• 1
  • 2

Johnny Bristol 1939. február 03-án született az Észak-Carolina-i Morganton városában. A Motown kiadó 60-as évekbeli virágkorának az egyik legfontosabb alakja, dalszerző, producer, énekes, a Gordy család tagja.

Pályafutása során mindössze 6 saját nagylemezt jelentetett meg 1974 és 1993 között, főként a 70-es években, de dalszerzőként 100-nál több szenzációs dalt írt, főként a Motown nagy sztárjainak. Ezeket a szerzeményeit később mások is átvették és sikeresen alkalmazták albumaik húzódalaként, mint Alton Mclain and the Destiny, a Three Degrees, vagy a későbbi pop sztárok, mint pl. a Curiosity Killed the Cat.

Bristol a 60-as években együtt dolgozott a Motown legnagyobb alakjaival, azok dalaiban főként, mint dalszerző hangszerelő közreműködött. Stevie Wonder, Supremes, Marvin Gaye lemezeinek az egyik legfontosabb személye volt abban az időben a kulisszák mögött.

Bristol korai éveiről semmilyen adatot nem találunk, így nem tudjuk, hogy gyermekkorától mi inspirálta a zenei pálya felé. Nem olvasható sehol, hogy templomi kórusban kezdte, mint a fekete zenészek többsége, vagy otthon hallgattak sok zenét. Talán a zenei pályája, a show bizniszben való részvétele, egy véletlennek volt köszönhető. A korai éveiről nyilatkozott, még a 2000-es évek elején a The Independent angol újságírójának:

A középiskola elvégzése után beállt az amerikai légierőhöz, és egy Detroit melletti kiképző katonai kiképző táborba került. Itt ismerkedett meg Jackey Beavers-el, akivel katona cimborák lettek. A katonai kiképzésük idején, árokásás alkalmából, mint mindig énekelgettek Jackey-vel, akivel elhatározták, hogyha leszerelnek, alapítanak egy énekegyüttest. Ez így is történt, az 50-es évek végén megalapították duójukat először Johnny és Jackie néven. Detroitban maradtak és különböző éjszakai klubokban léptek fel, amikor Berry Gordy nővére, Gwen hallotta meg és behívta őket, az akkor még csak szárnyát bontogató későbbi Motown csapathoz. A Motown egyik elő kiadójaként ismert Anna Records gondozásában készítettek két kislemezt, akkor még doo wop stílusban. Ezeken a Lonely and blue, illetve a Hoy hoy című dalok voltak. Ott a kezdetleges Motown stúdióban találkozott Bristol későbbi dalszerző társával, Harvey Fuqua-val, akivel később, a Motown sok nagy slágerét megírták.

Az előbb említett első két dal nem volt túl sikeres a Johnny és Jackie duó történetében. A következő 1960-ban kislemezre vett dalaik, a Someday we will be together és a Baby dontcha worry sem, mert nem tettek mögé megfelelő promóciót. Ezek már nem doo wop stílusban, hanem korai soul zeneként jelent meg és a Motown másik elődjeként tudható Tri Phi kiadónál adták ki őket. Évekkel később a Someday We 'll be together 1969-ben hatalmas siker lett a Diana Ross and the Supremes előadásában, sőt minimum tucatnyi későbbi sztár dolgozták fel.

Miután kiváló dalokat készítettek Jackie-vel ugyan, de nem voltak kereskedelmileg sikeresek, ez elvette a kedvüket és kettéváltak útjaik. Bristol új munka után nézett. 1962-ben ott állt Detroitban munka nélkül és sokszor éhezett is, mint később elmondta.

1962-ben, Bristol szegényen rótta az utcákat, sokszor ennie sem volt mit és ekkor újra összefutott Fuqua-val és Lamont Dozier-rel, akik segítettek neki visszakerülni az akkor már Motown-ként működő kiadóhoz. Hangszerelő, zeneszerzőként alkalmazta Berry Gordy az első időben, Fuqua jobb kezeként, segítőjeként.

Innentől kezdve Bristol karrierje kezdett beindulni, melynek egyik fontos tényezője volt, hogy feleségül vette Berry Gordy jr. testvérének (Fuller) a lányát, Iris-t.

A 60-as évek közepétől egyre sikeresebb szerző-producer, zenei rendező párost alkottak Harvey Fuqua-val. A Motown hangzás folyamatos csiszolói és megújítói voltak. Fuqua és Bristol voltak azok, akik Marvin Gaye-t segítették pályáján, abban az időben a lemezeinek a zenei rendezői hangszerelői voltak. A Tammi Terrel készült szenzációs duett albumok szellemi atyjainak nevezhetjük a párost.

Marvin-ék mellett, Edwin Starr, Diana Ross és a Supremes, Gladys Knight, David Ruffin, Jackson 5 és még sok nagy sztár albumának a producerei voltak a 60-as évek második felében. Szerző párosként első kimagasló sikerük Junior Walker and the Allstars , How sweet it is dalához köthető, mely 1966-ben jelent meg. 1967-ben az Aint no mountain high enought-ot tartalmazó nagylemezei producerei voltak. 1968-ban a híres, dalt, a What does it take-et a Junior Walker and the Allstars vitte sikerre. A dal 1970-ben top 40-es sláger lett.

Johnny Bristol, Fuqua 71-es Motown-tól való távozása után még maradt és folytatta dalszerzői pályafutását, a kiváló szerző társ nélkül is. Jermain Jackson első szóló sikere a Thats how love goes is Bristol szerzemény.

1972 végén Bristol is lelépett a Motown-tól. Sehol nem találunk rá forrást, hogy miért és kizárólag szerzőként a CBS Columbiához kerül. Itt segít Randy Crawford, Marlena Shaw, Johnny Mathis és Boz Scaggs lemezeinek a készítésében. Miután a Columbiánál nem értékelték túl sokra a munkáját, mely nem volt sikertelen, ha csak az említett előadók sorát és akkori munkáit nézzük, 1973-ban átszerződött az MGM-hez. Majd elfelejtettem, az előbbi felsoroláshoz még meg kell, jegyezzem, hogy a 70-es évek közepén segítette a Tavares testvéreket.

Bristol első önálló albuma a Hang on in there, 1974-ben jelent meg az MGM kiadónál. A lemezen két dal kivételével, mind Bristol szerzemény volt. Tette mindezt az egykori Stevie Miller Band énekes, Boz Scaggz albuma, a Slow dancer után, melyre dalokat írt, illetve Ő volt a producere. Boz Scaggs albumának sikeressége után vette a bátorságot gyakorlatilag és kapott megfelelő promóciós támogatást kiadójától, hogy elindítsa saját karrierjét is.

A Hang on in there nagylemez 1974-ben az összesített R&B listán az igen előkelőnek számító 7. lett, de a pop listákon is a top 100-ban volt. Ami érdekessége még a lemeznek, hogy nincs rajta felsorolva egyetlen zenész sem, aminek nem tudjuk az okát, az eredeti MGM pressing kézben tartása után sem. Egy mondat van a borítón az album designer és a hangmérnök valamint a fotós felsorolása után, hogy Bristol nagyon köszöni a résztvevő muzsikusok inspirálását és tökéletes munkáját, mellyel hozzájárultak az album jó hangzásához. Egyetlen részvevőről tudunk, David T Walker-ről, aki Marvin Gaye, Diana Ross és sok nagy Motown sztár lemezén gitározott, mint a Funk Brothers tagja. Nagyon valószínű, sőt teljesen biztos, hogy a Funk Brothers zenészei voltak a háttérben csak a Motown-os szerződésük nem tette lehetővé a nyilvános részvételüket.

A címadó dalt a Hang on int here baby-t a mai napig az egyik legnagyobb soul klasszikus dalnak tartjuk, sőt nem csak mi, hanem a soktucatnyi művész, akik feldolgozták. Gary Barlow, a 9th Wonder, Curiosity killed the Cat, Bette Midler, Alton McClain and the Destiny és sokáig sorolhatnánk még azokat a sikeres művészeket, akiket megihletett, akár feldolgozásaként, akár csak sampling részletben.

johnnybristol feelingthemagic 201206A74-es sikere Hang on in there baby után 75 áprilisában jelentkezik újabb albummal, szóló pályafutásában a másodikkal, a Feeling the magic-kel, mely ha lehet úgy fogalmazni még tökéletesebb munka volt. Itt már feltüntettek néhány zenészt a Funk Brothers tagjai sorából, sőt a zenei rendezői munkát a Motown veteránja Paul Riser irányította. Ezen a második albumon, melyen kizárólag Bristol szerzemények vannak Ray Parker jr is gitározik. Mitől mondhatjuk, hogy jobb lett, mint az előző? Szakít a szokványos Motown hangzással, és az akkor divatossá vált Philadelphiai hangzás épp úgy megjelenik rajta, mint Barry White és Gene Page szimfonikus, nagyzenekari újításai. Az 1975-ös R&B listán az akkori tömeggyártásban csak a 29. helyig jutott a nagylemezek listáján.

1975-ben Grammy díjra is jelölték, de második lett a szavazáson, így lecsúszott róla.

johnnybristol cremeA Feeling the magic nem volt kereskedelmi siker így ott hagyta az MGM-et és a 76-ban a Bristol's Creme nagylemez már az Atlantic kiadónál jelenik meg. Az a nagylemez, pályafutása legjobb albuma lett, legalábbis mi soul zene lemezgyűjtők többségében az egész világon így gondoljuk, ismerve az összesen megjelent 6 albumának dalait. Róla a Do it to my mind a Billboard kislemezek listáján top10-be is került.

johnny bristol strangers(1)Azt írtam a Bristol's Creme albumról, hogy a soul gyűjtők a sok jó között a legjobb Bristol albumként emlegetik. Igen ám, de az 1978-ban megjelent Stanger sem különb ám. Az utólag megosztott 1 helyre tenném. A játszott dalon kívül a Strangers int he dark volt nagyon népszerű a hallgatók körében. A dalt, a Tavares testvérek Strangers in the dark corner címen adták ki.

1978 után kicsit hosszabb szünet következett szóló pályafutásában, mely a több, egyéb művésznek készített hanglemez rendezői, produceri munkai miatt történhetett. 1980-ban a Alton McClain and Destiny lemezén is dolgozott és a Hang on in there-t pl együtt énekelte fel újra a trióval.

3 év kihagyás után, 1981-ben jelentkezett a Free to be me albummal. A lemezén két dalban is vokálozik Linda Evans. A dalok többsége Bristol szerzeményei, de a hangmérnöki munkában és néhány dal társszerzőjeként, sőt mi több a lemez zongoristájaként feltüntették Hense Powell-t, aki többek közt Richard Dimples Field-et is támogatta pályájában.

Bristol 4 évtizedes zenei karrierjében, mint az elején írtam, a 60-as évek Motown-jának egyik legfontosabb figurája volt. A 80-as években olyan nagy sztárok lemezein folytatta a hangszerelői, dalszerzői munkát, mint Tom Jones, Amii Stewart, Johnny Mathis és a Tavares testvérek. A 80-as évek elején Bristol a soul hangzás hanyatlásával inkább Európában aratott sikereket, főként Angliában. Ebben az időben készült az Amii Stewart duettje is a My guy my girl.

A 80-as években nem készített több lemeztIlletve, 1989-ben Ian Levin Motocity kiadójával modernebb hangzásban berögzítettek néhány dalt. A Man up in the sky-t, a Don't keep your distance-t és a What does it take-et.

1991 a következő dátum pályafutásában és egy két címet is viselő album, rajta Thats the way of the world EWF klasszikus feldolgozásával és egy duett is lányával Shanna J Bristol-al. Az '91-es lemez, a Come to me címet viselte, majd ugyanezt az albumot változtatás nélkül 1993-ban is megjelentették Life and love címmel Japánban is

.2004 márciusában, 65 éves korában természetes halállal halt meg Michigan állam Brighton városában. Az eddig bemutatott sztárokhoz képest nem különösebben halmozták el díjakkal, de 2009-ben beválasztották észak Karolina zenészeinek halhatatlanjai közé.

 

Vissza