetében sem, aki a – tőle megszokott, igényes mély tartalmú, sok esetben pszichedelikus műveivel- kiszorult a 70-es évek közepétől a mainstreamből. Egyszerűen az történt, hogy aki kereskedelmileg sikeres szeretett volna lenni, az behódolt az akkori új divathullámnak és diszkózenét gyártott. Ez többüknek nem volt egyszerű, mert az Ő szemszögükből nézve, szakmai szempontok figyelembe vételével, gyakorlatilag gagyit kellett készíteniük. Ezt persze megpróbálták elkerülni és akkoriban is folyamatosan lesték el egymástól az ötleteket. Néhányuknak sikerült színvonalas diszkózenét gyártaniuk és ez adott némi löketet. Ezek közé tartozott Johnny Taylor és a Disco lady című dal, mely mintaként szolgált Marvin Gaye számára is, hogy belevágjon egy olyan műfajba, mi nem állt ugyan túl messzi tőle, de nem készített még hasonlót. Egy funkos, ritmusos dalt szeretett volna készíteni, olyat, mely a régi rajongóinak és a diszkó klubok egyre hatalmasabb táborának is megfelel.

1976. december 13-án született meg a dal ötlete, de akkor még Dancing lady volt az eredeti címe –éppen a mintaként szolgáló Disco lady apropóján-. Pontosabban nem is a mintája lett volna Johnny Taylor dalának, mint inkább a paródiája. A Los Angeles-i Marvin’s room nevű stúdiójában készült minden felvétele. December 14 és 17 között többször felénekelte a vokál sávot, de sehogy nem akarta véglegesíteni, mert egyszerűen a végeredmény nem tetszett neki. Félre is tette, mert úgy gondolta, hogy nem lesz belőle semmi. Aztán 1977 január 20-án újra elővette a master szalagot és néhány egyszerű, de nagyszerű módosítással tovább fejlesztette, de még mindig nem lett kész. Ekkor kerültek bele a parti hangulati részek is. A következő dátum, amikorra a dal olyan lett, mint amilyennek ismerjük, 1977. január 31-én volt. Időközben Marvin megmutatta bátyjának Frankie-nek, aki néhány közös zenészbarátjuknak szólt, hogy segítsenek feljátszani, ugyanis addig szinte minden hangszeren és vokálban Marvin zenélt és énekelt. Így került a dalba zenészként többek közt Johnny McGhee, az LTD gitárosa és Frankie Beverly (Maze) is. Sőt, Janice Hunter, a két gyermekének (Nona és Frankie) az édesanyja – néhány hónappal később felesége- és Frankie bátyja hangja is hallható a dal vokáljában és parti hangulati részén. Talán kicsit így jobban is érthető bizonyos szempontból, hogy miért segítette a háttérből gyermekeit a Blurred lines utáni jogdíj ügyben Marvin özvegye.

Hanglemezen, 1977. március 15-én került a boltokba, a Got to give it up.  A Marvin Gaye Live at the London Palladium dupla koncert album „d” oldalára egyetlen stúdió felvételként. Ezzel egy időben megjelent egy fehér promóciós kópia, (a képen látható), melyen a tengerentúli rádiókba és lemezlovasoknak, promóciós példányként küldték szét. Mint utólag tudjuk hatalmas siker lett, amit a slágerlistákon elfoglalt helye is igazol. 1977. április 30 és június 7 között, öt héten keresztül vezette a Billboard soul dalainak a listáját, illetve június 25-én, a Billboard HOT100-as listájának az első helyére került.

A dupla koncert albumot, melyre rákerült a Got to give it up, a kor kritikusai szerint minden idők 10 legjobb live dupla nagylemezei között kell említeni. Amerikában az említett diszkó zenei láz beindulása miatt a Marvin Gaye féle korszakalkotó művészeknek csökkent a rajongói támogatottsága. Angliában, a northern soul klubok közönsége szívesen fogadta, ezért is szervezték oda akkor a koncerteket. A felvételt, az 1976. október 3-i fellépésen készítették, és érződik az a művészi felszabadultság belőle, mely előtte évekig nem volt jellemző Marvin-re. Tammi Terrel halála, az évekig tartó válási bonyodalmak (első feleségétől, Berry Gordy jr hugától, Annától), mind a háta mögött voltak, sőt ekkorra sikerült átmenetileg ugyan, de csökkentenie kábítószer függőségét is. Az I Want You nagylemez bemutató koncertje volt főként, de a Let’s get it on (1973), a What’s going on (1971) és a 60-as évek második felének nagy slágerei is kiválóan szólnak ezen a rögzített koncerten.

Végezetül, azt azért még le kell írnom, hogy nem csak Robin Thicke és Pharrell Williams kapott ihletett ebből a dalból az eltelt 3 évtized alatt. Már 1977-ben is készült, a Got to give it up-ot utánzó megoldásokkal zenemű, nem is akárkitől. Bunny Sigler - a philadelphiai társulat, később a Salsoul egyik alapfigurája-, az Instant Funk közreműködésével, Let me party with You címmel szintén nagy inspirációnak volt kitéve, mint hallható.  Nagylemezének címadó dala lett. Michael Jackson és testvérei egy percig sem tagadták, hogy az 1978-as Destiny nagylemezük nagy slágere, a Shake Your body down, több sampling elemet tartalmaz a Got to give it up-ból. Sőt Michael egyéni slágeréről ugyanez elmondható, a Don’t stop ’till You get enough-ról is, pontosabban Ő nyilatkozta még akkor, hogy Marvin dala volt a példa. Quincy Jones szintén vett belőle mintákat későbbi munkái készítésekor. ..és még ha figyelmesek vagyunk, ezt a felsorolást nagyon sokáig lehetne folytatni. Csak hát most csattant az ostor. Az ostor, amit a szakma üdvözölve fogadott, a közönség pedig elsősorban a két mai sztár mellett állt ki. Példának okáért Lamont Dozier-t idézném, aki nagyon finom hangon, a tőle megszokott feltétlen eleganciával üdvözölte döntést. Egy mondatát emelném ki: "A nagy elődök erősen befolyásolnak bennünket, de soha nem adhatjuk fel a magunkba rejlő lehetőségek keresését, fejlesztését."