• 1
  • 2

A 70-es évek könnyűzenéjének egyik legnagyobb háttér alakja. Neve főként, mint Barry White stílusának, kitalálója, tökéletesítője lehet ismerős. Ő volt talán – eddigi ismereteim szerint- a leghatékonyabb és legjobb hangszerelője, a 70-es és 80-as évek soul zenéjének. Gene Page munkássága persze nem merül ki a Love Unlimited Orchestra produkcióiban, ugyanis Johnny Mathis albumainak a jelentős részét is Ő igazgatta a 70-80 as években, de olyan sztároknak is dolgozott, mint Aretha Franklin, Detroit Spinners, Whitney Houston, Gladys Knight, Elton John, a The Whispers, hogy csak néhányat említsek.

Gene Page, volt a 70-es 80-as évek egyik legbefolyásosabb zenei rendezője. Karmester, hangszerelő, zenei rendező és producer, akinek köszönhetjük a Love Unlimited Orchestra és az ahhoz hasonló hangzást a tánczenében. Stílusát szóban nem lehet leírni, hallani kell, de ha mégis jellemezni szeretnénk, akkor a következőképp írnánk le: buja, hangsúlyos gitárjáték, mindenre kiterjedő, élénk fúvós szekció, melyet a vonósok lágy dallamvilága köt össze.

Gene Page, Los Angelesben született 1940. szeptember 13-án, Eugene Edgar Page jr néven. Gyermekkorában klasszikus zenét tanult, de főként édesapja tanította meg zongorázni. A nagyon fiatal korában magába szívott klasszikus zenei tudás, jelentősen megmutatkozott későbbi munkáiban. Tinédzser korában New York-ba költözött, ugyanis ösztöndíjat nyert a Brooklyn-i konzervatóriumba.

Page első sikerét a Righteous Brothers-el érte el 64 végén. A You've lost that lovin' feelin című szerzeménye 2 hétig vezette a Billboard pop és R&B listát is. Ugyanezt a siker néhány hónapon belül megismételte Dobie Gray, The in crowd dalával, mely a 11. és Salamon Burke dalával, a Got to get You to My mind-al, mely 3 hétig vezette a soul listát 1965-ben.

Barry White-al, 1963-ban találkozott egy megbeszélésen először, melynek témája, Bob és Earl későbbi slágerének a Harlem Shuffle-nek a stúdió munkálatai, illetve promóciója volt. Megjegyzem, hogy a dalt közép európában és főként itthon, a 80-as években, Mick jagger és David Bowie feldolgozásaként ismerte meg a nagyérdemű.

1968-ban Barry White elkezdte függetleníteni magát az addigi kiadóitól, ahol, mint szerző és zenei rendező, tanácsadó közreműködött. Ez idő tájt White, az NBC televíziós csatornának, egy reggeli gyermekműsorának a zenei rendezésén dolgozott, melynek címe Banana Split volt. Miután nem volt más munkája White-nak, az akkor már nagyon sikeres és ez által sűrűn foglalkoztatott Page, egyéb zenei rendezési feladatokat és munkájához, ötleteihez pénzkölcsönt is adott.

Ez a Page-től kapott plusz munka és azzal együtt a bizonyítási lehetőség, valamint a pénzkölcsön alapozta meg Barry White későbbi karrierjét. Ez volt az az idő, amikor Barry találkozott a Love Unlimited énektrió tagjaival és miután lett kezdőtőkéje elkezdhette velük a munkát. 1969-et írtak.

Gene Page e közben egyre több és több televíziós és filmes munkát vállalt és gyártotta a mozikhoz a soundtrack-eket. 1970-ben pl. Robert Altman nagysikerű mozifilmjéhez , a Brewster McCloud-hoz is ő írta a filmzenét. Később ezt a sikert egy 72-es horrorfilm soundtrack-jével megismételte, sőt túlszárnyalta, ez volt a Blacula.

Barry White-al a 70-es évek elejétől dolgozott újra együtt. White neki köszönheti sztárságát. A Love Unlimited első lemezének a rendezői munkáját is Page végezte és az ő ötlete volt, hogy a Walking in the rain-ben Barry szólaljon meg férfias, dörmögő hangján. Ezután indult meredeken felfelé Barry White karrierje, mint az a Barry White-ról szóló fejezetben is olvasható.

Gene Page több nagylemez munkálatain dolgozott a Motown kiadónál. A detroiti kiadónál tapasztalt hangzást is próbálta belevegyíteni a Love Unlimited és a hozzá tartozó produkciókban, de szinte minden munkájára jellemző.

Gene Page pályafutás során, több ezer albumon, dalban dolgozott, ezek közül több mint kétszáz, platina és aranylemez lett. Elsősorban, mint hangszerelő és hangmérnök, de többször zenészként is. Álljon itt egy „rövid" felsorolás csak néhányról.Stanley Turrentine 74-es albuma, Diana Ross ('Touch Me In The Morning'), Diana Ross / Lionel Richie ('Endless Love'), Aretha Franklin ('It Only Happens When I Look At You'), Johnnie Taylor ('What About My Love' and 'Just Ain't Good Enough'), Johnny Mathis, The Four Tops, The Jones Girls, Deniece Williams ('I Found Love'), Jackson Sisters ('I Believe in Miracles'), Nancy Wilson, Natalie Cole, Eloise Laws ('Baby You Lied'), Dionne Warwick, The Gap Band, Carrie Lucas, Carl Anderson, Gerald Alston ('Take Me Where You Want To'), Kiki Dee, Randy Edelman, Lamont Dozier, Anita Baker ('The Songstress'), The Mac Band, Shalamar ('High On Life' and 'Take That To The Bank'), The Whispers, Peabo Bryson & Roberta Flack ('Tonight I Celebrate My Love'), Whitney Houston ('You're Still My Man') and Elton John ('Philadelphia Freedom').

Gene Page a fent felsoroltakon kívül 6 sikeres saját nagylemezzel is rendelkezik.

  • Blacula soundtrack 1972.
  • Cool Breeze soundtrack 1972
  • Hot city 1974
  • Lovelock 1976
  • Close Encounters 1978
  • Love starts after dark 1980.

A fenti albumok, mint említettem, mind rendkívül jóra sikeredtek, viszont, ha ki kellene emelni egyet közülük, akkor az mindenképp, a 78-as Close Encounters lenne. Ennek talán legegyszerűbb magyarázata, hogy az albumon, az akkori korszakalkotó filmek, mint a Harmadik típusú találkozások ( John Williams szerzemény), vagy a Star treck theme népszerű dallamai voltak hallhatók, kiváló Gene Page-es előadás módban. Vagy, ha még sem, az akkor az első önálló stúdió albuma, melyre a dalok többségét Barry White írta neki. Egy ilyen nagyszerű művésznél nincs legjobb és kiválasztás. Minden munkája hibátlan. A slágerlistákra is felkerültek dalai az említett albumokról. A nagylemezek listáján , a Lovelock! album szerepelt a legjobban, a 23. helyig jutott, míg a dalok közül a Satin soul, mely 1975-ben a 4. lett az akkori legfontosabb eladási és játszási listán a disco single charton.Gene

Page sikerei csúcsa a 70-es, 80-as évekre voltak tehetők. A 90-es évek második felében visszavonultan élt és hosszas betegség után 1998. augusztus 24-én hunyt el Los Angeles melletti otthonában.

 

Vissza