• 1
  • 2

GQ. Mindössze két betű a zenekar neve, de annál többet jelentettek zenéjükkel a 70-es évek legvégén, és a 80-as évek legelején. Főként, a keleti parti disco zene és az akkor már végnapjait élő kiváló chicago soul stílusok harmóniái keveredtek zenéjükben. A korabeli kritikusok egyszerűen az east coast disco stílus egyik legjobb előadójaként írtak róluk.

Nem sokat pepecseltek a névválasztással. Azt gondolták magukról, - teljesen hibátlanul-, hogy amit ők készítenek az kiváló minőségű produkció, vagyis „good quality". E két szó kezdőbetűjéből született a zenekar neve. Már a 60-as évek végén együtt zenéltek Bronx klubjaiban Sabu and the Survivors néven. Kb. 10 évvel később változtatták nevüket az ismert két betűre némi átmenet után. Az alapító tagok voltak Emmanuel Raheim LeBlanc gitáros, Keith „Sabu" Crier basszusgitáros, Herb Lane billentyűs és Kenny Banks énekes.

A némi átmenet magyarázata: LeBlanc a 70-es években tagja volt az egyetlen nagylemezt megjelentető Sons of Darkness kiváló soul funk formációnak, ezután a fentebb említett tagokkal megalapították a Rhythm Makers együttest, akik egyetlen nagylemezt adtak ki 1976-ban, melynek címe Soul on Your side volt. Mielőtt nevet változattak volna Kenny Banks énekes távozott és Paul Service dobos énekes vette át a helyét a csoportban. A névváltoztatást - sehol nem találtam rá forrást miért – Tony Lopez az akkori menedzserük javasolta számukra.

1978-ban Tony Lopez addig járt a Larkin Arnold, az Arista kiadó vezetőjének nyakára, mígnem próbafelvételre behívta a fiúkat. Akkor már Larkin ismerte ugyan a fiúk kiváló albumát, melyet a Rhythm Makers-el készítettek, de ahhoz, hogy megtérülő befektetés legyen számára kérte, hogy váltsanak stílust, mert a 76-os chicago soul stílusú feeling már nem annyira piacképes. Vagyis, arra kérte a fiúkat, hogy diszkó lemezt készítsenek. A fiúk némi gondolkodás után átírták az előző nagylemezük címadó dalát, és a Soul on Your side-ból így lett Disco nights, melyet a próbafelvételen prezentáltak.

Nem volt kérdés Larkin számára, - amikor meghallotta-, hogy 3 nagylemezre szóló 3 éves szerződést írat alá a fiúkkal, akik kérését ilyen kitűnően prezentálták. 1979-ben megjelenhetett az első Disco nights című bemutatkozó albumuk. Már a címével sem hagytak kétséget a felől, hogy a hallgató mit fog hallani az album megvásárlása után. Két dal kivételével mindet a zenekar tagjai szerezték. A két kivétel az A taste of Honey, Grammy díjas slágere, a Boogie Oogie, oogie és a Billy Stewart féle I do love You volt. Hihetetlen sikeres lett a bemutatkozó lemez. A címadó dal a soul és játszási listák élére került, a Billboard Hot100-on a 12. . Az I do love You, 5. lett a soul és 20. a Bilboard Hot100-on. Disco lemezzel abban az évben, olyan kínálattal ez hihetetlenül nagy teljesítménynek számított.

A Disco Nights után szerződés és annak rendje-módja szerint jelent meg a második lemez. Jobb híján a címe Two lett, vagyis kettő. Túl sokat nem agyaltak rajta. A nagylemez jellemzését a szokásos közhellyel kell folytatni, mely szerint olyan magasra tették a lécet az elsőnél, hogy azt lehetetlen volt túlszárnyalni. Nem is tették, viszont nem okoztak csalódást rajongóiknak. A Two méltó folytatása volt a zenekar munkásságának. Kiválóan ötvözték a soul zenét a szárnyait bontogató smooth jazz-t a diszkó divatos ritmusaival. Minden szerzeményt a zenekar tagjai jegyeztek szerzőként egy kivétellel, mely újra egy Billy Stewart klasszikus volt, mégpedig a Sitting in the park. A Soul albumok listáján az igen előkelő 9., míg a Billboard összesítetten, a 46. helyre jutott a nagylemez. A nagy diszkó sláger, a nyitó dal, a Standing ovation lett, míg az 1980-as játszási listákon a Sitting in the park a 9. helyre került.

A GQ zenekar harmadik lemeze, a Face to face 1981-ben jelent meg. Az előző három nagylemezen (ide kell sorolni a Rhythm Makers produkciót is) már bemutatták tehetségüket. Azt hiszem nem kellett bizonyítaniuk semmit. Ez alatt azt értem, hogyha valakinek birtokában van az első három munkájuk, akkor biztos, hogy nem fog mellé nyúlni ezzel a nagylemezzel sem. Bebizonyították, hogy tudnak igényes diszkó funk zenét játszani, úgy hogy különböző stílusokat vonnak be tökéletesen harmonizáltatva azokat egymással, a soultól a jazzig. A harmadik lemezen tovább léptek és bevonták a reggae-re jellemző taktusokat is, mely a második dalban, a You put some love in my life-ban hallatszódik. A Stylistics-re, illetve a Blue Magic-ra hasonlító philly soulos hangzást is felvonultatták, mely a Dark side of the Sun-ban hallható. A sláger, illetve a hallgatottsági listákon a Chic-es hangzású Shake daluk szerepelt a legjobban, vagyis ez volt a nagylemez legnagyobb slágere és egyben a nyitó dal is. Azt hiszem ez a harmadik lemez szerepelt a legrosszabban a három GQ produkció közül az eladási listákon, de zeneileg ez volt a zenekar beteljesedése. Nagyon jó anyag, mely végképp nem hiányozhat egy soul gyűjtő polcáról.

A három lemezre szóló szerződésüket teljesítették, de a kiadó a harmadik csökkenő eladási mutatói miatt nem hosszabbította meg a kapcsolatot. Így kiadó nélkül maradtak és egy kicsit a nagy sikereik után el is fáradtak. 1984-ben készítettek még egy kislemezt, You are the one for me címmel, a független Stadium Records-nál de nem léptek tovább a stúdió munkák tekintetében. A 80-as 90-es években amerikai klubokban léptek fel sikerrel, nosztalgiázva nagy diszkó slágereikkel. 1999-ben LeBlanc gondolt egyet és stúdióba rángatta a srácokat, hogy készítsenek egy Marvin Gaye és Billy Stewart dalokat tartalmazó lemezt. Hihetetlenül jó lett. A címe Tribute to Marvin Gaye & Billy Stewart. Mivel kizárólag csak cd-n jelent meg, így azt az alapállapotot, mely szerint zenét csak bakeliten veszünk,- de ott igen-, olykor fel kell adni. Whats going on, Distant lover és „társai" ebben az előadásmódban megéri, hogy feladjuk elveinket. A GQ zenekar tagjai, a mai napig aktívak egy kivételével. Keith „Sabu" Crier 2013. decemberében, 58 éves korában elhunyt.

 

Vissza