• 1
  • 2

kool the gang2Kool and the Gang. Nehéz ügy, egy olyan zenekarról írni, melynek történetét itthon mindenki ismeri. Vagy mégsem? Ez a kérdés, pontosabban, az arra adott válasz az, ami végül is löketet adott ahhoz, hogy elkezdjem. Hátha olvas valaki, valami olyat ki a sorokból, melyről esetleg beismerheti magának, – ha másnak nem is - hogy jéé, ezt nem tudtam. Persze itt az elején leszögezhetjük, hogy én sem úgy születtem, hogy jobban tudom a csoport történetét, mint mondjuk Robert „Kool" Bell alapító, viszont az elmúlt néhány évtizedben, igyekeztem legalább az alap információkat összegyűjteni róluk.

A világ egyik leghíresebb soul funk zenekara, akik az elmúlt 50 évben közel 3 tucatnyi nagylemezt adtak ki, a koncertalbumokkal együtt, - melyek arany, vagy platina besorolást kaptak- megközelítően 80 millió példányban. Grammy díjasok, az egyik legrégebben, hanem a legrégebben folyamatosan koncertező zenekar, amely zenekar alap tagjai a kezdetektől együtt vannak. Két Grammy díjat kaptak pályafutásuk alatt. Az elsőt a Saturday night fever (1978) albumon megjelent Open Sesame-ért, a másikat a Rocky betétdaláért, a Summer madness-ért (1973-as lemezről). A zenekar pályafutása alatt, hét amerikai zenei díjat kapott, 25 top 10-es, soul listás dalt adott ki. Talán legrégebbi, szakadatlan zenész barátság az övék. Az alapító tagok közül egyik sem lépett ki a zenekarból. Kizárólag betegség, vagy halál volt csak a kiválásuk oka. Az alapítók közül 4-en ma is együtt zenélnek. Gondolhatnánk, ha van zenekar, akit nem kell bemutatni Magyarországon a soul funk műfajból, akkor az a Kool and the Gang. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy itthon Barry White, az Earth Wind and Fire munkássága után ez a harmadik olyan formáció, mely nélkül soul biográfiai project nem jelenhet meg. Miért is szólna? Annál is inkább, mivel több évtizedes gyűjtésem eredményeként, remélhetőleg itt is említek olyan, a zenekar életében meghatározó sztorit, mely kevésbé ismert a hazai nagyközönség előtt, mely által tartalmasnak érzik az olvasottakat. A Kool and the Gang története korántsem merül ki, az itthon megismert Get down on it, vagy Celebrate nagyságú slágereikben, sőt. A zenekar, közel 50 éves pályafutásának, ezek az itthon is ismert slágereik, csak egy kis, de – hozzá kell tennünk- rendkívül fontos szeletét képezték.

Ohio-ban születtek, és 1960-ban költöztek New Jersey-be, ahol megalakították zenekarukat. Első zenei élményeiről Robert „Kool" Bell alapító (született: 1950. október 8.) így nyilatkozott évekkel ezelőtt: „pici gyermekként nagyapja autófestő műhelye mellett játszottak Ronald-dal. Mindig találtak rengeteg üres festékes dobozt, amin doboltak, bongóztak, egy-két bot segítségével." Robert, a „Kool" becenevet az utcán szerezte, miután 10 éves kora környékén New Yorkba költözött a család. Kellemetlen és rendkívül veszélyes volt a helyváltás, mert - az akkoriban hétköznapinak számító - utcai bandák háborújába csöppentek egy idegen környezetbe, tinédzserként. Ott mindenkinek volt egy beceneve. Akkor kapta a „Kool" nevet, melyet az óta használ.

A zenekar alapítás ötlete Robert Earl „Kool" Bell basszusgitáros és testvére Ronald Bell (született: 1951. november 1.) szaxofonos fejéből pattant ki. Az édesapjuk kezdeményezésére kezdtek már kora gyermekkoruktól zenét tanulni. A legnagyobb inspirálójuk, a jazz zenekaruk megalapítása előtt Thelonious Monk jazz zongorista, dalszerző, aki a papájuk nagyon jó barátja volt. Monk, akit Duke Ellington után, a második legnagyobb jazz dalszerzőként tart számon a szakma a közel 100 megírt slágerével. A Bell család ugyanabban a bérházban lakott, mint Thelonious Monk. Édesapjuk, aki profi bokszoló volt, de főleg édesanyjuk nem akarta, hogy a fiaik is bokszolók legyenek és erőltették, hogy zenét tanuljanak a fiúk.

Írok újra egy kötődést, mert „milyen kicsi a világ". Thelonious Monk neve, ha a soul rajongók számára ismeretlen is lehet, de fia nem, aki TS Monk néven aratott sikereket a 70-es években, többek között a Bon bon vie című dalával. Szóval a Kool and the Gang alapítóinak fő inspirálója az 50-60-as évek egyik legnagyobb jazz dalszerző muzsikusa volt, családjuk jó barátja.

1964-ben alakultak középiskolai jazz zenekarként. Jazziacs néven hozták létre formációjukat öt másik iskolatársukkal. A két alapító testvér mellett az eredeti zenekar állandó tagjai voltak évtizedeken keresztül: Funky George Brown dobos, Clifford Adams gitáros, Ricky Westfield gitáros és Robert Spike Michens szaxofonos Dennis „DeeTee" Thomas trombitás. Jazz együttesként alakultak, de a 60-as évek közepén leledző funk zene világa erősen csábította őket.

A 60-as évek közepén Greenwich Village klubjaiban léptek fel. Akkoriban fejenként egy pulykás szendvicset és némi krumpli csipszet kaptak fizetség képen. Kool úgy emlékszik vissza ezekre az időkre, hogy „nem a pénzért játszottak a klubokban, hanem egymás örömére, szórakoztatására. Az hogy a közönségnek is tetszett és kaptak érte néhány szendvicset az csak plusz jó dolog volt".

Jazzes improvizatív játékuk folyamatosan vette át az R&B dallamok sémáit, sőt erősen funkysodott, az akkor újnak számító műfaj felé tolódtak hangzásukban. Ennek egyik folyamodványa volt, hogy nevüket először The Soul Town Band, majd Kool and the Flames-re változtatták 1967 körül, talán az akkor már nagyon népszerű, James Brown és Bobby Byrd zenekarának apropóján, mely a Famous Flames volt. A jazz zenéjük egyre inkább áttért funk-ba, mely alapján James Brown formációi és a Parliement mellett a második legfontosabb funk zenekarként is számon tartották őket szakmai berkekben, – James Brown kijelentése után- a 70-es évek elején. Későbbi különlegességüket az adta, hogy a jazzben használt improvizációs játékot beépítették a funk ritmusaiba.

1969-re már érett kiváló zenekar vált belőlük. Az először csak hétvégenként, a kis jazz klubokban fellépő zenekart, egyre több helyre kezdték hívni, sőt alkalmuk volt olyan nagy sztárok előtt is játszani, mint a nagy példakép, a Famous Flames. Egy ilyen fellépés előtt változtattak újra a nevükön, mert egyediségüket szerették volna tükrözni. Flamesből Gang lett és meglelték a végleges nevüket a Kool and the Gang-et.

Felfedezésük, illetve karrierjük beindulása is egy előzenekarként történő fellépésnek volt köszönhető. James Brown és bandája előtt játszottak egy este. Fellépésük után a színfalak mögött üldögéltek és beszélgettek James Brown stábjával. Itt találkoztak James Brown turnébuszának sofőrjével, nevezetesen Walter Foster-rel, aki el volt képedve, milyen jó, kifinomult zenét játszottak és kérdezte Robert Kool Bell-t hogy miért nem önállóan dolgoznak, hiszen a zenekarban simán benne van a siker. Robert elmondta, hogy ők bizony megtesznek mindent, ettől többet nem tud. Akkor még a buszsofőr nem szólt semmit, hanem másnap felhívta Gene Redd producer-t, hogy lenne itt egy zenekar, akiket meg kellene hallgatnia, mert nagyon tudnak a fiúk. Redd néhány napon belül behívta őket és a bemutatkozásuk után nem volt számára kérdés, hogy lemezszerződéshez juttatja Robert Kool Bell csapatát. (Gene Redd, Sharon Redd édesapja) Leszerződtek a De Lite kiadóhoz.

3 kislemez után, melyek közül kettő nagyon jó kereskedelmi mutatókkal bírt, megjelentették a Kool and the Gang nevet viselő albumukat 1969-ben. Ekkor még picit másabb volt a Kool and the Gang hangzás, kiváló "funky buli" zenekarként dolgoztak énekes nélkül, igényesen kivitelezett fúvós hangzással, mint az hallható volt. A három kislemez, a Kool and the Gang, Raw hamburgers, Gangs back again és a Funky man című dalokat tartalmazta. A nevüket viselő dal rögtön a soul kislemezek Top 20-as listájára került, de a másik kettő is előkelő helyen végzett. A nagylemez húzó dalai is ezek voltak bár mind kiváló produkció. Hihetetlen jól ötvözték a jazz zenét az akkor divatos James Brown neve által fémjelzett funk-kal. Olykor beleszövöm írásaimba a szubjektív véleményem, ezt itt is megteszem. A valaha megjelent funk albumok tízes listájába van a helye nálam. Egy rendkívül ritka darab, ha valaki a polcára szeretné tenni ezek után, az 1969-ben megjelent eredeti kópiát, akkor igen csak kell keresgélni, aztán ha megvan jó mélyre zsebbe nyúlni.

Az 1969-es Kool and the Gang címadó nagylemez után két koncertalbumot adtak ki, rajongóiknak rögzítve, a kimagasló élményt, melyet koncertjeiken nyújtottak. Előszeretettel írták át saját szájuk íze szerint az akkori nagy slágereket, mint a Walk on by-t, vagy a Stylistics-es slágert a Stop look and listen-t többek között. Több dalban is szerzőként olvashatjuk Gene Redd nevét, ugyanis a koncertszervezésen és a lemezkiadásokon túl, a csoportmunka minden részében segített rendkívüli tapasztalatával. Ez jelentősen lendítette abban az időben Robert Koll Bell-t és zenekarát. A két koncertalbum a Live at sexmachine és a Live at the PJ's voltak. Az előbbi a rendkívül kimagasló 6. helyig jutott a soul albumok eladási listáján, míg a másik a 35. lett. Ezzel a ténnyel azt láthatjuk, hogy a zenekar, a legnagyobb soul funk előadók közé került a 70-es évek elején már.

1972-ben két stúdio albummal jelentkeztek, ezek a Music and message (1972. május) és a Good times (1972. november) voltak. Kiválóan fogadta a közönség mindkettőt. A 25. és 36. helyig jutottak a soul nagylemezek eladási listáin, ami millió közeli értékesítést jelentett akkor albumonként. Kiváló felvezetései voltak ezek a lemezek a 70-es évek közepén született slágereiknek. Bríllíroztak a zenekar tagja. Robert Bell basszusjátéka és a Robert Spike vezette fúvósok végérvényesen letették névjegyüket a funk zene asztalára. A Good times lemez "a" és "b" oldali nyitó dalaival (Good times és Making merry music) kétséget nem hagytak afelől, hogy megmutassák a világnak, hogyan kell korszakalkotó funk zenét készíteni.

Az igazi nagy ugrást a nagyközönség felé az 1973-ban megjelent Wild and Peaceful album hozta meg. Itt még nem volt jelen JT Taylor, viszont már az instrumentális zenei tömeget ellensúlyozták több közös háttérvokállal, illetve az éneket Donal Boyce biztosította a zenekarban. Kiváló tehetség volt Donal Boyce, de a zenekar habitusához képest kicsit lélektelennek tünt a produkciója. Mondhatnánk, hogy ekkor, a kiváló funk zenekar életében ő volt a gyenge láncszem. Mindennek ellenére 3 dal is felkerül a pop és R&B listák előkelő helyére. Ezek már az itthoni Kool and the Gang rajongók részéről is ismertebbeknek számítanak. Jungle Boogie, Funky Stuff és a Hollywood swinging voltak. Ez utóbbi dal, a Hollywood swinging volt az első dal, mely vezette a soul zenei rádiók játszási listáját a Kool and the Gangtől, 1973-ban. Profizmusukra jellemző, hogy a nagylemez dalait hetekig rakták össze, viszont ezt az imént említett 3 dalt egyetlen éjszaka alatt rögzítették fel egy manhattani stúdióban. ..és itt tessék megkapaszkodni. Robert Kool Bell későbbi elmondása alapján mindhárom dalt Manu Dibango, Soul Makossa-ja ihlette. A dalok elkészítését, hangszerelését és megírását nem lehet nevekhez kötni.

Mindhárom dalt a zenekar tagjai közösen állították össze, mind zeneileg, mind a szövegek tekintetében, bár ez utóbbit lehet mi is meg tudtuk volna tenni.

A következő években mérsékeltebb sikerekkel jelentették meg dalaikat. Ennek persze oka lehetett az 1974-től nagyon erősen induló diszkó zenei láz. 1974. Light if the Worlds, 1975. Spirit of the Boogie, majd 1976-ban 3 nagylemez: Behind the Eyes és a Love and Understanding és az Open sesame.

kool the gang spirit of the booA Light of the worlds nagylemez jelentősége másban sem mérhető jobban, mint hogy a későbbi népszerű zenekarok tagjai, többen, mint az egyik leginspirálóbb nagylemezt említik. A Spirit of the boogie album, 1975-ben volt a zenekar csúcs munkája volt. Amikor elkészítették azt gondolták, hogy e lemezről több dal is felkerül majd a top10-es listákra, de nem így történt. Mind ezek ellenére, az album kiteljesedése volt mindannak, amit az alapvetően jazz zenészek a funkban művelni tudnak, nyilatkozták róla a kritikusok. Akkoriban James Brown is megjegyezte, hogy a Kool and the Gang a világ második legjobb funk bandája. természetesen viccesen kicsit élccel is, ő maga után. Összefoglalva, bárki bármit mond, a Spirit of the Boogie valóban egy mestermű volt.

A 76-os év végén jelent meg az Open Sesame. A nagylemezben kiválóan hozta a formáját a csapat, méltóan ahhoz a titulushoz, melyet James Brown viccesen rájuk ragasztott, mely szerint ők a világ második legjobb funk csapata. Az album címadó dala, miután 1978-ban rákerült a Saturday Night Fever soundtrack albuma, Grammy díjat kaptak érte. Eddig tartott a Kool and the Gang "kőfunk" korszaka és egyszerűen nem tudták kikerülni az akkor már tomboló disco lázat sem. 76-ban már a Opes Sesame-al bemutattak abból a zenei képességből, ami az alaját képezte annak az időszaknak, mely 1978 végétől jellemezte a csapat hangzását. A soul albumok listáján a nagyon előkelőnek számító 9. helyig jutott.

kool and the gang the force Diszkó korszak. A vég kezdete volt a soul funk rajongók zenei kánaánjának. Próbálkozott Robert Kool Bell és csapata, de nem tudtak szárnyalni. Rendkívüli tehetséggel vette észre, hogy ezt a helyzetet, csak külső ember bevonásával tudja megváltoztatni. Nem tudtak leslamposodni a diszkózenéhez saját erőből. Mielőtt ez megtörtént volna 1977-ben kiadták a The Force albumot, majd 78-ban az Everybody dancin'-t. Próbáltak kereskedelmileg placcon maradni és felszállni arra a monumentális hajóra, mely az akkori időszak nagy disco sztárjait szállította. De csak lógtak a tat szélén. és jött a változás. A The Force nagylemez 33., míg az Everybody dancin', a zenekar tagjai számára, a kétségbe ejtő 77. helyet eredményezte "csak" a soul nagylemezek eladási listáján.

A változás: csatlakozott Eumir Deodato brazil dalszerző, trombitás producer és a zenekar hangja, akit 15 éve kerestek és végre megleltek, James JT Taylor személyében. Véget ért a meghatározó funky korszak a zenakar életében és beindult a hatalmas kereskedelmi sikereket eredményező pop-os disco dalgyártás. A Ladies night volt az első ilyen, teljesen megváltozott hangzású nagylemez 1979-ben. A lemez címadó dala, több mint egy hónapig vezette az R&B listát, annak megjelenése után röviddel. A zenekari hangzás teljesen megváltozott. A karcos, élces jó értelembe vett piszkosfunk hangzás lággyá vált, kifinomulttá. A zenekar egy pillanat alatt a clubersek kedvence lett. Persze nem csak a címadó dal sikerének volt ebben nagy szerepe, hanem a többi dalnak is, mint a Tonights the night-nak, vagy a Too hot-nak.

Az 1978-as éve elején Los Angelesben léptek fel, és a koncert után találkoztak a Solar kiadó, alapító-tulajdonosával, Dick Griffey-el. Robert fejében már motoszkált, hogy gyökeresen változatniuk kell a megváltozott zenei környezet miatt a hangzásukon, de nem akartak teljesen a diszkó stílus felé kanyarodni, sőt inkább egy fajta anti-disco jellegű funkot szerettek volna játszani. Ezen találkozó alkalmából mindannyian megállapodtak abban, hogy kellene nekik egy olyan karizmatikus énekes, mint Philip Bailey az Eart Wind and Fire-ben, vagy Lionel Ritchie a Commodores-ban. Ekkor Dick Griffeynek támadt egy ötlete és összehozta Robert Bell-t, JT Taylorral.

Két ember, akik gyökeres fordulatot eredményeztek a Kool and the Gang életében. Hiszem, - és ezzel nem vagyok egyedül - hogyha ők nem lépnek be, akkor a magyar funk szerető nagy közönség számára teljesen ismeretlenek maradnak Rober Kool Bell-ék. Az egyik kulcsfigura Eumir Deodato volt, aki Rio de Janeiroban nőtt fel és autodidakta módon tanult zongorázni, majd gitározni. Tinédzser korában zenélt brazil latin popos zenekarokban. 1967-ben a brazil popfesztiválon amatőrként nyert a Spirit of summer dalával, ami pillanatok alatt híressé tette és ezzel a lendülettel át is települt Los Angelesbe, hogy meghódítsa a világot az akkori zene központjából. Ehhez hozzátartozik az a tény, mely szerint a 60-as évek végén több, nagy kaliberű zenész is áttette székhelyét braziliából az USA-ba. Ennek fő oka volt a dél amerikai országba hatalomra kerülő katonai rezsim, ami elől szinte menekültek a művészek akkoriban. Rátermettségét és tehetségét, mi sem igazolta jobban, mint hogy 70-ben már Roberta Flack második albumának zenei rendezője volt és olyan nagyságokkal dolgozott együtt, kérték ki véleményét, mint Aretha Franklin, vagy Frank Sinatra. Önálló első világsikere az itthon is híres Kubrick film dalának megírásához a 2001 Űrodüsszejához köthető. Ezért a munkájáért Grammy-t is kapott. A 60-as évek közepétől 3 tucatnyi saját nagylemeze jelent meg napjainkig, de pl az Earth Wind and Fire lemezein is segítkezett mielőtt a Kool and the Gang-hez csatlakozott dalszerző, zenei rendező- producerként 1978-ban. Deodato nem sokáig volt a zenekarral, mindössze 2 évet, ugyanis 80 őszén a Celebrate album megjelenése előtt távozott, de az a zenekar életében a legmeghatározóbb ötleteket hozta, melyeket távozása után is alkalmaztak. Érdekesség, hogy néhány évvel ezelőtt Császár Tamás barátom segítségével egy rádióműsorhoz interjút készítettünk Deodatóval. Természetes volt, hogy a Koll and the Gang korszakáról is állítottam össze kérdéseket, amelyekre nem akart válaszolni. Egyszerűen félresöpörte az ide vonatkozó kérdéseimet, miközben az Earth Wind and Fire-el való együttműködéséről örömmel beszélt.

A változások másik kulcs figurája, James JT Taylor. 25 éves volt, amikor dél-Karolinából csatlakozott a kiváló funk zenekarhoz. Színész és énekes volt, de kenyerét a Kool and the Gang tagsága előtt, ének-zene tanárként kereste főként. A tanári fizetését éjszakai klubokban való fellépéseivel egészítette ki. 1987-ig maradt a csapattal. Kiválását, a folyamatos emberi konfliktusai okozták a zenekar szinte minden tagjával. Az akkor már negyedszázada együtt muzsikálók összefogtak és JT mellé 3 vokalistát szerződtettek Skip Martin-t ( korábban a Dazz Band nek volt énekese), Gary Brown-t és Odeen Mays-t frissítendő a hangzást a megváltozott trendeknek megfelelően. Ez nem tetszett Taylornak és azonnal lelépett. Náhány év és néhány sikertelen szóló albuma után, a 90-es évek közepén egy koncertkörút erejéig vissza ment Robert Kool Bell csapatához, sőt egy lemezt is rögzítettek közösen 1996-ban, de az után, az útjaik újra szétváltak.

kool and the gang ladies nightkool the gang cherish 4087321979. Ladies' night nagylemez, majd Celebrate! album 1980-ban és a Something Special 1981-ben voltak a kezdetei, a diszkó közönség sikernek. Ezekkel a lemezekkel véget ért az igényes jazz funk hangzás, mely a zenekar sikereit megalapozta a 70-es években. Átadták magukat a pop hangzásnak, a mainstreamnek és persze ezzel együtt jártak, a milliós példány számú lemez értékesítések is. Nem szeretném a csoportot lehúzni, nem is tehetném. Ugyanis a szakmai színvonalukból sikerült éppen annyit átmenteni a popos korszakuk felé, hogy nem váltak tucat zenekarrá. Igényes diszko funk dalok születtek általuk és joggal váltak innentől kezdve úgy a hazai, mint a világ egyéb pontjainak táncosklub kedvenceivé.

A Celebrate és a Get down on it szinte himnuszként csengett az itthoni klubokban a 80-es években. A Celebrate-et miután Ronald megírta, azt mondta, a zenekar tagjainak, hogy gyerekek egy nemzeti himnuszt írtam. Megjegyezzünk, azzá vált. Ezzel a dallal ünnepelték az Egyesült Államokban, a nagy politikai vihart kavaró, iráni túsz szabadító akció után hazatért honfitársaikat és ez lett a demokrata párti Walter Mondale 84-es elnökjelölési kampányainak nyitó dala is.

Az 1979 és 1981 között megjelent három nagylemez zenei feelinget lovagolták meg a következő években is, nem engedvén azon a bizonyos gyeplőn. A Kool and the Gang volt az a zenekar, mely a leginkább túlélte a 80-as évek elejétől disco-funk zenekarokra jellemző zenei lejtőt. 1982-ben jelent meg az As One album, olyan slágerekkel, mint a Big fun, a Let's go dancing ( ooh la la la ), vagy a Hi de hi Hi de ho.

Itt találunk egy furcsaságot, mely magyarázatra szorul. A Bell testvérek alapították a zenekart, mint említettem és a kezdetektől tevékenyen részt is vettek minden lemez munkálataiban. Viszont ezen időszak volt az, amikor Ronald Bell áttért a muzulmán hitre és mint az lenni szokott ilyen esetben nevet is váltott az iszlám szokásoknak megfelelően. A Something Special és az As one lemezen egyik dalban,még mint Ronald Bell van szerzőként feltüntetve, a másikban Khalis Bayyan-ként. A későbbiekben, már csak a Khalis bayyan-t használja.

kool the gang emergency 1984 cover frontkool & the gang foreverAz As One után 1983-ban két nagylemezzel, a Twice as Kool és az In the heart-al jelentkeztek, majd 1984-ben Emergency 1986-ban Forever nagylemezek. Ez utóbbi, már Magyarországon is megjelent. Elkezdett rozsdásodni az a bizonyos vasfüggöny. Ez az itthon is megjelent nagylemez volt a zenekar pályafutásának utolsó említésre való munkája. Persze,a 90-es években is jelentkeztek új lemezekkel, de már azok fénye nagyon tompa volt, és árnyékába se léphetett az előző munkáiknak. Ennek igazolásként írom, hogy az 1989-ben kiadott Sweat albumot, úgy a kritikusok, mint a Kool and the Gang rajongói is a "legszörnyűbb" jelzővel illették. Véget ért a funk disco korszak. A kemény funk-hoz már nem kanyarodhtattak vissza, mert ekkora jelentősen megváltoztak a könnyűzenei trendek, mondhatnánk hip-hop-osodott a világ. James JT taylor habitusát, kiváló zenekarhoz illeszkedő stílusát sem tudták pótolni. Nem tehettek mást, mint az emlékekiből élnek a mai napig, mert az viszont kifizetődő. Az életművük, a 80 milliónál több eladott lemez igazolja a zenekar nagyságát mindörökre.

kool and the gangA későbbi fiatalabb sztárok is előszeretettel nyúlnak nagy slágereikhet, melyek közül talán a leghíresebb lett, az 1975-ös Summer madness, DJ Jazzy Jeff and the Fresh Prince átiratában, prezentálásában Summertime címmel.

Az utóbbi időben Robert Kool Bell fia is csatlakozott a zenekarhoz, aki Prince Hakim néven frissíti olykor a zenei hangzást jelenkori fellépéseik alkalmával, olykor hip-hop-os ritmusok felé. Évente jelenleg is több száz funk zenei showt adnak.

 

Vissza