Cs.Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 123. Mikrofon a gőzben
Annak, hogy egy mikrofon jól működjön, illetve, hogy egyáltalán működjön, számos környezeti feltétele van. Ezek olykor szigorú előírások. Például egy esőerdőben igencsak csodálkoznánk, hogy amikor kivennénk az érzékeny, hangversenytermi körülményekre tervezett, drága mikrofonunkat a fadobozából, már jóllaktak a rovarok a dobozzal, és éppen a mikrofon nedvességtől szétmállott membránjából csámcsognak. Léteznek ugyan trópusi kivitelű mikrofonok is, de egyrészt egy idő után azokat is nasinak tekintik a rovarok, másrészt az ilyen szerkezeteket általában nem a gyönyörű, kifogástalan hangjukért kedveljük, hanem azért, mert egy különleges, távoli világba vezetnek el minket.
A működési feltételek paraméterei közé a hőmérséklettartomány, a páratartomány és adott esetben néhány egyedi alkalmazási előírás tartozik.
Hőmérséklettartományból háromféle van.
Az üzemi hőmérséklettartomány az a két hőmérséklet közötti érték, amelyen belül a mikrofon teljesíti a specifikációját.
A működési hőmérséklettartomány ennél szélesebb terület, az a két hőmérséklet közötti érték, amely között a mikrofon még mikrofonként működik, de már nem biztos, hogy a specifikáció minden jellemzőjét teljesíti.
A tárolási hőmérséklettartomány még ennél is nagyobb lehet, és azt mutatja meg, milyen hőmérséklet határok között kell tartanunk az éppen használaton kívüli mikrofont ahhoz, hogy legközelebb is működjék. E tartományokat az SI mértékrendszerben megengedett C°-ban vagy a tengerentúli használatos fahrenheit fokban szokták megadni.
S máris eljutottunk a másik fontos jellemzőhöz: a páratartományhoz. Ebből is háromféle van: az üzemi, a működési és a tárolási. Csakhogy itt kicsit csavarosabb a definíció, lássuk, hogy miért!
A természetben pára akkor keletkezik, amikor a Nap olyannyira melegíti föl a vizet, hogy a víz egy része gőzzé alakul. Ez a vízgőz belekerül a levegőbe. Persze, nemcsak a Nap képes vizet melegíteni, hanem mindenféle ember alkotta vízmelegítő is, sőt, ha jókat tornázol, szaladsz valahová vagy szeretkezel, a saját tested is – ez utóbbi esetekben a vízgőzzel együtt aromásító vegyületek is a levegőbe kerülnek. A testünk hevülése és az ezzel járó izzadtságcseppek, szutyok és kipárolgás nemcsak büdös, hanem károsíthatja a mikrofont is. Ez elég nagy gond például a testre szerelhető, vezeték nélküli mikrofonoknál, ahol nemcsak maga a mikrofon, hanem annak kábele is szenved.
Tehát a bármilyen módon fölmelegített vízgőz a levegő részévé válik. Minél jobban melegszik a víz, annál több gőz keletkezik. Minél magasabb a levegő páratartalma, annál több vízgőz lehet benne. Amikor már nem tud több vízgőzt befogadni a levegő, akkor azt mondjuk, hogy a levegő telített. Egy adott hőmérséklethez tartozó telítettséget abszolút páratartalomnak nevezünk. Egészen pontosan az abszolút páratartalom az 1 m3 telített levegőben levő vízpára tömege, és g/m3-ben adják meg.
Ha a telített állapothoz tartozó vízgőzhöz képest kevesebb vízgőz van a levegőben, akkor azt is megadhatnánk g/m3-ben, de ennél egyszerűbbet választottak: a relatív páratartalom fogalmát. A relatív páratartalom azt mutatja meg, hogy az abszolút páratartalom hány százaléka a levegő vízgőz tartalma. A relatív páratartalom azért érzékletes mutató, mert összhangban van a nyirkosság érzetünkkel.
A normális relatív páratartalom 40-60% között van lakószobai körülmények között, tehát 20-25 C°-on. A legtöbb mikrofon ennél tágabb határok között érzi jól magát.
Ha a levegő relatív páratartalma 100%, tehát a telítettség fölé emelkedne, akkor a benne levő pára kicsapódik. A telítettségi állapot vagy úgy következik be, hogy egyre több víz párolog el, tehát egyre inkább nedvesedik a levegő, vagy úgy, hogy csökken a levegő hőmérséklete, és kevesebb vízgőzt tud elviselni. Egy adott légtömeg esetében azt a hőmérsékletet, amin a víz kicsapódik belőle, harmatpontnak nevezzük. Azért ez a neve, mert hajnalban, amikor még hideg a levegő, a kicsapódás például a leveleken figyelhető meg, harmatcseppek formájában.
Adott hőmérsékleten és relatív páratartalom esetén nagyon ügyesen mutatja az alábbi linken levő automata, hogy hol van a harmatpont. A „Temperature” a hőmérséklet, a „%RH” a relatív páratartalom, a „Dew Point” a harmatpont.
Nem azért rugózok ezen a paraméteren ennyit, mert meteorológust akarok képezni belőled, hanem azért, mert a mi esetünkben hol képződik a harmat, na, hol? Bizony, például a mikrofonon. Különösen akkor, ha a szállítás közben vagy a nem temperált raktárban didergő mikrofont egy jól fűtött helyiségbe viszed be. Hogy miért? Mert ha a levegő találkozik egy olyan tárggyal, amelynek felületi hőmérséklete alacsonyabb, mint a levegő harmatponti hőmérséklete, akkor ezen a felületen gondolkodás nélkül kicsapódik a pára. Minél nagyobb a hőmérsékletkülönbség a felületi és a harmatponti hőmérsékletek között, annál intenzívebben jelentkezik a párakicsapódás. A meleg levegő sok párát tartalmaz, amit nem látni, nem érezni. A hideg mikrofonnal érintkezve azonban nem képes tovább magában tartani az elnyelt vízpárát, ezért kicsapódik, vagyis más megfogalmazásban a harmatponti hőmérséklete alá hűl.
Mi hát a teendő? Például az, hogy a mikrofonodat mindig a dobozában tárold és szállítsad! Így amikor a meleg helyiségbe lépsz, a vízcseppek csak a mikrofon dobozát támadják le, a mikrofonod remélhetőleg száraz marad. És vársz. Türelmesen vársz. Legalább fél órát kéne várnod (persze, annyit sosem fogsz, de legalább legyen lelkiismeret furdalásod), hogy a mikrofon doboza és a benne levő cuccok szép lassan átvegyék a környezet hőmérsékletét. Miután kivetted a mikrofonodat a dobozából, a biztonság kedvéért puha, száraz ronggyal törölgesd meg!
A nedvesség – ideértendő a kóla is – okozta korróziónál nincs nagyobb ellenség. Nincs?
Ja, de van. Sajnos, a levegő nemcsak oxigénből, nitrogénből, néhány nemesgázból és az élővilág anyagcseréjéhez szükséges széndioxidból áll, hanem szennyező anyagokból is. Ezek közül a mikrofonra legveszélyesebb szennyező a dohányfüst. Azt ugyan nem szokták megadni, hogy a dohányfüstben levő maró anyagok maximális mennyisége mennyi lehet, de főként akkor, amikor a mikrofon közelében rendszeres a bagzás, biztosan csökkenni fog a szerkezet élettartama.
A speciális működési feltételek közé bármi is tartozhat, hiszen ezek egyedi követelmények. Olykor megadják, hogy legfeljebb milyen magasságról ejthető le a mikrofon meghibásodás nélkül, mekkora mechanikai terhelésnek szabad kitenni, vagy használható-e a víz alatt is, és ha igen, hány kilopascal nyomásig. Néhány, különösen strapabíró mikrofon esetén nagyon durva teszteket is csináltak, ám attól, hogy egy mikrofon mindent kibír, még egyáltalán nem biztos, hogy szépen is szól.
A működési feltételek része az is, hogy kell-e valamilyen külső táplálás a mikrofonnak. A professzionális kondenzátor és elektret mikrofonokat majdnem mindig a 48 voltos fantomtápról etetjük, a megengedett tűrés legtöbbször 10%.