• 1
  • 2

mass productionA Mass Production, 10 kiváló zenész, 1976 és 1986 között 8 nagylemez, a Cotillion kiadó gondozásában, melyek mindegyike bekerült a soul albumok, TOP 50-es listájára. Amennyiben eltekintünk a számoktól, akkor úgy jellemezhetnénk Őket, hogy az egyik legszorgalmasabb funk csoport, akik saját ötleteiket megvalósítva 8 éven keresztül a stílus élvonalába tartoztak, de sohasem arattak eget rengető sikert.

A zenekar a 70-es évek elején alakult, a virginiai Norfolkban. A tíz zenekari tag: Larry „Rockstarr” Marshall dobos, Otis „Otiste” Drumgole fuvolás-trombitás, Gregory McCoy szaxofonos, LeCoy „Coy” Bryant és Rodney „Bunny” Phelps gitárosok, Kevin „D’No” Douglas basszusgitáros, Emmanuel „Joe Rock” Reddig kongás, Tyrone Williams zongorista, Ricardo „Ricky”Williams és Agnes „Tiny” Kelly énekesek.

A 70-es évek közepén a népes zenekar New Yorkba költözött és a helyi klubokban lépett fel egyre nagyobb sikerrel. Erre figyelt fel a Cotillion Records egyik menedzsere, Ed A. Ellerbe, aki fantáziát látott a társaság hangzásában. Persze azt is látniuk kellett, hogy a 70-es évek közepére már nagyon erős volt a mezőny soul funk és disco stílusban is. Akkor már a legjobb zenészek többsége, akár jazz vagy rock vonalról érkeztek, a megélhetésük miatt is ezt a stílust művelték. Arról nem is beszélve, hogy ekkor már a mércét olyan előadók jelentették, mint a Crown Heights Affair, az Earth Wind and Fire, vagy a Commodores és a Kool and the Gang. A zenekar készített egy demót, mely olyannyira megtetszett a Cotillion tulajdonosának, Henry Allen-nek, hogy az Atlantic kiadóval közösen, meglehetősen nagy bizalommal a csoport felé, 6 nagylemez kiadására szerződtek.

A Mass Production név választása elég furcsa volt. Erre talán legyen a legjobb bizonyítékom, hogy miközben írom e sorokat és rakom össze fejbe a történetüket, kicsit elkalandozva ismereteimben, észre sem vettem, hogy a Brass Construction nevét írtam le – amit persze javítottam utólag-. A hangzás miatt lehetett, mindenesetre az előbb felsorolt kiváló soul funk zenekarok mezőnyében, hatalmas volt a kínálat. Ide írhatnám még a Bt Express, Con Funk Shun és még több tucatnyi hasonló zenekar nevét. Nem összetévesztendőek velük, mert egyediek voltak, de mégis nagyon népes mezőnyben kellett helytállniuk minden szempontból. Amit meg is tettek, mint tudjuk.

mass production   welcome to our world1976-ban jelentették meg első nagylemezüket, a Welcome to Our Wold-öt. Ezzel a debütáló albummal, mindenképp fel szerették volna magukra a figyelmet. Több ponton is hasonlóságot találunk a kor legjobb, már befutott előadóival. Nem csak a zenére gondolok, hanem magára a lemezborítóra is, mely kísértetiesen hasonlít az Isley Brothers 3+3 albumának borítóképére. Ami ettől sokkal fontosabb, hogy a kiváló soul-funk és persze disco érintettségű muzsikájukkal azonnal a meghatározó lemezlovasok kedvencei lettek. A zenéjüket, ha meg kellene határozni, akkor kellemes elegye volt a kor legmenőbb hangzásainak. Éppúgy hallhatjuk a zenéjükben, az Earth Wind and Fire dalokat népszerűvé tevő, ott Don Myrick által vezetett fúvós hangzást, mint Lonnie Liston Smith orgona játékát, hogy csak két dolgot emeljek ki. A receptet jól készítették el a fiúk, a zenészi tehetségükkel pedig hibátlanul végrehajtották a feladatot. Összességében talán az első nagylemezzel az utakat keresték, és ha rosszindulatúak lennénk , felmerülhetne az is bennünk, hogy identitás zavarban is lehettek, de nem. Összességében egy jó Mass production bemutatkozást hallhatunk, mely a soul funk rajongókat, de még a diszkó kedvelőit is magával tudja ragadni. A címadó dal az 5. helyig jutott a rádiók játszási listáján, a nagylemez pedig 35. lett a soul albumok eladási sorában. Ettől kimagaslóbb eredményt nem várhattak, ott az Egyesült Államok 1977-es hasonló stílusú mezőnyében.

mass production  believe lp771977-ben, a második nagylemezük a Believe volt. Nem okoztak csalódást a rajongóiknak és főként nem azon lemezlovasoknak, akik felkapták a zenekart jól táncolható zenéjük miatt. Három, modern soul ballada jellegű kiváló produkció mellett, táncolható dalok voltak a lemezen. A soul nagylemezek eladási listáján a 38. de ami ettől erősebb, hogy a Billboardon 83. lett az album. A rádiók és a lemezlovasok játszási listáján az I believe in music és a rendkívül improvizatív Cosmic lust szerepelt jól. Szárnyalt a csoport és megerősítették a helyüket és főként a nevüket a kiváló soul funk zenekarok népes táborában.

mass prod three miles high1978. Three Miles High a következő nagylemezük, melyről én így több mint 30 év távlatából azt írom le, hogy nem fogytak ki a szuflából és folytatták a megkezdett utat. Ezzel szemben ha visszatekintünk az akkori kritikai írások felé, ott lehúzták a csoportot ezen munkájuk alapján. Olyanokat írtak róluk, hogy elfogyott a szufla, sajnálják, hogy ez a kiváló zenekar csak két kiváló nagylemeznyi anyagra volt képes és ehhez hasonlókat olvashatunk. Kétségtelen, hogy valamivel rosszabbul szerepeltek az eladási listákon ( soul albumok eladási listája 50. hely) de ez korántsem ok arra, hogy elássák Őket. A Sky high és a Music and love, mely utolsó dalként került a korongra igen jók. Persze mit várhatunk 1978-tól, amikor mindenki a Saturday night feeling re volt ráizgulva. Amennyiben globálisan próbálok visszatekinteni arra az évre és egy képzeletbeli diagramot húznék, akkor azt látnánk, hogy normális soul funk ügyben, hullámvölgyben vagyunk a lemezkiadások tekintetében. Ezzel szemben a slampos populáris, tucat diszkózenei albumok ki és eladásai a fellegekben járnak. Ebben az évben a legnagyobbak nem erőltették a lemezkiadást, gondolkoztak, mit tegyenek. Ennek eredményeként az 1979-es év az egyik, hanem a legjobb évjárat lesz soul funk ügyben nem csak a Mass Production esetében, hanem úgy általában.

mass production   in the purest form (1979)1979. In the purest form album. A zenekar nagylemezei közül ez a legjobb. Nem azért mert a Firekracker-el indul, mely a zenekar életében a legjobb mutatókat produkálta a játszási listákon. Hanem ezért, mert a Love You-val folytatódik és a Strollin’-al végződik. Mestermunkák! A zenekar ebben az albumban igazolta be, hogy igenis helyük van az egyetemes soul funk zenei palettán, az idők végezetéig. A soul nagylemezek eladási listáján a 4. a Billboardon a 43. helyig jutott. Az 1979-es játszási listákon a Firekracker a negyedik helyig jutott. És nem az volt a legjobb dal a lemezen, csak arra fordítottak több promóciós lóvét. Ha mindegyik Mass Production lemezt nem is tudod beszerezni, ezt mindenképp igyekezz polcra tenni.

Az 1980-ban kiadott Massterpiece albumon már csak kilencen szerepelnek. Rodney Phelps gitáros elhagyta a csoportot, mielőtt felvették volna a dalokat. 24. a soul és 133. a Billboard nagylemezek eladási listáján. Minden munkájuk pörgős dallal indul, ez nem. Az igen mívesen kidolgozott modern soul dal, az Angel a nyitó dal, viszont a következő Fever-el már nem hagynak kétséget afelől, hogy sok discjockey is szívesen megveszi majd. A kritikusok szerint nem volt semmi különleges, viszont a vinyl gyűjtők számára mindenképp ajánlották. Én pedig azt mondom, hogy a Shanté-t mindenképp hallgasd meg és nem lesz afelől kétség, hogy beszerezd, ha még nincs meg.

1981. Turn up the music. A lemezen hallatszódik, hogy 1981-ben a soul funk stílusú zenekarok aranykora elmúlt. A csoport neve ekkor már kitörölhetetlenül be volt vésve a stílus falra, de ezen a lemezen már az új hullám érezteti hatását. Inkább nevezném elfogadható pop-os produkciónak, mint soul funk munkának. Bár a stílus érintettsége kétségkívül hallható, de ez már nem az a munka összességében, mint amit a magam fajta örömmel hallgat végig. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a címadó dal nem okoz csalódást. Mindezek ellenére nem végzett túl rosszul (zárójelben jegyzem meg, hogy szerintem előző munkáik okán) a soul nagylemezek eladási listáján, a 42. helyen végzett.

1982-ben és 1983-ban jelent meg a hetedik és nyolcadik nagylemezük. In a city groove volt ez egyik és csak egyszerűen aposztróffal ’83 volt az utolsó nagylemez a zenekar életében. A 82-es munka meglepően jó lett. Megmerem kockáztatni, hogy a 79-es In the purest form után, ennek adjam a zenekar lemezei között a második helyett, de csak hajszállal lecsúszva az elsőről. Itt még egy utolsó apai-anyait beleadva készítettek egy nagyon-nagyon jó inkább modern soul, mint funk albumot. Méltó befejezése a csoport pályafutásának. Az Inner city című dalukat emelném ki, de nem biztos, hogy igazságos lenne a többivel szemben. A 46. helyen végzett a soul nagylemezek eladási listáján. A ’83 teljesen más, mint az előző összes többi. Dob és taps gépek, szintetizátorhangzás a kornak megfelelően. A dalok jók, de háttérbe szorult a kiváló akusztikus hangszeres hangzás. Ez sem rossz ismervén a zenei környezetet, de más. Erre is került jó dal, pl „b” oldal nyitó dala a Farewell love.

A zenekar pályafutása itt véget ért, mint a legtöbb 70-es években indult kiváló soul funk zenét játszó csoportnak. Sohasem oszlottak fel, nagyon ritkán fellépnek. A mai napig minden tag éli a saját, mainstreamen kívüli életét New Jersey-ben és valószínűleg sokat ábrándoznak arról a kiváló zenei korszakról, melyet nagyon sokan visszasírunk.

Vissza